Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)
1901-07-17 / 29. szám
H E TIS Z E M L I 11 (29-ik szám.) 3 gyár alkotmánynak s áruba bocsátotta nemzeti jogaink még épen maradt foszlányait, — akkor a kormánynak, illetve a kormányelnöknek legnagyobb hive Eötvös Károly volt, s még egy nehány Kossutpárti képviselő, kik saját elnöküket is dezavuálták amiért azokhoz csatlakozott, akik az igazság erejével s a lelkesedés lángoló bátorságával megbuktatták a nemzeti jogok vakmerő megtá- madóját. Eötvösék azóta kibékültek elnökükkel, Kossuth Ferenczczel, akinek nevével és jóhiszeműségével ugyancsak visszaélnek. No hát ezek után nem valami nagy dicsőség az Eötvös Károlyék pártján lenni, és akik a független eszméknek igazi hívei ; azok bizonyára nem fognak Eötvös Károly- lyal meg Bánfi Dezsővel egy gyékényen árulni. Hiszen —amint egy jelesünk mondja — annyi esze a libának is van, hogy oltalmat nem rókalyukban keres, a bárány sem szokott egy párton lenni a farkassal, sem a csirke a héjával. Azt hisszük, ennyi óletösz- tön lesz a szatmári függetlenségi pártiakban is. Szóljunk még Eötvös csatlósáról, Hen- taller Lajosról is, aki midőn a függetlenségi párt az exlex és Bánffi ellen küzdött, az Abbáziában feketekávézott mesterével és kesergett Bánffi bekövetkező bukásán. Különben nem veszedelmes egyéniség, mert bár nagy a hangja, de kicsiny, az esze. Meggyőződhetett erről mindenki, aki Szatmáron elmondott zöld beszédjét hallotta, vagy olvasta. E beszédből egyébként másról is meggyőződhettek azok, kik gondolkozni tudnak. Arról t. i., hogy nagy lehet ott a korrupció, hol a függetlenség örve alatt egy obskúrus ember muszka czimborasággal merészli vádolni a legfüggetlenebb magyar politikust, Ugrón Gábort, amiért a német befolyás ellensúlyozására, — mint egykor Rákóczy Fe- rencz, — ő is Francziaország barátságát kereste. Kissé furcsa dolog, hogy épen a nagy Kossuth Lajos fia szakit a magyar függetlenségi hagyományokkal és a német befolyásnak hódol. Végül nem hallgathatjuk el azt sem, hogy sokan megbotránkoztak azon támadás miatt, melyet Hentaller L. ur Deák Ferencz E szavak után szemeimből könnyek peregtek alá, melyeket a szive rejtőkébe temetett múlt fájós és borzalmas emlékei facsartak ki. Boldog ifjúkorom nagy reményei eltűntek álomkép gyanánt s az életerős gyermek, a büszke férfiú ki hitte volna, hogy egy kor ily sorsra jut ?!. így járnak mindazok, kik komoly megfontolás nélkül lépnek az életbe. Gyermekkori álmok csábitó varázsok lidérez fényként világiták be jővőmet s én bohó ifjúként — leküzdtem minden akadályt csakhogy elérjem czélomat s most ? 1... szégyenteljes arczczal kell megállanom az emberek előtt, mert megszentségtelenitettem ifjúkoromat. Te ifjú! fontold meg mit téssz, mert ime itt vagyok ón szerencsétlen, kiről tanulságot meríthetsz magadnak az életre. Eljöhet a megpróbáltatás ideje s a balsors sujtókeze váratlanul nehezedhetik vál- laidra, bár gondolod s megvagy győződve, hogy nem magad adtál okot reá — könnyíthet ez esetben terheden a tiszta öntudat: de ha ballépésed okozta fájdalom gyötri lelkedet, — Isten az egyedüli, ki megkönyöemlóke ellen intézett, azt állitván róla, hogy az ő vezetése alatt ment el a magyar nép esze s ő alkotta meg a gyávaság politikájának alapját. Ezt meri hirdetni Szatmáron, ebben a magyar városban a „haza bölcséről“ egy obskúrus dunántúli sováb ! ! Azt mondják, hogy Kossuth Ferencz a Hentaller uraság beszédje alatt többször elpirult. Ez legyen az ő védelme, no meg azon nagy tévedése, melyben hiszi és hirdeti, hogy az elv és a függetlenség eszméje örökség utján szállt reá. Kossuh Ferencz nagynevű atyjának elveitől ép oly messze áll, mint az .igazi függetlenség eszméjétől. Az igazi függetlenségi soha sem küzdhet Bánffi D. nemzetrontó rendszere mellett. A függetlenpárti polgárokat nem tévesztheti meg a Janusarcz, mely egyszer szövetségbe lép, másszor háborút hirdet a kormánynyal szemben. Mi azt a Janust látjuk, kinek egyik arcza megalkuvást mutat, mikor a nemzeti jogokért kell sikra szállni, másik arcza gyü- lülséget hirdet, mikor azokkal áll szemben, kik a függetlenségi politikát nem frázisokkal de tettekkel szolgálják. Kísérletezés törvényekkel. (r. s.) Ha a természet tudomány fejlődésének főtónyezőjóül a kísérletezést, mint a kutatások egyik médiumát mondjuk, egész helyesen gondolkoztunk, és Ítéltünk, mert ennek alapján hozza meg a természettudomány az ő következetes és kivételt ritkán tűrő törvényeit. De nem igy áll a dolog a politikai törvényhozás tudományában, mert itt kísérletezésnek helye nincs. Itt a meglevő állapotokat kell megfigyelni és a helyes törvényeket meghozni, mert „a törvényhozásban nem a tudományosság szükséges, hanem lelkiismeretesség“ mondá egy neves jogász. A magyar törvényhozásnak és pedig a 30 év óta uralmon levő szabadelvű törvényhozásnak nagy bűne, hogy nem a közérdek szolgálatában volt és nem a közbajok megfigyeléséből szerzett tapasztalatok voltak indító okai egyes törvények meghozásában, hanem az önfejűség és gonosz hajlamok vezették, a mely törvények azután a közéletben nem váltak be, de bosszantására és nyomoritására rülhet rajtad. Fontold meg ifjú e szavakat, mert eljöhet egykor az idő mikor átkozni fogod a perczet melyben megfeledkeztél róluk. — Nem akarván feltartóztatni a jó öreget, de meg dolgom is volt, megköszöntem oktató szavait s ő még igy szólott hozzám : Isten veled I jöjj el többször, ha utad erre vezet, bár nem fogunk már sokszor beszólni egymással mert érzem, hogy órám közeledik. Isten vezéreljen! . . . A nap nyugvóra szállt. A hegy ormai mögül mintegy búcsúpillantást vetett az elhagyandó földre azután eltűnt. A temetőben uj sir nyílott meg. A harangok bánatos zenéje mellett kísérték őrök nyugalomra sziklavári hegy remetéjét .............. Az est homálya beboritá a földet. Gyönge fuvalma megingatja a temetőben álló és kísértetekhez hasonló árva füzek lombjait. A közeli bokorban méla busán zokog egy csalogány azt hinné az ember neki is van siratni valója; — — — Lehet, hogy a remetének dalol oly szivandalitóan. Úgy sincs más siratója. vannak a haza polgárainak. Senki sem tagadhatja rettenetes következményeit az egyház politikai törvényeknek, hisz csak élesítették a felekezeti harczot, szembe állította az előbb békés államokat az egyházakkal, mert tudni való, hogy rossznak tartja e törvényt az igaz református igaz zsidó ép úgy, mint a buzgó katholikus. És mennyi pénzébe kerül e törvény végrehajtása az állam háztartásnak: az évi 800.0ÜÜ frt helyet négy millió koronába, az öt éven át összesen húsz millió koronába; megrontották a közigazgatás végtagjait, mert csak hallgatni kell a jegyzőket, mily rettenetes teherként panaszolják fel a polgári esketetóst anya-könyve- tóst. És tényleg igazságos a panaszuk, mert egy polgári esketés két egész óráját és egyszerű halálozási vagy születési bejegyzés a sok irka firkával elrabolja legalább egy egy óráját az igazi jegyzői teendőktől. Hát még a sok anyakönyvi kiigazítás I További következményei e törvénynek, hogy a nyomorban levő állami tisztviselők fizetését javítani nem lehet, mert kell pénz az anyakönyveze- tők jövedelmének kiegószitósóre; kellett uj közigazgatási tanfolyamokat felállítani, mert a jegyzőknek most már valóságos canon jogtudoroknak kell lenniük. Következménye még sok más társadalmi miseria, milyen a felekezetlenség, istentelenség, socialismus stb. Ezen törvényekkel kísérletezni egy nemzeten nem volt okosság, hanem szabadelvű könyelmüsóg és gonoszság, mit a gondviselés a milliók ajkáról elhangzott és megfo- gamzott átkával már is büntet. Ilyen fórcz munka az uj választási törvény csoportozat is I Az igazi népakarat és képviselet nem érvényesült a Bánffy-kor- mány alatt és nem fog érvényesülni az újnak hirdetett aerában sem, mert már a megindult pártszervezkedésekbe is, melyekben eddig mintegy 60 szolgabiró mint szabadelvű jelölt szerepel, oly sok gyalázkodás és erőszak vegyül bele országszerte, hogy torz képpé vált már az uj kormányelnök tiszta választása. A megengedett fuvardíj, etetés, itatás mi egyébb, mint egyenes 'örvénybe iktatása a politikai erkölcsrontó vesztegetésnek. A közigazgatási közegek három heti megrendszabályozása mi egyébb mint felhe- czelés arra, hogy jóval előbb, de annál dühösebben használhassák a megfelemlitós és erőszak rut fegyvereit. Csak most a napokban történt a vidéken, hogy az „önjelölt“ közigazgatási egyén napdijasát, mert csupa kíváncsiságból elmert menni a megyében tartott néppárti nagy gyűlésre hivatalától elzavarta és több községben hallható már a panasz egy „ön“-(kóp- viselő) „jelölt“ szolgabiró ur ama fenyegetése miatt hogy nem fogja meg engedni a szénának és szalmának udvaron való tartását, ha nem öt támogatják a választásban.“ Úgy látszik, hogy a szabadelvüsóg a becsületesség köpenyege alatt is csak Bánfy erkölcsöket rejt és ily állapotok láttára elmondhatja a vonagló liberalismusra a nemzet józan gondolkozó része: „Múltadban nincs öröm Jövődben nincs remény.“ H írek. Minthogy a második félév kezdetét vette, tisztelettel kérjük mélyentisztelt előfizetőinket, szíveskedjenek előfizetési dijaikat, a hátralékban levők pedig hátralékaikat minél élőbb beküldeni
