Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)
1902-06-18 / 25. szám
XI. évfolyam 25—ik szám Szatmár, 1903. Jnníu^ ^ HETI SZEMLE. POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — —---------— — 6 korona — fillér Félévre-----------------------------------3 „ — Ne gyedévre — —--------------— — 1 50 „ Ta nítóknak és kézmüiparosoknak egy évre4 korona. Egyes szám ára 20 fillér A liberális pusztítás. Lassacskán csak kisül ami igazságunk, melyet évek óta hirdetünk. De mindig ez volt a baja a magyar embernek, hogy csak lassacskán. A- maga kárán tanult ez a faj, rendesen akkor lélekzett nagyot, mikor már égett a feje felett a ház. Akkor is csak lélekzett és menekült, ha tudott, mert az oltásra már nem volt ideje. így aztán pusztult patkó és ekevas, kopott a talaj, felkopott a hajdan jobbmódu gazdának az álla. A liberalismus őrült polkáját végig néztük Tisza Kálmántól Bán- lfy Dezsőig. Ölhetett kézzel bóbiskolt hozzá, akinek pedig már ugyancsak a lábujj hegyén jártak. Ag^m is nyomták azt a pár tyúkszemet, amit magyarul gazdának hívnak, dehát mit tesz az. Egy nehány tyúkszem az állami mindenhatóság szemében vízcsepp volt a tengerfenekén. Bagatell dolog az ilyen csekélységekkel mégcsak törődni is. A gazda tűrte, sőt szavazott is a liberalismus urnájába 5—10 forintért rendületlenül, mig csak ki nem rúgták a portájáról, mert most már ha tetszik, mehet tovább gyűrűs zsidónak. Az obiigáit sajtó meg csinálta a diktált gezérest. Olyan Eldorádó Felelős szerkesztő BÁTHORY END R|E. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ soha sem volt Magyarországon, nem is lesz többet. Persze volt is, de nem a magyarnak. Észrevettük végre a bibét, de már a tizenkettedik órában. Csak lassacskán, csigalépésben jutottunk ahhoz a révparthoz, mely immár Amerikába vezet. Mert ime megfordíthatjuk bátran koszorns költőnk lelketrázó dalát: A nagy világon e kivid, van csak számodra hely! . . . Nekünk megvan az elégtételünk. Óvtuk a közönséget, vigyázzon magára. Hasztalan volt minden jóra- való törekvés. Úgy mentek neki mint a vizrebocsátott házi állatok annak a liberális urnának, hadd húzhassanak belőle egy rövidke kortyot. A pillanatnyi hűsítő persze keményen megboszulta magát. Végnélküli szárazság fakadt a nyomában. Ezt már csak nyelni lehetett, egyéb teendő nem volt. Nyelték, nyelték, de aztán se tüdő, se gége, csak egy vaskalap maradt a Bánffy kopasz fején, amelyből ugyan soh’ sem lesz berena. A Gazdák Lapja, a melyet különben a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület tart fenn, tehát klerikáliz- musról, néppárti velleitásokról, ultra, meg a jó Isten tudja még, miféle montanismusról alig vádolható, legutóbbi számában szóról-szóra ezeA szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19 szám) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel Nyllttér sora 40 fillér. A la/p megjelenik minden szerdán. két mondja: Nagy bűne ennek az országnak, hogy a liberalismus félszázad alatt eddig is tétlenül'>aóí&te^ lakosai legősibb és legmagyarabb részének pusztulását, s üres elméletek kedvéért prédájára engedte a gyengét az erősnek, a becsületest a csalónak.“ A gazdaközönségre vonatkoztatva mondja ezeket. Figyelemre méltó jelenség, mert annak a gazdaközönségnek az orgánuma beszél igy, amelyre immár rá van terítve a halotti szemfedél. Tehát nagy bűnt követett el a liberalismus az üres elméletek kedvéért. Mi még hozzáteszsziik, hogy azok az elméletek itt is, ott is nagyon bőven megtöltötték a zsákot, de soha sem a gazda számára. Neki mindig csak csupasz elméletek maradtak, az aratásban másnak telt öröme. Nem azért nyomták magokat azok az urak olyan erősen bele a bársonyszékbe, hogy alig lehetett őket kifordítani, nem azért csapott a pénzen vásárolt liberális sajtó olyan orgiákat, hogy csak úgy zengtek a Kárpátok bérczei a nagy dicsőségtől, mely a liberális kormányzat halántékait övezte. Nagyon szomorú háttere volt ennek, most kezd teljes nagyságban kibontaTARCZA. A titkos látásról. (Közli Zajtai A.) Titkos látás alatt értjük némely egyénnek azon rendkívüli képességét, melynél fogva a jövő eseményeket előre megérzi, s mintegy maga előtt látja. Ennek szerve nem a szem, hanem az idegek, s központjuk az agy. Ez a látás azonban korán sem képzelődés, hanem a valóságnak előre vetett árnyéka. — Rejtelmes, csodálatos tulajdonság, mely csak ideges embereknél fordul elő, épen úgy, mint a delejes álom tüneménye. Flammarion „Urániá“-jában nem egy példát olvashatunk a messze látásról. Az ily tüneményeket a tudomány ma még nem képes megfejteni s nem is fogja mindaddig, mig az idegek természetét és működését teljesen nem ismeri, de a rendkívüli tüneményeket tagadni azért nem lehet. Ilynemű társalgásba voltunk merülve, midőn egyik társam, ki különös előszeretetet tanúsított minden rejtélyes iránt s kire azért ráfogtuk, hogy az ördöggel czimborál, igy szólít: „Fia türelemmel lesztek, elmondok a kettős v. titkos látásról egy érdekes történetet.“ „Ilyen csiklandós témát hogyne hallgatnánk szívesen ? Csak ki vele, feleltük s rágyújtva feszült figyelemmel hallgassuk a következőket : „Mint tudjátok, néhány óv előtt Norvégországban jártam.—Leírni, vagy rajzolni ez országnak, minden más éghajlattól elütő, szelíden derült napvilágát, éjszaki fényben tündöklő éjjeleit nem lehet, épen úgy, mint Olaszország verőfónyes világát. Azt látni kell 1 Ott az ember úgy érzi magát, mintha telve volna sarki villamossággal és delejessóggel. Ez az oka, hogy ott az emberek is idegesebbek, mint nálunk. Utam egy kis falun vezetett keresztül, hol meglepett az éj s igy ott kellett megliálnom. Maga a falu a tenger partján egy hegy- szakadékban feküdt. Lakosai, mintegy 400— 500 lélek, kizárólag halászattal foglalkoznak. A munkabíró férfiak már kora reggel csónakjaikba ültek s messze beeveztek a nyílt tengerre. Csak késő este tértek vissza. Sőt a tehetősebbek, kiknek bárkára telleti, beljebb is hatoltak s több napig is távol maradtak, azon reményben, hogy nagyobb és jobb fajú halakat fognak, melyeket a városban inkább értékesíthetnek. Házigazdám, egy ref. lelkész volt, ki nagyon megörült jövetelemnek, mert — úgymond — ritkán jut ahhoz, hogy műveltebb és kivált oly messze fekvő ország emberével találkozhasson. Az Ízletes vacsora után, — amely természetesen hal és tésztából állott, — társalgásunk folyamán kifejeztem azon sajátos érzést, melyet Norvégia éghajlata reám gyakorolt. „Igaza van, Uram !“ — válaszoló a leiké^ _ „mert itt az emberek sokkal érzóA „Honvéd“-Sörcsarnok kerthelyiségében -----........- ■ állandóan lietcnkint kétszer . minden vasárnap KA TONA-ZENE-HANGYERSENY csütörtökön este Kedvezőtlen idő, esetén a hangverseny a következő napon lesz megtartva. ■íjg Belépti-dij nincs. §*■
