Heti Szemle, 1901. (10. évfolyam, 1-52. szám)

1901-04-17 / 16. szám

2

HETI SZEMLE

(16-ik szám.')

Városunkban a régebbi időkben csak fa anyagokból építették a házakat. Megem Ütésre méltónak találom, hogy 1762 ben három ház kivételével aiöbbi mind faház volt, s igy a városháza is. Ez pedig már annyira elavult, hogy minden perczen összedülésétől tarthattak, [gy aztán a város közönsége 1766 ban Endrédi László biró aláírásával felfolyamodott a m. kir. Udvari Kamarához, hogy egy uj városháza építésére az engedélyt adja meg. Egyúttal segélyt is kért az építkezéshez. (L. 1766 Fasc. 2o. No. 105.)

Az engedély 1768 év tavaszán érkezett meg, — és pedig azon örvendetes hozzáadással, hogy a Felség 4638 Rhénes forintot engedélyezett rá, azon határozott kikötéssel, hogy a város közönsége, az építkezés költségeiről részletes számadást tartozik adni a Szepesi kir. Közigazgatási Kamarának. (L. 1768. Fase. 1. No. 62.)

így épült fel aztán szilárd anyagokból az a monumentális tornyos városháza, mely abban az időben, de még azután is jó darab ideig, messze ritkította párját. Mintegy szánakozással, — de annál nagyobb büszkeséggel nézte le a körülötte törpévé vált faviskókat,.

Egy századnál jóval tovább daczolt a felette elzuduló viharokkal ; sok jó, de sok rossz napokat is látott. Elmohosodott vállai ugyan még hosszú ideig megbirkózhattak volna az idő viszontagságaival, de nem birkózhattak meg többé a haladó korszellemével, s annak ezer ága bugáju igényeivel. E gyengesége okozta bukását, ez mondta ki rá a halálos Ítéletet.

Hiába ! úgy van ez mindennel, a mi a haladó kor igényeit nem képes már kielógi- teni 1 Nyugalomba kell vonulnia, s helyét átadnia a haladás szellemét fejlesztő tényezőknek.

E sors érte azon nevezetes épületet is, mely hosszú időn át méltó büszkesége, nagy és fontos eseményeinek volt dajkáló bölcsője e városnak.

De mielőtt halála felett napirendre térnénk, — emlékének kegyeletes megőrzése czóljából, habár dióhéjba szorítva is, megemlítem életének azon fontos és nevezetesebb szerepköreit, melyeket nemcsak városunk, hanem a megye közhasznára is betöltött.

Felópü tétől kezdve egészen 1851-ik évig tisztán a város közigazgatási és törvénykezési ügyeit szolgálta. De már az 1851-ik óv Julius hava 20-ától kezdve egészen uj szerepköre jutott; mert ez időtől kezdve jó nagy része a megye közigazgatási székhelyévé lett; Gabányi Sándor megyei elnöksége és Gyene Károly városi polgármestersége alatt, (L. az 1851 évi 464 tan.jkvet.) s igy tekintélyében nemhogy sűlyedt volna, de nagyban emelkedett.

De minthogy a város részére fentartott hivatalos helyiségek mellett nem volt elegendő a megyei közigazgatási és törvénykezési hivatalok befogadására, nagyon kétessé vált,, hogy a megyei központ továbbra is itt maradjon.

A kormány és a város közt e tekintetben tüzetes tárgyalás indult meg, minek eredménye az lön, hogy a város e százezer forintra értékelt házát örök használati joggal átengedte a kormánynak, azon kikötéssel, hogyha megszűnnék megyei helyiség lenni, akkor ismét visszaszáll a városra minden utókövetkezmények nélkül. A szerződés ez irányban 1858-ban köttetett meg a kormány és a város közt, Bodó László hely- beni cs. kir. megyei törvényszéki elnöksége

és Boros Bálint városi polgármestersége alatt, (L. 1858 évi 1665 tan. jkvet A szerződés telekkönyvileg is bekebeleztetett (L. 1859 évi 204 tan. jkvet.)

1860-ban uj korszak következett be Magyarországon; mert az október 20-iki császári oklevéllel uj alkotmányt kapott. Ez az esemény uj rendszert involvált maga után, a mi megint felszínre vetette a székhely kérdését és pedig városunkra nézve nagyon kedvezőtlenül, mivel a megye törvényszék 1862 ben Szerdahelyi Pál főispán- sága alatt visszahelyeztetett, a nagyméltó- ságu m. kir. helytartó tanácsos 17896/862 szám rendeletével, (L. 1862 évi 1236 számú tan. jkvet. I. K. 84.), mi a várost nagyon kellemetlen helyzetbe hozta ; mert a mr've székhelyének városunkba telepítése n<.gy anyagi áldozatba került, a mely áldozatnak ily gyorsan bekövetkezett eredménytelensége, méltán aggodalomba ejtette.

De nem nyugodottmeg, nem nézte tétlenül a dolgok folyását. — Latba vetette minden erejét, megmozdított minden követ, hogy a már egyszer megszerzett székhelyet, elvesztése után, ismét visszaszerezze.

Ez ügyben hatalmas pártfogóját találta meg a város erdődi gróf Pálffy Mór kir. helytartó urban, ki magas hivatali állásában hatalmas befolyásával igyekezett ezt a városunkra nézve életbevágó kérdést kedvező eredményre juttatni. De ez ügyben elévül- hetlen érdemeket szerzett magának beren- czei Kováts Lajos is, ki megnyerő és hatalmas befolyásával mindenütt olt volt, a hol csak mozgatni lehetett a megyei székhelynek Szatmárra visszahelyezését.

És nem eredménytelenül: mert 1863 ban újra visszanyerte báró Vay Miklós kanczel- lársága alatt. A nagyméltóságu m. kir. Helytartó Tanácsnak 68317/863 szám intéz- vénye folytán (L. 2598/863 t. sz. 1863 : V kötet 403 db.) a megyei székhelynek Nagy- Károlyból Szatmárra javaslatba hozott áttétele a főmóltóságu m. kir. Udvari Kanczel- láriának 11859/863 számú kegyes leiratával elrendeltetett. Mely örvendetes hirt Kovács Ágost, Szatmárvármegye főispáni Helytartója 1863. Szeptember 22-én kelt 772/863 ein. számú körrendeletével tudatta a megyével és városunkkal, és pedig azzal : „miszerint az összes központi hivatalok, tisztviselők és megyei rabok átköltözködósónek még folyó óv október hóban meg kell történnie“ (L. 2599/863 tsz. 1863: kötet 403 db.) (Az átköltöztetés és — a vele kapcsolatos költségekkel együtt 13800 fr. 46 Va krjába került a városnak.)

így a tornyos városháza 1863 ban ismét visszaadatott előbbi rendeltetésének, vagyis a megye központi helyiségének. Ettől az időtől fogva 1871. év elejétől fogva, amikor a teljes alkotmány egy egészen uj rendszert teremtett meg, szétválasztván a közigazgatást és törvényhozást, egyedül az igazságszolgáltatás helyéül adatott át a kormánynak használatra, a tulajdonjog fentartása mellett, Boros Pál törvényszéki elnöksége alatt, s mint ilyen „Törvényszék“ czime alatt szerepelt 1898. év tavaszáig, a mikor a kir. törvényszék, a város nagy anyagi áldozatának hozzájárulásával felópitett uj törvényszéki palota helyiségébe átköltözködött.

E tónynyel megszűnt jelentősége, egyúttal további szereplése is, mert, hogy ezentúl a „Polgári Társaskörének „Iparos Olvasókör“ nek „Katholikus Legényegylet“-nek, a „Szatmárnémeti ipari hitelszövetkezetének, ideiglenes menedéket adott, ez már nem

tényleges szereplésnek, hanem csak jótékonyság gyakorlásának tekinthető.

Ezzel teljesen leélte magát. Lebontása még 1900. év végén megkezdetett s a folyó 1901. év elején befejeztetett, hogy átadja helyét azon épületnek, mely „Városi szálloda“ czimen lesz egyik nagyszabású épülete, méltó büszkesége, dísze e városnak.

A „Városi szálloda“ épület tervezetére meghirdetett pályázat (1. 5601/897 t. szám) folytán 1897 évi október 30-áig 11 pályamű érkezett be. Ezek közül a Bálint Zoltán és Jámbor Lajos budapesti műépítészek „Szat- már város rajzolt czimere“ jeligéjű pályaműve) fogadtatott el az építésre, a melyért a 2000 korona első pályadijat nyerték el. E nyertes tervezet szerinti építkezésnek végrehajtását pedig Grünwald Testvérek és Schiffer budapesti építkezési vállalkozó czég nyerte meg, a kormányilag jóváhagyott 230,000 forint, vagyis 460,000 korona előirányzott költségvetés keretében.

Az építkezés menetére való műszaki felügyeletet Bálint Zoltán és Jámbor Lajos nyertes pályázó műépítészek vállalták magukra 6000 frt, vagyis 12,000 korona tisz- teletdijért.

Miután a város törvényhatósága óvatosságból a bérlet biztosítása nélkül nem akart belemenni eme nagyszerű építkezésbe, előbb pályázatot hirdetett a bérletre, és csak mikor ez szerződéssel és kellő óvadékkal teljesen biztosítva volt, ment bele a további teendőkbe. A szerződést Márkusz Mártonual a 60,000 frt. vagyis 120,000 korona értékű helybeli „Korona“ vendéglő tulajdonosával 12 évre, évi 13,000 frt. vagyis 26,000 korona bérfizetés és egy évi bérösszegnek óvadékul történt előzetes letétele mellett, kötötte meg a város, mint a kinek, úgy személyi kiváló tulajdonaiban, mint anyagi erejében, a lehető legnagyobb garancziát találta meg.

Az építkezés 1901. évi Ápril. hó 9-én kezdetett meg s a jövő óv május havára be kell fejeződnie.

Örök emlékezetnek okáért a városi törvényhatóság tisztviselőinek, bizottsági tagjainak valamint az összes hivatalt személyzetnek névjegyzékét ide mellékeljük, azon jó kívánsággal, hogy a város fejlődésének eme monumentális épületét az Ég Istene áldja meg szerencsével, s úgy nekünk, mint az idők- ről-időkre sarkunkba nyomuló utódainknak igaz örömére, hasznára, a városnak büszkeségére, méltó díszére tartsa meg évszázadok folyamán II! Úgy legyen!!! Ámen.

Ezen „Emlékirat“ adatait levéltári tüzetes búvárkodás alapján összeírta Szatmár- Németiben, 1901 évi április hava elején Magyaróvári Fodor György,

v. th. levéltárnok.

Hírek.

Gyula napján, a püspök ur névnapja alkalmából, a székesegyházban ünnepélyes sz. mise volt, melyen részt vettek a kir. kath. tanító és tanitónőképző-intózetek, a zárdái leányiskolák és a rk. elemi fiúiskola növendékei tanáraikkal együtt, hogy az atyai jó- ságu főpásztor életéért imádkozzanak. A szó- keskáptalan testületileg tisztelgett a püspök urnái.

Szeretetllkoma. Püspök ur Ő méltósága minden évben ősi jó szokáshoz hiven disz- ebédet szokott adni a papság tiszteletére. Régebben nagycsütörtökön tartatott ez a sze-