Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1900-07-25 / 30. szám
„HETI SZEMLE“ 30-ik szám.) _2 vá lasztva. Ezen a napon a kat- liolikusokkal minden magyar ember együtt érez. A ki magát kereszténynek és magyarnak tartja, másként nem is tehet. Aki nem úgy cselekszik és beszél, ellentétbehelyezi magát a nemzet érzületével. Es jaj annak, akit a nemzet megtagad. A jog, törvény és igazság zászlóját igy sárba rántani, ki gondolta volna. Megsérteni a nemzet pietását, mely semmire sem féltékenyebb, mint a múlt magasztos emlékeire. De hála az isteni Gondviselésnek, az előkészített skandalum nem fog megtörténni. Koronás királyunk, kinek mély vallásossága, egyháza iránt való szeretete mindnyájunk előtt ismeretes, elküldi képviselőjét a kilenczszázados ünnepre. Természetesen ott kell lenni a kormánynak is. Széli Kálmán saját szemeivel fog gyönyörködni az esztergomi városház lobogó díszében bizonyítékául a kiadott rendelet bölcsesé- gének. Ezzel azonban koránt sincs megreparálva annak a törekvésnek intentiója, melyei a kormány meg akarta csúfolni a kereszténység kilenczszázados ünnepét. Az 1886. évi XXII. t. ez. 110 és 133 §§-nak kijátszása. Egy cseppet se lepett meg bennünket, rém. katholikusokat, Szatmárvármegye köz- igazgatási bizottságának legutóbbi ülésében hozott határozata. Tudtuk mi ezt előre, sőt meg is irtuk a miniszterelnöknek szóló czik- künkben, hogy a közigazg. bizottság határozata kedvező lesz a kálvinistákra nézve. S ezt abból következtettük egész biztossággal, hogy a közigazg. bizottság 1895. évtől kezdve, Domahidy Elemér kálvinista gondnok és főízolgabiró előadása értelmében, minden évben kétszer semmisítette meg Mérk község képviselőtestületének a czimben említett törvény paragrafusain alapuló tehát törvényes határozatát, s ugyanannyiszor ajántestesült Máriának, az Izraelből származott szeplőtelen szűznek méhéből.“ Azért mondja Sz. Pál (Galat. 3, 7.): „Akik hitből vannak, azok Ábrahám fiai“ ; és ismét (Galat. 3,29.): „Ha ti Krisztuséi, tehát Ábrahám ivadéka vagytok és az Ígéret szerint örökösök.“ „Imádkozzál tehát“, igy végzi a szerző oktatását, „imádkozzál bizalommal Istenhez s felvilágosítva az ő szent malaszijától, utánozd azt az igazi izraelitát, akinek dicséretét az evangélium hirdeti ; borulj le Jézus Krisztus lábaihoz és mondd neki: Rabbi 1 te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya !“ (Ján. 1, 49.) Tóthfalussy Béla igen jó dolgot művelt, mikor ezeket a beszélgetéseket kiadta. Nagy haszonnal forgathatják azt első sorban az izraeliták, másod sorban a papok, kik izraeliták oktatásával, megtérítésével foglalkoznak s végül minden igaz keresztény, ki óhajtja, hogy izraelita polgártársaink szép kötelességükhöz lxiven elfogadják az első sorban részükre küldött Megváltót s ilykóp keresztényekké legyenek. Az isteni Megváltó áldása legyen a füzetkén. dókozta oda a kálvinistáknak a törvény ele- nére a község tulajdonát képező területet. Hogy a közigazg. bizottság mindannyiszor törvénytelenül határozott, világos és kétségtelen, mert a belügyminiszter végdöntésében megsemmisítette azt, s kimondta, hogy köz- igazgatási határozattal senkit se lehet arra kényszeríteni, miszerint, saját akarata ellenére, másnak ajándékozza tulajdon területét. Mi következik ebből '? Az, hogy a községi képviselőtestületnek s nem a közigazg. bizottságnak van igazsága; az hogy a községi képviselőtestület jobban ismeri a törvényt s annak szellemét, mint a közigazg. bizottság; az, hogy a községi képvisélőtes- tület tiszteli és ragaszkodik a törvényhez, a közigazg. bizottság pedig, a kálvinista érdekek támogatása szempontjából, kész a törvényen keresztül gázolni. Kitűnik ez a közigazg. bizottságnak legutóbbi ülésében hozott határozatából is. Hiába csűri csavarja a közigazg. bizottság a főszolgabíró által adott s az alispán által megerősített törvénytelen építési engedélyt, s hiába igyekszik a 372 négyszögméternyi terület emlegetésével a közvéleményt megtéveszteni, mert ez nem igaz, s csak ürügy, melynek segítségével igyekszik az alispán és főszolgabíró a zsák- uíczából szabadulni, s a közigazg. bizottság sem röstßli ezen légből kapott uj találmányt hangoztatva, a fuldoklóknaksegitségére sietni. Mennyivel szebb volna, miután már úgy is meglőtték a bakot, megreparálni a dolgot. Magyarosan és férfiasán. Mérken nemcsak az építési engedély törvénytelen megadásáról van szó, hanem az erőszakos terü'et-fog- lalásról is. Az uj találni anyu 372 négyszögméternyi területről sohasem volt szó, nem is tudott arról senki, mig mentőeszközül elő nem rántották. Domahidy Elemér kálvinista gondnok és főszolgabíró egyetlen betűvel nem jelzi a 372 négyszögméternyi területet famozus és törvénytelen építési engedélyében. De nem is említheti, mert igen jól tudja, hogy ő maga jelölte ki pálczájával a körülötte álló „prezsbiterek“-nek, a helyszíni szemle alkalmával, mennyi területet ajándékoz, pardon: foglalhatnak el a község tulajdonát képező utczai területből. Az pedig már eddig is 50—60 méternyi nagyBizzál az Istenben!... Még csak piczike baba volt az Andor. Ott ... a bölcső-kocsinak selyem, puha vánkosai között nyöszörgött, mikor az édes mamája nagy embert jósolt belőle. A mama messzelátó kijelentését Háni, az öreg házi dajka, specialis szakértelemmel — egy „igen“ szóval szentesité. Mikor együtt voltak, az Andorka mamája annyi káprázatos dolgot összebeszélt nagyreményű fiáról, hogy bizony a szegény öreg Hánit nem egyszer a fejfájás fogta el; de ő egy szóval sem panaszkodott, keresztényi türelemmel viselte el, nem akarván úrnőjét szive boldog álmában csak parányi- lag is zavarni. Jóformán egész nap erről tereferéltek, no meg a boldog emlékű Balázsffy Árpádról, ki a mamának volt a férje. Mert hát úgy áll a dolog: hogy a szép Balázsffyné társ- talanul rója az életének útját. Férjét, kit az egész falu népe megkönyezett, a tavaszon kisérte ki a temetőbe, mikor a kis Andor alig nyitotta fel mandulametszésü kék szemét. ság, mert az imaház 20 méter hosszúságú fala, a főuteza felől való homlokzat fala és az egész torony községi területre lesz építve. Hogy ez valamicskével több, mint 372 méternyi terület, józan észszel senki se tagadhatja. Ezenkívül, ha igaz az, hogy a főszolgabíró csak saját területökre adott a mérki kálvinistáknak épitési engedélyt, a valótlanul emlegetett „372 méternyi kiszögeléssel,“ miért mozgósított 24 csendőrt ? s miért foglaltatta el karhatalommal erőszakosan a kálvinistáknak saját térülőtökét ? holott igen jól tudta, hogy mi róm. katholikusok egyetlen szóval se fogjuk őket zavarni, ha saját területükön építkeznek. „Mit csinálnak,“ kérdő tőlem a főszolgabíró, „ha az ev. reformátusok saját területökre építkeznek ?“ Semmit! válaszoltam neki, mert jóllehet ez se helyeselhető a kijelölt helyen, mindazonáltal se jogunk, se hatalmunk nincs arra, hogy azt megakadályozzuk. Lári-fári tehát a közigazg. bizottság indokolásában a főszolgabíró szájából átvett következő furfangosan kieszelt kifejezés, hogy a 3 (77 lel már kevesebb) négyszögöl köztér igénybevétele „a közigazgatási hatóság előtt az engedély kiadására akadályul nem szolgálhatott, miután annak, hogy menynyiben vannak az építkezésre kijelölt terület tulajdonjogi viszonyai rendezve, mint magánjogi kérdésnek elbírálására illetékességgel nem bir.“ Nem komédia ez'? Akár az egyszeri vándor német bűvészt hallanám, aki ekképen csalogatta a nagyérdemű közönséget bűvészed előadására. „Kezdik a mulatság. Kigyó, béka, holdvilág. Kivül semmi sincs, belül annyi sincs. Tessék besétálni !“ Rtsum teneatis amici ! Nem volt itt szükség a „magánjogi kérdés elbírálására'', miután a főszolgabíró saját szemeivel látta a „kijelölt terület tulajdonjogi viszonyainak rendezését,“ még pedig kézzel foghatólag, mert palánkkeritéssel volt az rendezve. Itt csak a törvényt kellett volna megtartani, s nem volt volna semmi baj. Érdekesebb ennél a közigazg. bizottságnak további indokolása, melylyel a főszolgabíró és alispán törvénytelen eljárását palástolja és megerősíti, midőn ezeket mondja : „A kérdéses utczaterü- let átengedésében határozni hivatott képSok. keserű könyet hullatott utána, de annak az aranyhaju, rózsás arczu kis babának a mosolya vidámságot fakasztott rajongó szivében s a fájdalom egyidőre elpihent. Balázsffynak halálhíre messze földet megfutott s a szép psszonynak imádói ostromolni kezdték özvegyi szivét; de ő erélyesen zárva tartotta előttük, hitvesi szerelmének tiszta lángját élte utolsó pillanatáig megőrző. Keblében az emlékezet virága fakadt, szivét meg egészen betölté az a bölcsőben ficzánkodó baba, ki egészen olyan volt, mint az apja. Végtelenül kedves vonásain ott ragyogott az atyai kép, mint egy örökfényü csillag. Ez átszellemült kép kísérte életének ösvényén egészen sírja szóiéig. A gyermek meg nőtt napról-napra s a mama boldogan számlálta a közelgő percze- ket, mikor kis fiát iskolába adja majd. * * * Borongós, nyirkos őszi délután volt. Lomha ködfelleg nehezült a tájra, szürke fátyolával vonva be a házakat, fákat s utakat. A sürü párázatot nem tudta áttörni a szemsugár. Száraz leveleket zörgetve rohant az őszi szól a pusztákon.
