Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)

1901-03-27 / 13. szám

2 „HETI S Z E M L E (13 ik szám.) Rector Magnificus, felszentelt kézzel ne merd levenni isteni Mes­teredet arról a helyről, melynek a keresztény tudomány Pantheonjának s az igaz haladásra vezérlő fény világító tornyának kellene lennie. A leghíresebb egyetemek: Ox­ford, Cambridge, Padova, Buda, Ná­poly, Salamanka, Sevilla, Valencia, Pávia, Bécs, Prága, Krakó, Páris, Dublin, Heidelberg, Köln, Lissabon, Pécs mind a kereszt oltalma alatt épültek fel s a legjelesebb lángeszek: Albertus Magnus, Roger Bacon, aquinoi Tamás, Abaelard Philephus, Valla Lőrincz, Cusa Miklós, Regio- montamus kereszttel díszített termek­ben tanítottak. Mindmegannyi útjelzők az em­beri tudás rengetegében. De kérdeni, a keresztnélküli fa­lak közt tanitó budapesti egyetemi tanárok közül, melyik ragyogtatja a lángész fényét, melyik vitte előre csak egy araszszal is az emberi tudást, melyiknek sikerült megfej­tenie égető társadalmi kérdéseket ? A jó urak legnagyobb része innén- pnnén compillalt tudásával akar imponálni, mások száraz adatokkal óhajtják az ifjúság lelkét megtölteni, ismét többen üres szőrszálhasoga- tásokkal állanak elő vagy bele vesz­nek a részletekbe. Mily kevés az alaposság s mily sok az óra mu­lasztás. Tisztelt tagjai az egyetemi ta­nácsnak, ne távolitsátok el azt a keresztet az egyetem tantermeiből, a melynek szelleme inspirálja az észt, felemeli a lelket, széles látó­kört nyit az emberi szem előtt s mélyebbé teszi az emberi tudást. Ti pedig, lelkes ifjak! tudjátok meg, hogy a keresztény Magyaror­szág megtapsolt benneteket s az el- ösmerés koszorúját nyújtja felétek. Ha papir-törvények és jogtalan pa­ragrafusok alapján elitéinek félénk elöljáróitok a lelkiisiheret, a jog, a Nyugodtan távozott tehát hazulról Bendéné, biztos kezekben tudva gyermekét. Gyurka rendkívül eleven gyermek volt s mihelyt mamája elment, azonnal zsarno­koskodni kezdett a kis hamis, erősen köve­telve a dadától, hogy menjen vele az udvarra játszani. Az öreg Zsuzsa engedett a kérésnek, s a tikkasztó júliusi melegben kiment Gyur­kával játszani az udvaron lévő eperfa alá. Gyurka a homokba telepedett és elkez­dett csendesen játszadozni, noha ezt nem igen szokta volt tenni, mert máskor folyton kérdésekkel ostromolta a dadát; de most oly nyugodtan viselkedett, hogy Zsuzsa néni el- szenderült. Nem is volt csoda! hisz’ már öreg volt az Istenadta, elnyomta a nagy melegség. Zsuzsa néni már régen elszenderült, midőn egyszerre csak élénk zaj hallatszott be az utczáról. Gyurka felszökik a homokból és csupán pár pillanat müve volt, hogy az utczán termett. A nagyvásár látványosságainak egyike a medvetánczoltató czigány karaván is. Ilyen kóbor népség jött-ment a város utczáin történelem és az örök törvények előtt nem nektek, hanem nekiek kell pirulni! A küzdelmet ne hagyjátok abba, mert a győzelem, a siker el­maradhatatlan. Nem értik egymást. Nem csuda ! . . Bajos dolog is azt megérteni ! . . Aki legjobban kardoskodik a szabadelvű eszmék mellett, az maga tudja leg­kevésbé, hogy tulajdonképen miért is har- czol. Mikor termeltek eszméket azon az ol­dalon ? Nem volt ott ahhoz sem akarat, sem tehetség, — nem is lesz tán soha. Három évtizedes működése erőszakos spekulativ machinátió a nemzet erőforrásainak kihasz­nálására egyéni és klikk érdekekért. Ebben megértették egymást emberül. A többi mel­lékes. Bolond dolog is az, ha valaki az esz­mék harczában áldozza fel legjobb tehetsé­gét. Hiszen nem hoz az a konyhára semmit. A mi viszonyaink közt meg pláne absurdum. Legokosabb letelepedni a húsos fazekak kö­rül, mert ott, ha nem csordul, hát legalább cseppen. Nem értették meg egymás politikai elveit, ezért vált szükségessé a Szatmárvármegyei szabadelvű párt megalakítása, ezt mondotta azon az alakuló gyűlésen Nagy László alis­pán. Mi azt hiszszük, hogy az alispán ur maga sem érti, hogy voltaképen mit is akart mondani, mert különben nem állítja oda azt az alternatívát. Eszerint vagy a szabadelvű eszmék képeznek olyan érthetetlen konglo­merátumot, melynek útvesztőjében magok a párttagok sen: tudnak eligazodni, vagy maga a párt értelmetlen tömeg, melyet zabbal meg szénával kellett kecsegtetni, hogy tudjon egy kicsit lelkesedni az általa ungközelithe- t.etlen eszmék diadaláért. Az alispán ur beszédjének a maga mez­telenségében ez a valódi értelme. Pedig va­lószínűleg nem ezt akarta mondani. Most az egyszer tehát akaratlanul is okosan beszólt. Nehogy félre értsen valaki, —nem azt akar­juk mondani, hogy Nagy László nem beszólt már máskor is okosan, hiszen olyan alispánt nem tűrne Szatmár megye közönsége, aki nem tud okosan beszélni. Beszólt ő, még keresztül, maga után vonzva az utczabeli gyermekeket is. A kis Gyű ka elbámószkodott: ő még sohasem látott ilyesmit, önfeledten ment ő is a többi gyermekekkel a medvés czigányok után. Már jó ideje lehetett, hogy igy bolyon gott az utczán, észre sem véve, hogy a többi gyermekek el-elmaradoztak, csupán ő maradt a medvésekkel. A nap magasan állott az égboltozaton, jelezve, hogy dél van, forró sugaraival majd­nem függélyesen tűzve a földre. A czigányok látva a szép kis gyerme­ket, hogy egyedül van, beczézgetve csalo­gatták magukhoz, ekhós szekerük belsejébe ültetve, az ebédhez láttak, s a város egyik félreeső zugában telepedi k le delelni. Gyurka még mindig el volt merülve a medve bámulásába, s öröme határtalan lett, mikor a czigányok egész közel hozták hozzá és ő meg is simogathatta. 0 is evett, s ebéd után elaludt a hűvös ekhós szekérben ; mialatt Fáraó nemzedéke ismét felczihelődött és folytatta barangolását a város különböző részeiben. Az öreg Zsuzsa ezalatt nyugodtan aludt, mit sem sejtve a történtekből. pedig nem is egyszer-kétszer. De akkor tudta, hogy mit akar. Most pedig akaratla­nul mondott olyan okosat, hogy bátran alá­írhatja minden okos ember. Mert, akárhogy variáljuk ezt a kifeje­zést, Nagy Lászlónak betűről betűre igaza van. Sőt, azt mondhatjuk, hogy duplán van igaza. A szabadelvű eszmék! ... No hogy azok érthetetlenek, ország-világ tudja. Mi­kor magok a párttagok sem értik! . . De hogy is lehessen a semmiből valamit ér­teni ? . . Pompásul beszélt az alispán ! . . . A választó közönség! . . . Hogy is lenne az már értelmetlen ? . . Tudniillik a szabad­elvű érdemes polgárság! Mert a többit más fába ringatták. A többi az nem olyan zsá- ner. De hányszor láttuk, hogy a liberális atyafi meg i .ja mondani, kit akar követnek, mikor 10 pengős nyomtatékot érzett a marká­ban. Pedig olykor részeg is volt, csúnyán, még­sem felejtette el a követjelölt nevét. Az mellékes, ha a kortes jól bele kiabálta a fülébe ott a bódé előtt, hova szabadelvű eszméiről ment bizonyságot tenni. De többet mondunk ! . . . Vannak ám azok közt nem­csak olyan 10—15 pengősök, de még sokkal értelmesebbek is. Sőt némelyik a kortesének is túljár az eszén. Mikor községét szavazásra vezénylik, úgy szalad, mint a nyúl, nehogy nyakon csípjék. Menjünk innen koma, mondja a másiknak, nem tanácsos mindjárt levok­solni. Majd a végén, ha szorul a kapcza, akkor lesz csak agiója a mi vótumunknak. Czáfolja meg, aki meri, hogy nem így van-e czáfolja meg, aki legény, hogy az alispán­nak nincsen-e igaza ! . . Mi nem bánjuk, ha meg is csinálták a Szatmárvármegyei szabadelvű pártot. Had’ értsék meg egymást, hogyha tudják. Ámde az ellen a jövőben erélyesen tiltakozni fo­gunk, hogy tízesekkel próbálják ki a sza­vazók értelmi képességének maximális fokát. Ami megjárta a Bánffy idejében, — igaz, hogy akkor is csak kéz alatt, az ma nem lesz talán szabad még kéz alatt sem. És ha nem lesz szabad? . . . Akkor hamarosan meglátja az ország, hogy nagyon sokan egyetértenek Nagy Lászlóval abban, hogy nem lehet megérteni azokat a szabad­elvű fenséges eszméket, amelyeknek órthe­Csupán akkor ébredt fel álmából, mi­kor Bendéné hazajött, hangos kiáltással hijva fiacskáját : — Gyurka, hol vagy? ni, mit hozott neked mamuska! Erre azonban csak a Zsuzsa néni álmos hangja válaszolt, hogy milyen hamar is haza jött most a tekintetes asszony. Bendósné egyre Gyurka után kérdezős­ködött, türelmetlenül nézve szerte-szót; hisz’ máskor eléje futott az ő kis fiacskája s csak úgy repült karjai közé. De most már Zsuzsa se’ vette tréfára a dolgot; látta, hogy több a kettőnél, ámbár a tulajdonkópeni veszély eszeágában sem volt. 0 is elkezdte hívogatni Gyurkát, s még pattogott is közbe-közbe, hogy ehin ni, ismét bujósdit játszik a hunczutja. Bendéné arcza ezalatt mindinkább két­ségbeesett lett. Megtudta, hogy Zsuzsa aludt és eköz­ben tűnt el Gyurka. Már férje is itthon volt, s értesülve a történtekről ő is kereséshez látott; azonban egyikőjük sem kereste a gyermeket másutt, mint az udvaron belül, nem is gondolva arra, hát ha az utczára szökött.

Next

/
Oldalképek
Tartalom