Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)
1901-09-25 / 39. szám
HETI SZEMLE. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. X. évfolyam. 39-ik szám. Szatmár, 1901. Szeptember 2!í Egy évre — — — — — — fiUcítrona — fillérFélévre — — — — — — — — 3 „ — Negyedévre---------—-----------— — l 50 „ ya nitóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Leng a trikolor. Kibontotta a zászlót városunk választó polgársága. Minden párt résen áll, gyorsan szervezkedik, mert néhány nap múlva már itt van az idő, midőn be kell számolni az urnánál a politikai becsületről. Politikai becsület P . . Elvont fogalom, melyet ma is csak nagyon kevesen ismernek. A múltban aligha létezett, megrontotta a pénz, a hatalom nyomása, meg a pálinkagőz. Árunak volt deklarálva a szavazati ,jog, melyet vesznek és adnak, aszerint, liogy melyik jelölt fizeti meg jobban. Azaz helyesebben mondva, fizetett voltaképen csak mindig a kormánypárt, mert milliók voltak, akik valóságos kereskedést űztek azzal a szép joggal, melynek alkotmányunk bástyáját kellett volna képezni. De a múltban is akadtak tör- hetlen, meg nem vesztegethető férfiak, kik undorral utasították vissza a leikök megvételére szánt összeget, kik rendületlenül állottak meg azon zászló mellett, melytől elveik szerint a haza boldogságát reméll- ték. Ugrón Gábor mellett a közel múltban, az erőszaknak ama rettenetes korszakában is, kitartott 480 magyar, kit sem pénzzel, sem az erőszak bármi fegyverével elvenni nem lehetett volna. Ki mondhatja Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY-SAJTÓ.* egynek is szemébe ezen férfiak közül, hogy hűségükért csak egy garast is kaptak a jelölttől. A meggyőződés emberei vajának ők. Másrészt ismerünk számtalan renegátot, kiket hurokkal, kapócsák- lyákkal, pénzzel és más eszközökkel sikerült elvonni az ellenzékről. Mert meg kell vallani becsületére Szaírnár városának, hogy soha sem tartotta tiszteletben a kormánypárti zászlót; látta jól, hogy sárral szeny- nyeztten lengeti a szél, melyhez tiszta kézzel nem lehet közeledni. És vájjon mi történik akkor, hogyha azok az elpocsékolt ézrek, a kard, szurony és tortúra nem mennek bele a választási küzdelembe? . . Valljuk meg őszintén, Chorin nem kapott volna 300 szavazatot. Ez a mi bizalmunk. Törvénybe van iktatva, hogy vesztegetni nem szabad, törvénybe van iktatva, hogy a hivatalos apparátus tartsa távol magát a választási küzdelemtől. Hiszszük, hogy azok a férfiak, kiknek a múltban meg kellett hajolni az erőszak kényszerítő hatalma előtt, most, midőn nem szabad félni semmitől, szint fognak vallani, s megvédik annak a zászlónak a becsületét, melyet a múltkor sárba rántottak. Ezt a zászlót Csomag Imre vette kézébe. Nemcsak az országos, de a helyi érdek is azt követeli, hogy A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttór sora 40 fillér. A. lap meg-.jelenül minden szerdán. győzelemre vezessük. Megmondjuk miért ! . . . A kormánypártnak két jelöltje van, Hieronyni Károly volt belügyminiszter az egyik, Domahidy Sándor volt kir. közjegyző a másik. Ur mindakettő a maga valódi értelmében. Ur mindakettő, kiknek ajtaján hiába fog kérelmével kopogtatni az ügyesbajos ember. Zárva lesznek azok az ajtók előtte. Városunk viszonyait egyik sem ismeri, pedig az egyik a város díszpolgára, a másik itt Zakóit közöttünk évek hosszú sopán keresztül. Tett-e csak egy lépése is valamelyik a város érdekében ? . . Mi jogon igényelhetik tehát, h ogy bizalmával tisztelje meg a nép. A Kossuth-pártnak is van egy jelöltje TJray Géza helybeli ügyvéd személyében. Róla alig lehet egyebet elmondani, mint hogy a Kossuth Ferencz uszályának emelgetésében mindig igen tevékenyen közreműködött. Ez aligha van akkora érdem, hogy kompetens lehessen a mandátumra. Egyébiránt maga az országos párt úgy lejárta magát, hogy higgadtan és józanul gondolkozó embernek futni kell előle. Ellenben Csomag Imre a társadalmi tevékenységnek minden terén áldásosán működik. Ott volt mindig a közgyűlési teremben, s ein késett azonnal felemelni tiltakozó szavát, midőn veszélyeztetve TÁRCZA. Apróságok Aiben Mátyás életéből. Jandrisics János halála után levelet kaptam a mi jó Matyi bátyánktól. Megható mélységgel siratta el ifjúkori barátját és hosszú időn át kartársát. És azt irta az ő „gyöngy-irásával“, hogy az elhunyt Jandri- sics egész lényét egy egész kötetben sem lehetett volna hűségesebben jellemezni, mint azon apróságokban, melyeket róla épen e lap hasábján közöltünk. * Aiben Mátyás e nyilatkozatában meg éppenséggel ő reá ismerhetünk. Az ő lelkének eredeti, önmagához mindig hű vonása tükröződik benne vissza. Tanítványai tudják, hogy Aiben, a lelkes magyarirodalom tanár, hazánk legnagyobb költőinek, Íróinak életéből oly előszeretettel, mondhatnám hévvel szedegette ki azokat az apróságokat, melyekben a barátság édes derűje, a gyermekded egyszerűség és őszinteség, a magyarnép józan eszejárása nyilatkozott meg. Mert érezte, hogy ezek a vonások legközelebb vannak szivéhez, minthogy valójában az ő élete sem folyt lehatal más, sokszor romboló hullámverések, de csendes, áldásos és becsületes munka közt. Az ő életének lapjain ott hagyta mindennapi tisztes munkájának nyomait és ezek közt akaratlanul is reánk maradtak lelkének aranyos vonásai: a tisztelni való komolyság, melytől a bizalom sohasem ijjedt meg; a jóizü magyar humor, az ötletes irónia, melynek éle, csattanója sohasem bántott, hanem inkább sziporkázott. A barátság derűje, a hazafias lelkesedés tüze, a kollegiális érzelmek erőssége és az ritka erény, mely nélkül egész ember senki emberfia nem lehet : az igaz szerénység! Imhol ott állunk, hogy most már emez örökségekből is szemelgethetek. Nem kell félnem, hogy a tisztes öreg ur „nekem támad“ (mint mikor utolsó irodalmi munkájáról egyet- mást Írni szerencsés lehettem) hogy hát nem érdemli ő azt a „méltatást“, hiszen ő csak szerény ruhát adott a más gondolatának. Most már itt hagyott minket ő is, bizony hogy rövid idő alatt sok másokkal egyetemben . Oszlopos alakjai valának ők egy tisztes kornak, hova emlékezetünkkel sokszor ellátogatunk . . . tanulni, lelkesedni, egymást szeretni becsülni * Aiben Mátyás a magyar papság typikus alakja volt. Testestül-lelkestül magyar, a kiről elmondhatjuk a költővel, hogy nála „a hit és honszerelem egymás keblére borult“. Ifjúsága azon korszakba esik, mikor a magyar nemzet némán tűrt. Mikor a nagy csüggedós móhében a halál, vagy feltámadás magva szenlergettl Városunkban, a papnevelő intézet falai közt is keletkezik egy kis irodalmi társaság, A legfinomabb az őszi és téli idényre Weisz Gyula posztó üzletébe megérkeztek. (Szatmár, Deáktér.)
