Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)
1901-08-21 / 34. szám
X. évfolyam. 31-ik szám. Szatmár, ÍOOI. Augusztus 31 POLITIKAI ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — — — 6 korona — fillér' Félévre —-------— — — — — 3 „ — Negyedévre------------------------— 1 50 „ ja nitóknak és kézraüiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér. ÉS TÁRSADALMI Felelős szerkesztő BÁTHORY END R E. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY-SAJTÓ.“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány - sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vetetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A lnp me^jolenik minden szerdán. István király. Árpád elfoglalta, István megalapította. Országszervező bölcsesége immár egy ezredévre szól, s az a szilárd alap, melyre a nemzet fen- tartó oszlopait helyező, bizvást ígér neki egy másik ezredévet. A nemzet nagy királyának emléke előtt tisztelettel hajtja meg fejét a koronásfő épen úgy, mint az utolsó szolga, kinek ereiben magyar vér forr, kinek keblében magyar szív dobog. Az a csudálatra méltó nagyság, melyhez felemelkedni nem lehet, melynek fénykörétől, ha beletekint, elkáprázik a szem, ott lebeg nemtő gyanánt nemzetünk felett, belőle erőt, lelkesedést, merit a magyar, forrása az a hazafiui érzelmek mélységes áradatának. Soha sem volt nemzet szerencsésebb mint Magyarország akkor, midőn a Gondviselés épen a legválságosabb időkben, fordulópontjánál állami életének, szent Istvánt adta neki királyul. Ha ő nincs, lángeszének konszolidáló hatalmával, böl- cseségének bámulatos varázserejével, államalkotó tehetségének meg nem közelíthető talentumával, vallásos szivének lángbuzgalmával,-Magyarországnak ma már csak emlékét őrizné a történelem. Innen magyarázható meg az a rendkívüli tisztelet és ragaszkodás, melylyel a szent királyt körülrajongja e nemzet apraja-nagyja. Országot teremtett ő nekünk, erőset, nagyot, hatalmasat, mely ezerszer látta feje felett zúgni az idők viharainak tombolását, s azokból büszkén, mintegy megiíiodva bontakozott ki, reményt és önbizalmat öntve a már már csüggedni kezdő nemzedék kebelébe. Hálátlan volna, méltatlan a magyar névre az a korcsszülött, ki szent István napján nem sietne leróni a nagy király emléke iránt a kegyelet adóját, akit hidegen hagyna a nemzet lelkesedésének megnyilatkozása. A magyar népnek ünnepe ez a nap. A törvényhozás nemzeti ünneppé avatta, ez által is bizonyítani kívánván, hogy e nagy király oly rendkívüli jelenség nemzetünk történetében, kinek dicső alakját arany- betiikkel kell bevésni minden magyar ember szivének Közepébe. Azonban ha széttekintünk a társadalmi élet ezerféle törekvései között, lehetetlenség észre nem vennünk, hogy azok a törekvések nem azon az utón, nem abban az irányban akarnak érvényesülni, melyeket szent István számunkra kijelölt. Az ő működésének központja Krisztus keresztje volt, zoináncza a vallásosságtól áthatoitérzelem. Krisztus keresztje volt az a szilárd alap, melyre a keresztény Magyarország alapjait helyezé. Halálos ágyán is Mária oltalmába ajánlotta ezt a nemzetet, tudva azt, hogy ha le nem tér a vallásosság és erény útjáról, hatalmát, erejét megtörni nem lehet. Hogy hova jutottunk az ő elveitől, tárgyalni ezúttal nem fogom. Nagyon szomorú húrokat kellene pengetni. Csak hozzá, a nagy király szelleméhez fordulok, hogy ne hagyja el soha, — térítse meg még egyszer ezt a nemzetet. A képviselőválasztás. A „Pesti Hírlap“ egyik legutóbbi számában valósággal tüzet hány a néppárt ellen azon okból, hogy ez a jövő választásra való tekintettel kitűnő korteseszközökhöz folyamodik. Melyek azon korteseszközök ? Népiratkákat bocsátanak ki, alakban hasonlókat azokhoz, melyek a ponyván megjelennek, s azokban a nép felfogásához,* mértén, a gazdasági életből véve hasonlatokkal igyekeznek az olvasókat felvilágosítani azon fontos kérdés felől, hogy milyen jelöltre adják a jövő képviselőválasztáson szavazatukat. Meg kell vallanunk a „Pesti Hírlap“ dicsőségére az igazat, hogy dicséri a néppártot módszerének kitűnőségéért, melylyel iratkáinak tőről szakadt magyarságával igyekezik a népet felvilágosítani a képviselőjelölt szükséges tulajdonságai felől. A nélkül, hogy valamelyes pártállást TÁRCZA. A cserebogár. i. Az őrült nő elnevette magát és felkiáltott : — Megvan ! Megvan ! Mi van meg? — kérdezte az ápoló. Durva, hatalmas termetű ember volt az ápoló, csodálatos ellentéte a gondjaira bizott sápadt, vézna betegeknek. — Megvan a cserebogaram, — válaszolt az őrült. Az ápoló csak hunyorgatott a szemeivel. Őt nem boszantották az őrültek bogarai. Egyáltalán nem volt gonosz ember, csak szükség esetén adott hideg zuhanyt a betegnek, az ételükből is csak keveset vett el s csupán a dühöngőket verte. Ha egy üldözési mániában szenvedőnek a dühöngését látta, csak nevetett. Ennek az embernek egyáltalán nem voltak idegei. — No hol van? — kérdezte. — Itt van 1 — válaszolt az őrült s a falon egy lyukra mutatott. Lyuk van a falon! A felügyelő megharagszik, ha ezt meglátja! — Ne csináljanak lyukat a falba ! — szólt dühösen az ápoló. Aztán bement a czellába s jól pofonvágta a beteg nőt, aki most már bánta, hogy lyukra mutatott; de még fiatal volt és ostoba. A 20-as számban levő őrült ezt már nem tette volna. Ennek az embernek a drágakő gyűjteményére senki sem tudott ráakadni. Az ápoló oda ment a falhoz, megnézte a lyukat, az ujját is bedugta, de cserebogarat nem talált benne. Gondolkozott, aztán megvakarta a fejét. — Ne dugja a cserebogaramat a fejébe — szólt az őrült siránkozva. S bele akart kapaszkodni az ápolónak a hajába, ott, ahol a fejét megvakarta. — Csöndesen, te őrült! morgott az ápoló. A beteg nő a sarokba húzódott s hangosan zokogott. — Hallgasson! — kiáltott rá az ápoló. A beteg kíváncsian nézett az ápoló nagy fejére s nevetve igy szólt: Az ápoló önkénytelenül a fejéhez kapott, mire — Már látom ! S az ápoló bozontos hajára mutatott, az őrült megint rákiáltott: — Agyon ne nyomja! Adja vissza kérem ! — Na, nyugodtan, ne ostobáskodjék Tényleg csak INGLIK JÓZSEF szabó-üzletében szerezhetjük be hazai gyártmányú gyapjú-szövetből csinosan kiállított, legjobb szabású tavaszi felöltőinket és öltönyeinket, hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. — Készít sikkes szabású mindennemű egyenruhákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket. Szatmár, Deáktér, Városház épület
