Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)

1901-10-09 / 41. szám

4

.HETI SZEMLE“ (41-ik szám).

Kinevezés. Vármegyénk főispánja Kerekes Zsigmond m.- szigeti bírósági gyakornokot közigazgatási gyakornoknak nevezte ki.

Alapvizsgálatot tett Ooptsa Endre tanárjelölt, Szatmár egyházmegyei áldozár a kolozsvári egyetemen a latin és történelem szakcsoportból; az alapvizsgálatot kitűnő eredményei tette le.

Képviselők vármegyénk fiai közül más kerületekben is lettek. A diósadi kerület Qabányi Miklós szamoskóródi földbirtokost tisztelte meg bizalmával, ki függetlenségi zászlóval győzte le a kerület volt képviselőjét, Sámuel Lázárt. Zilahon dr. Lenggel Zoltán, városunk fia lett képviselő 1112 szótöbbséggel Károlyi Mihály szabadelvűvel szemben. Tasnádon Kávássy Sándor szinér- váraljai földbirtokos volt a függetlenségi párt jelöltje, ő azonban Szemere Miklós sza badelvüvel szemben kisebbségben maradt.

Gyász istentisztelet az aradi vértanukért

A tizenhárom aradi vértanú lelkiüdvéért, kivégeztetésüknek évfordulója alkalmából, tegnapelőtt a székesegyházban gyász-istentisztelet volt, melyen a városunkban élő agg honvédek s nagyszámú közönség voltak jelen. Az ünnepélyes gyász-istentiszteletet Tóth József h.-plébános végezte, mely után a templom hajójában felállított s a vértanuk arcképével diszitett ravatalt szentelte be. A kóruson szebnél-szebb gyászénekeket énekeltek.

Gyászhir. Özv. Zanlcó Jánosné, szül. Mártonffy Mária e hó 3-án délután 4 órakor életének 79 ik évében városunkban elhunyt.

Megvert főkortesek. A nagykárolyi választás alkalmával Domahidy Sándor és veje, Maróthy Sándor a függetlenségi pártiak közzé vegyültek. Hogy miért, azt ők tudják legjobban, de tudta a függetlenségi párt is. A A hívatlan vendégeket el is marasztalták alaposan. Maróthyt alig lehetett megmenteni, annyira fel volt a nép bőszülve ellene. Domahidy Sándor egy üzletbe menekült, honnan a pinczébe, majd a kamarába jutott, hogy elmeneküljön üldözői elől. A nép azonban betódult a kapun, s Domahidyt kézre kerítvén, ott is bőven ellátta ütlegekkel. Tanúságul szolgálhat ez az eset mindazoknak, akik a választási küzdelem hevében elég vakme- rőek megreszkirozni, hogy az ellenpárt embereit a magok részére hódítsák. Azt hisz- szük hogy okultak rajta a nagykárolyi főkortesek is, s a pótválasztáson nem fogják koczkára tenni az életöket.

Felsőbányára már megérkezett a város új plébánosa, Pály Ede esperes, szentszóki tanácsos, hazánk koszorús egyházi költője. A város határán fogadták az érkezőt a városi és kincstári tisztviselők. Diszlővések zaja vegyült az üdvözlő beszédbe, melyet Csausz István gondnok tartott. A költő plébános ragyogó ékesszólással köszönte meg a szívélyes fogadtatást. Többek közt azt kérdó: vájjon ő-e az a kis madár, kit e kedves város kalitkába akar zárni, ő-e az a pitypalatty, kinek azt mondják : itt maradj. Huszonöt szót akar csak figyelmükbe ajánlani s ha eme szavakból reá ismernek, tárt karokkal borul nyakukba: „Porban Áldja Lelkem Istenemet, Egyedül Dicsőségéért Epedek 1 Előtte Sáfárkodom Parancsolatainak Engedelmeskedve Bendületlenül Egészen Síromig 1 Szivem Egyedül Neki Töm- jénez Szeretettnek Érzelmeivel Készséges Igyekezetével! Térdeimen Akarom Naponta Áldani Csak Oltalmazzon Segítsen 1 Félelmem Elenyészik Látván Segítségemet Őbenne; Bízom Állhatatos Nyugalommal Atyámban

Istenemben 1 Odaadással Lépek Templomába, Sok Áldásaiban Részesülvén Köszönetét Örömmel Zengek Irgalmának ! Pásztorom Legyen 1 Életemet Boldogítsa Állandóan Népemmel Országába Segítsen 1“ A tanítókhoz külön beszédet intézett, hangsúlyozván, hogy a tanítók oly viszonyban vannak a pappal, mint a sugarak a nappal. Azután a külgöttség valamenyi tagját testvéri szeretettel megcsókoló. A diszebédnól, melyet Csausz István gondnok adott, szintén gyönyörködtek a vendégek a szép verses mondatokban. Oukénytelenül is versben felel vagy szól a társalgás fonalába. Elénk elméje minden szavában nyilatkozik. Humorosan jegyzó meg, hogy huszanhárom éven át rossz fát tett a tűzre s rossz utakon járt, mégis felsőbányái plébános lett. (Sárközön t. i. nincs jó tűzifa s az utak is rosszak.)

25 éves jnbilenmot ünnepelt f. hó 5-én a máramaros-szigeti tanítóképző-intézet igazgatója : Kovássy Zoltán és egyik tanára: Bodrogi G_yula. Ez alkalomból az intézet tanári kara és növendékei a tanítóképző tornacsarnokában fényes ünnepséget rendeztek a jubilálok tiszteletére, melyen részt vettek az összes tanintézetek igazgatói és tanári kara, és Sziget város képviseletében a polgármester, hogy a tanügy és társadalom terén eredményes és hasznos munkában eltöltött 25 óv után az elismerés adóját rójják le a két ünnepelt tanárral szemben. Zászlóvivői voltak ők a népnevelós ügyének s lelkes vezetői és támogatói minden, a társadalom jólétét előmozdító mozgalom és intézménynek. Munkájok hálás elismerést és általános sze- rete'et biztosítottak az ünnepeiteknek, melyet adja Isten, hogy még soká élvezhessenek. Este fényes összejövetel volt tiszteletökre a Korona-vendéglő éttermében.

Ki lesz a károlyi képviselő Megadta reá a választ a függetlenségi párt ott mindjárt a választás színhelyén, mikor az elnök kihirdette a szavazás eredményét. Az elkeseredett és agyonzaklatott függetlenségi párt roppant lelkesedéssel éltette Báthoryt és abczugolta Domahidyt. De különben is, ha elvi álláspontra helyezkedik a függetlenségi párt, akkor is Bátho- ryra kell szavaznia, mert a néppárt prog- rammja nagyon közel áll hozzá, mig a szabadelvű épen ellentétes.

Tűz volt a múlt szombaton délelőtt városunkban. A Hunyady utczán egy szegény föld- mives embernek, Bánk Mihálynak kis házacskája égett le. A tűz, mint beszélik, úgy keletkezett, hogy egy napszámos ember az udvaron pipára gyújtott, s az égő gyufát eldobta. A gyufától tüzet fogott az udvaron nagy mennyiségben felhalmozott tengeri háncs, s ettől gyu- ladt meg a ház.

A Szatmár és Vidéke filosófiája. Sok bolondgomba termett már egyszer-máskor a világon, de amennyi a Szatmár és Vidéke tegnapi számában summásan található, csakugyan meglepi az embert. Vegyük csak rendre. Azt mondja : „hogy a néppártot a megyében csúfos vereség érte. Két helyen bontott zászlót Nagy-Károlyban és Csengerben, s mind két helyen meg kellett győződnie, hogy a megyében nincsen talaja.“ Nem vesz figyelembe semmit, csak handabandázik, mert természetesen az ő szája ize szerint igy van jól. Nem akarja tudni, pedig igen jól tudja, hogy Csengerben csak az utolsó pillanatokban állított a néppárt jelöltet, mert nemis akart zászlót bontani és mégis 222 szavazat esett reá. Hogy Nagy-Károlyban mit követtek el a néppárt ellon, azt természetesen szintén jól esik neki elhallgatni, hiszen az ő malma úgy forog jól, ha azokról a pressiókról, vesztegetésekről,

csendőrséggel és katonasággal elkövetett bánásmódokról, melyek miatt petitio is fog bemenni, nem esnék semmi szó.

Második bolondgomba „Furcsán venné ki magát, — írja a Sz. és V., hogy Szatmármegye székhelyerői néppárti képviselőt küldjenek az országházba.“ Aki még ma is így beszél a néppártról, az ne kérkedjék azzal, hogy akár politikus, akár civilisált ember.

Harmadik bolondgomba. „A város közönsége, — mondja a Sz. és V., ezen a választáson szentesítette a közgyűlés azon határozatát, mely annak idején Hieronymi Károlyt díszpolgárrá választotta.“ Csak nem képzeli, hogy ilyen badarságot el fog hitetni a publikummal. Vájjon csak a katholikus papok is ezt a határozatot akarták szentesíteni, akik most a választáson Hieronymira szavaztak. Ugyan — ugyan, csak lassabban egy kissé. Hát az a 60 darab 3000 forintos zsidó mit akart szentesíteni ?

Negyedik bolondgomba. Csomag bukásáról azt Írja: a mi polgárságunk annyira hive a szabadelvüségnek, hogy az attól való hajszálnyi eltántorodást is olyannak tekinti, amely elegendő arra, hogy régi kipróbált hívével is megszakítsa az összeköttetést. Mitől tántorodott el Csomay ?..

A tiszta 48-as függetlenségi elveket hirdette!.. Még azt sem tudja a Sz. és Vidéke, hogy ez az igazi függetlenségi párt és nem az, amelyik a Kossuth Lajos nevével üzérkedik. A mai Kos- suthista párttól Kossuth Lajos politikája olyan messze áll, mint Makó Jeruzsálemtől. — Azt értjük, ha a választás előtt az ellenpárt azzal korteskedett Csomay ellen, hogy néppárti alapon áll. Kortesfogásnak jó volt a zsidó és kálvinista választók elrémitésére, akik valószínűleg olyan mumust látnak a néppártban, mint a Sz. és V., de hogy a választások után is ezen lovagoljon valaki, az több mint vakmerő tusakodás az igazság ellen.

Ötödikboloadgomba Lapunkat a „gyanús“ jelzővel tiszteli meg, és azt mondja, hogy ha a választás meg egy héttel később van, s a H. Sz. meg egy magasztaló czikket irhát, Csomay magában maradt volna. Nem a mi lapunk a gyanús, hanem az az gyanús, mikor öt évvel ezelőtt Chorinnal szemben képződött egy kisebb kormánypárti töredék, egyszercsak jelöltje egy alkalmas pillanatban összevonta a vitorlákat és leszerelt. Ami pedig az utóbbi sorokat illeti, azokra csak annyi válaszunk van, hogy az éretlen viczczfaragás ma már karakteristikonja a Szatmár és Vidékének.

A szatmármegyei gör. kath. tanítók általános egyesülete gyűléséről egy közlemény jelent meg lapunkban, mely Lesián János nagybányai tanítóról azt állítja, hogy a pályadíj kiadásánál részrehajlóan járt el. Most Krespai József aláírással egy levelet vettünk, mely Lesián eljárását igazságosnak és rósz- rehajlatlannak jelenti ki. Térsziike miatt csak kivonatosan közölhetjük. Minthogy a biráló-bizottság két dolgozatot egyforma jónak mondott ki, Lesián közvetítő indítványt tett, hogy sors utján döntessék el, kié legyen a pályadij. A közgyűlés azonban nem fogadta el. 0 azonban ekkor is amellett volt, hogy a pályadij mindenáron adassák ki, s kijelentette, hogy az ő felfogása szerint az egyik dolgozat jobb, mint a másik, mert amaz a kérdést gyakorlatilag fejtegeti, mig ez az elmélet útvesztőjében kóborog. O tehát a megoldás útját kereste, hogy t. i. a pályadij kiadassák, nem lehet tehát igazságtalansággal vádolni. Emellett bizonyít az is, hogy Lesiánt délután elnöknek választották meg, 45 szavazat volt a pártján. Azoknak az eljárását tartja méltatlannak, kik most Lesián ellen I felléptek s felszólították, hogy mondjon 1»