Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-04 / 49. szám
X. évfolyam. 49-ik szám. kalmár, 1901. Deciember I. HETI SZEMLE. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ÖfÁ A-U ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre------------—------------------6 korona — /ítíér. Fé lévre------------------------------------3 „ — Ne gyedévre — --------------------------1 50 „ Ta nítóknak és kézmiiiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerke-ztö BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY-SAJTÓ.“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.l Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A. l*if> megjelenik minden szerdán. Az érvényesülés és a famíliák.*) Mint mindig, úgy most is, szépen elsimultak a városi képviselőválasztások csekély hullámai és a helyi lapok is szépen elzengették stereotip czikkeiket a városatyák hivatásának fontosságáról. Már nem aktuális e tárgy felvetése, mindamellett nem lesz egészen érdektelen reflektálni ama két tényezőre, melyekről a fent- tisztelt vezérczikkek bölcsen hallgatnak s melyek mégis legélesebb karakterisztikonjai a szatmári képviselőválasztásoknak és a képviselői tevékenykedósnek; e tényezők: az e'rvényesülhetés viszketege és a családi ösz- szeköttetések szereplése. Az önzetlen jellem és a tehetség érvényesülésének ezek nálunk megbénító akadályai. Pedig, ha valaminek a stréberségtől tisztán kellene maradnia, az első sorban a városatyai tisztség volna, ineiylyel oly szorosan függ össze a város reális életérdeke. Ez az érdek nemcsak megvárja, de egyenesen kötelességgé *) Kemény labdacsok vannak e czikkben. De közérdekről lévén szó, a vélemény szabad nyilvánítása mindig jogosult, sőt soha sincs kárára az ügynek, ha megvitatás tárgyát képezi. Ha valakinek ellentétes felfogása van, szívesen tért nyitunk. Szerk. is teszi a karakter és tehetség szabad érvényesülését. S mit látunk? Azt, hogy nálunk e téren való érvényesülésnek sokkal több akadály áll útjában, mint akár a politikainak vagy a többinek. A ki élesebb szemmel tekint körül a városi tanácsban és közgyűlésben, kivált ha még összeköttetései ezekhez közelebb is hozzák: az előtt nagyon lehangoló képe fog föltárulni közigazgatási viszonyainknak. Erős falánxot lát mindenütt, mely inig ó ^atos őrszemmel védi saját érdekkörét, még óvatosabb előrelátással állja útját minden inváziónak. Ólján egyének,* kiknek társadalmi állása, sokoldalú tehetsége és független gondolkozása biztos garancziájátnyujtaná az önzetlen s eredményes képviselői működésnek, tagadkatlanui inkább helyet foglalhatnának a zöld asztal körül, mint sokan, kiknél a képviselőskö- dés csupán szereplési viszketeg. De- hát azok veszedelmesek volnának, mert gondolkoznának s önállóan szavaznának, nem pedig, mint emezek, taktusra, bizonyos érdekkörök intentiói szerint. ínnon van nálunk azon egészségtelen állapot, hogy a képviselői testület, melynek hivatása volna a vezetés, járszalagon vezetteti magát, és mindent elhisz, mindent megszavaz. Elhiszi, hogy a villanyvilágítás házi kezelése hasznot hoz, holott évről-évre nagyban emeli a deficzitet; siet megszavazni a Vigadóépitést, mintha enélkül már meg sem lehetne a város s ettől várná minden üdv forrását: ha majd vigadónk lesz, vígan fogunk élni, kisebb lesz a pótadó, a város adóságát elengedik, messze földről idejönnek mulatni, a pénzintézetek leszállítják a kamatlábat, a rendőrszolgálat gyorsteinpóju lesz, mint egy operette-induló, a Steinberger Józsik pedig Amerikából fognak ideszökni, nem pedig megfordítva, mint eddig. Ellenben oly vitális ügygyei, minő a közegészségügy, a képviselői testület nem sokat törődik. Baj is az, ha Szatmár az ország legegészségtelenebb városa/ . . . Nem elég, hogy van makadámja, keramitbur- kolata és villanyos vasútja! Még egészséges ivóvízről sem gondoskodik a várost közgyűlés; valami végzetes ügyefogyottsággal tárgyalják ezt a fontos kérdést, mintha azoiv, kik vele foglalkoznak, sohasem innának vizet s igv nem tudnának lelkesedni a tárgyért. Bezzeg, ha szeszről volna szó, akkor már vígan elintézett dolog volna, de hiába, a viz nem tud hangulatot csinálni, kolerát inkább. TÁRCZA. Haidarabad anyja. Hindu történet. A szent Gangesz bünmosó habja meg- tisztitá az emberek szivét, mint megtisztítja a szépen fénylő aranyat a meleget terjesztő tűz s oly fehér lett lelkűk, mint a sokáig öntözött vászon, melyet az áldástosztó napsugárban fürö9ztött a gondos asszony. Nagyok és kicsinyek, asszonyok és férfiak, ifjak és öregek mind eljöttek, hogy Varuna nagy ünnepén megtisztuljanak. De Haidabarad anyja nem részesülhetett a földi élet ezen legnagyobb ajándékában, legnagyobb örömében, melyet Varuna ád a halandóknak a fönsóges papi kaszt közbenjárására. Távol a szent folyó tisztitó hullámaitól, a Varunához emelkedő Himalaja meredek lejtőjén álló kunyhójában feküdt kemény s gyötrő fekhelyén. Szalma s kevés széna volt ágya, élelme keserű gyökér és magvak ; ruházata ócska rongy. De sokkal jobban gyötörte szivét bűnös voltának tudata, mint földi életének nyomora. S nem mehetett el, hogy lemossa lelkét, kiengesztelje a haragvó Va- runát. „Bizonnyára azért kell oly sokat szén vednem, — gondolja magában lázas fájdalmai közt, mert fiamat, Haidabaradot odaadtam annak a feketeruhás idegennek, a ki sokakat elcsábított Varuna igaz tiszteletétől s a szép, csillagos ég helyett egy régen élt ember imádására tóritó. Oh, hogy is lehettem olyan balga, hogy odaadtam gyermekemet! Az ijesztő irigy istenség s a gonosz szellem, a Marat, sodortak ily bűnbe, — a nyomor ijesztett, hogy éhen fognak meghalni gyermekeim s a gonosz szellem azt súgta, hogy csak adjam oda, legalább egygyel kevesebb kenyérkórő lesz a házban. Most bűnhődöm érte, senki sincs mellettem. Haidabarad messze idegen országban szolgál a feketeruhás embernek vagy talán nem is ól, meghalt, mint a többi gyermekem. Nincs, ki elmenjen, hogy a szent folyóból bár csupán nehány cseppet hozzon ; pedig tudom megkönnyítené testi fájdalmamat a szent viz s megtisztítaná bűnös lelkemet. Oh, bár csak sohase láttam volna azt a fe keteruhás idegent; ő hozta a csapást házunkra; pedig azt hirdette hogy ő áldást, békét, megnyugvást csepegtet az emberi szívbe. Hogy őt magasabb hatalom vezérli, hatalmasabb Urnák szolgája, mint Varuna. Azon Űré, ki Varunát s mindent, a mi van, pusztán akaratával a semmiből hozta létre. Ki .elküldte Fiát, hogy a kereszten megváltsa az embereket, ki egyenlően szereti a bikust és a szegény páriát, ki nem osztja kasztokra az embereket, hanem csak azt tekinti, hogy ki jó és ki rósz. De eme szavak nem csábítottak el, hogy Varuna helyett keresztrefesziteitet imádjam. Ily dőreséget nem tettem, csak a fiamat adtam oda. S ezért kell most szenvednem. De ne csak ö bűnhődjék, legyen Marat hatalmában a feketeruhás is; üldözze őt nappal; gyötörje éjjel, a viz váljék vérré szájában, élete kemény kővé, csörgő kigy kísérje útjában, lidérczfény vezesse feneketlen mocsárba, s ha meghalt, sohase jusson a boldog nirvánába, hanem örökké vándoroljon lelke a ragadozó állatok mindenikén át.“ Megrázkodott, amint kimondta a szörnyű átkot. E perczben megnyílt az ajtó s egy feketeruhás alak jelent meg a küszöbön. „Hah, itt az idegen szelleme, hogy bosszút álljon rajtam az átokért“, sikoltá s elfedő arczát. Az alak kitárja karjait, átöleli s csókjaival halmozza el. „ Anyám, édes jó anyám ! miért fél tőlem ? Én vagyok Haidabarad.