Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)
1901-09-18 / 38. szám
3 E T I S Z E M L E“ (38-ik arám). Toperczet Ákos kir. s. mérnök, a beregszászi államépitészeti hivatal fiatal tehetséges tagja. Bucsuestély. Távozó állomásfőnökünk, Kubányi Árpád tiszteletére a kath. kaszinó helyiségeiben csütörtökön este megtartott bucsuestély fényes bizonyítéka volt annak, hogy városunk intelligentiája mennyi tisztelettel és nagyrabecsüléssel viseltetett a kötelességtudó, pontos s a nagyközönséggel szemben mindig lojális előzékenységet tanúsított vasúti főnök iránt. Láthatók voltak ott egyének városunk előkelő köreinek minden bransából, hogy istenhozzádot mondjanak a kellemes modorú társadalmi férfiúnak, a közbecsülésben álló egyénnek, s kifejezzék fájdalmukat távozása felett, mert valóban veszteség számba megy, hogy Szatmári elhagyja. A felköszöntők sorát Bernjén Sándor vasúti posta- és távirófőnök nyitotta meg, utána dr. Irinyi Tamás, a kaszinó elnöke fejezte ki a tagok meleg rokonszenvét, baráti érzelmeit, Tombory Virgil a kartársak nevében mondott bucsu-szót. Mély csend lett a teremben, midőn dr. Fechtel János jelentkezett szólásra. Mindenki valami nagyot, — szépet reméllt. És a szónok derekasan megfelelt a várakozásnak. Egy nagyarányú, művészi képekben gazdag, teljes szónoki hévvel előadott beszédbeu méltatta Kubányi társadalmi érdemeit. Riadó éljen követte a gazdag szinvegyülókben pompázó szavakat. Az ünnepelt meghatottan mondott köszönetét a szívből jött óvátiókért, melyekben ez estén részesült, s azon meleg barátságért, melylyel ittléte alatt Szatmár társadalmi életében találkozott. Ezután zene és dal mellett megindult a mulatság, közbe-közbe nem egy szellemes köszöntő hangzott fel. Az állomási tisztikar és személyzet 10 én délelőtt vett búcsút a volt főnöktől. A távozóhoz a tisztikar nevében Tombory Virgil intézeti beszédet, melynek kíséretében értékes emléktárgyakat nyújtott át Kubányi volt főnöknek, mint a tisztikar ajándékát. A tanítóegyesület tisztelgése. A múlt csütörtökön tisztelgett Bodnár Gáspár elnök vezetése alatt az uj egyházmegyei tanfelügyelőnél, dr. Lessenyey Ferencznél, a szatmár- ugocsamegyei rk. nóptanitóegyesület küldöttsége. Bodnár szónoki lendülettel előadott szép beszédben üdvözölte az uj tanfelügyelőt ki válaszában kifejezést adott azon intentió- jának, hogy az egyesület érdekeit, a tanítóság ügyét lelkének legjobb erejével fogja felkarolni. A népes küldöttség tagjai a legkellemesebb benyomásokkal eltelve távoztak. Gyázhir. A szatmári irgalmas nénók selmeczbányai fiókjának tagja, Ökrössy Róza, Dionisia irgalmas nővér, életének 52-ik, szerzetesi működésének 32-ik évében hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után e hó 12-én délelőtt V29 órakor elhunyt. A boldogult hült tetemeit e hó 14-én helyezték örök nyugalomra. Hírek az egyházmegyéből. Csató József volt munkácsi segédlelkósz püpök ur Ő méltóságától három évre engedélyt nyert, hogy a középiskolai tanári pályára készülhessen. Nevezett segédlelkósz már Budapesten van, mint a tudományegyetem bölcsészeti karának hallgatója. — Pály Edének felsőbányái plébánossá történt kineveztetése folytán a megüresedett sárközt plébániai javadalomra a pályázat e hó végéig terjedő határidővel kihirdettetett. A pályázati kérvényeket a mondott határidőn belül báró Vécsey József kegyurhoz intézve az egyházmegyei hatóságnál kell benyújtani. A nántüi plébániai javadalomra is meg van hirdetve a pályázat, szintén szeptember végéig terjedő határidővel. A kérvényeket püspök ur Ő méltóságához czimezve az egyházmegyei hatóságnál kell benyújtani. A budavári templomban szent István nap- ján tartott szónoklatért, mely nyomtatásban is meg lett küldve a kir. herczegeknek, József kir. herczeg és Ferencz Ferdinánd trónörökös dr. Jordán Károly szaniszlói apát-plébánosnak köszönetét fejezte ki. írói jubileum. Egész csendben, félrevonultál!, csakhogy ifjú szivének vágyát kielégítse, nem hir, nem dicsőség után áhítozva, kezdette meg ezelőtt húsz évvel Bodnár Gáspár Írói munkálkodását a papnevelő-intézet falai között. Akkor jelentek meg első zsengéi a fővárosi és helyi lapokban. Azóta a kis patak, mely akkor szerényen indult meg hatalmas folyammá változott, melynek hullámai végig hömpölyögtek az egész hazában. A szakadailan munkásság egyik kötetet a másik után teremtette meg, s’ mindig örömmel kapkodta szét a nép, mert úgy voltak Gazd. Egyesületi tagok lovai futhatnak. (Sik- verseny 1600. m.) Beérkezett nevezések: 1. Domahidy István ur Remény nevű 5 éves pej kanczája. 2. bér. Kovács Jenő ur Vihar nevű 7 éves pej heróltje. 3. Fagy Lajos százados Vilma nevű idb. sötótpej kanczája. 4. Szeőke Ödön ur Babám nevű 5 éves pej kanczája. 5. Szerdahelyi Ágost ur Névtelen nevű idb. pej heréhje. A verseny élénkítésére ez idén is tota- lizateur működik. Az időjárás a pályára nagyon kedvező s igy remélni lehet, hogy élénk lesz versenyünk. A verseny után este a Kossuth-kerti kioszkban V2 9 órai ke d Htel tánczczal összekötött társas összejövetel fog rendeztetni 2 korona belépti dij mellett Bunkó Vincze bandájával. A versenypályára, mely ez idén is a hidontuli úgynevezett lókertben lesz, kényelmes összeköttetést létesít a fólóránkint közlekedő villamos vonat. Reméljük, hogy versenyünk a nemes sport iránt érdeklődő vidéki és városi vendégeknek egy kellemes délutánt fog szerezni. Hire k. Személyi hir. ő méltósága a püspök ur hétfőn a reggeli gyorsvonattal Szabó István irodaigazgató kíséretében néhány napi tartózkodásra Budapestre utazott. A királyi leirat kihirdetése Tegnap délután rendkívüli közgyűlés volt. Tárgyát a királyi leirat kihirdetése képezte, melyben feloszlatja az országgyűlést és az uj országgyűlést okt. 24-re hívja össze. Kir. herczegek Máramarosban. József Ágost kir. herczeg és neje Auguszta kir. her- czegasszony, úgyszintén György bajor királyi herczeg a múlt pénteken érkeztek Máramarosba, hogy a gyertyánligeti vadászterületeken vadászatokat tartsanak. Eljegyzés. Beregvármegye főispánjának dr. Hagara Viktornak nagytnüveltségü és kedves leányát, Rózsikét, a napokban eljegyezte désre, ha továbbra is, rossz gyerek módjára, nem marad nyugton s zavarja vérbeli testvéreinek, az amerikai katholikus magyaroknak bel békéjét s őket folyton-foly vást uszit- gatja, s kiporolom nadrágucskáját s testvér keinek szemeit fölnyitom, hogy meglássák : milyen vásott fickó magácska, — arra szentül el lehet kész i 1 ve. És ezt jól j( gyezzemeg magának utoljára. Hiszen dragalatos pipiském, önöcske kitűnően tudja, hogy annyi hazugságot hamarosan egy egészen jól szervezett s pompásan betanitotl színtársulat sem képes előadni, mint a mennyit magácska, gyönyörűséges virágszálam, produkált a maga papír- sárkányában az utóbbi pár hét alatt. De hát ennek a papírsárkánynak a madzagját én tartom ám a kezemben s addig eresztem föl a levegőbe, a meddig nekem tetszik. Akárhogyan is eszelték ki a maga csókolni való komácskájával a dolgot, amúgy is bizonyosra kell venniük, hogy gyermekjátékiknak előbb- utóbb a nyakára hágok. Látja picziny bo- gárgám, azért nem is állok szóba szabad malterkanalas komácskájával, mert ludom, hogy ő csak eszközöcske a maga parányi kacsócskáiban, első sorban tehát ezekre a kacsócskákra kell kiosztanom a skutikát, ha szépen meg nem húzódnak valami árnyékos bokrocska tövében. Mert hát tudja édes nyíló nefelejcsem, hogy a komácskának is nagyon katonás kurtasággal léptem bájos tyúkszemére s fogok is még oda-oda tapogatni, ahol neki a legjobban fáj, főleg ha még egyszer a szemeim elé kerülhet a saját hajlékom födele alatt. Előre is jót állok érte, elkényeztetett mákvirágocskám, hogy ha olyan hamar eltudták felejteni maguk mindketten az én nevemet, hamarosan bele fogják magukat gyakorolni helyes kiejtésébe. De akkor azután muffolni is kell ám majd egy kicsit élőlény de meg a józaneszü közönség elől is, akit elbolonditottak. Csakúgy a fülébe fogok magi’cskának súgni egyet-mást, a mitől menten tisztába lesz a tüzes tapló históriájával. Mert magácskáék tudják azt édeseim legjobban, hogy ki vagyok és hogy nevemet képes vagyok tüzes bélyegzővel is ártatlan, szüz-tiszta homlokocskáikra sütni. Tudják azt aranyos szabadkőmüvesecskéim, hogy én belelátok a maguk falánk hasacskáiba s ismerem czél- jaikat, a miket a maguk vásott, pajkos csintalankodásaikkal elérni akarnak. Hagytam s hagyom is még egy rövid ideig mindnyájukat, szemenszedett legényecskéim, ártatlan kicsiny jószágaim a porban játszadozni, mert hát tudják ragyogó csillagaim, meg akarom látni, hogy mennyire képesek ? Csak minél többet, csak minél nagyobbakat mondani, hazudni, hisz nekem az annál jobb, mert annál kézzelfoghatóbb lesz mindenki előtt: micsoda vásott rókafiakkal van dolguk. Csak előre, nyíló bimbócskáim, hajrá, gyorsan és tüzesen, mert azután majd ón következem, ón veszem a kezembe a gyeplőt, meg az ostort, s akkor azután meg mutatom : igazi táltosok-e maguk, ágaskodó ostorhegyeseim, vagy csak kimustrált versenygebók ? Ezt a pár sorocskát magának megírni atyai kötelességemnek tartottam miheztartás végett. Egyébként üdvözlöm magácskát és kérem szerencsekivánataimat átadni magas vendégének, a prépost urnák, a kit a maga egyetlen komácskája hozott ki magával Magyarországból, abban a bizonyos kétezer dolláros zászlóba beburkolva. Cleveland, 1901. augusztus 22. jóakarója Hollós Károly, áldozár-szerkesztő.
