Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-20 / 47. szám

3 »H E T I S Z E L E“ (47-ik szára.) a madarásziban Márkus János (uj) és Kál- Jay Ödön (uj); a misztótfalusiban Prohászka Lajos és dr. Komjáthy Gyula (uj); az ud- variiban dr, Egry Károly (uj) és dr. Dezső Kálmán (uj); az aranyosmegyesiben Lukács Kostantin és Rédey István ; a kispaládiban Angyalossy Ferencz (uj) és Vargha Zsig- mond (uj); a fehérgyarmatiban dr. Halász Jenő, Balika Miklós és Runyay Sándor; a porcsalmaiban Kálmán Dániel (uj) és Bállá László (uj); a matolcsiban Ilyés István és Széles Károly ; a nagyúriban Luby Géza (uj), ifj. Péchy László és Kormány Bertalan ; a brassóiban Sinka Lajos és Ferenczy Imre; a csengeriben Osváih Ferencz (uj) és dr. Diósi Adolf; a barlafalusiban Rébay Dezső; az erdödiben Dániel Sándor (uj) és Pittner Má­tyás; a kocsordiban Bernáth Sándor és Lövey Miklós (uj); a feketefalusiban Kiss Miklós és Molnár Mihály (uj); a dobraiban Szengsch- midt Frigyes (uj) és Győry Ferencz (uj); a hagymásláposiban Thoma László (uj);a sárkö­ziben Bendess Dezső, Sepsy Miklós (uj) és Hadady Gedeon; a farkasaszóiban Fásy Gusz­táv és Pelle András; a gencsiben Kleiszner K. (uj), Kovács Károly (uj) és Veres Antal (uj); a fábiánházaiban Bakos István (uj), Sze- mán József (uj) és Moson György (uj); a nagyecsediben Veres Károly(uj) és Izik Vil­mos (uj); a remetemezöiben Sztán Sándor (uj), Pelle Aurél és Papp Antal; a nagy kolcsiban Uosvay Gusztáv (uj) és Marosán György (uj); a gacsályiban Madarassy András Kiss Máyer és Borgyos Gáspár (uj); az ér- endrédiben Becsky Géza és Dömötör Elek (uj); abatizi választókerületben Fényes Elek ; a kottáiban Szappanyos József (uj) és Dózsa János ; az atyaiban Csaba Adorján és Träger Albert; a zsarolyániban Veres László (uj) és Fried Dezső; a nyirmegyesiben Fodor Árpád (uj) és Mező Károly (uj); a kántorjánosiiban lbrányi János és Elek Imre; a nagypaládi ban Kölcsey Antal és ifj. Mándi Bertalan (uj); a nagyszokondiban Toóth Sándor (uj) ; a nagynyiresiben Dunka Gerő; az avasujfalu- siban Dómján Athanász; a középhomoródiban Damokos Ferencz (uj) és Klintók Ágoston ; a réztelekiben Marosán György (uj), Erdei László és Nyikora Demeter; a tiszabecsiben Sántha Kálmán, Nagy Dezső (uj) és Bállá Gábor (uj) ; a csekeiben Kondor Sándor; a jóházaiban Dr. Olsavszky Gyula (uj) és Go- tetiu Vazul (uj); a mátészalkaiban Báthory György (uj) és Kovács József, az avasujvá- rosiban Nagy Bálint és Erdős Aurél (uj); a felsőboldádiban Papp József (uj) ; az amacziban N. Székely Mihály ; a szinérváraljaiban Baj- nóczy Géza (uj); a krasznabéltekiben dr. Bo- hus János (uj); a nagysomkutiban Papp Sán­dor; a géresiben Schwarcz David és Ladányi Endre (uj); a vetésiben Nagy Gyula (uj) és Mártha József (uj); a fiilesdiben Barta Ká­roly (uj), és Baka Béla (uj); az erdöszádaiban Brán Dénes és Szaitz Mihály; a börvelyiben Bodoky Géza ; a tyukodiban Borosa György (uj), Gyene Gáspár (uj) és Uray Károly; a dióshalomi választókerületben Bradofka Fri­gyes, Baltay János és Bálint Imre (uj); az alsöfernezelyiben Neubaier Ferencz; a komor• zániban R. Nagy Sándor (uj); a vitkaiban Uszkay Kálmán ; az olcsvaiban Juhász La­jos faj) és Bornemissza István ; a czégényiben Dávid István, Gulácsy Tibor (uj) és Gulácsy Gyula. Jellemzi a küzdelem hevességét s az általános érdeklődést, hogy a választás alá 145 bizottsági tagot választó kerületben az eddig ismeretes 70 választás közül 73 uj bi­zottsági tag jött be, s csak 56 régi bizott­sági tag tartotta meg tagsági helyét. Ismeretlen a választás eredménye a fel­sőbányái, gebei, szamosszegi, lózárii, kőszeg­remetei, berkészi, kővár-remetei és hosszu- falusi választó kerületekből. Hírek. Az év vége közeledvén, tisztelettel kérjük mélyen tisztelt előfizetőinket, szíveskedjenek előfizetési dijaikat és a hátralékokat kiadó- hivatalunkba beküldeni, hogy évvégi száma­dásunkat akadály nélkül lezárhassuk. Szomom évforduló. Erzsébet királynénk névnapja alkalmából tegnap délelőtt 9 órakor ünnepélyes gyászmis evolt a székesegyházban, melyet maga a püspök ur végzett. A kegye- letes megemlékezés e szomorú perczeiben ott láttuk mindazokat, kik ilyen alkalomkor si­etni szoktak a templomba, hogy megjelené­sükkel példát adjanak. Ott volt Hermán Mihály polgármester vezetése alatt a városi tisztikar, képviselve volt valamennyi hivatalos testület, mely városunkban székel, ott láttuk teljes díszben a hadsereg tisztikarának tag­jait, a kath. intézetek növendékeit tanáraik és tanárnőik vezetése alatt. A közönség so­raiból is számosán jelentek meg, hogy imád­kozzanak a boldog emlékű királyné lelki nyugalmáért. Vármegyei küldöttség. A múlt csütör­tökön Nagy László alispán vezetése alatt dr. Serly Gusztáv, Reök Gyula, Debreczeni István és Róth Károly vármegyei bizottsági tagokból álló küldöttség tisztelgett Széli Kál­mán miniszterelnöknél, hogy az úti költség­vetés rendezése czéljából egy nagyobb összeg fedezetére megszavazott póladó jóváhagyását kérelmezze. Luby Bélán kívül, ki akkor Bu­dapesten nem volt, csatlakoztak az összes megyei orsz. képviselők is. A miniszterel­nök megígérte jóakaratu támogatását és hogy az ügyet személyesen fogja elintézni. Ugyanez a küldöttség tisztelgett gróf Apponyi Albert képviselőházi elnöknél, hogy az elnöki mél­tóságra emeltetése alkalmából üdvözölje s egyúttal kérte, hogy a képviselőházi napló­jegyzeteket engedje át a vármegyei muzeum számára. Tanári oklevelet nyert a kolozsvári tu­domány egyetemen Sándor Venczel kir. kath. főgymn. helyettes tanár, miután a paedagó- giai vizsgálatot jó sikerrel letette. GyáSZ-Ünnepélyek. Tegnap, boldogult ki­rálynénk nevenapján, gyász-ünnepélyeket tar­tottak az összes katholikus tanintézetekben. A kir. kath. fögyimnasiumban dr. Schöber Emil tanár ecsetelte az ifjúság előtt a nagy ki­rályné magasztos erényeit s ama rendkívüli érdemeket, melyeket nemzetének boldogitása körül kifejtett. A tanuló ifjúság hazafias énekekkel és szavalatokkal működött közre. A kir. kath. tanilóképezdében az ünnepség ki­emelkedő pontja Bodnár Gáspár tanár be­széde volt, ki megkapó színezéssel rajzolta, hogy ki volt Erzsébet királyné a magyar nemzetnek, s festette azon emberfeletti te­vékenységet, melyért maga a nemzet irta be nevét a történelem lapjaira. Csanálosi Endre és Kölesei Elemér alkalmi költeményeket szavaltak, Stokker Balázs és Csanálosi Endre fényes álmokat hőn szeretett, hü magyar- népéről. Árva lett a nemzet, sir, zokog s nincs Erzsébet, ki megvigasztalja. Ne sírj! vigasztalódjál nemzetem ! Erzsó' bet nem halt meg, ő él, csak védasszonyunk hagyott el, hogy megdicsőülve mint vód- angyalunk a magasba szálljon s onnét, hol nincsen szenvedés, mosolyogjon le reánk, őrködve örök időkön át Árpád hü nemzetén. Jankovich Leona. A kakuk és a naptáregyesités. Irta: PiUich Ottó. A milyen hosszú a czime, olyan rövid lesz a veleje, annak a mit Írok. Lehullott a levél a fáról, őszi szól veri az esőt ablakom üvegéhez, ősz van; de ne­kem a tavasz madara jut eszembe, az elköl­tözött kakuk madár. Télben gondolunk a nyárra, őszkor a tavaszra, búban, bánatban az örömre, így van ez : a szív csak a kellemes’emlóke- ken függ mindig leszakithatatlanul. Volt nekem egy kedves jó barátom; meg van most is, de nincs mellettem, mint régen, éppen azért most reá gondolok. Idő­sebb volt, mint én, ha a keresztlevelét néz­tem, de fiatalabb volt, ha a szivét tekintet­tem. Hogy fogalmat nyutsak róla pár szó­val, csak azt Írom le jellemzésére, hogy min­dig az igazságot kereste. Mi volt ő? Kísé­relje meg az olvasó csak három napig min­dig az igazságot keresni, majd megtudja aztán, mi volt az ón jó barátom. Éppen azért nagyon ragaszkodtam hozzá és napról-napra vigasztaltam, — mert az igazságot lehet és kell keresni, de bajos megtalálni. Egyszer mégis nagy örömmel jött haza az emberek közül. Barátom I nagy vívmány, meg lesz a naptáregyesités 1 Ma beszéltem a gör. kath. káplánnal. Püspökeik mennek Rómába a jubileumra s benyújtják a memorandumot a naptáregyesités mellett. Mához egy évre a katholikusok nem tartanak két ünnepet. Mit szólsz hozzá? Ha meglesz, szép lesz, mondom. Meglesz 1 szólott az én kedves barátom. Este volt, vacsorálni kellett mennünk. Az asztalnál mindnyájan nyugodtan ültünk, a nap eseményei elsimultak agyunkban, nem gondoltunk rájok, csak az ón barátom olda­lát fúrta a — naptáregyesités. Szinte vártam, mikor tör ki belőle a hiszékeny — idealis- mu8. Mert a naptáregyesités ideális gon­dolat — egyelőre, nem valóság. Az ebédlő falán lassan ketyeget a lánczos, kölönezös kakuk-óra. Nemcsak ketyegett, deütöttisnyolez órakor párosával — kettőtt. Kakuk, kakuk . . . Többet vártam, mondtam . . Szegény vén kakuk rendesen rendetlenül kakukol, szóltam. Igen, felelte nagyrabecsült főnökünk, már egy uj kakukot kellene vennünk. Az ón jó barátom arczáu hirtelen öröm ömlött át; a kakuk két szólására egy jó gondolat ütötte meg fejét, biztosan a naptár­egyesités szóba hozására. Mintha csak bom­bát akart volna asztalunkra dobni, hirtelen röviden oda mondta, a ki akarja hallja, a kit talál, találja : — Mához egyóvre meglesz a naptáregye­sités !

Next

/
Oldalképek
Tartalom