Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)
1901-07-31 / 31. szám
X. évfolyam. 31-ik szám. izatmár, 1901. Juli HETI SZEMLE. V - POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre-----------— —--------— 6 korona — fillér' Fé lévre-------— — — — — — 3 „ — Ne gyedévre-------— — — — — l 50 „ Xan itóknak és kézmiiiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDR A lap kiadója : A .PÁZMÁNY-SAJTÓ.“ E. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyllttér sora 40 fillér A lap megjelenik műiden szerdán. Az idealzmus íeié. . . . Van nekünk egy tudós tanárunk, a ki — talán épen a maga keserves csalódásaiból táplálkozva — könyvekben és újságokban, úgyszólván naponkint hirdeti, mint saját felfedezte erkölcsi-törvényt, hogy közeledünk az idealizmus felé. . . . Ez a jó tudós professor, Bodnár Zsigmond a neve, mint valami hajós evez a társadalmi hullámok közt, éles szemmel, mély bölcselkedéssel ragad meg minden eseményt, a mivel az ő tudományos rendszerének alapjait inegerősitse. Nem tudjuk, nagy költőnk Jókai Mór figyelemmel kiséri Bodnár Zsigmond fölfedezéseit, mert hiszen ő csak nem régen, egy nagy ünnepség alkalmával az egész nemzet előtt panaszkodott, hogy az idealizmus korszaka letűnt. De nem csak Jókai panaszkodott erről, hanem általában mondhatjuk, a köztudatba ment, hogy korunk valójában nagyon is reális lett. És e köztudat már magába rejtette ama nagy, általános óhajt is: vajha gyorsabban közelednénk az ideáli- sabb korszak felé vagy érhetnek is azt már el! Napról-napra módomban van úgyszólván az ország összes Űrlapjaiba beletekinteni. És ime szinte lázas figyelemmel vizsgálom, hogy egy-egy jobb irányú, becsületesebb, tisztább felfogású intézkedésnél, vagy mondjuk országos törvény alkotásánál is— az újságok majdnem kórusban zengik: Bizony ideje is már, hogy idealisabb korszak felé evezzünk. Maga a tudós tanár is azonnal reklamálja ezt a jelenséget az ő jóslásának demonstrálására. Itt vannak például legközelebb az aratási-ünnepségek, melyeket a föld- iniveléstigyi miniszter ajánlt az ország gazdáinak. Leszámítva egy-egy megcsökönyösödötttőzsde-lapot:össz- hangzatosan dicsérik, mert az a munkást is egy szebb, idealisabb világba emeli! Egy tekintélyes fővárosi újság búcsúztatván Bessenyei képviselőt a törvényházból, azt Írja, hogy talán- Bessenyei nem is sejti, hogy nefeie, már t. i. Bessenyeinek a Bodná<r Zsigmond-féle erkölcsi — • -cny eMtt kell meghátrálnia, mely kérlelhetlenül megparancsolja, hogy az idealizmus hajnalán pusztulni, menekülnie kell — a léhaságnak ! Másik, szintén olvasott fővárosi lap nem fél kimondani, hogy az inkompatibilitási törvény keresztülvitelében is nem kis szerepet játszott az a bizonyos erkölcsi törvény, mely az idealizmus közeledését jelenti. Mindezek alapján igazán sok* szór elgondolkoztam : Édes jó Istenem, mi hát voltaképen azaz idealizmus? Mert nagy, mélységes értelmű- szó lehet ez tehát, mely a kifáradt emberi szellemet egyszerre úgy megkapja, foglalkoztatja, vigasztalja, reménynyel tölti el. És feltettem magamban, hogy szorgalmasan olvasom a jó tudós professzor könyveit az idealizmusról, és egyáltalán az ő tanairól. Olvastam és olvasom. És mentői tovább olvasom, annál többször és sürgősebben intézem magamhoz a kérdést: Érted, miben áll az ő és annyi s annyi epekedő, becsületes léleknek fogalma erről az idealizmusról ? Értik-e az emberek, kik az anyagi vívmányokban nem tudták meglelni életük czélját, feladatát ? Kik látván a társadalmi bomlást, az érdek harczokat, a legszentebb eszmék kigúnyolását: ime ideális sejtelmekben keresnek vigasztalást . . . de kik közül csak igen kevesen értik annak az idealizmusnak mibenlétét, annál kevésbé érzik boldogitó hatását. Mert nem is közérthető az. És ha nem az, nincs, nem lesz ereje, hogy közfelfogásra, közboldogitásra szolgáljon ? Vagy mit is értünk hát az idealisabb korszak alatt ? Az Isten önzetlen szeretetótés hatalmának nagyTÁRCZA. A fel nem bontott levél. A Bencze Dezső kényelmesen berendezett garzon lakásának nappali szobájában ketten ülnek : a házi gazda s vendége a most érkezett csinos gavallér, dr. Erdey Jenő, ki bevógezve tanulmányait, egy évig külföldön volt tapasztalatokat gyűjteni és tanulmányait, bővíteni. Ma érkezett vissza szülővárosába, első útja kebelbarátjához Benczóbez vezetett. Egy hosszú bodor füst-felhőt szív még illatos czigareljből, aztán eldobva azt, hosszan néz a füstfelhőbe, mintha gondolatainak tárgyát látná maga előtt megtestesülve s inkább ehhez mint barátjához intézi szavait. Mégis különös, hogy az ember szive mily változó. Hisz az emberi test alkatrészei csak minden hét óv alatt váhoznak át, újulnak meg az anyagcsere "által —- ezt mondja a tudomány — miért lehet hát, hogy a női szív egy rövid óv alatt úgy megváltozzék ! ? Kérlek barátom, válaszoló Dezső, te csak nem akarod nekem hinni. Szavamra mondom, hogy Ilonka most sem érez másképen mint egy év előtt. Szive most is a tied s most már bizonyosan tudja itthon léted, epedve vár, mig te itt sötét gondolatokkal foglalkozol, szivedbe a féltés ördöge tanyát ütött s feketének látod, a mi a legtisztább, legfehórebb. De a hir barátom ! A kósza hir s az Ernő levelei mind azt mondjak, hogy bizony Ilonka legkevésbé sem utasította vissza a fiatal emberek hódolatát, sőt a te udvarlásodat nagyon is nyíltan fogadta. Séta kocsizásában te voltál boldog kísérőjük, páholyukban állandó helyed volt, egyszóval nyilt dolognak tekintette mindenki, hogy te vagy a Zoltánfi Ilonka vőlegény-jelöltje. Lásd, engedd meg, hogy fájdalmam heve elragad, de keservesen esik, hogy egy forrón szeretett ideálban s egy kedves barátban ennyire csalódnom kell. Bencze Dezső kényelmesen elnyujtóz- kodva egy pamlagon hallgatta barátja keserű kifakadásait s mig kezei idegesen so- dorgatták selymes szőke bajusza szálait, gondolatai azzal foglalkoztak, hogy mikép kellene ezt a meggyökeresedett Othellot a jó útra téríteni s meggyőzni arról, hogy ő nem szándékozott kiszorítani barátját ideálja szivéből s nem is tette ezt. Ha kurizált neki, azt csak időtöltésből tette s nem is vették azt másképen. O tudja jól, hogy Ilonka Jenőt szereti, de mi haszna tudja ő, ha barátja a látszatnak engedve kételkedik szavaiban. S a mint barátját ismeri, tudja, hogy ez nem fog lépést tenni, hogy megbizonyosodjék Ilonka érzelmeiről, inkább kész lesz újra elutazni, s Ilonka nem mehet el helyébe, hogy elmondja mennyire várta, mily nagyon örvend a viszontlátásnak. Hirtelen egy jó gondolata támadt s felugorva pamlagáról barátja elé lépett. Várj Jenő, egy eszmém van s neked el kell azt fogadnod, ha nem akarsz két szivet — már mint az Ilonkáét s a tiedet — megsemmisíteni. Kissé különös eszme, de azért azt hiszem, meghozza a kívánt eredményt, de add szavad, hogy megteszed, a mire kérlek. Hagyd el barátom, egész életünk csalódások lánczolata, én már megszoktam, hogy sorsom úgy vegyem, mint egy megmásithat- lan tényt, mit egy fensőbb lény bocsát rám. Sorsom az, hogy folyton csalódjam abban, kiben a legnagyobb bizalmam vetem. Talán már nem is oly nagyon fáj ez a szív, mit a közéletben az érzelmek központjának neveznek. De Dezső nem állt el tervétől s annyi ér/et és okot hozott fel annak bizonyítására, mig az ellenfél, Jenő kapitulált.
