Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)
1902-07-02 / 27. szám
2 H E TI S Z E M L E (27-ik szám.) pon az a tisztviselő ugyan Bábel-tornyot nem ópit, sőt azt mondhatjuk, hogy talán alig dolgozik valamit, csupán azért megy fel a hivatalba, hogy a forsriftnek eleget tegyen. Emiatt tehát távolról sem volna fen- akadás az állami gépezet kerekei közt. Sürgős, véletlen esetek közbejöttére, melyek rögtöni intézkedést kívánnak, mindig elegendő volna egy ügyeletes tisztviselő, aki az ügyet felvenné és meg is tenné azonnal a szükséges lépéseket. Veszélyt rejt magában, mert mig egyrészt elvonja egy tekintélyes osztályát a társadalomnak vallásos kötelmeinek teljesítésétől, másrészt terjeszti az istentelenséget, mert másokra is csábitólag van hatással. Pedig okulhattak volna az intéző körök a históriából, mely lépten nyomon igazolja a népek életében, hogy ahol a vallásosság veszendőbe kezdett menni, annak a nemzetnek a koporsóján már hallani lehetett a kalapácsütések kopogását. Legközelebb Győr város alkotott egy okos szabályrendeletet. Vasárnapot akart adni a tisztviselőknek. A belügyminiszter nem járult hozzá. A jog törvény és az igazság szakában I . . . Mert ha a Bánffy vagy az Istenben boldogult Tisza Kálmán koráról volna sztalán meg sem ütköznénk rajta valami nagyon. Dehát a jog, törvény és az igazság napjait éljük. Handabanda az egész. Hol itt a jog, midőn attól, ami az egyik polgárt megilleti, sőt kötelességévé van téve, a másikat eltiltjuk. Hol a törvény, ha kétféle mértékkel mór ugyanazon állam lakosainak. Hol az igazság, ha annak a szegény tisztviselőnek, aki egész héten keresztül görnyedve dolgozik az Íróasztala mellett, lelkének és testének felfrisitósóre nem adják meg a szükséges pihenőt. Igaz, hogy aki részt akar venni az istentiszteleten, attól nem vonják meg az engedélyt, de elmaradását esetről esetre be kell jelenteni. Ez az intézkedés nagyon fonák és körülményessége miatt nem hozza meg ,az óhajtandó eredményt. Általános szabadságra van itt szükség, hogy ne legyen gátolva senki, mert bizony sokszor egy kavicsba is belebotlik az ember. Máskülönben a vasárnap nem a munka, hanem a pihenés napja, maga az isteni törvény rendeli ezt igy. Bujdosás a §-ok közt. Szégyene a magyar judikaturának, hogy annyi hézag van rajta, mint a rostán a lyuk. Úgy lehet csűrni csavarni azt aj különben is görbe paragrafust, ahogy a jogász észnek kedvére esik. Az a legjelesebb prókátor, aki a bujósdit legügyesebben tudja játszani. Persze, hogy az ilyetén mesterfogások miatt az igazság szenved, a szegény ember Lzsza meg a levét a viriuózitások tapssal fogadott sikerének. Ma már ott állunk, hogy az sem mer perelni, aki szentül meg van győződve a maga igazsága felől, mert az eredményről nem lehet bizios. Az egyik oldalról egy szerencsétlen baklövés, a másik oldalról egy jól felhasznált támadás és el van döntve ügyének a sorsa. Mert kérem, az egyik §. lehazudtolja a másikat, ajtót nyit a kalitkába került madárnak, amelyen kényelmesen ki lehet röppenni. Gyakran maga a ibiró sem tud eligazodni a tekervényes utakon, áldozatául esik a szerencsétlen tévedésnek, mely nem annyira az ő bűne, mint czopfja a törvények kodifikátiójának, a határozatlan, inga- tag, gyakran kétértelmű magyarázatoknak. Mert a magyar törvények nem a magyar nép életéből fakadtak, nem a lépten nyomon előforduló szükségletek követelményei azok, hanem idegen minták majmolása, melyeknek hiányait a magyar törvényalkotó ész nem tudta kifoldozni. Hányszor látjuk, hogy anolog természetű ügyben három különböző bíróság há- romféleképen Ítél, hogy ugyanabban a perben az egyik ráczáfol a másikra, megsemmisíti a hozott határozatot.. Mindenesetre helyes, hogy valamely ügy mennél több tortúrán menjen keresztül, mert több szem többet lát, a gyengébb tévedését megkorrigálja az erősebb. Ez mind való, dehát kétféle igazság mégis absurdum. És épen a felsőbb bíróságoknak nézeteltéréséből, melynek nem is olyan ritkán adnak egymással szemben kifejezést, az következik, hogy nem a §. téves alkalmazásáról van szó, hanem hogy a felfogás különbözősége szerint lehet hol az egyik, hol a málékony nép, az tudja, mi válik hasznára. Milyen szép volna, ha annak a miniszteri rendeletnek széles e hazában foganatja lenne, milyen szép volna, ha az idegen nemzetiségű gyermekek ajkán mindenütt megcsendülne a szép magyar nyelv és azt mondaná, testvéred vagyok, szivemet, véremet hozom áldozatul a haza oltárára. Ezt a magyar nemzet meg is érdemelné, hiszen itt nincs különbség magyar, ruthén, oláh vagy tót között sem a politikai jogokban, sem a társadalmi életben. Ha valaki műveltségével, tudásával felküzdötte magát a legmagasabb körökbe, tért nyitnak neki és tiszteletben tartják. Mi nem elnyomni, hanem azt a siralmasan elmaradott népet magunkhoz felemelni kivánjuk. Nincsen vasárnap. Valósággal botrányszámba megy, amit az állam a vasárnap megszentelése ellen elkövet. Úgyszólván maga adja a népnek a példát a törvény kijátszásara. A példa ragadós, nem csuda aztán, ha a szegény ember is felveszi vasárnap a kaszát meg a ge- reblyót, hogy egy néhány rendet vágjon, vagy összekaparjon. Hiszen nem lehet az olyan nagy bűn, mikor az urak is dolgoznak. így gondolkozik magában. Pláne az uraktól az állam megköveteli. Minket büntet, hivatalnokainak nem ad szünetet. Hol az igazság ? . . . És annak a szegény parasztembernek az okoskodása nagyon jogosult. Nem lehet tiszteletet ébreszteni a törvény iránt, ha maga az a faktor üti agyon, melynek őrt kellene állani, hogy minden honpolgár szivében gyökeret verjen az az eszme, vagy az az érzelem, mely a törvény megalkotásához impulsust adott. Az a csökönyösség, melylyel a hivatalnoki kart a vasárnap megünneplésében gátolja, mig egyrészt indokolatlan, másrészt tekintettel a nép vallásos és morális érzületére, kiszámíthatatlan veszélyt rejt magában. Indokolatlan, mert hiszen azon az egy nafidvözlégy Mária. Süvölt a szél az Adriai tenger partján. A homokot szilajon csapdossa a hajlongó fák és cserjék gyökeréhez, miközben a fák koronáin, — mintegy láthatatlan kezekkel játszva — kísérteties melódiát zúg. A nap még magasan állazégperemén,egy- egy sugár kévéjejátszürődve a falombokon,|meg- aranyozza a magasra csapódó vizhullámo- kat, melyeknek minden csöppje, mint rubin csillog. Felséges a természet haragja a tengeren. De borzasztó annak, kinek élete, vagyona a szeszélyes habokra van bízva. Az ilyennek legjobb, ha számot vet életével s Isten kegyelmére bizza magát. A viharedzett hajósok már sokszor látták bősz haragját a tengernek, mégis remegnek mindannyiszor, midőn a vész közeleg, Hány szegény ember megy ki hajójával s reménytől du- zad kebele, otthon maradó nejének,’hozzátartozóinak Ígér gyöngyöt, drágakőimét hozni a távolból, és óh, hányszor odavész ő maga is. íme most is a szél és vihar legnagyobb tombolása közepett ott áll egy ifjú nő a parton s szemei fölé ernyő gyanánt tartva kezecskéit, a végtelen víztükröt szemléli. Egyszerű kék gyapot ruháját a szól ádázul lobogtatja. Haja felbomolva kuszáit fürtökben lengi körül arczát, nyakát. Majd egy iszonyú szólroham — mely minden fát gyökerestül akar kitépni — őt is oda sodorja egy kiálló magas sziklához, ez most már védi, de ő mindezt nem látszik észrevenni. Szemeit áthatóan függeszti a háborgó hullámokra, onnan várja drága férjét, egyetlen szeretett mindenét. A sirályok mind mélyebben röpködnek a viz fölött, a fellegek mind jobban tornyosulnak.Következő pillanatban iszonyú csattanással egy villám a vizbe hullott. Mintha e villám nyitotta volna meg az ég csatornáit, — ömlik a zápor. Szegény ifjú asszonyt a csattanás magához téritette merengéséből, megrázkodva néz körül, mintegy tájékozni akarva magát a sziklatömbök közt,majd gyorsan, egy zerge könnyűségével szökikjfel egy kiálló sziklára s gyors futásnak ered. Pár percznyi gyors futás után megáll egy üreg előtt s körültekintve belép. Mi van ez üregben? Lépjünk be. Barátságos kis hely. Már kívülről látszik, hogy itt valaki nagyon szereti a virágot. Pompás kaktuszok hajtogatják húsos fejőket a remek azáleák, mirtuszok s más virágtársnőjök felé, melyek dúsan, mint reA „Honvéd4í-Sörcsarnok kerthelyiségében állandóan hctenkint kétszer ====35 KATONA-ZENE-HANGYERSENY minden vasárnap csütörtökön este Kedvezőtlen idő esetén a hangverseny a következő napon lesz megtartva. *§ Belépti-dij nincs.
