Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)
1902-04-23 / 17. szám
XI. évfolyam 17—ik szám Szatmár, 1002. Április 23 HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre------------— — —---------6 korona — fillér Fé lévre-------------------------------------3 „ — Ne gyedévre--------------------------------1 50 „ Ta nítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19 szám) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel Nyllttér sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdán. Horánszky meghalt. E két szó egy hosszú politikai küzdelem korszakának zárkövét ké- képezi. A volt nemzeti párt egyik vezére, ki a hanyatlás aerája alatt kisded, de elszánt seregének élén a legelkeseredettebb harezot vívta a korrupció emberei ellen, ma már a történelemé. Olyan alak ő, akivel halála után is tartozik számolni a magyar társadalom, mert oroszlán része volt abban, hogy onnan, a magasabb légkörből, honnan az ország sorsát intézik és vezetik az arra delegált kezek, egészségesebb szellő kezd lengedezni a népek millióira. Nagy érdemeit, melyekkel nagy tehetségei a politikai erkölcsök terén fordulóponthoz juttatták a nemzetet, kétségbevonni nem lehet senkinek. A legkiválóbb politikusok közzé tartozott, ki elveinek győze- delméért nem habozott sikra szál- lani bármely pillanatban. Az ex-lex idején, mely a Bánffy-korszak bukásának előpostája volt, ő intézte azt az erős akciót, melylyel az ellenzék tiszteletet vivott ki magának az egész országban. A bukás után, tudjuk — bekövetkezett a fusio, midőn a szabadelvű párt jobb eleme került felszínre, melylyel az Appo- nyi és Horánszky vezetése alatt álló nemzeti párt egyesült. Ezzel el volt döntve Horánszky politikai jövője. Minden ember csak pillanatok kérdésének tartotta, mikor helyezik a miniszteri székbe. Ez most pár héttel ezelőtt következett be, midőn Hegedűs visszalépése után az ő kezébe tették le a kereskedelemügyi tárczát. Elérte, amit politikai múltjánál, pártvezérhez méltó képességeinél fogva meg is érdemelt. Szinte az egész ország kívánta, hogy igy legyen. Hatalma azonban rövid ideig tartott, Isten másképt végzett felette. Lehet, hogy meg akarta menteni a nemzetet a csalódástól, lehet, hogy egy nagy fiának nymbusát sértetlenül kívánta átadni az utókornak. Nem ritka jelenség a politikai élet mezején, hogy ünnepelt, nagy- rabecsült alakok olyan zátonyra találnak, melyen törést szenved mult- jok gondosan vezetett hajója. Sokkal kisebb emberJ: életében is napirenden van ez, akik pedig nincsenek annyira kivetve az élet viharainak forgatagába. A magas tölgy koronáját sokkal hamarabb megtépik az idők viszontagságai. Napóleonok mindig lesznek, ezt a sorsot az emberiség kikerülni nem fogja. Nem czélzatosság nélkül mondta el ezeket. Aki figyelemmel kisérte és vissza tud emlékezni a kath. autonómiai kongresszus lefolyására, Horánszky felől bizonyára ezt a meggyőződést formálta magának. Az első lépés azon az utón, mely a népszerűség elvesztéséhez vezet. Mondjuk ki, nem szerencsés kézzel nyúlt bele a tárgyalások menetébe. Ez mindig folt lesz az utókor szemében, mert a história kérlelhetetlen kritikus. Mindezekre való tekintettel is el kell ismernünk, hogy Horánszky Nándor nemzetünk legkiválóbb fiai közzé tartozott, ki előtt tisztelettel hajiunk meg, s nevét tisztelettel adjuk át a jövő nemzedék hálájának. Csak olcsón! Olcsón, olcsóbban, a legolcsóbbban ez a mai tisztességtelen üzletvezetés alapelve. Vájjon az áru valódi-e, jó-e és tartós, vájjon a mérték helyes-e vagy sem, az kö- zönbös — csak olcsó legyen az áru. Azonkívül az olcsó áruk aránylag a legnagyobb nyereséget nyújtják. Gyakran az árak csak szinleg olcsók, a czikkek csak ritkán alkalmasak és használhatók, legtöbbnyire feleslegesek, de valamennyi a kívánt árnál sokkal értéktelenebb. Ezek a czikkek bizonyos „tőkeerős“ vállalkozóktól, gyakran csődtömegekből erednek. Tömegesen az ilyen czik- keket az úgynevezett „kontárokénál rendelik meg. Azok, akik az ilyen értékükuél jóTÁRCZA, Az élet utjai. Irta: Zagyva Mariska. Vig nevetés, üde csengő leányhang hallatszik ki özvegy Darvasnó tágas ebédlőjéből. Nem csoda, hogy ily élénk a hangulat, hisz’ ma van a rendes heti társaság összeverődve Darvasóknál, vagy, hogy divatosabban beszéljek, — Darvasné zsurt adott. Már vége van az ozsonnának s a lányok gavallérjaikkal ki erre, ki arra szerte oszlottak, legnagyobb részűk a kertbe ment, hogy ott a tavasz első hírnökeiből, ibolya- jáczint-és narcziszból csokrokat kössenek. Az üveges verenda, a szalon, az ebédlő egyszerre, mintegy varázsütésre, néma, csendes lett. De mégsem ! — Nem mindenki távozott el onnan. A szalón közepén fel s alá járkálva, ellentétéül a többi arczokon ragyogó jókedvnek, gondolataiba mólyedve s mintha valakit várna, sétálgatott egy magas termetű 24—25 évesnek látszó fiatal ember. Alakjának imponáló erőteljessége harmonikusan illett arczának nemes, férfias kifezósó- hez. Magas, erősen domború homloka, sas orra, mély lűzű, fekete szemei, kissé talán széles, de egyenes metszésű ajkai, csontos, szabályos álla, izmos nyaka, hatalmas vállai, széles mellkasa, egy valóságos herkulesi alakká tették az ifjút. Az egész, férfias szépségű arczon elömlő nyugalom, szilárd jellem, vasakarat is mindenek felett nemes lólekre engedett következtetni Ez az ifjú nem volt más, mint a városban levő vasgyár segéd- mérnöke, ki alig fél éve, hogy állását elfoglalta s ez idő alatt úgyszólván kizálólag Darvasók állandó zsurlátogatói közzé tartozott. De nemcsak a zsurokon volt ő rendes vendég, hanem hűséges lovagja volt a bájos Darvas Irénnek minden adandó alkalommal. Darvas Irén megyehires szépség volt. Még csak 18 éves és máris olyan ünnepelt, körülrajongott, hogy alig esett meg összejövetel, ahonnét az ő jóhangzásu neve elmaradt volna. Irén sugár termetű, barna leány volt; természetre nézve minden tekintetben hű képmása anyjának, ki hiú, rátartó, gőgös asszony volt és sokat adott arra, hogy házában úgyszólván találkozó helye van a város összes valamirevaló fiatal embereinek. Özv. Darvasnó a szó legigazibb értelmében nyilt házat tartott s kitűnő konyhája, no meg két szép leánya nem ok nélkül vonzotta a fiatal urakat. Igen, Darvasnónak két leánya volt, Irén és a nála két évvel idősebb, szőke hajú, szende kék szemű Lujza. Az idősebb lány több mint féléve, hogy távol volt a háztól, öreg nagynénje látogatására. Lujzáról különben ez elbeszélés folyamán bővebben is fogunk hallani, most egyelőre ismerkedjünk meg a megyehires szépségű Irén és daliás imádójával. Bakács Kálmán segédmórnök szerelmes lett Darvas Irénbe. Ez épenséggel nem olyan nagy csoda lett volna, mert hiszen minden ép szemű fiatal ember azt hangoztatta, hogy Darvas Irénen van mit nézni s hogy az egész város szerelmes belé. Bakács Kálmán komolyan megszerette Irént s ez már természetesen nagy különbség. Arcza nem ok nélkül volt szomorú, mondhatnám bánatos, midőn a társaságtól külön válva a szalonban le s fel sétálgatott. Nagy tervei, merész gondolatai voltak neki e pillanatban, mit úgy szeretett volna egy résztvevő, egy szereti! szív előtt feltárni. Nem sokáig kellett várakoznia. A kertben levők csakhamar észrevették távollótét
