Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)

1902-04-09 / 15. szám

„HETI SZEMLE“ (15-ik számi A hymnus elóneklése után eltávozott a kö­zönség, kedves emléket tartva meg magának szeretett plébánosának 25 éves jubileumi ünnepségéről. Püspök ur ő méltósága a szolyvai (Be- reg megye) róm. kaih. templom tornyának építésére 600 koronát, a soproni „Mária Jo- zefinum“ jótékony egyesületnek 200 koronát kegyeskedett adományozni magánpénztá­rából. — Előléptetés. A földművelésügyi miniszter lAakranczy József törvényhatósági m. kir állatorvost a IX. fiz. osztály 3-ik fokozatából az első fokozatba léptette elő. Elutasított fellebezés. Tudvalevő dolog, hogy dr. Korbay Károly főkapitány és Soós János rendőrfogalmazó megfellebbezték a miniszterhez a főispán ama határozatát, melylyel őket állásaiktól felfüggesztette. A napokban érkezett meg a miniszteri végzés, mely helybenhagyta a főispán határozatát, s a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot elrendelte. Kinevezés. A debreczeni kir. Ítélőtábla elnöke Oláh Lajos joggyakornokot és dr. Fekete Jenő szatmári lakos ügyvédjelöltet a debreczeni kir. Ítélőtábla kerületébe díjtalan joggyakornoknak nevezte ki. Áthelyezett tanítók A vall.- és közökt. miniszter Thott Károly huszti és Kávay Ist­ván abrudbányai állami elemi iskolai tanító­kat kölcsönösen áthelyezte. Az utóbbi a szatmári kir. kath. tanítóképző intézet nö­vendéke volt. Hymen. Ifj. Tivadar István szolgabiró jegyet váltott Taninecz Endre kir. járásbiró leányával, Erzsiké kisasszonnyal Ökörmezőn, Máramaros megyében. Kinevezés. A vall.- és közokt. miniszter Zahoray Mária oki. óvónőt a feketeardódi ál­lami állandó gyermenedékházhoz óvónőnek nevezte ki. Gyászhir. Stofán János vállaji kántor- tanitó neje, szül. Baumann Róza e hó 3 án életének 19-ik, boldog házasságának 3 ik évében hosszas szenvedés és a halotti szent­ségek ájtatos felvétel« után elhunyt. Földi részei e hó 5-én d. e. 10 órakor tétettek a vállaji sirkertben általános részvét mellett örök nyugalomra. A boldogultat szülein és mélyen sújtott férjén kívül egy kis leánykája is gyászolja. — Özv. Szodorai Szodoray Sán- dorné, szül. bajtegyházi és tótfalusi Tóthfa- lussy Paula nagy károlyi lakos életének 65-ik évében Nagykárolyba elhunyt. — Anyyalossy Szilárdnó, dicskei Rácz Anna életének 74-ik évében Nagy-Bányán elhunyt. Gyászhir. Ivánka Imre kir. állami mérnök ifjú hitvese, szül. Bohn Ottilia, Bohn Kálmán nagyszőllősi födbirtokos leánya hosszas szen­vedés után boldog házasságának 4-ik évében e hó 7-én 23 éves korában Nagy-Szőllősön elhalálozott. LolkÓSZ-Választás- Berky Sándor hajdu- bagosi helyettes ref. lelkészt, városunk fiát, f. hó 6 án Matolcson tartott lelkészválasztás alkalmával Óri Tamás tiszakóródi ref. lelkész ellenében nagy többséggel rendes lelkészszó választották. Áz adó felszólamlás! bizottság elnökévé Balogh Kálmán ügyvédet és helyettes elnö­kévé Wagner Lajost nevezte ki a belügy­miniszter. Esküvő- Orusz Nándor róm. kath. kán- tortanitó a napokban kelt egybe Bazsa Jó­zsef nagykárolyi lakos leányával, Erzsébettel. ASzatmárvarmegyei Lorámffy Zsuzsánna egyesület javára a színházban rendezett jó- tékonyczélu előadás nagy és előkelő társasá­got vonzott össze. A dalárda nagyon szép dallal nyitotta meg a programmot. Az „Aján- ott levél“ czitnű vígjáték szereplőiről, Bara- nyay Mariska Komáromy István, Veréczy Er­nőről, első sorban pedig Nagy Leónkéról a legnagyobb elismeréssel szólhatunk. A „ka­tonásan“ czimű vígjáték érdekes fordulaté, al, kedves humorával szintén lebilincselte a hallgatóságot. E darabban feltűnő nagy rou- tinról tettek tanúságot Domokos Mariska, Csomag Győző és Maróthy Mariska. A többi szereplők is sikerrel állották meg helyüket. Mély hatást tett Maróthy Mariska bájos sza­valata, a ki a legnagyobb sikert Szabolcsba „Mária“ ez. versével érte el. Az élőkép fes­tői volt, a melynek bemutatása alkalmával Ve­ress Lajos karnagy vezetése alatt a vegyes kar énekelt igen kedvesen. Szövetkezeti közgyűlés. Országos Köz­ponti Hitelszövetkezet kötelékébe tartozó kraszna-bélteki hitelszövetkezet e hó 13-án d. u. 3 órakor az üzlethelyiségben rendes közgyűlést tart, melyre a tagok ez utón is meghivatnak. Múlt évi decz. hó 31-én a ta­gok száma 188, üzletrészeinek száma 327 volt; az év folyamán belépett 39 tag 40 üz­letrészszel, kilépett 5 tag 7 üzletrészszel. Zsarnokoskodó felebbvaló. A nagyváradi pénzügyigazgatósági hivatalnokok nagyon meg vannak akadva Pfuhl Ágost nagyváradi helyet­tes pénzügyigazgatóval. Már egy felterjesztés­ben panaszkodtak Pfuhl Ágost ellen, akinek az az elve, hogy a „tisztviselők olyanok, mint a lovak“, ütni kell őket, hogy munkát végez­zenek. És ő űzi, hajszolja is őket folytonosan, a hivatalos munkaidőt önkényesen meghoszab- bitotta, a tisztikart Nagypénteken nem engedte templomba menni, alantasait úri ember szájába nem illő kifejezésekkel szidalmazza. A tisztvi­selők most szolgálati utón kérvényt adtak be, melyben sürgősen miniszteri biztos kiküldését kérik. így Írják ezeket Nagy-Váradról. A szatmári rk. egyházközség képviseleté­ben Tóth József h. lelkész vezetése alatt Lengyel Endre, Lengyel Márton birtokosok, Jékei Károly városi kapitány, Páskuj Imre ke­reskedő, Morgenthal Antal iparos, Jankovics János főelemi igazgató s Juhász János segéd­lelkész tisztelegtek f. hó 6-án délben Hérmán Mihály, az elhunyt polgármester özvegyénél. Tóth Jószef tolmácsolta a hitközség mély gyá­szát, benső részvétét azon férfiú halála felett, ki a rk. plébánia kegyuraságát annyi jó indu­lattal, igazsággal képviselte. A hitközség tagjai a temetésen is nagy számmal vettek részt. Horgany-gyár Felsőbányán. A horgany (czink) termelésére eddig nem fordítottak gondot e bányavidéken. Most egy élelmes angol részvénytársaság erre a czélra gyárat állított fel Felsőbányán, melynek ünnepélyes megnyitása f. hó 3-án délután volt. A meg­nyitáson a részvénytársaságot Roberst János bányakapitány, képviselte, a két gép kereszt­anyái tisztjét Baumerth Károlyné és Szokol Pálné úrnők töltötték be és az ő nevükről a két gépezet Szerafin és Ella nevet nyert. A gépek működésbe hozatalánál képviselve volt a város, a nagybányai és helybeli kincst. bányahivatal, ott láttuk a magánbánya tulaj­donosokat, a helybeli lelkészeket és az in­telligens közönség nagy részét. Az ünnepélyt lakoma fejezte be, melyen Pály Ede esp.- plebános és Siissner Ferencz nyug. bánya- tanácsos a vállalat felvirágozására, Farkas polgármester Roberts kapitányra, Roberts ka­pitány, az egész társaság kellemes meglepe­tésére, magyar nyelven a jelenvolt hölgyekre Henrik a zarándoklat vezetői, utánuk a 30.000 magyar ifjú aláírását tartalmazó albumot át­nyújtó diszmagyarba öltözött 4 ifjú, kiknek vezetője Melles müegy. halig, volt, részesül­tek a bemutatás szerencséjében. A szatmáriak közöl Ratkovszki, Fechtel, Haller tanárok és Kende György tanuló jutottak ezen ki­tüntetéshez. A bemutatás alatt Pataki Lajos kép. tanár vezetése mellett magyar énekeket zen­gett az ifjúság. „Hol sz. Péter sirba téve“, „Egek ékessége" „Nagy Asszonyunk, hazánk reménye“, „Isten, áldd meg a magyart“. Le­hetetlen leirni azt az érzést, mely e közben valamennyiünket elfogott. Édes magyar ha­zánkban képzeltük magunkat s azt hittük, hogy az a jóságosán mosolygó szent aggastyán mindannyiunk édes atyja. A magyar ifjak s kísérőik bemutatása után még néhány ma­gas állású hölgy és férfi került bemutatásra. Ezek közt is volt több magyar. Most kihirdető gr. Zichy, hogy ő Szent­sége megáldja mindazon olvasókat, érmeket, s egyéb áhitat-tárgyakat, melyeket a jelen­levők magukkal hoztak. Az áldás kiosztása után kijelenté ismét a gróf ur, hogy ő Szentsége a fogadáson lévő lelkészeknek ha­talmat adott arra, hogy otthon az apostoli áldást kioszthassák. Ekkor ismét a sedia ges- tatoriára ült a sz. atya s áldást osztva, jó­ságosán mosolyogva, riadó éljenzésünktől ki­sérve távozott el körünkből. Lehetőleg hűségesen számoltam be a fogadtatás lefolyásáról, de hogy mit érez­tünk, azt bizonyára sejteni sem lehet e so­rok olvasásakor. Könyezett ott a meghatott­ságtól ifjú és öreg s láz fogta el a leghig­gadtabbat is. Mindnyájunknak az volt a vé­leménye, hogy most már nem nézünk meg semmit, ezzel a benyomással akarunk útra kelni. A legtöbben valóban otthon is ma­radtunk. Elutazásunk előtt folyt még le egy ked­ves jelenet a S. Marta hospitiumban, hol 150-eu voltunk ellátáson. Este 8 óra tájban meglátogatott bennünket gróf Zichy kamarás ur. Amint belépett az óriási ebédlőbe, per- ezekig éljenezték az ifjak. Majd csend lett s e sorok Írója megköszönte melegen a zárán, dók ifjak s felnőttek nevében a nemes gróf­nak azt a sok jót, melyet az ő szeretettel­jes gondosságából s kegyességéből élveztünk. A gróf könyekkel szemében, meghatottan válaszolt, hogy ő keveset tett s a mit tet- kötelessógéből tette, hisz ő a messze távol­ban is él-hal hazájáért s gyönyörködik ab­ban, hogy szeretett hazánk ifjúsága erősödik a hitben. „Ti elmentek, ón itt maradok, de szivembe zárlak benneteket s lelkem kí­sérni fog.“ Mit mondjak még. Kimentünk a vasút­hoz, hova a gróf is elkísért s segített az el­helyezkedés nehéz munkájában, s nem ha­gyott ott bennünket, pedig vonatunk csak éjfélkor robogott ki a pályaudvarból. Vissza ugyanazon utón jöttünk, melyen oda men­tünk. Volt apróbb és nagyobb kellemetlen­ség elég, de ki ne felejtené el szívesen eze­ket azon sok szép és jóval szemben, mikben részünk volt. Azzal zárom soraimat, mit mindannyian szívből óhajtunk, hogy sz. Atyánk, XIII. Leó, sokáig éljen 1 Ratkovszki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom