Heti Szemle, 1902. (11. évfolyam, 1-52. szám)
1902-04-09 / 15. szám
XI. évfolyam. 15-ik szám. Szatmár, 1003. Április 9. HETI SZEMLE. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. A, fe % ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — — — 6 korona — fillér Félévre------------— —---------— 3 „ — Ne gyedévre--------------------------------1 50 „ Ta nítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A .PÁZMÁNY-SAJTÓ" A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb a „Pázmány - sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19 szám) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel Nyilttér sora 40 fillér. A l»i> megjelenik minden szerdán. Hermán Mihály. A nép talajából nőtt. Gyermekkorában a szó teljes értelmében a „czivis kenyeret“ ette, egy són—kenyerén élt a saját maga fajával. Aztán elvitték az ifjút német szóra is — a Szepességre. Majd Debreczenbenfolytattatanulmányait. Csodálatos, hogy a debreczeni kollégium a maga sajátos vonásait sem eszejárására, sem egész lényére nem nyomhatta reája. Hermán Mihály — legalább mióta e sorok írója ismerte, csodálatosan egyesítette magában azt a tulajdonságot, melyet ma emberinek szeretnek jellemezni. Én, mint egyik szerény munkása a szatmári társadalomnak, ott találtam már őt a városházán, mint tisztiügyészt. Az öreg Böszörményi polgár- mesternek megcsontosodott elveit, meggyőződését általában ismerjük. Az ambiciózus, tetterős, művelődésében folyton haladó Hérmánnak jutott osztályrészül, hogy maga, illetőleg Szatmár előrehaladott közönségének gondolkozását az öreg Böszörményi elszigetelt, mondhatni, „maradi“ elvei közé bejuttathassa. Hérmánnak, az ő tevékeny, ideális lelke izgatásainak nem kis része volt abban, hogy városunk haladása, úgyszólván ujjáteremtése már az öreg Böszörményi polgármestersége alatt erősen megindult. Szerencsés összmüködése volt e két embernek, Hérmánnak és Böszörményinek abban az időben. Az öreg Böszörményi ott ült a város pénzes ládáján, hogy abban egy krajczár hiba ne essék. Hérmán pedig ez alatt erősen szántogatta azt a haladási utat, melyre Szatmár városának mulhatlanul lépnie kell. A vasliid, Színház, Városháza voltak az első nagyobb szabású műveletek, melyek Szatmár jövendő fejlődéseinek irányát hatalmasabb körvonalakban előre jelölték. Böszörményi nyugalomba vonult. A közvélemény Szatmárnak, a szatmári népnek fiát, Hérmánt ültette a polgármesteri .székbe. Megvallom, ritka ember, kiről oly nehéz igazságos Ítéletet hozni, mint róla. Egyben édes mindnyájan megegyezhetünk : tisztakezü, becsületes, fenkölt gondolkozásu ember volt, milyen csak kevés akad a mai társadalomban. Tehát az ő méltatásában nem az ad nehéz feladatot, hogy kimondjuk reá a legjobb, a legritkább ítéletet, hanem az — vájjon melyik oldaláról emeljük őt az elismerés horizontjára ? Békesség vert az ő szivében a legerősebb .Mihtha csak arról volt volna meggyőMdve, hogy a békesség és egyetértés ;eg/ alatt lehet kormányozni irein- cjmk családokat, de városokat is. Polgármesterségének ez a legsajátosabb vonása, melyért el kellett tűrnie annak a közvéleménynek ítéletét is, hogy egész a gyöngeségig türelmes. Pedig, ha tekintjük, türelmessé- gével sokkal több sikert, eredményt tudott felmutatni, mint veszteséget. Ha egyedül ő rajta áll: nagy- fontosságú kérdéseket oldhatott volna meg a szatmári társadalom javára. Mondották sokan, hogy a feje a vállán van néha! Mást enged a feje helyére. Majd meglátják csak a szatmáriak, hogy az a fej mindig helyén volt: a békességért engedte, hogy sokszor ne az ő feje mondja ki a végső szót. El kell ismernünk, hogy a református főgondnok mindenkor megállotta helyét más valásugyüle- kezetekben is. Megtisztult, általáTÁRCZA. Magyar ifjak római útja. A napi lapok szűk keretben s csaknem bámulatra méltó tájékozatlansággal írtak a magyar ifjúság római zarándoklatáról, a m ,ly pedig lélekemelő voltánál fogva nagyon is megérdemelte, hogy bőven s rokonszenvesen ismertessék. Mivel ezen zarándoklatban városunk ifjúsága is jelentékeny számmal vett részt, nem kicsiny azoknak száma, kik részletes tudósítást óhajtanak nyerni e zarándoklatról. Ezek óhajának akarok e sorokkal megfelelni. Márczius 25.-én délután 3 órakor 382 utas indult Fiume felé külön vonaton. A magyar tanuló ifjúság s kísérőik voltak ezek. Szatmár egymaga 39 egyénnel járult e számhoz, tehát az egész csoportnak több mint tized ré^ze közölünk került ki. (A kath. főgymnas. 27 tanulóját s az ev. ref. főgym- nas. 3 tanulóját a kath. főgymnas. 3 tanára és igazgatója kisérte ; hozzájuk csatlakozott egy helybeli tanitónőképzőintézeti tanár és két tanitó, s egy magánzó s egy vidéki tanító.) 26.-án reggel 8 óra körül érkeztünk Fiúméba, hol reggelizós után 300-an egy külön ezen útra bérelt hajóra szállottunk, mig 82 en kénytelenek voltak másik hajóra szál- lani, mivel a gőzhajó-társaság oly kicsiny hajót bocsátott rendelkezésre, hogy arra az összes zarándokok föl nem fértek. Szeles, zimankós időnk volt a tengeren, de vihar nem háborgatott. Ennek daczára az utasok túlnyomó része megkapta 3 — 4 órai ut után a tengeri betegséget. Este 8 óra körül érkeztünk Anconába, hol vámvizsgálat s vacsorázás után ismét külön vonatra ültünk, mely 27.-én reggel fél kilencz órára berobogott velünk az örök városba. A kocsikra ültetés s a kijelölt lakásokra való irányítás nagy munkáját gróf Zichy Gyula pápai szolgálattevő kamarás intézte nagy szeretettel. A nemes lelkű gróf e pillanattól kezdve le nem vette rólunk kezét. Intézte ügyeinket, egyengette utainkat, megnyitotta előttünk a Vatikán látni valóit, felkeresett szállásainkon, szóval nekünk szentelte összes drága idejét, s becses tevékenységét. Lakásaink a Sz. Póter-templom közelében voltak ; a legnépesebb két lakás meg éppen a Vatikán területén, a Póter-templom közvetlen szomszédságában volt. Nagyon természetes tehát, hogy első utunk a Sz. Póter-tórre s innen a felséges Péter-temp- lomba vezetett, hol ekkor Ratnpolla bíboros végező a nagycsütörtöki szertartásokat. A hatást, melyet e nagyszerű templom a nézőre tesz, megsem kisórlem leirni, úgy sem tudnám azt jobban ecsetelni, mint előttem már ezeren és ezeren tették. A délelőttöt a legtöbben a Sz. Póter-templom megtekintésére szentelték teljesen. Délután mohó gyorsasággal esett neki az ifjúság a látni valók megtekintésének. Kurta időre bemenet nyílt a vatikáni frescok megtekintésére. Ezután végig járta az ifjúság Rómát egyik legnagyobb átlója irányában, a Vatikántól a late- ráni templomig ment s útközben megnézett mindent, mi eléje került; (forum, Colosseum, kisebb nagyobb templomok). Legtöbb időt mégis a laterani nagyszerű templom megszemlélésének szenteltünk, majd a sz. Sca- lat néztük meg. (Azon lépcső ez, melyen az Ur Jézus Pilátus házának előcsarnokába vezettetett.) 28.-án, nagypénteken délelőtt, kisebb nagyobb csoportokra oszolva megtekintettük a Piaza del Popolot, a Villa Borgheset, Monte
