Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)

1901-09-18 / 38. szám

2 „HETI SZEMLE“ (37-ik szám.) működését, mindenfelé igaz örömmel fogad­ták a magyar gazdasági munkásnak — a föld népének — ezt a leghívebb jó barátját. Az uj törvényt csakhamar elnevezték a szegény ember törvényének, mert a józan magyar munkás gyorsan belátta, hogy ezt a törvényt csakis az ő javára alkották és fölismerte azt is, hogy egyedül ennek a tör­vénynek köszönheti, hogy most már biztosit- hatja magát afelől, hogy elöregedésére, mun­kaképtelensége idejére, nem kell koldusbotot fognia. Ez a törvény senkire sem erőszakolja, hogy tagja legyen a segítő-pénztárnak. Ki nek-kinek kényére hagyja, hogy beiratkozik-e vagy nem iratkozik be a segitő-pénztárba. A törvényhozás bölcsen járt el, amidőn abból indult ki, hogy akarata ellen senkin sem fog az uj törvény segíteni. A józan magyar munkás saját sorsának maga a kovácsa. Nem szereti a minden áron való gyámkodást. Maga akarja megkülön­böztetni a jót a rossztól és most is bebizo­nyította, hogy szívesen sorakozik az egyedül az ő javára életbeléptéiétt intézmény véd- szárnyai alá, mert a saját szemével látja, hogy ez az emberbaráti intézmény az ország legtávolibb vidékein is mily nagy gonddal ápolja és istápolja azokat a gazdasági mun kásokat, kik segélyére szorulnak. A józan magyar munkás igen hamar belátta, hogy aki tagja a segélypénztárnak, az nyugodtan végzi nehéz munkáját, mert nem gyötri őt az az örökös gond, hogy mi lesz hitvesével, apró gyermekeivel, ha mun­kabíró karja ellankad és a kasza, kapa ki­esik kezéből. A segélypénztár nyolc hónapos műkö­dése világosan bizonyítja, hogy a föld népét gyakran éri olyan baj, mely őt munkakép­telenné teszi és gyakran fordulnak elő olyan balesetek, melyek a földmives nép családját örökre megfosztják a kenyérkeresettől. Még csak nyolc hónapja, hogy a segély- pénztár hasznos működését megkezdte és már eme rövid idő alatt 430 földmives jutott abba a szomorú helyzetbe, hogy jótéteményét kénytelen volt igénybe venni. A sególypénz- tár minden egyes esetben gyorsan gondos­kodott a bajba jutott ember gyógykezelésé­számára egy visszafelé elsülő puska-stórt, no meg egy fényesen berendezett londrit, a hol ön vizes lepedőkbe burkolódzva várja becses megrendelőit. Látja, magát édes pubi, én nem ve szem komolyau, mert hiszen csak éretlen kölyökstikliken nyargal, a mikor nagy büsz­kén kiáll a platzra s erősen üti maga mel­lett a nagydobot. Mert hát csak tacskó-gye­rekek szokták önmagukat dicsérgetni, ha mások nem veszik őket észre. Hiszen látja drága aranyos, hogy senki sem ül föl már annak, hogy maga az egyedüli magyar kat- holikus pap egész Amerikában, ha még olyan kossuthi-ádákat zengedez is. Aztán meg ön a magyarságából csak üzleti tőkét faragott, hogy többet ne mondjak, hát meg- pedzem például, hogy magácska kedves, nagyhangon kürtölte világgá, hogy „legelső, legszebb és egyedüli magyar“ temploma szá­mára Magyarországból hozatta az egyházi ruhikat s azok kivétel nélkül magyar ipar érmékéi, s ime most, templom szentelésiün­ről és anyagi támogatásáról, hogy betegsége ideje alatt ne legyen kénytelen csaladjával együtt az irgalom kenyéren tengődni. A beállott baleset 34 földmivelőt megölt. Mind a 34 esetben a család a legnagyobb nyomorban maradt hátra. A segély-pénztár központi igazgatósága sürgősen intézte el az özvegyek kérelmét és minden egyes eset ben 400—400 koronát szolgáltatott át a nyo­morral küzdő családnak. A beállott baleset a segély-pénztár nyolc tagját, a megejtett orvosi vizsgálat szerint, mindenkorra munkaképtelenné tett. Ezekben az esetekben a központi igazgatóság szintén a legméltányosabban és a legnagyobb gyorsa­sággal intézkedett és ma már mind a nyolc munkaképtelenné vált tag élete fogytáig ré­szesül a törvény által előirt anyagi támoga­tásban. Ezek a számok világosan beszélnek és egytől-egyig hirdetik ennek az emberbaráti intézménynek szükséges voltát. Világosan látható ezekből a számokból, hogy a segélypénz rövid fennállása óta is már sok szerencsétlen embert mentett meg a koldusbottól és számos özvegyet mentett meg a kétségbeeséstől. Az emberbaráti intézmény üdvös mű­ködése bizonynyal az oka annak, hogy a sególypéuztár tagjainak száma olyan gyorsan emelkedik. Mert eltekintve attól, hogy az 1900: XVI. t.-c. 8. §-a alapján a gazdák által kötelezőleg biztosított cselédek száma mintegy 500,000, a sególypónztárba beirat­kozott rendes és rendkívüli tagok száma is már jóval túlhaladta a 12.000-et. A segély pénztár igazi emberbaráti működése buzdította bizonynyal arra a fő­pásztorokat, főrendeket, nagybirtokosokat, intézeteket, a vármegyéket és községeket, hogy oly nagy számban csoportosuljanak a segélypénztár alapitó tagjai sorába. És bi­zonynyal ez az oka annak is, hogy a rövid nyolc hónap alatt beiratkozott 850 alapitó tag 150,000 koronával gyarapitotta azt a vagyont, melynek egyedül az a hivatása, hogy föld népét támogassa, istápolja. nepélyére kisül, hogy biz azokat egy mckee- sporti zsidócska szállitotta. Ejnye, ejnye kökényszemü galambom, hát maga nem restellj magát? Aztán még azért sem pirul el rózsás arcocskája, mikor a Sz. M. M. P. Szövetség annyi hazugsá- gocskát ver fürtös fejecskéjéhez s még csak nem is válaszol reájuk, hogy bebizonyítsa a maga igazát ? Nos hát teheti-e ezt más, mint egy kicsi bébi, akinek öröme telik benne, ha kia­bálhat, lármázhat s ezzel azt hiszi, hogy ő az ur a háznál. Pedig, ha a papa megunja a gyereks vitást, s egyszerre előkeriti a kor­bácsot, azonnal kitűnik, hogy vége van a dicsőségnek. Turbékoló gerliczém, látja maga is igy van. Én, a maga papája, eddig hagytam, engedtem magácskát durczáskodni, nem tö­rődtem vele, ha egy kicsit kirúg is a hám­ból. Hagytam pityeregni, megengedtem, hogy szabadon hányhassa-vethesse magát a föl­dön, sőt egészen közel is juthatott hozzám, A vasárnapi lóverseny. A szatmármegyei Gazd. Egyesület f. évi szept. 22 én vasárnap d. u. Vs2 órai kez­dettel tartja a város és vidéki közönség nagy érdeklődésével lóversenyét. A nevezések már 14-én lezárattak, ezek a következők, és pedig : A II. futamra a Szatmárnémeti szab. kir. város 800 koronás dijára (Sikverseny 2000 met.) beérkezett nevezések : 1. Domahicly István ur, Myllerjung nevű 8 éves, sárga fél vér ménje. 2. Liptay Béla ur, Pattogó nevű 4 éves, pej kanczája. 3. Ugyanannak Düring Bell nevű 4 éves, sötétpej kanczája. 4. Merveldt Max Gróf százados Lembeck nevű 5 éves, sárga ménje. 5. Ugyanannak Vezér nevű 5 éves, sárga ménje. 6. Nagy Lajos százados Vilma nevű 9 éves sötétpej kanczája. A III. futamra (tenyészverseny, vadász verseny) földm. miniszter 1000 koronás di­jára (táv. 4000 m.) 1. Buday József ur Kati nevű, 6 éves, barna kanczája. 2. bér. Kovács Jenő ur Myrsa nevű, 5 éves sárga kanczája. 3. Ugyanannak Násznagy nevű 5 éves pej ménje. 4. Kovásznay Zsigmond százados Ván­dor nevű 5 éves pej kanczája. 5. SzeöJce Ödön ur Babám nevű 5 éves pej kanczája. 6. Szerdahelyi Ágoston ur Bella nevű 6 éves sárga kanczája. IV. futamra (akadály verseny) a Ma­gyar Lovaregylet és Urlovasok Szövetkezete 900 koronás dijára (4000 m.) 1. Liptay Béla ur Ártatlan II. nevű lova. 2. Ugyanannak Diring Bell nevű lova. 3. Merveldt Max gróf százados Lembeck nevő 5 éves sárga ménje. 4. Ugyanannak Teretvár nevű pej heréi tje. V. -ik futam hölgyek dija 400 korona értékű első és 100 korona értékű második tiszteletdijjal, melyért csak a Szatmármegyei s gyerekes dühében oda verhette gömbölyű fejecskéjét a lábaimhoz. Nem kerestem még elő a suhogó mogyorófapálczát, hogy kiver­jem magácskából a durczásságot. Édes szó­val, szeretettel babusgattam, beczézgeüem az én drágalátos fiacskámat ennek a lapnak hasábjain s kértem őt, hagyna föl már egy­szer az unalomig terjedő mell veréssel, szá­nalmat keltő virtuskodással, mert utóvégre is mindennek megvan a maga halára s ha én kijövök egyszer a béketürésből, bizony- bizony mondom, hogy elnáspágolotu az én egyetlen szerelmes csemetémet, mert hiszen a folytonos gyerekbőgés még meg találna ártani drága egészségének. Mert szó a mi szó, szivemtől szakadt édes magzatom, én nyugalmat óhajiok biz­tosítani latholikus testvéreinknek, a kikre egyáltalában nem áldásos az, ha olyan csa­ládi jeleneteknek szemtanúi, amikor a papa kénytelen a fiát móresre tanítani, Már ed­dig, hogy én, gyönyörű angyalom, magács­kát kioktatom az illendőségteljes viselke­A legfinomabb az őszi és téli idényre a Weisz c^yixla posztó üzletébe megérkeztek. (Szatmár, Deáktép.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom