Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)
1901-08-07 / 32. szám
2 HETI S Z E M L E“ (32-ik szám.) nagyobb körökben a társadalom minden rétegében ők úsznak a viz felületén. Igaz, hogy a víznek az a tulajdonsága van, hogy a könnyű tárgyakat emeli magasra, dehát nem veszi azt észre ezer ember közül alig kettő három. Aki pedig tisztában van afajsuly elméletével, nehogy merjen mukkanni is egyet, mert a vigécz olyan nebánts virág, hogy a rajta elkövetett sérelem az illető társaság minden (tagjának fáj és boszuért kiált. Vigécz tehát volt, van és lesz, akármit mondjon a paragrafus. Magának a társadalomnak kellene átalakulni, hogy ez az élősdi növény veszendőbe menjen. Fekete sereg. Egy volt, amelyről emlitóst tesz a história. Mátyás király teremtette meg, réme volt az ellenségnek, védelme a honnak, ol- talmazója még azoknak a különben szájjal és pöff'eszkedéssel érdekből nagjT magyaroknak is, akiknek ősei nem Árpád apánkkal, hanem a nyulbőrrel jöttek be ebbe az országba. Most azonban valami zsidó felfedezett egy másik fekete sereget is, amely egyébiránt nem áldás, hanem átok e hazára. A „B. H“. 116 ik száma elkesereg a Szilágyi Dezső elhunyta felett. Jól teszi, joga van hozzá minden magyarnak. Magyar ember volt, a politikai életnek lángeszű bajnoka, halála határozottan veszteségszámban megy. Ehhez semmi szavunk. Hanem az az arczátlan megjegyzés mire való akkor, midőn egy közös nemzeti gyászban kondoleálni kell?.. Mert szóról szóra ezeket olvassuk: „a jezsuiták és klerikálisok fekete serege fegyverkezik a haza ellen.“ Zzidó szemtelenség, másképen nem lehet. És az ilyen szamárságoknak akad még olvasókőzönségök is, sőt talán egyik- másik nagy bölcsen elhiszi, hogy csakugyan van ebben az országban egy fekete sereg, amely a haza ellen fegyverkezni kezd. Nagy ficzamodás van itt a történeti hűség rovására a logikai rendben. Az a fegyod el, még a vaknak is világitassz, még a haláltól sem futsz meg. Gyermekkoromban egy szép verset tanultam meg, leirom : Mindenkoron hü a remény Vigasztalni el nem fárad, Ránk akárminő bú árad S a sors akárminő kemény. Sirig kiséri az embert, hol mindenkinek egy a sorsa, itt már csakugyan Isten akarata az ember sorsa, de csend is van a temetőn, senki sem panaszkodik. Ilyen a S. 0. R. S. Három levél. i. (Névtelen levél.) Vicomte ur I Ha ön azt a hölgyet, akit szeret, nagyon meg akarja örvendeztetni, úgy vegye meg neki újévi ajándékul azt a remek brillians nyakéket, mely az Armand Fréres kirakatában mostanában az egész Párizst bámulatba ejti. Egy jóakarója. II. (Szintén névtelen levél.) Vicomte de Préville urnák ! kete sereg nem most fegyverkezik, hanem fel van 5 már fegyverkezve régen. Géza fejedelem és szent István idejében kezdte, olyan alapokra helyezve a magyar állami és társadalmi rendet, hogy a zsidó-liberális banda kalapácsütései még a legújabb korban sem nagyon sokat tudtak rontani rajta. Addig volt erős és addig mondhatta magát boldognak ez a nemzet, mig azok az irányelvek érvényesültek, amelyeket annak a fekete seregnek apraja-nagyja diktált elé követendő vezérelv gyanánt. És tessék megengedni, azóta koldus a magyar faj, mióta a zsidó liberális gárda ragadta a kezébe a gyeplőt. Mert ott nincsen más törekvés, mint hajtani veszettül, hogy a kocsis maradhasson ura a helyzetnek, a megnyergelt, páriák had’ dőljenek kifele erről — túl az útban. Annak a bizonyos fekete seregnek olyan keményen van felvértezve minden egyes tagja, hogy hozzájok a hazafiatlanság vádjáv al nem lehet még csak közelíteni sem. Egy két püspöke is többet tesz a haza érdekében mint a kopfoknak és feldeknek egész pereputtya. A mivel az a fekete sereg rendelkezik, az a nemzeté is, ha bőven van neki, ki is adja bőven, mig ha a Schvarczkopfok és Rózenfeldek igájába került a magyar ősiség, bizony nem nyalja meg abból többé a száját egy rongyos koldus sem. A kazár szipolyozás és a zsidó uzsora ellen jajgatnak az egész országban szanaszét. Odafent a kormányon is kezdenek már e9Z- mélkedni, ahol legkésőbben szoktak észrevenni mindent. Mutasson a B. H. csak egyet is abból a fekete seregből, amelyik ötszáz perczentre dolgoznék, mint ezeren onnan a másik oldalról. Ha mutat egy példányt, )e- teszszük a tollat s ki fogjuk jelenteni nyilván, hogy a kazárnál nincsen nagyobb magyar széles ez országban. Nem perczentek után leskelődnek azok, hanem ha a munkájok után kiérdemelt fillérekből valami megtakarított summa verődik össze, odaadják játékonyczólra, meg a szegényeknek, hogy elviselhetővé tegyék nekik az életet. Hát ezek az urak fegyverkeznek a haza ellen? ... El van hibázva az a kijelentés a fentebb emlitett érdemes újságban. A fekete Jól tudja, vicomte ur, hogy valaki szereti önt. Ha be akarja bizonyítani azt, hogy e szerelmet viszonozntis akarja, akkoregyjó barátja azt ajánljaönnek,hogy újévi ajándékul a szeretett hölgynek azt a szép órát válaszsza, amelyet Beaumont ékszerész legelőször fog mulatnj önnek. Beaumont ur tud mindent, az én kilé. temet azonban semmi esetre sem fogja elárulni. Egy jóakarója. III. (Suzanne de Hauterive kisasszony levele Vicomte de Préville úrhoz.) Vicomte ur 1 íme, visszaküldöm azt a jegygyűrűt s azokat az ajándékokat, amelyeket öntől kaptam. Ez az eljárásom mindenesetre meglepi önt : nem számitott reá, abban bizonyos vagyok, — de viszont arról meg vagyok győződve, hogy Ön csakhamar meg fog vigasztalódni. Hogy azonban jól megértsen engem, egyet-mást még el kell mondanom. Mikor Ön néhány hónappal ezelőtt megkérte a kezemet, a gonosz nyelvű emberek azt mondották, hogy Ön engem csak a pénzemért akar elvenni. Ezt én akkor nem hittem el, sőt még ma is sokkal büszkébb vagyok, hogysem elhinném. Abban egyeztünk meg, hogy az eljegyzést egyelőre tisereg nem fegyverkezik, hanem munkálja a haza népeinek boldogulását. Fegyverkeznek azok, akik kizsarolják, földönfutókká teszik a polgárokat, akik mindig ott ólálkodnak a kerítés mellett, hogy alkalmas időben az utolsó falat kenyeret is kihúzzák a szegény nép szájából. Nem vagyunk okai, hogy ilyen keményen beszéltünk. Megkapta, amit keresett magának a B. H. Ezek után azt az újságot nem való, hogy tisztességes ember a kezébe vegye. Még csak egyet. Ne panaszkodjanak akkor a zsidók, hogy terjed az antisemitismus, ha ők magok munkálnak közre a legsikeresebben. Az alvó oroszlánt nem jó költögetni, felébred az úgyis magától, de akkor aztán baj van. Szatmári lóverseny. 1901. szeptember 22, vasárnap. A II—V. számú futamok jóváhagyva a .Magyar Lo- varegylet“ által. Kezdete d. u. 1 óra 30 p.-kor, I. Mezőgazdák versenye. Dij: 200 korona Ebből 120 korona az elsőnek, 60 korona a másodiknak, 20 korona a harmadik beérkező lónak. Táv. kb. 1600 m. Futhat minden Szatmár Németi sz. kir. városi és Szatmár vármegyei földmivelő kis gazdának tulajdonát képező 3 éves és id. lova. Nyereg nélkül lovagolandó. Nevezés még a verseny napján is elfogadtatik. Tót nincs. II. Szatmárnémeti szab. kir. város dija. Dij: 800 korona a győztesnek; második ló tétek öszszegót nyeri. 3-tk ló tétét menti. 3 éves id. belföldi lovak részére, melyek 1900—1901. évben 1800 korona ért. versenyt nem nyertek. Urlovasok. Távolság 2000 m. Legalább 2 különböző tulajdonos lovának kell indulni, hogy a dij kiadassák. Teher 3 óv. 60 kgr., 4 óv. 63 kgr., 5 év. és id. 65 kgr., telivérek 7 kgr. több; minden 500 korona össznyeremény után 1 kgramm több halmazva 5 kgrmig. Tót : 20 korona, f. v. f. Nevezési zárnap szeptember 14. III. Tenyész verseny. A nagyméltóságu földmivelósügyi m. kir. Miniszter ur dija: 1000 korona ; ebből 800 korona az elsőnek, tokban tartjuk s a régi szokáshoz hiven csak újévkor fogjuk kihirdetni. Ezt azonban nem tehettük meg újévkor sem, mert a mama egyik rokona újév előtt néhány nappal meghalt s igy az eljegyzést csak szűk családi körben tarlhattuk meg. Azt terveztük, hogy az eljegyzési ünnepély majd a farsang végén lesz. Mikor megkérte a kezemet, tizenhét éves voltam ; noha ennek még csak néhány hónapja, úgy éreztem magam, hogy azóta sok, sok esztendővel öregedtem meg; ez azonban nem tartozik ide. Mivel még igazi gyerekleány voltam, elkövettem azt az ostobaságot, hogy névtelen levelet Írtam Önnek ; az volt a czólom ezzel a levéllel, hogy megszerezhessem azt a szép brilliáns nyakóket, amelyet az Armand Fréres czég kirakatában annyian megbámultak . . . Ugy-e most már kezdi érteni a dolgot? Épen nem voltam azonban meglepetve akkor sem, amikor ön a drága órával lepett meg. Nagyon örültem az órának is, — az örömöm azonban nem sokáig tartott. Véletlenül dolgom akadt az Armand Fréres czég boltjában s csupa kíváncsiságból megkérdeztem, hogy hova lett a szép brilliáns a kirakatból. A válasz természetesen le-
