Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)

1901-03-20 / 12. szám

HÉT I SZEMLE“ (12-ik szám ) 3 tanyát, hol pofozkodnak, verekesznek és egy- m ást lepiszkolja, megöklözi a magyar ifjúság. Az „Eayetemi Kör“ biz. üléseit ugyan­csak kiszínezve adják hírül ezek a botrányhaj - hászók. Tudjuk, mi a czél! Az ifjúságot népszerűtlenné tenni; úgy tüntetni fel, mint éretlen gyermekcsoportot. Fáj ezeknek a jó uraknak, a kik valami­kor négy-öt év előtt fbizonyos tüntető körmene­tek alkalmával) az egyetemi ifjúságot büszkén hirdették a nemzet jövőjének — az egyetemi ifjúságot most a kereszt védelmében látni,! De hiába! Műközvélemény, műdüh, pisz- kolódások, rágalmak nem fogják az ifjúságot erről az útról letériteni. Ifj. Gebhardt Károly, egyetemi hallgató. Hírek. Személyi hír. Chorin Ferencz dr. és Ha­lász Ferencz tniuisz'eri osztálytanácsos vasár­nap este városunkba ó keztek, hogy a város­sal az iskolák államosítása ügyében meg­egyezésre jussanak. Chorin hétfőn délután, Halász kedden reggel utazott el. — Szieher Ede tankerületi főigazgató tegnap este vá­rosunkba érkezett és ma reggel megkezdte látogatását a kir. kath. főgymnásiumban. Helyet a keresztnek. Lapunk más he­lyén közlünk ifj. Gebhardt Károly egyetemi hallgató tollából egy czikket, mely az ifjú­ságnak a kereszt ügyében tanúsított lelkes magatartását igazolja. Az ifjúság álláspontja morális voltának érzetében nem elégedett meg az egyetemi tanács előterjesztésére ho­zott miniszteri döntéssel, hanem azon dicsó- retreméltó lépésre határozta el magát, hogy a keresztény szellemnek az egyetem termei­ben leendő meghonosítása érdekéből érvényt szerez jogos óhajának. Kereszteket készíttet­tek az ifjak, melyeket tegnapelőtt nagy lel­kesedéssel függesztettek ki a tanári kated­rák felé. A professorok az ifjúság által te­remtett uj helyzettel szemben tanácstalanul állottak, nem tudván, mit tevők legyenek. Kathedrai bölcseség! . . Teljesítsék az ifjú­ság méltányos óhaját és ne engedjék a kü­lönben is katholikus pénzen alapított egye­temet vallási villongások tanyájává tenni. Ne busulj, Béla, — vigasztalja egyik jó barátja — bár te vagy az oka mindennek. Mondtam én neked, hogy nem spenót az élet, hogy kézzel nyúlj bele, hanem forró kása, melyből keveset végy a villára és azt is jól megfujd. Nem fogadtál szót, megégette a szádat. De még most is van egy jó taná­csom. Látom, a fejed felett egy üveg veres bor áll, locsolgasd barátom a hol ég, még talán nem késő. — Igyátok meg ti és hagyjatok béké­ben — dűlt a keserűség szegény czigány- biróból. A te egészségedre, hogy még viselhesd azt a szép selyem zsinórt, azaz, hogy sza­lagot. És mig ily baráti vigasztalások között Farkas Béla keserűen tépelődött, a báli est elérkezett. Vigan csilingelő szánok futottak a „Drága szálló“ elé, melyből a téli hidegtől kipirult arczu fiatal leányok, boldog mamák, reménykedő apák szálltak le, gyors léptekkel haladva fel a lépcsőn, hol a fehér keztyüs rendezők derült mosolylyal vezették be párt- fogoltjaikat a boldogság tanyájára, a táncz- terembe. Bent már csábitóan szólt a zene. Az Mindig ilyen lelkes ifjúságot a magyar ha­zának ! . . Gyászhir Böszörményi Károly, városunk volt polgármestere, kir. tanácsos, a Ferencz József-rend lovagkeresztjének tulajdonosa tegnap este elhunyt. Nagy érdemei előtt, melyeket évek hosszú során keresztül mint polgármester a város szolgálatában szerzett, meghajlik ennek a társadalomnak minden tagja, — tisztelettel és elismeréssel fogja említeni nevét a későbbi nemzedék, mert azt lehet mondani, hogy Szatmár fejlődésé­nek, noha komoly mérsékletével a konser­vativ párt hive volt, nagyrészben ő vetette meg alapjait. Őrnagyok áthelyezése. Őfelsége Császár Géza szabadkai 6. sz.és sepsiszeníkirályiéfeeztf- királyi Ferencz 12. számú honvéd gyalog­ezredbeli őrnagyok kölcáönös áthelyezését elrendelte. Hymen. Petrássovich Jenő gk. pályavég- zett papnövendék a napokban esküdött örök hűséget Fenczik Eugén nagyrákóczi gk. lel­kész és lapszerkesztő leányának, Zsenka kisasszonynak. — Goreczky Gyula csendőr főhadnagy tegnap vezette oltárhoz Nagy- Szőilősön özv. Mandics Jánosnó, szül. Korányi Mária leányát, Ilonka kisasszonyt. Kinevezés. Hubán Gyula gör. kath. lel - kósz-tanitó a mármarosmegyei Szurdok köz­ségbe lelkészszé neveztetett ki. MárcZÍUS 15. A nemzeti ébredés nagy emléknapját kegyelettel ünnepelte városunk. A házakon lengő trikolor hirdette, hogy közönsé­günk ki akarja venni részét dicső múltúnk emlé­kei iránt széles e hazában táplált lelkesedésből. A Kölcsey-kör és az ifjúság ünnepélyeket ren­dezett, mindenütt akkora volt a sokadalom, hogy a termek alig fogadhatták be az összegyűlt szép társaságot. 1. A színházban délutáné órakor volt alkalmi ünnepély, melyet a Kölcsey kör rende­zett. Zsufofásig megtöltötte a nézőtért a közönség, melynek túlnyomó része a lelkesülő ifjúság soraiból gyűlt. A dalegylet Langer: Millenniumi hymnusá- val kezdte az ünnepélyt. Aztán Mátray Lajos ref. főgymn. tanár, a Kölcsey-kör irod. szak­osztályának elnöke tartotta remek alkalmi beszé­dét, a szabadság, egyenlőség és testvériség nagy eszméiért üdvözölvén márczius idusát. Várad i Márton kurucz dala, Csőregh Jenő édesen be­hízelgő hangja a népszerű Kossuth-nótákkal nagy hatást keltett. Közben Madzsar Bella k. a. az üde természetesség bájával, a nemesen át­aranyos ifjúság nem is sokáig tudott ellen- állam, hanem megkezdte „a gőzfürdő, nasivasi és herbatea segélye nélkül történő indoko­latlan izzasztási műveletet“ s járták oly bol­dogan, mint a mily elkeseredéssel a szegény ember, kinek hideg téli időben nincs fája befűteni, veri össze a bokáját, mig bele nem izzad. Vidám kaczagás, szilaj nóta vegyül a zene hangjai közé; a határtalan heje-huja kihangzik az utczára, hol megérkezett az utolsó szán, melynél a csengettyű tompa hangja elárulá, hogy bus vendéget hoz. . . . Megjött a czigánybiró. A vágy, megtekinteni a helyet, hol annyi szem pihent volna meg az ő deli alakján, kiragadta Influenza kis­asszony karjaiból. Leeresztett orral, mint a kinek a tyuk elvitte kenyerét, felballag a lépcsőn, megáll a terem ajtajában, széttekint; néz, néz, mig szemébe ötlik a szép piros jelvény, melylyel egy szőke gyerek nagy grandezzával billegeti magát, eszébe jut régi legénysége, odafordul szomszédjához és azt mondja : Nem neki való. Nem él benne méltó­ságának tudata. Nincs benne ambició. Isten veletek. Károlyi. érző szív pathosával adta elő Szabados Ede tanár eszmedus alkalmi ódáját. Végül dr. Fodor Gyula kir. kath. főgymnasiumi tanár drámai dialógusát Markovics Margit é- Kemény Lajos, a színtársulat tagjai adták elő. Az ihletten meg­irt, tömör gondolatok, a gyorsan váltakozó élő­képek rendkívüli tetszést arattak, a műkedvelő színészeket tapsokkal, a jeles szerzőt babér­koszorúval s az elismerés szűnni nem akaró jeleivel ünnepelték. A dalarda is remekeit Gál „Sohaj“-ának precziz előadásával. A fényesen sikerült ünnepélyről mindenki emelkedett hangu­latban távozott. A képek izLses es tárgyszerű rendezése tekintetében a darab sikere jórészt az ügyes rendezőnek, Kremer Sándornak köszönhető. 2. A kir. kath. főgymnasium ifjúságának előadása lélekemelő volt. Az ifjúsági énekkar nyitánya után Petz Ferencz VII. o. t. lelke­sedéssel s a közönség soraiban nagy hatást keltve szavalta Petőfi: Talpra magyarját. Az elismerés megnyilatkozásának csilapultával ismét az ének­kar lépett fel s adta elő a „Talpra magyart.“ Unger Gusztáv Vili. o. t. ügyesen szőtt felol­vasást tartott. Hronyecz Gyula és Pojlák János VIII. o. tanulók igen szépen játszottak, az előbbi hegedűn, az utóbbi zongorán. Nagy hatást ért el Bodnár Béla VIII. o. t. ünnepi beszédével, melyben találóan ecsetelte a márcziusi napok jelentőségét. Egy énekszám (Bölcső-dal) elhang­zása után Pável Ferencz VII. o., Ambrózi J. VII. o. tanuló zongorakisérete mellett Rákóczy Rodostón czimü melodrámát mély érzéssel és sok ügyességgel szavalta. A szép ünnepséget az ifjúsági énekkar előadása rekesztette be. A kiválóan meglepő eredményért a vezető tanáro­kat, Orosz Alajost és Mondik Endrét méltán illeti elismerés, kik mindent elkövettek, hogy az ifjúság ünnepélye a megkivántató magas szín­vonalra emelkedjék. 3. A ref. főgymnasiumban szintén pompásan sikerült ünnepély volt, melyet az ifjúsági énekkar a „Honfi búcsú“ precziz előadásával nyitott meg Kiemelkedő pontja volt az ünnepélynek Berky Lajos VIII. o. t. emlék­beszéde, mely nagy tetszésre talált a közönség soraiban. A szavalatok, ének- és zenedarabok szintén remekül sikerültek. Kálmán Samuel VIII. o. t. Petőfinek a szabadságharczban tör­tént szereplését méltatta kellő színezéssel és történeti hűséggel. — Az ünnepélyt az ifjúsági önképzőkör tanárelnöke, Osváth Elemér rendezte, a zenedarabokat Markos Imre, az énekszámo­kat Tar Károly tanár tanította be. -—• Az iparos olvasókör közvacsorát rendezett, melyen sokan vettek részt társadalmunk minden rétegéből és számos hazafias és lelkes pohárköszöntő hang­zott el. Gyászhir. Egy széplelkü, magas művelt­séggel biró nő hunyt el tegnapelőtt este váro­sunkban. Daczára rendezett anyagi viszonyainak, sok küzdelme, volt az élettel, melytől most oly hirtelen és rettentő szenvedés után meg kellett válnia. Szüleit már gyermekkorában elvesztette, s nevelő atyja Beregszászy László, br. Vécsey uradalmának sárközi tiszttartója, gondoskodott róla, ennek halála után az özvegyen maradt beteges nagynénje oldala mellett úgyszólván tel­jesen magányba vonulva élte le ifjúságának éveit. Nagynénje elvesztése rendkívül fájt nemes lelkének, kit nem tudott felejteni soha. Most úgyszólván egészen egyedül állott az életben. Távoli rokonaival nem is érintkezhetett. Nagy bánatával a múlt év tavaszán költözött váro­sunkba, hol több szórakozást remélt. Haláláról a családtagok a következő gyászjelentést bocsá­tották ki: Soós János és Déry Alajosné szül. Schnabel Emma, valamint az összes rokonság nevében is a megtört szív mély fájdalmával tudatják a forrón szeretett nővér és rokonnak Schnabel Teréznek, folyó évi márczius hó 17-én

Next

/
Oldalképek
Tartalom