Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)
1901-09-04 / 36. szám
2 HETI SZEMLE“ (36 ik szám.) ő, mert senki úgy nem szereti a tisztelt polgártársakat. A nagy szeretet kitör egy bő séges áldomásban. Az ismeretlen ur után jő a másik. Talán ismerős. Azelőtt lekutyázta a parasztot, midőn hivatalában dolga volt: ha sokat ok- vetetlenkedett, egyszerűen kirúgta. Oh most egészen megváltozott. Sógor, koma, bátyja az egész kerület; kisüti a rokonságot, hiszen egy megyebeliek; az apáik is itt lakiak. Szóra szó következik, s mire a végsőre, az áldomásra kerül a dolog, az elérzékenyült polgártárs könyezve magasztalja az aranyszívű rokont. És mit kivánuak ezek a jó urak a tisztelt választó polgártárstól ? Csak a szavazatát. Mást semmit 1 Ennyi szívességért egy voks I De kevés fizettség I Mintha bizony az az egy voks olyan semmi volna. Hányszor függ egy vokstól a vádlott élete és halála ! Minden választó polgár oly fontosnak tartsa voksát, mintha attól élet vagy halál függne. Ha minden választópolgár igy megbecsüli, ennyire tartja szavazatát, akkor nem adja oda áldomásért, nyomorult garasokért, hízelgő szóért. — Nem adja oda, hanem megkérdezi először — mit szól odabenn a kis- biró? Mit szól a lelkiismeret, a helyes meggyőződés ? A becsületes polgártárs úgy szavaz, a mint a lcisbiró odabenn parancsolja. ígérhetnek neki akármit; a tisztesség nem eladó! Polgártárs! Itt az idő, a mikor valósággal megrohannak a boldogítók, szorongatják kezedet, hogy szinte kiserked belőle a vér! Vigyázz polgártárs! A ki tisztességedet, becsületedet akarja megrabolni, az maga sem tisztességes. Ne hallgass a hízelgőkre ! A keresztény magyar csak keresztényre és magyarra adhatja szavazatát; csak olyanra, a ki nem szolgája, nem uszályhordozója a zsidóknak és a szabadkőműves liberaliz musnak. Mindenki úgy megbecsülje voksát, mintha attól függne az egész ország, a jó magyar nép sorsának jobbra fordulása. Nem bővítik a „Kossuth“-kertet. Sétaterünk parkírozása alkalmával egyidejűleg a városi tanács tervbe vette a szomszédos telkek kisajátítását. A kisajátítási eljárás a kir. trszéknél meg is indíttatott, ez ügyben hozott határozat mindhárom fórumon keresztül ment, s a határozat már jogerőre is emelkedett, melynek értelmében a kisajátítást szenvedettek kötelesek az ingatlanokat a város tulajdonába átbocsátani. Mindezek daczára „Kossuth“-kertünk kibővítése elmaradt — igy határozott a közgyűlés — minthogy a kisajátitott ingatlanok kártalanítási ára tulmagasan lóvén megállapítva, illetőleg mert a jelenlegi közpénz- tár állása meg nem engedi, a város visszalép a kisajátítástól. Hogy a kisajátító fél a kisajátítási terv jogerejü megállapítása után a kisajátítástól egyoldalulag viszalépni jogosult-e, az nem hozzánk, hanem a judicatura körébe tartozik. Azonban a közérdek annak elbírálására mindenkor jogosult, hogy a visszalépés a város közönsége érdekében helyesen történt-e? Részünkről csak helyeselhetjük a városi közgyűlésnek e nemes határozatát; helyeselhetjük pedig ezt a jelenben gazdasági okokb 1. Bár meg vagyunk győződve, hogy a fukarság a fejlődés és a szépészel rovására szokott történni, de ne feledjük, hogy ebben is mértéket kell tartani, ha a körülmények azt úgy kívánják. Ha a szépészeti szempontot tekintjük, el kell ismerni, hogy minél terjedelmesebb lehetne sétaterünk, annál kellemesebb volna ; avagy talán e hely északnyugati beszögelése annyira nehezére esik, sérti nagy közönségünk finom érzékét? Mindenektől eltekintve, őszintén be kell vallani, hogy aéstheticai szempontból még nem ép’ feltétlenül szükséges e kert kibővítése. Avagy nézzük sétáló közönségünk nagy számát! A Kossuth-kert jelenlegi terjedelme kényelmesen elegendő beláthatatlan időkre városi közönségünknek. Valami váratlan fordulat s jó jel a város administratiójában, midőn a rohamos fejlődés meredek lejtőjén a város vezető fórfiai kissé megállapodva szóttekintenek s mérlegelik a közigazgatás közegei nem fognak merni úgysem basáskodni. Mialatt a régi parlament dísztelenül kimúlik, ti dolgozzatok egy szebb jövőn. JEgy ellenzéki. Polgártárs! Itt az idő, mikor a szutykos paraszt is polgártárs! lllatszeres, kényes urak, elegáns módon raccsoló mágnások, névtelen uraságok, agyonszidott ügyvédek és közjegyzők, akiknek máskor bűzös volt a paraszt darócz ruhája, — ezek az urak mindnyájan, mily örömmel, mennyi leereszkedéssel és kedveskedéssel szorongatják a munkától kérges kezet. Eltűnt a rangkülönbsóg. Polgártárs mindenki. A falu sok ezer holddal biró urasága ép olyan „tisztelt polgártárs*, mint az utolsó fertályos gazda. Csapraütik a hordót; bugyog a vinkó. A nagyságos képviselő-jelölt ur sorban ko- czintgat mindenkivel. Ha nincs pohara, tizen is kínálják; örömmel fogadja el a nyújtott itókát és koczint a bagós borral; Ízlik neki jobban, mint máskor metszett pohárból a valódi tokaji. Annyi barátja támad a népnek, hogy szinte agyonnyomják a sok jóakarattal. Kro- kodilus könyeket hullatnak a nyomorult választók sorsa fölött; a sok roszórt okozzák azt, akit okozni épen alkalomszerű. Az alispán ur, a szolgabiró ur, a jegyző ur megszelídül; még a takarékpénztár igazgatója is olcsó kölcsönt igór. Az ügyvéd ur visszavonja a pert; Mózsi zsidó a világért sem liczitáltatna el senkit; ki is bántaná a becsületes embert! Beütött a szabadság, egyenlőség, testvériség! Persze csak akkor és addig, a mikor és mig a „tisztelt polgártárs“ — a szutty- kos paraszt — a kormánypárti urak kedvében jár. Ismeretlen ur jő a faluba. Azelőtt hírét sem hallották. Az az ismeretlen ur eskü- dözik, hogy soha másra nem gondolt, mint a választó-kerület polgárainak ügyes bajos dolgaira. Senki nem segít rajtunk úgy, mint üveg is tanúskodtak. Közel 50 évig őriztettek e drága kincsek Pinkafőn, mígnem püspök Ő mélt. a szent életű plébános sírját meglátogatván s e becses hagyatékról tudomást szerezvén, a szombathelyi püspök engedélyével az ereklyéket Szatmárra hozta. Sz. János evangélista oltárán hasonló díszes ereklyetartóban sz. Venustus, sz. Benedek és sz. Bonifácz mártírok selyemlepellel bevont csontjai vannak elhelyezve. Sz. Venustus ereklyéjét már ismeri a közönség, mert Szcitovszky prímás ajándékából szentemlékü Hám János püspök mindjárt a székesegyház építése után ezen oltárra tétette s hosszú évek során volt ott a hívek kegyeletének tárgya A két díszes ereklyetartót sz. Isván király ünnepén a sz. mise után szentelte be Öméltósága s az emlékezetükben is áldott szentek tiszteletét híveinek atyai szeretettel ajánlá. Szemek, lássatok! Hit, okulj! Svájcz elég kicsiny ország, de nyáron igen népes. A csinosan berendezett és tisztán tartatt vasúti kocsik, a tavak fürge gőzhajói, a havasok oldalai sa pázsitos völgyek mind telvék az öt világrészből összesereglő kirándulókkal. Egyedül Zürichben a Züricher Fremdenblatl 1326 külföldi vendég nevét sorolja fel augusztus l.-ón megjelent számában és megjegyzendő, hogy csak a legelőkelőbb hotelek küldik be frisen érkező vendegeik névsorát. Talál is a változatosság után vágyódó szem és a merész képek után sóvárgó képzelet Svájczban sok szépet s kellemest. Mily ritka látványt nyújtott például Maria-Einsiedeln a jelen óv aug. 4.-óu ! Vasárnap van. A vonat 500 méter magasságra kapaszkodva megérkezik Zürich felől délelőtt 11 órakor. Franczia, olasz, német és magyar nyelvű utasat nagy csoportban mind egy czól felé sietnek : a benczó- sek templomába, szűz Mária csodás hirü szobrához. „A Naphoz“ czimzett vendéglő előtt nagy embertömegen kell magukat áttörniük. Mit bámul a tömeg ? A vendéglőitek emeletes homlokzatát virágkoszoruk fonják körül. Serény női kezek az egész városból összehordott cserépvirágokat rakosgatnak ki az ablakokba. A kapu fölött Svájcznak és Einsiedeln canton- jának hatalmas zászlói lengenek, melyeket közben-közben ugyancsak lobogtat az elég csipős hegyi szól. Az utcza közepén virágokkal díszített emelvény áll. Talán képviselőt vár a 8000 lakost számláló kis város ? Kép.iselőt, de nem szabadelvűt; azaz hogy szabadelvűt, de olyat, ki a valódi, az evangéliumi szabadságot hirdeti s védelmezi. Az utasok haladnak a templom felé s tanakodnak, miért ez ünnepi disz. Amint a templom impozáns terére lépnek, feltárulnak a kéttornyú templom széles nagy kapui. Hívők tódulnak ki a térre, de nem össze-vissza, hanem szép rendben. Négyes sorban 28 emberből álló zenekar jön elől fuvóhangszerekkel. A zenekart hófehérbe öltözött hat koszorús leányka követi. Utá- nok fehér karingbe öltözött három pap lép del szent komolysággal s méltóságteljesen, kél idősebb a szélen s egy fiatal a középen ; ez utóbbi fekete bársony vállköpenynyel és fehér stólával. A papokat hosszú sorban legalább 300 hivő követi; kettesével mennek, egyik oldalon a férfiak, másikon a nők. Mindenki szótalan. De annál hangosabban harsognak a trombiták, tudtára adva az egész városnak, hogy ma örömünnep van ; annál érthetőbben hiidetik még a szomszéd községeknek is az egymást érő ágyulövósek és a lövéseket sokszorosan visszhangozó hegyek, hogy Einsiedelnek ritka napja van.
