Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)
1901-04-24 / 17. szám
2 neket a jövőben is. Mutassátok meg azt az elégséges okot, a mi miatt a kath. vallás megtagadhatná önmagát. Nos, ha erre képtelenek vagytok, akkor ne gyalázzátok itthon sem a kath. vallást, ne vádoljátok hazaellenes tendentiákkal, ne illessétek alaptalan rágalmakkal s ne gyengitsétek, ne ássátok alá a haza és trón legerősebb támaszát! lenyko a drótokban. A 18-ik század niásodik felében Franklin Benjámin a hires amerikai fizikus azon fáradozott, hogy kitanulmányozza a felhőben czikkázó villám természetét. A történelmi nevezetességű sárkánykisérlet szolgált neki e ezélra eszközül. Amit sejtett a lángeszű tudós, azt a kísérlet csalhatatlanul igazolta, hogy tudniillik a menykő lényegében semmit sem különbözik a gépek által létrehozott villamszikrától. Ez a felfedezés jelölte meg azokat, az iránypontokat, melyek szerint életet és vagyont biztosítani lehet a rettenetes menykőcsapás ellen. Egy szóval a sárkány- kísérlet eredménye az volt, hogy megszületett Franklin agyábau a villámhárító eszméje. A külföld müveit államaiban nem is olyan ritka dolog ma már az a villámhárító. Ott látjuk ezt nemcsak a városokban, hanem a falvakban is, nemcsak a nagy urak palotáin, hanem a szegények kunyhóin is, sőt még a mezei lakásokon is. Nálunk ugyan még nincs annyira elterjedve a villámhárító, mint a külföld államaiban, de azért tapasztalat szerint nálunk is haladás észlelhető e tekintetben, különösen a városokban. Nem ártana, sőt nagyon is kívánatos volna, hogy az állam maga venné a kezébe ezt az ügyet és országos intézkedéssel szüntetné meg azokat a mulasztásokat, melyek egyes emberek fatális gondolkodásából származnak. Hiszen az életet és vagyont megvédeni elsőrendű hivatása az államnak nem csupán a rabló támadásokkal szemben, hanem — ahol lehet, még az elemi csapásokkal szemben is. Ami eddig történt, az csupán egyesek privát vállalkozásának köszönhető, a nagy tömeg még mindig nyugodtan alszik, habár nem őrködik is felette villámhárító a háztetőn. A nagy tömeg kétségtelenül sok tekintetben hasonló a gyermekhez, nem tudja, mi válik hasznára, nem látja be a szükségét annak, hogy önmaga védelmezze meg a saját érdekeit. A gyermek érdekeit védi a szülők gondoskodása, a nagy tömeg érdekeit védenie kell az államnak. Miként a szülő vétene saját kötelessége ellen, ha magára hagyná a gyermeket olyan dologban, mely életét veszélyezteti, úgy az állam is vét saját hivatása ellen, ha a nagy tömeg cselekedeteit nem irányítja olyan dolgokban, melyek a közérdeket nagyon is közelről érdeklik. A Franklin villámhárítója védi ugyan az életet azon mennykő ellen, melynek trónja a felhőkben van, de egyátalán nem nyújt védelmet azon menykő ellen, mely nyugodtan és méltósággal teljesen szendereg a drótokban, mint a dalai Láma a drága szőnyegen. Jaj annak, aki a drótokban székelő meny- kőnek úri nyugalmát érintés által háborgatni merészeli és a földre leszállani kényszeríti. Franklin idejében még csak a felhőkből fenyegette a menykő az embereket és állatokat, ma már sok helyen a drótokból is fenyegeti az életet. Ugyanis a természet- tudomáuy napjainkban már oly nagy menykő- kószletet képes felhalmozni a drótokban, mely erősségre nézve éppen nem áll mögötte a felhőben tartózkodó menykőnek. Sőt a villám még kevésbbó veszedelmes, mint a drótok menyköve, mert a villám hatalmas dörgésével, ijesztő tüzsugarával rémiti az embereket s ezáltal óvatosságra inti őket, védekezésre ösztönzi azokat; de a drótok menyköve nem csinál zajt, nem kápráztatja a szemet s ezért az emberek n6tn is félnek tőle, aggodalom nélkül járnak, kelnek alatta, egyszóval éppen nem védekeznek ellene. Innen van aztán, hogy a statisztikai adatok szerint ma már több embert és állatot sújt agyon a drótok menyköve, mint a villám. A hírlapok minduntalan hoznak közleményeket, melyek szerint ebben vagy abban a városban, ennyi és annyi embert és lovat suljtott agyon a villamos dróttal való érintkezés. Ilyen tragikus sors érte f. hó 17 én Szatmáron a Rákóczi-utczában egy szegény ember két lovát. Ugyanis egy épületbe akarE T 1 S Z E M L (17-ik szám.) ták bevezetni a villamvilágitás drótjait, a villamos vasút drótja felett és azt a hallatlan gondaltanságot követték el, hogy a villamvilágitás drótja a villamos vasút drótjával érintkezve, majdnem a földig leért. Minthogy a drót keresztezte az utczát, az arra hajtó szegény ember lovai érintkezésbe jöttek a gyilkos dróttal s azonnal élettelenül rogytak össze s elkezdettek füstölni. A szerencsétlenségben az volt a legnagyobb szerencse, hogy egy éppen arra menő vasúti altiszt megakadályozta az embereket abban, hogy a drótot érintsék. Az emberek ugyanis nem tudták azt, hogy a drót menyköve csapta agyon a lovakat. Eleinte azt hitték, hogy csupán belegabajodtak a lovak a drótba s ki akn"' «két szabadítani a drótból. Persze, ha mtglogläb. volna csupasz kézzel a drótot, valószínűleg őket is megölte volna a villamos drót. Nagyon tévedne, aki azt hinné, hogy a világítás drótjában levő villamosság képes volt volna megölni azokat a lovakat, ezt nem ’ehette volna két okból. Először azért nem, mert enuek a feszültsége csak 110 Volt s hozzá még egyenlő irányú áramot tartalmaz. Másodszor azért nőm tehette volna, mert a világításnál mindkét drót porczellán- szigetelőn van. Ily módon sohasem kapcso- lódhatik be az ember vagy az állat teste csupán egy drót érintésével a villamos áram körébe. Már pedig a villamos áram csak akkor ölhet, ha a test kapcsolja össze a két drótot egymással, mert csak igy mehet keresztül a villamos 'áram az élő szervezeten, csak igy rombolhatja azt össze. A szerencsétlenül járt lovakat tehát csak a villamos vasút drótja ölhette meg. Ez pedig szintén két oknál fogva ölhetett. Először azért, mert a villamos vasút drótjában a feszültség 550 Volt s nem 150, mint azt egyik szatmári lap*) Írja. Másodszor ez az erős villamos áram azért ölhetett, mert ennek egyik drótja kapcsolatban van a vasúti sínekkel és ily módon magával a földdel is. Mikor azok a szegény állatok a levegőben lógó dróthoz értek, akkor testök valóban bekapcsolódott a villamos áram körébe, mert hiszen testök kapcsolta össze a felső drótot a föld vezetékkel. Ha az a drót nem lógott volna a levegőben, hanem teljesen leért volna *) A Szamos. Szerk. valamit. Majd szavalunk, együtt imádkozunk és énekelünk a májusi királynéról. Beh szép lesz! Nemde reáállasz te is? Józsi. Hogyha a leányoknak érzékenyebb is a szivök, mint a fiuknak ; hogyha te melegebb szavakkal tudsz is Szűz Máriáról szólani, mint én: de azért ne kételkedjél ám, édes húgom, én is szeretem Szűz Máriát. Azért hát reáállok kívánságodra. Mari. Köszönöm, Józsi. Beh boldog vagyok, hogy olyan jó testvérem van. — Mit gondolsz, jó lesz-e, ha elszavalom : mi- képen mentek a virágok panaszra Szűz Máriához, hogy miért is nincsen neki nagyobb ünnepe májusban, mikor pedig ők legszebben virágzanak ? Mária meg azt felelte : isteni fiam nekem adta az egész hónapot; hát csak virágozzatok panasz nélkül. Józsi. Pompás gondolat; ez igazán jó ötlet. Én is iparkodni fogok valamit tenni. Csak ékesítsd fel a nagy szobában Mária képét egész májuson át. Azt ón reád hagyom. Amiben pedig reám is lesz szükséged, csak szólj,| és megteszem. Mari. Isten fizesse meg. Józsi. De ugyebár elmegyünk mi az idén is a szép májusi ájtatosságra a templomba ? Mari. El bizony. Én minden este szeretnék menni. Hogyha jöhetsz, jöjj el magad is mindennap. Menjünk együtt. Hanem jöhetnél mindig, majd el fogom neked itt- honn mondani, ami szépről s jóról a szónok a templomban prédikálni fog. Józsi. Jó lesz, jó ; előre is örülök neki. Beh boldogok is a szatmáriak; mennyi szép tanítást hallhatnak. A szatmáriak talán köny- nyebben üdvözölhetnek is a többi hiveknól. Mari. Beh eltaláltad, Józsi, amit én is akartam mondani. Bizony sok, igen sok szépet s üdvösét mondanak májuson át azok a jó papok. Az Isten álja is meg érte! Lehetetlen a sok szép tanítást meghallgatni és Szűz Máriát igazán nem szeretni. Józsi. Én is azt gondolom. A fő dolog a szép májusi ájtatosságnál bizonyéra az, hogy Szűz Máriát helyesen tiszteljük. Tisztelnünk kell őt külsőképen közösen is, de még inkább belsőkópen. A külső s közös tisztelet eszköz legyen reá, hogy őt belső' képen is annál jobban tisztelhessük. Mari. Bizony úgy van. A helyes tisztelet pedig abban áll, hogy Isten és a szent Szűz iránti szeretetből a roszat kerüljük, a jót pedig, Szűz Mária erényeit, Isten kegyelmével híven gyakoroljuk. Azért én is kérem az Úr Istent, adjon kegyelmet, hogy a szép Mária nevet hiába ne viseljem. Józsi. Meg is adja a jó Isten. — Ám mondd csak, Mari, nem volna-e jó, hogyha te is, én is másképen is buzgólkodnánk Szűz Mária tiszteletére? felszólíthatnánk mi másokat is, például rokonainkat, hogy ők is vegyenek részt ezen üdvös áj tatosságon. Felkérjük reá édes szülőinket is. Mari. Édes szülőink, nem kétlem, részt is fognak azon venni, amikor idejük csak engedi. De bárcsak úgy gondolkoznék mindenki az egész városban ; és menne el mindenki, aki csak teheti, erre a szép ájtatosságra 1 Józsi. Bizony roszul is veszi az ki magát: sokszor tele van a piac s az utcák só-
