Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-01 / 18. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre---------— —----------------------6 korona — fillér. Fé lévre------------------------------------------3 „ — Ne gyedévre — — — — — — — 1 50 „ Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Kicsinyes fogalmak . . . A Pázmány Péter kardinálistól alapított egyetemen ismeretlen, gonosz kezek inegcsufolták a kereszténység legszentebb jelvényét . . . a keresztet. A keresztény ifjúság arcza erre nemes pírba borul, szive hangosabban kezd dobogni, önérzete egyszerre felszabadul és hatalmas, tiszteletre méltó megnyilvánulással kérelmezi a keresztnek őt megillető jogos helyére való juttatását. Magának az egyetemi tanai Ságnak egy igen tiszteletreméltó csoportja meghajlik az ifjúság vallási és nemzeti érzése előtt, de az országos kormányzatnak még mindig nincs ereje a nyílt, emelkedett homlokkal e nemzetet keresztény nemzetnek nyilvánítani. Az ifjúság eszményi lelkesedésére, igazságára ráborítja tehát a hamis okoskodások fellegeit és azt hiszi, hogy ezzel befejezte az ügyet, levette talán örökre ezt a kérdést a napi rendről. Csakhogy az igazságnak olyan természete vagyon, mint a fénylő napnak. A napot is sokáig eltakar hatják azok a fellegek, de egyszer csak mégis előbukik, sőt előtör, hogy elfoglalja a maga királyi helyét. "... Történt, hogy egy napon Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY-SAJTÓ." egyszer csak ott látják az egyetem előadási termeinek, falain — a feszületet. Az ifjúság keze nyúlt a feszület után. Ok maguk vitték be oda. Katholikusok és reformátusok egyesültek a kereszt jelében, mintha csak a hit és honszerelem borultak volna egymás keblére! A nemzet és hitvédő ifjuság vezetői ekkor, a rektor magnifikus, (a kath. pap és Szent István Társulati vezér-ember) élén tiszteletteljesen eltávolitják a keresztet. És tartanak szörnyű kihallgatásokat azon merész ifjak ellen, kik kezüket kinyújtották a feszület után, kik becsülni kezdik azt a szent jelvényt, melylyel apáink egykor országmentő diadalaikat aratták . . . Es a kihallgatások után ... a napokban meghozták az ítélkezést. Tanács elé czitálják az ifjúságot és a rektor magnifikus, kinek szive táján függ a drága, arany apáti kereszt . . . felölvassa'dorgálásra szóló ítéletét . . . De szava, magyarázata is van a rektor magnifikusnak ehez az Ítélkezéshez. Érzi, hogy Credoba került, mint Pilátus ; érzi, hogy neki a legsúlyosabb ez az enyhe ítélkezés . . . hát takargat, fellegeket hajt újra és újra az igazság felé! . . . Még alig A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A. lap nmg'.jelenili ínindeu szerdán. haliszik el az Ítélkezés és ime* Pickier egyetemi tanár urnák, 12 órakor előadása van. Az előadásra töméntelen sok egyetemi hallgató jött el, a kik csendben, figyelemmel hallgatták végig az előadást. Ennek befejezése után előáll egy bűnösnek ítélt keresztes joghallgató és szemébe nézve kérdi a tanár úrtól: — Tanár ur! Igaz-e, hogy a tanár urnák az a czélja, hogy az ifjuság szivéből az olyan kicsinyes fogalmakat, mint a haza, nemzet kiirtsa ? — Tanár uy igaz-e, hogy ön a vallásról azt mondotta, hogy az ember butaságának és korlátoltságának egy megnyilatkozása? A tanár ur hebegve, azt válaszolta, hogy az ifjuság fatal még az ö tanait felfogni és méltányolni! No hát nemzetem, no hát magyar népem, mérd össze ezeket a fogalmakat és Ítéld meg, melyek azok közül a kicsinyek és melyek a veszedelmesek 7 ? Háziipar kiállítás. Mig szemünk folytonosan a technika vívmányára volt irányozva ; mig csodáltuk a gépek hatalmái, s magasztalássa] beszéltünk produciumairól ; azalatt észrevétlen, zajtalanul bár, de vele párhuzamosan fejlődőit csinban, tökélyben, sokfeleségben a kélf§ TÁRCZA. Az én halottam. Kedvencz sétahelyem a temető. A fájó emlékezés, a köny és csendes szendergés hazája oly megnyugtatólag hat zaklatott lelkemre. Feledve a jelen küzdelmeit, az élet ezernyi keservét, elmém a múlt képein andalogva azok szellemével társalog, kiknek nevét a szomorú fejfa megtartotta a temető látogatói számára. El-elgondolom sokszor, hogy egy alacsony sirhant egész kis világot zár magába s az alatta nyugvó halott elporladt ajka, ha szólni tudna, mily sok örömről, de mennyivel több fájdalomról és könyről beszélne. De a sirhant lakói csendesek. A szív lázas dobogása elnyugodott, a szemek könyei rég kiszáradtak s a néma halónak nem felelnek hozzájuk intézett kérdéseidre. Vagy mégis 1 Beszélnek a csendes sirok lakói ; beszédjük olyan, mint a szellő susogása ; kevesen értik meg. Az egyik ezt mondja: Aiküzdöttem egy hosszú életet s megnyugvással haj táti) fejemet a háborítatlan nyugalomra. Egy másik itt hagyott árvákról, meleg családi fészekről mond bus regét s van olyan is, ki az élet annyi megsejtett örömét, annyi szép reményét, szines álmait hagyta itt, sokak szerelmét vitte a sötét sir ölébe. Ez utóbbiakat sajnálom legjobban, az ő sírjuknál időzöm legtöbbet. De különösen egy fehér márványkereszttel jelölt sirhoz vezet el mindig utam, valahányszor a temetőben járok. A sir fölötti kereszten e név áll : Kőváry Ilonka, alatta nyugszik az „én halót tani“. Őt látoga om én meg sokszor, nagyon sokszor. Neki panaszlom el magános életem egyhangú keservét, midőn ott ülök virágos sirja mellett, s bár vigasztaló szava nem hat fel hozzám, érzem, hogy szelleme körülleng s megnyugvás száll gyötrődő szivembe. Sőt egyébbkor is, midőn háborítatlanul időzöm kicsiny szobámban, legtöbbször vele foglalkozom, vele beszélgetek az egyszerű, de édes múltról, épp úgy, mintha most is együtt volnánk. Emlékszel-e, igy szövődnek gondolataim, éltünk legboldogabb korszakára, midőn mint jegyesek róttuk végig naponkintlsétahelyünk árnyas utalt ? A lombok titokteljes susogása, a szemnek oly jól eső félhomály, a magasztos csend fölnyiták szivünket s a néma erdő oly szívesen ha 1 Igatá fényes ábrándjainkat. A fák lombja közöl lemosolygott ránk a kék égboltozat. A napsugár pajkosan játszott a himbáló ágakon s a merre elhaladtunk egy nyugalmából felriasztott őzike menekült törtetve a sűrűbe, vagy egy-egy vadgalamb haragos turbékolása vegyült vidám kacza- gásunkba. Tényleg csak INGLIK JÓZSEF szabó-üzletében szerezhetjük be hazai gyártmányú, gyapjú-szövetből csinosan kiállított, legjobb szabású tavaszi felöltőinket és öltönyeinket, hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. — Készít sikkes szabású mindennemű eg-yenruliákat, raktáron tart mindennemű egyenruházati czikkeket. Szatmár, Deáktér Városház épület.
