Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)

1901-03-27 / 13. szám

2

„HETI S Z E M L E (13 ik szám.)

Rector Magnificus, felszentelt kézzel ne merd levenni isteni Mesteredet arról a helyről, melynek a keresztény tudomány Pantheonjának s az igaz haladásra vezérlő fény világító tornyának kellene lennie.

A leghíresebb egyetemek: Oxford, Cambridge, Padova, Buda, Nápoly, Salamanka, Sevilla, Valencia, Pávia, Bécs, Prága, Krakó, Páris, Dublin, Heidelberg, Köln, Lissabon, Pécs mind a kereszt oltalma alatt épültek fel s a legjelesebb lángeszek: Albertus Magnus, Roger Bacon, aquinoi Tamás, Abaelard Philephus, Valla Lőrincz, Cusa Miklós, Regio- montamus kereszttel díszített termekben tanítottak.

Mindmegannyi útjelzők az emberi tudás rengetegében.

De kérdeni, a keresztnélküli falak közt tanitó budapesti egyetemi tanárok közül, melyik ragyogtatja a lángész fényét, melyik vitte előre csak egy araszszal is az emberi tudást, melyiknek sikerült megfejtenie égető társadalmi kérdéseket ? A jó urak legnagyobb része innén- pnnén compillalt tudásával akar imponálni, mások száraz adatokkal óhajtják az ifjúság lelkét megtölteni, ismét többen üres szőrszálhasoga- tásokkal állanak elő vagy bele vesznek a részletekbe. Mily kevés az alaposság s mily sok az óra mulasztás.

Tisztelt tagjai az egyetemi tanácsnak, ne távolitsátok el azt a keresztet az egyetem tantermeiből, a melynek szelleme inspirálja az észt, felemeli a lelket, széles látókört nyit az emberi szem előtt s mélyebbé teszi az emberi tudást.

Ti pedig, lelkes ifjak! tudjátok meg, hogy a keresztény Magyarország megtapsolt benneteket s az el- ösmerés koszorúját nyújtja felétek. Ha papir-törvények és jogtalan paragrafusok alapján elitéinek félénk elöljáróitok a lelkiisiheret, a jog, a

Nyugodtan távozott tehát hazulról Bendéné, biztos kezekben tudva gyermekét.

Gyurka rendkívül eleven gyermek volt s mihelyt mamája elment, azonnal zsarnokoskodni kezdett a kis hamis, erősen követelve a dadától, hogy menjen vele az udvarra játszani.

Az öreg Zsuzsa engedett a kérésnek, s a tikkasztó júliusi melegben kiment Gyurkával játszani az udvaron lévő eperfa alá.

Gyurka a homokba telepedett és elkezdett csendesen játszadozni, noha ezt nem igen szokta volt tenni, mert máskor folyton kérdésekkel ostromolta a dadát; de most oly nyugodtan viselkedett, hogy Zsuzsa néni el- szenderült.

Nem is volt csoda! hisz’ már öreg volt az Istenadta, elnyomta a nagy melegség.

Zsuzsa néni már régen elszenderült, midőn egyszerre csak élénk zaj hallatszott be az utczáról.

Gyurka felszökik a homokból és csupán pár pillanat müve volt, hogy az utczán termett.

A nagyvásár látványosságainak egyike a medvetánczoltató czigány karaván is. Ilyen kóbor népség jött-ment a város utczáin

történelem és az örök törvények előtt nem nektek, hanem nekiek kell pirulni! A küzdelmet ne hagyjátok abba, mert a győzelem, a siker elmaradhatatlan.

Nem értik egymást.

Nem csuda ! . . Bajos dolog is azt megérteni ! . . Aki legjobban kardoskodik a szabadelvű eszmék mellett, az maga tudja legkevésbé, hogy tulajdonképen miért is har- czol. Mikor termeltek eszméket azon az oldalon ? Nem volt ott ahhoz sem akarat, sem tehetség, — nem is lesz tán soha. Három évtizedes működése erőszakos spekulativ machinátió a nemzet erőforrásainak kihasználására egyéni és klikk érdekekért. Ebben megértették egymást emberül. A többi mellékes. Bolond dolog is az, ha valaki az eszmék harczában áldozza fel legjobb tehetségét. Hiszen nem hoz az a konyhára semmit. A mi viszonyaink közt meg pláne absurdum. Legokosabb letelepedni a húsos fazekak körül, mert ott, ha nem csordul, hát legalább cseppen.

Nem értették meg egymás politikai elveit, ezért vált szükségessé a Szatmárvármegyei szabadelvű párt megalakítása, ezt mondotta azon az alakuló gyűlésen Nagy László alispán. Mi azt hiszszük, hogy az alispán ur maga sem érti, hogy voltaképen mit is akart mondani, mert különben nem állítja oda azt az alternatívát. Eszerint vagy a szabadelvű eszmék képeznek olyan érthetetlen konglomerátumot, melynek útvesztőjében magok a párttagok sen: tudnak eligazodni, vagy maga a párt értelmetlen tömeg, melyet zabbal meg szénával kellett kecsegtetni, hogy tudjon egy kicsit lelkesedni az általa ungközelithe- t.etlen eszmék diadaláért.

Az alispán ur beszédjének a maga meztelenségében ez a valódi értelme. Pedig valószínűleg nem ezt akarta mondani. Most az egyszer tehát akaratlanul is okosan beszólt. Nehogy félre értsen valaki, —nem azt akarjuk mondani, hogy Nagy László nem beszólt már máskor is okosan, hiszen olyan alispánt nem tűrne Szatmár megye közönsége, aki nem tud okosan beszélni. Beszólt ő, még

keresztül, maga után vonzva az utczabeli gyermekeket is.

A kis Gyű ka elbámószkodott: ő még sohasem látott ilyesmit, önfeledten ment ő is a többi gyermekekkel a medvés czigányok után.

Már jó ideje lehetett, hogy igy bolyon gott az utczán, észre sem véve, hogy a többi gyermekek el-elmaradoztak, csupán ő maradt a medvésekkel.

A nap magasan állott az égboltozaton, jelezve, hogy dél van, forró sugaraival majdnem függélyesen tűzve a földre.

A czigányok látva a szép kis gyermeket, hogy egyedül van, beczézgetve csalogatták magukhoz, ekhós szekerük belsejébe ültetve, az ebédhez láttak, s a város egyik félreeső zugában telepedi k le delelni.

Gyurka még mindig el volt merülve a medve bámulásába, s öröme határtalan lett, mikor a czigányok egész közel hozták hozzá és ő meg is simogathatta.

0 is evett, s ebéd után elaludt a hűvös ekhós szekérben ; mialatt Fáraó nemzedéke ismét felczihelődött és folytatta barangolását a város különböző részeiben.

Az öreg Zsuzsa ezalatt nyugodtan aludt, mit sem sejtve a történtekből.

pedig nem is egyszer-kétszer. De akkor tudta, hogy mit akar. Most pedig akaratlanul mondott olyan okosat, hogy bátran aláírhatja minden okos ember.

Mert, akárhogy variáljuk ezt a kifejezést, Nagy Lászlónak betűről betűre igaza van. Sőt, azt mondhatjuk, hogy duplán van igaza. A szabadelvű eszmék! ... No hogy azok érthetetlenek, ország-világ tudja. Mikor magok a párttagok sem értik! . . De hogy is lehessen a semmiből valamit érteni ? . . Pompásul beszélt az alispán ! . . .

A választó közönség! . . . Hogy is lenne az már értelmetlen ? . . Tudniillik a szabadelvű érdemes polgárság! Mert a többit más fába ringatták. A többi az nem olyan zsá- ner. De hányszor láttuk, hogy a liberális atyafi meg i .ja mondani, kit akar követnek, mikor 10 pengős nyomtatékot érzett a markában. Pedig olykor részeg is volt, csúnyán, mégsem felejtette el a követjelölt nevét. Az mellékes, ha a kortes jól bele kiabálta a fülébe ott a bódé előtt, hova szabadelvű eszméiről ment bizonyságot tenni. De többet mondunk ! . . . Vannak ám azok közt nemcsak olyan 10—15 pengősök, de még sokkal értelmesebbek is. Sőt némelyik a kortesének is túljár az eszén. Mikor községét szavazásra vezénylik, úgy szalad, mint a nyúl, nehogy nyakon csípjék. Menjünk innen koma, mondja a másiknak, nem tanácsos mindjárt levoksolni. Majd a végén, ha szorul a kapcza, akkor lesz csak agiója a mi vótumunknak. Czáfolja meg, aki meri, hogy nem így van-e czáfolja meg, aki legény, hogy az alispánnak nincsen-e igaza ! . .

Mi nem bánjuk, ha meg is csinálták a Szatmárvármegyei szabadelvű pártot. Had’ értsék meg egymást, hogyha tudják. Ámde az ellen a jövőben erélyesen tiltakozni fogunk, hogy tízesekkel próbálják ki a szavazók értelmi képességének maximális fokát. Ami megjárta a Bánffy idejében, — igaz, hogy akkor is csak kéz alatt, az ma nem lesz talán szabad még kéz alatt sem.

És ha nem lesz szabad? . . . Akkor hamarosan meglátja az ország, hogy nagyon sokan egyetértenek Nagy Lászlóval abban, hogy nem lehet megérteni azokat a szabadelvű fenséges eszméket, amelyeknek órtheCsupán akkor ébredt fel álmából, mikor Bendéné hazajött, hangos kiáltással hijva fiacskáját :

— Gyurka, hol vagy? ni, mit hozott neked mamuska!

Erre azonban csak a Zsuzsa néni álmos hangja válaszolt, hogy milyen hamar is haza jött most a tekintetes asszony.

Bendósné egyre Gyurka után kérdezősködött, türelmetlenül nézve szerte-szót; hisz’ máskor eléje futott az ő kis fiacskája s csak úgy repült karjai közé.

De most már Zsuzsa se’ vette tréfára a dolgot; látta, hogy több a kettőnél, ámbár a tulajdonkópeni veszély eszeágában sem volt.

0 is elkezdte hívogatni Gyurkát, s még pattogott is közbe-közbe, hogy ehin ni, ismét bujósdit játszik a hunczutja.

Bendéné arcza ezalatt mindinkább kétségbeesett lett.

Megtudta, hogy Zsuzsa aludt és eközben tűnt el Gyurka.

Már férje is itthon volt, s értesülve a történtekről ő is kereséshez látott; azonban egyikőjük sem kereste a gyermeket másutt, mint az udvaron belül, nem is gondolva arra, hát ha az utczára szökött.