Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)

1901-07-03 / 27. szám

2 HETI SZEM L E“ (27-ik szám.) lihegő lelkesedéssel és rettenetes pa- naszszal köszönt be egy szabadelvű jelölt ur: „Főtisztelendő uram ! szé­gyenletes az egyház jelenlegi álla­pota, mert nincs autonómia! nincs revisió! Vagyonilag tönkretéve a kisiparos, kisbirtokos, szörnyű a földadó! Ezer nyavalya a hazán! És én mindenben osztom a néppárt el­veit, de meggyőződésem, hogy az egyházért és az én elveimért csak a szabadelvű pártban lehet valamit eredménynyel tenni. Kérem ezt a hí­veknek előadni és a választásban tá­mogatni“. A főtisztelendő ur fejébe se­hogy sem fért, hogy a farkas néha bégetni is tudjon, kiváncsi volt a körmére is és igy szól: Kérem, uram, ezt, mit mondott, leírni, hogy éppen igy mondhassam el híveimnek.“ És itt bámulj és tanulj világ! és halld a szabadelvűek igaz elveit. „Ilyet írásba adni nem lehet.“ Tehát nem merte a szabadelvű farkas azt papírra körmölni,mitelőbbbégetett.És vájjon miért? Mert a hazug kortes-fegyver visszafelé sült el. Nos hát az ilyen fegyverek nem tisztességes fegyverek és nem is ér­demlik azok az elvek, melyeket ily tisztességtelen fegyverekkel vittek a hatalom polczára, a „szabad“ prae- dicatumot, mert annak magyar neve csalás és hazugság. Szegre, illetve pokolba az ilyen szabadelvűekkel, mert Deák Ferencz még a politikai harcz alapelvéül is azt mondotta: „Hazudni nem szabad.“ rs. Egy protestáns egyetem és a pápa. Mentül jobban megismerjük egymást, minél jobban becsüljük nemünket, annál több ellentét simul el az életben közöttünk. Az epével megirt hírlapok, a századok gyűlöle­tét, előítéletét, elferdítéseit magukba záró könyvek mind kevesebb hatást gyakorolnak az életet, a viszonyokat és embereket isme­rőkre, de nem igy a gyermeki, az ifjúi lé­lekre. A gyermeki lélek a maga naiv világ­tanács, nem tudom, de az tény, hogy Irmuska csak hallgatott, mert „csoda okos“ volt. A nagy vitában el is felejtette Khonné Evelinke utóiratát. A papának jutott eszébe ki igy szólt: „No mama, mikor küldesz már gyü­mölcsöt Evelinkének, hogy vendégelje meg a te leendő keresztény vödet,?“ Ez a kérdés pénteken lön fölvetve. Virradóra szombat lett, s a jó zsidó e napon nem csomagol. Hogy tenné ezt Khonné? S mégis mi történt? A mama jókor reggel dobozt keres elő s nagy gonddal csomagolja a pompás almá­kat, körtéket. Irmuska egy ideig szótlanul nézte any­ját, s midőn már a pecsétek is fel voltak rakva csípőre tett kezekkel anyja elé állva, gúnyos mosolylyal csak ennyit mondott: „No te vén zsidó asszony, elhagytad a hitedet ?“ A csoda okos Irmuska ezzel a néhány csipős szóval ketté vágta a gordiusi csomót s levette napirendről a polgári házasságot Khonók és a mérnökók szalonjában. Révfy. nézetében elhisz mindent, a mit neki köny­vekből olvasnak, s az eszményekért lelkesülő ifjú a maga lobbanékony természeténél fogva esküdt ellensége lesz azoknak, a miket elöl­járói rosznak mondanak. Hogy mire való épen abban a korban előitóletekkel, elferdí­tésekkel saturálni a lelket, midőn ez legjob­ban szomjuzza a világosságot és igazságot, azt nem értem s azt az eljárást, mely sötét szenvedélyt szít az ifjúi lélekben éppen akkor, midőn legtöbb agilitással tudna a szeretet szolgálatába szegődni, helytelenítem, elité lem. Ám, valljuk meg, nálunk a papír még mindig nem akar a humanitás, a haladás, a keresztény szeretet ügyének diadalán mű ködni. Előttem feküsznek egyes felekezetek tankönyvei, folyóiratai, szemléi s csodálko­zással látom, hogy a századokkal ezelőtti állásponton vannak, nem a hitelveket illető­leg, hiszen ebben semmi meglepő nem volna, hauem a ferdítésekben, a rosszakaratú le­fogásokban. Ezekről a papir foliánsokról a nyomdabetük ma is azt hirdetik, hogy a katholikusok imádjak Máriát, a szenteket, hogy a búcsú üzérkedés, a gyónás papi ta­lálmány ; Johanna papissa százszor megczáfolt mondája még mindig pikáns olvasmánya a serdülőbb növendékeknek s a pápa synonim jelentőségű az Antikrisztussal, a sötétség a babona terjesztésével . . , Csak a szülők intelligentiája és tapintatának lehet köszönni, hogy a könyvek gúnyját, elfogultságát és szenvedélyét nem viszik át az életbe a prot. növendékek, s nem gyakori az olyan jelenet, minőt magam láttam egy község állami iskolájában. Ugylátszik azonban a glasgowi skót protestáns egyetem ifjúsága más tano­kat hall a pápára vonatkozólag az ő tanárai­tól. Ezt az egyetemet V. Miklós pápa állí­totta fel, tehát eredetileg kath. volt, idők folytán protestánssá lett s most az egyetem fennállásának 450 ik évében a növendékek és tanárok egy szép latinsággal szerkesztett feliratot küldöttek XIII. Leo pápához. E feliratban a „kerek fejüek“ felvilá­gosodott unokái, ország világ előtt kereken kimondják, hogy nagyra becsülik a pápasá­got, mely oly sokat áldozott századokon ke­resztül a tudomány, a művészetekért s oly sokat munkálkodott a keresztény civilizatio föl virágoztatásán. Mikor fogunk már mi is az igazságos­ság és elfogulatlanság útjára lépni, mikor fogjuk a tényeket szenvedélytől és előítélet­től menten objective mérlegelni a sajtóban is ? A pápa fennkölt lelkére világot vető, gyöngéd, szeretetteljes levéllel válaszolt a feliratra. Egész terjedelmében közöljük a pápa válaszát. „Tudatjuk Önökkel, hogy közös leve­lük megörvendeztetett bennünket. Jótétemé­nyek emlékét ápolni, s azt nyíltan hirdetni, olyan erény, amely alacsony és szűkkeblű gondolkodásnak ellenkezőjére vall és szíve­sen ismerjük el azt az erényüket, amely tu­dományos törekvésüket és szellemi javaikat pompásan koronázza be. Mivelhogy főiskolájuk létesítését az apostoli széknek köszönheti, megemlékeztek az évfordulón a római pápáról és felhívtak bennünket, hogy osztozzunk örömükben, an­nak tudatában, hogy éreznék a hiányát, ha nem adnánk ez alkalommal rokonszenvünk- nek kifejezést. Köszönettel és nagyrabecsüléssel fogad­tuk az udvariasságnak és igazságosságnak ezt a jelét. Visszatekintve a múltra, Önökkel va­gyunk ezeken a napokon és szívesen gon­dolunk V. Miklós pápa hasznos müvére. Nagy elődünk ezzel bizonyára halha­tatlanná tette magát a skót nemzet előtt és egyúttal megmutatta, hogy a pápaság a mű­velődésre és a tudományos kiképezósre, a humanitás eme legfőbb támaszaira jótékony befolyással volt. Egyébként kívánjuk, hogy a magasabb tudományok ama hajléka tartósan virágoz­zék és üdvös eredményt és dicsőséget terem­jen és kérjük a mindenható Istent, hogy munkálkodásuk az igazsághoz vezessen és a teljes szeretetheti egyesítsen bennünket. XIII. Leo pápa. Ehhez a levélhez nem kell comment,ár. Hírek. Minthogy a második félév kezdetét vette, tisztelettel kérjük mélyentisztelt előfizetőinket, szíveskedjenek előfizetési dijaikat, a hátralékban levők pedig hátralékaikat minél előbb beküldeni. Zemplénvármegye uj főispánja. Monár Ist­ván, Zemplénvármegye főispánja ezen állá­sáról való lemondása alkalmából a Szent-Ist- ván rend közép keresztjével lett kitüntetve és az uj főispán 1 ladik-Barkóczy Béla sze­mélyében kinevezve. A fölmentő és kinevező legfelsőbb kéziratok Prágában, junius hó 16-án keltek. Az uj főispán Ungmegye szü­lötte. 1870 ben született Pálócon. Kinevezés. A hivatalos lap közelebbi száma a következő legfelsőbb elhatározást közli: Ő császári és apostoli királyi Felsége Rorh Ferencz ezredest létszám fellett a szat­mári 12. honvéd gyalogezrednél, a 78. hon­véd gyalogdandár parancsnokát, a pécsi 8. honvéd huszárezrednél létszámon felüli ve­zetés mellett, a 8. honvéd lovas dandár pa­rancsnokává legkegyelmesebben kinevezni, — nagyváradi Baranyay Imre ezredesnek, a beszterczebányai, 16. honvéd gyalogezred parancsnokának, ezen ezrednek létszámon felüli vezetése mellett, a 78. honvéd gyalog­dandár parancsnokság ideiglenes vezetésével való megbízását legkegyelmesebben elren­delni méltóztatott. Nyugalomba vonuló alezredes. Tschoffen Henrik alezredes, a helybeli zászlóalj pa­rancsnoka nyugalomba készül vonulni, he­lyét Badeskó Dániel foglalja el. Kitüntetés. A portugál király Bállá Sá­muelnek, a Dominiczai köztársasági állam budapesti főconsulának a Commandeur de la Villa Vicossa lovagrend csillagját és keresztjét adományozta. Tanári kinevezés. A vall. és közokt. miniszter Fölkel Béla kir. kath. főgymnásiumi helyettes tanárt a IX. fizetési osztály 2. fo­kozatába a helybeli kir. kath. főgymnásium- hoz rendes tanárnak nevezte ki. Szép megtiszteltetés élte dr. Jordán Ká­roly apát, szaniszlói plébánost, a herczegprimás O eminentiája felszólította, hogy a budavári Mátyás templomban szent István király napján ő tartsa a szent beszédet. Áthelyezett lisztek. Meissl Károly lovag, cs. és kir. gyalogezredbeli főhadnagy Mis- kolczra, Seinfeld Móricz főhadnagy és Mit- terbacher Alfons hadnagy városunkba helyez­tettek át. Uj plébános. Schlauch Lőrincz dr., nagy­váradi bíboros püspök a Ktrály-Daróczon megüresedett plébániai javadalmat Krisztik János nagyváradi segódlelkésznek adomá­nyozta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom