Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-09 / 2. szám

5 „H E T I S Z E M L E“ (2-ik szám.) R. Sarolta növendékét. Az apa panasza folytán az első bíróság a tanitót felmentette; a másodbiróság húsz korona fő és tiz ko­rona mellékbüntetésre Ítélte. A vádlott semmi- sógi panasza folytán a kúria a másodbiróság Ítéletét megsemmisítette, kimondván, hogy a tanító a tanítványt rakonczátlan magavi­seleté miatt illette testi fenyítékkel és te­kintve, hogy a tanitó az iskolai rendet és fegyelmet zavaró tanítványával szemben fe­gyelmi hatáskörrel birt és mert vádlott mint néptanító ezt a sértést a tanítására és felü­gyeletére bizott iskolai növendéken az isko­lában fegyelmi jogának gyakorlása közben ejtette, — ezen cselekménye miatt a tanitó nem büntethető. — Sok tanitó megkönyeb- bülve lélegzik fel a kúria ezen Ítéletére. Rablógyilkosság. Derecskén, Bereg vár­megyében karácsony estéjén Schvartz Fülöp kereskedőt és nejét meggyilkolták, az üzle­tet pedig kirabolták. Este 6 óra tájban há­rom vidéki ember tért be Schvartz boltjába, hol különféle tárgyakat, élelmi czikkeket vásároltak. Mikor fizetésre került a dolog, az egyik ember adós akart maradni a vásá­rolt cztkkek árával. Schvartz az embereket nem ismerte és kijelentette, hogy nem ad hitelbe s egyúttal a távozni készülő em­berek elébe állott. A három ember, ugylát- szik, csalt arra várt, hogy Schvartz kikerül­jön az áruasztal mellől, mert, a mint, eléjők lépett, az egyik a rajta volt szűr alól egy éles baltát rántott elő s azzal a kereskedő fejére sújtott, a mitől ez eszméletét vesztve elesett. A másik kettő ezalatt a bolt külső ajtaját bezárta s a tulajdonost a bicskákkal összeszurkálta. Eközben lépett be az üzletbe Schvartz felesége is, a kit a rablók szintén leütöttek. Miután azt hitték, hogy a két áldo­zat már halott, az üzletben talált értékesebb tárgyakat összeszedték s azt, valamint a pult­fiókban talált 68 korona készpénzt magukhoz véve eltávoz’ak. Nemsokára a rablók távozása után egy szomszédbeli lakos ment a boltba s ez találta meg a két áldozatot, akiket az összefutott lakosság rögtön ápolás alá vett, de csak Schvartznét, tudták eszméletre hozni, mert. a kereskedő akkor már kiszenvedett. Schvartzné leírása után a csendőrségnek sikerült a rablógyilkosokat elfogni Mursai Tamás, Versei András és Ucsai Ferencz pocsaji lakosok személyében, kiknél az el­rabolt áruczikkek egy részét meg is találták. Ezres nagytanács. Az Ezres nagyta­nácsa f. hó 9-én d. u. 6 órakor hivatalos helyiségében ülést tart, melyen a rendezendő finom estély fogja megbeszélés tárgyát ké­pezni. Ezen ülésre a tanács tagjait ez utón is meghívja a rendezőség. Párbaj. Fehér-Gyarmaton uj év reggelén a kaszinó nagytermében kardpárbaj folyt le K. Nagy Sándor utbiztos és Dr. Grósz Rezső körorvos közt, mely Dr. Grósz súlyosabb sé­rülésével végződött. A párbaj oka Szilveszter éji összeszólalkozás volt. A népszámlálást városunk 3-ik kerületé­ben Szabolcsi Mihály számláló biztos befe­jezte. Találtatott 70 lakóház, 324 szoba, 249 más lakóhelyiség, összesen 808 lélek, ezek közül távollevő 12, 5 vendég. Iparhatósági megbízottak választása. 1901. évben működni hivatott iparhalósági megbízottakul a főkapuányi hivatalhoz decz. 16 án meg választattak: Kató Antal tímár, Mónus Lajos asztalos, Mátyus István asztalos, Pék György ács, Rosztás Sándor bádogos, Szabó Balázs borbély, Bereczki István csiz­madia, K. Kiss András csizmadia, Glózer János czipósz, Klein lgnácz czipész, Vajnai Lajos építész, Nyisztor János szabó, Dingreve Károly szobafestő, Nagy Lajos kerékgyártó, Markos György kovács, Tischler Rudolf laka­tos,Róth Gyula lakatos, Lóvay József, mészá­ros, Rakovszky József pék, Batha György szíjgyártó. — A szatmári szolgabirói hivatal­hoz megválasztanak: Csányi László asztalos, Bakai Géza asztalos, Garda Ferencz ács, Ungvári Antal ács, Jakab János bádogos, Oláh Mihály borbély, Juhász Áron csizmadia, Fülöp Ferencz csizmadia, Eggenberger Gyula czipész, Hukk András czipész, Tímár Gyula kőműves, Ungvári Lajos kőműves, Horváth Gyula szobafestő, Fehér Sándor kerékgyártó, Fazekas István kovács, Vakla Sándor laka­tos, Miklusovszky Antal mészáros, Vass And­rás gubás, Jeienyik János kalapos. Megyeri Sándor szabó. Színházi műsor. Szerda: Csókon szerzett vőlegény. Csütörtök: Bölcső. Péntek: Tar­talékos férj. Szombat, vasárnap: Vicze ad- nirális. Járvány ellen. A fenyegetően fellépett jár­ványos betegségek terjedésének lehető meg­akadályozása szempontjából, felhívom e város közönségét, hogy a gyermekeknél felmerülő bárminemű megbetegülésben azonnal orvosi segélyt alkalmazzanak, a betegségen túl eső gyermeket pedig csak akkor szabad az is­kolába felengedni, ha orvosi bizonyítvány van arról, hogy a betegség nem volt heveny fertőző természetű, vagy ha az volt is, de már fertőző természete megszűnt. Szatmárit, 1901. január 4. Dr. Korbay főkapitány. A vihar áldozatai. Erdély észak-kelet részében a folyó óv első és második napján a hó és szélvihar nagy szerencsétlenségeket idézett, elő. A vihar leginkább Csikmegyé- ben okozott nagy szerencsétlenséget, hol több emberélet is esett áldozatul. A mull nap a tölgyesi szakadásban egy öt tagú csa­ládot találtak megfagyva. Bán Ferencz és családja voltak a megfagyottak, kik egész nyáron Romániában dolgoztak és most tér­tek onnan vissza kocsin. Útközben elérte őket a hóvihar, s a mint a hegyen keresz­tül leereszkedtek, kocsival együtt, belefordul­tak egy vízmosásba, honnan nem tudtak többet kiszabadulni és ott fagytak meg va­lamennyien. Úgy találtak rájuk, hogy a kocsi elé fogott lovak maradványain a farkasok lakmároztak. Az emberi hullákhoz nem fér­hettek, mert azok a fölborult kocsi alá vol­tak temetve. A másik szerencsétlenség Re­mete közelében történt. Négy remetei lakos: László András, Böndő Simon, Sutyera Áron és Sipos Orbán szegény munkásemberek es­tek a viharnak áldozatul. Ezek még Szil­veszter napján kimentek az erdőbe tüzelő fáért, ott lepte meg őket a vihar s miután nem győzték annak végét várni, este indul­tak hazafelé. A sötétség azonban meglepte őket és valamennyien elpusztultak/ Eddig csak Szutyera Áron holttestét tudták felta­lálni az erdő szólón egy hasadékbaD. A töb­biekét még hó födi valahol s valószínű, hogy C3ak a hóolvadás után kerülnek elő. Hozzá­tartozóik már mindenfelé keresték őket, de a szakadékokat senki sem meri megközelí­teni, mert eddig onnan senki sem került elő élve. Egyes helyeken az alacsonyabb háza­kat teljesen eltemette a hó, úgy annyira hogy a bentlakóknak úgy kellett utat vájni ki a hóból. A lakosság között leírhatatlan az Ínség, mert a nagy havazás miatt a fá­kat sem bírják szállítani, a miből eddig mégis csak kerestek valamit. A tél sokáig váratott magára, már azt hittük, hogy elmúlik nagyobb hideg nélkül. Újév napjára azonban hatalmas erővel kö­szöntött be s azóta állandóan oly kemény hidegek vannak, minőkre évek óta nem emlékezünk. A hőmérő reggelenkint 23—25 C st mutat. A sportkedvelőkre jó idők jár­nak, akik bizonyára örvendenek, hogy kedv­telésüknek ily pazar bőkezűséggel kedvez a tél. A tanitó közhivatalnok. A közokt. mi­niszter egy konkrét esetből kifolyólag az igazságügyminiszterhez kérdést intézett az iránt, vájjon a tanítók közhivatalnokoknak tekinthetők-e vagy nem. Az igazságügymi­niszter válaszában kijelentette, hogy az 1878. évi V. törvónyczikk 270. § ának második pontja és 461. § ának szempontjából az ál­lami és egyáltalában pedig bármilyen jel­legű nyilvános iskolánál működő tanítók közhivatalnokoknak tekintendők. Az állami tisztviselők egyházi adója. Az állami tisztviselők sok helyütt nem tudnak megbarátkozni az egyházi adóval. Félre vezeti őket a községi pótadó fizetése alól való fel­mentés kedvezménye és ezért több helyen megtagadták az egyházi adó fizetését, holott az egyházi adó kivetése a gyülekezetek autonom jogkörébe tartozik és így arra nézve felmentvényt a polgári hatóság tem adhat. Egy felmerült esetben a vallás és közok­tatásügyi miniszter a napokban ki is moudta, hogy az állami tisztviselők a kormányható- ságilag jóváhagyott egyházi önkormányzati szabályok értelmében kivetett egyházi adót kötelesek megfizetni. T. olvasóink szives figyelmébe ajánljuk a „Relligio Vallás“ ez. kath. egyházi és iro­dalmi folyóiratot, mely a jelen évvel 60-ik évfolyamába lépett. Magyarország legidősebb lapja. Nesztora nemcsak a kath. lapoknak, de a magyar időszaki sajtó összes élő ter­mékeinek. Hivatalos jelentés a Horváth-féle ala­pítvány pályázati ügyében. A budapesti k. m. tudomány-egyetem hittudományi kara a fentnevezett alapítvány jövedelméből 2000— 2000 korona jutalomdijjal s 1900. decz. 31- ikével mint határidővel két tételt tűzött ki pályázatra. A határidő eredménye a követ­kező: A) A sociális kérdésről kitűzve volt tételre egy pályamunka érkezett bé „Dtgnus est operartus mércédé sua“ jelige alatt. B) Az iskola-kérdésről kitűzve volt tételre két pályamunka érkezett be, és pedig az egyik „Juvenibus, ut monderata et augusta secta- rentur, mandabitis.“ a másik “Eunt'es docete omnes gentes“ jelige alatt. Szabályszerű eljárás alá kerültek. Közhírré tétetik ezen­felül, miszerint a nevezett Horváth féle ala­pítvány szabályai szerint az 1897, 1898, 1899, és 1900-ik évekből álló quadriennium ideje alatt megjelent katholikus irodalmi munkák szintén a jelen óv folytában kerülnek bírá­lat s illetve jutalmazás alá. Kelt, Budapesten, 1901. évi január 5-an. Dr. Breznay Béla, ei. dókán és elnök. Hegedűs miniszternek a czipőgyárak ügy ben kelt leirata szerte az országban élénk viszhangra talált. Szatmár-Németi sz. kir. vá­ros czipészei is összegyűlnek, hogy megbe­széljék e leirat folytán szükségessé váló tenni­valókat. — A Szalmár-németii ipari hitelszö­vetkezet értekezletre hívta össze a város ösz- szes czipészeit és érdeklődőit az iparos kör­nek Csokonai-utczai helyiségébe szerdán, e hó 9 én esti 5 órára, a mikor is alkalma nyilik mindenkinek hozzászólani ehhez a czipésziparra tagadhatatlanul rendkívül fontos tárgyhoz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom