Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)

1900-03-14 / 11. szám

4 H E T I SZEMLE“ (Ilik szám) megyei irodalmi körnek érdemdús egyházi alelnöke eltávozott — árván itt hagyott, él­jen az njonnan megválasztott alelnöke a körnek! Igaz, hogy sok pietas e jelszóban nincs, mert még el sem hántoltuk jó formán a régit, már is örömmel, lelkesülten üdvözöljük az ujjat, — de hát ón Istenem, ilyen az élet, a melynek, hogy virágozzék — hogy gyara­podjék, éljen—lázas tevékenységet, előretö- rekvő munkásságot kell kifejtenie, — még a stagánlást sem tűri, mert ez ma már — a midőn a villany nyakát szegte a gőznek, egyenlő volna a retrograd fejlődéssel. Mi is élni — előrehaladni — prospe­rálni akarunk, ezért helyezte a közbizalom Főtisztelendősógedet az élre, a kormányrudra, mert tudja, hogy nemcsak a munka, a hala­dás embere, hanem egyszersmind független gondolkozásu férfiú is, — ebben és nem más ban keresse magyarázatát lelkesült felkiál­tásomnak is, hogy : meghalt a király, éljen a király 1 Biztosítjuk Főtisztelendősógedet, hogy a munkából kiveszszük mi is osztályrészün két, s vezénylő szava a harczvonal bárme­lyik pontjára oszszon is bennünket, igyekezni fogunk talpunkon megáliani, és haladni is fogunk előre a kibontott zászló alatt, mert tudjuk, hogy nagy feladatok megoldására is képes egy lelkesült kis csapat, ha a vezénylő tábornok dispositiói helyesek. E kör minden egyes tagja, valamint magam is, mint Főtisztelendősógednek sze­rény collegája, kinek kenyere a munka, szájizelitője pedig az imádság, mondom mind­nyájan rendelkezésére bocsátjuk fejünket és karunkat, — munkás és engedelmes katonái leszünk a körnek és a vezetőségnek, a nél­kül, hogy a keresztet — hitvallásunkat — becsületes meggyőződésünket megtagadnánk, a nélkül, hogy önző czélokért szolgai sze­repre vállalkoznánk. Az eszmék világában ismeretlen osztály volna ez úgy is, miután itt mindenki harczos, fegyvere pedig az ész. Ez előtt meghajlunk mindnyájan, e felé for­dulunk fejjel mi is — mint a napraforgó, a mely arczczal mindenha a fény — a vilá­gosság, a nap felé fordul, de ingó nádszállá, a mely a hatalom szelének oda borul, a hova annak tetszik, eszmékkel — irodalmi mun kával foglalkozó férfiak nézetem szerint nem szabad, hogy devalválódjanak soha 1 A mondottak igazolására 100 meg 100 példát tudnék fölsorolni a történelemből. Elég legyen itt két hatalmas és nagy királyra és két lángelmójü bölcsészre hivatkoznom csupán : XV.-ik Lajos és Rousseau — Nagy Frigyes és Mendelsohn Mózes. íme a hata­lom, sőt mi több, az absolut hatalom nem merte megtámadni —• nem harczba menni velők, — ellenkezőleg meghajlott mindkettő az ész királyi fensége előtt, mert belátta, hogy az ész ellen csak egy fegyver van : a még hatalmasabb ész. Hiába! régen accreditált tétel az már, hogy : eszmék ellen csak még nagyobb eszmékkel lehet sikere­sen működni. Erős keze, bölcs feje Főtisztelendő­sógednek, remóllem, hogy a kívánt mederbe fogja terelni a kör munkásságát, és ezért úgy az itt egybegyűltek valamint a magam nevében is harmadszor is ezzel a szálló­igévé vált jelszóval üdvözlöm, hogy: le roi est mórt, vive le roi! Perényi hatásos szavakkal köszönte meg a kör bizalmát, s Ígérte, hogy annak ügyét lelke egész hevével törekedni fog előmoz- ditani. Zsoldics vallomása. Papp Elemér tragikus halálának leg megrázóbb momentuma immár ismert élőt lünk. Zsoldics hosszas makacskodás után végre bevallott mindent. Mi indította erre, ki tudná hiztosan megmondani. . . . Talán a lelkiismeret mardusása, — talán a vizsgáló­bíró által mesteri kézzel szőtt vállalási rend szer, — talán mindkettő. Ez az ember könyek közt gyilkolta meg áldozatát, — tehát van szive, de agyát el- szóditette a kápráztató ígéret. Kétségtelenül — nagy bűnös, de nem a fő-bünös. Kapsz 2000 frtot, ha elteszed ügyesen láb alól Elemért, — ezzel boldog lehetsz egész éle­tedre“. — igy szóllot.t hozzá az áldozatra kiszemelt ifjú testvére. — Nekem 2000 fr. egész vagyon . . . — igy gondolkozott Zsoldics — s ha a fi­vérnek nem fáj.... de ne füzzük tovább gondolat-menetét; nézzük magát a szomorú gyilkosság lefolyását. — Az est leple rábo­rult mar a tájra, midőn Papp Zoltán elsietett unokaöcscse mellől azon ürügy alatt, hogy a vasútról le ne késsen. A szegény ifjút talán a megfejthetetlen, — nem tagadható előérzet lepte meg, mert bár nem volt messze a tanyától, — bár tudta, hogy Zsoldics eléje fog jönni . . . hangosan kiabalta ennek nevét. Midőn feltűnt előtte Zsoldics alakja, —- szaladt hozzá ezeket, mondva: „milyen jó, hogy itt van Zsoldics bácsi — igazan örvendek — úgy féltem egyedül“. . . . Oly bizalommal van hozzá az áldozat, oly fiatal, olyan jó volt hozzá — ha nem hajtaná végre a tervet, valószínűleg még egyszer annyit kapna e gyermektől, majd ha övé lesz a vagyon. — Köny gyűlt a gyil­kos szemébe. Sir Zsoldics Bácsi . . . miért sir? kérdi a gyanútlan áldozat. E szavak hirtelen s érthetelen változást idéztek elő a bérencz szivében. Az előbb még könnyező ember, most vadállat lesz. Szégyelte önmagától érzékenységét, vagy félt, hogy a gyengeség erőt vesz rajta, ezt nem vallotta meg Zsoldics, körülbelül maga sem tudja, miért lett olyan brutális : a zse­bében szorongatott revorvert kirántja s azzal arczul veri az ifjút, úgy, hogy az elszédűlt s hanyatt esett. Lebet, hogy már ez ütés következtében is meghalt a szerencsétlen Pap Elemér. Zsoldtcsnak azonban ez nem volt elég, először a jobb halantókon, majd a bal ha­lánték tóján rálőtt az ifjúra s ott hagyta. Körülöttük egy lélek sincs . . . a halottak nem beszélnek, az est leple is néma . . . . nem fog a borzasztó titok soha kipattanj . . s ime, amit az est elhallgatott, a mit a ha­lott ki nem beszólt, azt maga a gyilkos mind bevallotta a földi igazságszolgáltatás előtt s halálos félelem közt várja az Ítéletet. íme az isteni Gondviselés 1 Hírek. A miniszter nálunk. Hegedűs Sándor keres­kedelmi miniszt. e hó 15 -én este 8 óra 50 percz- kor városunkba érkezik. Minta ref. főgymn. fentartótestületónek díszelnöke a másnapi köz­gyűlésen, — melynek programmját alább kö­zöljük, — akar résztvenni. Pénteken reggel 9-10-ig a városházán fogadja a küldöttségeket, azután a közgyűlésre megy, részt vesz a tiszteletére rendezendő közebéden. Délután megtekinti a várost és ennek ipartelepeit. E-ite 7 órakor visszautazik Budapestre. Kí­séretében Ve'rtessy min. osztálytanácsos és dr. Hollán Sándor titkár lesznek. Személyi hírek. Clair Gyula altábornagy, kér. parancsnok varosunkban időzött, szem­lét tartott a honvédség felett. Vasárnap este a tisztek társasvacsorára gyűltek egybe tisz­teletére. — Hugonnai Béla gróf, főispán va­sárnap este a gyorsvonattal városunkba érke­zett, részt vett dr. Steinberger búcsuestólyén, másnap a püspök ur O méltóságánál volt ebéden, délután a városi közgyűlésen elnö­költ,, holnap reggel ismét visszaérkezik váro­sunkba, hogy az esti vonattal érkézö Hegedűs minisztert fogadhassa, kinek kíséretében lesz dr. Chorin Ferencz orsz. képviselő is. Steinberger bueiuestélye. Vasárnap este Szatmar város társadalmának szine-java lel­kesen ünnepelt. Ünnepelte a városnak egy jeles fiát, ki 29 éven át kultúrájának eme­lésén fényes eredménynyel működött.. Ünne­pelte távozása alkalmából dr. Steinberger Ferenczet, azt a kiváló tehetségű és arany­szívű férfiút, kinek kedves lénye előtte min­dig becses volt, ki a város rokonszenvét, nagyrabecsülését úgyszólván foglyul ejtette. Több mint 130 főre menő elit tagja gyűlt össze Szatmár társadalmának, hogy szívből eredő Isten hozzádot mondjon neki, s további működésére az Ég áldását lekérje. Az esté­lyen vármegyénk és városunk főispánja gróf Hugonnai Béla is megjelent, s szivének őszinte érzelmeivel vett búcsút a távozótól. Az előkelőségek közül jelen volt Habrovszki nyug. dandárparancsnok, Galba Lajos tör­vényszéki elnök, Veréczy táblabiró, Szieber tankerületi főigazgató, Farkas Antal kama­rai elnök, Dénes kit1, ügyész, az intézetek és egyesületek fejei, bírák, ügyvédek, orvosok, tisztek, tanárok, mérnökök és a polgárság tekintélyesebb alakjai. A vidékről Frank főesperes, Venglácsek ügyvéd, Kerekes plé­bános és még számosán. Az első felköszön­tőt az ünnepelt mondotta O szentségére és a királyra, ezután Galba Lajos törvényszéki elnök Nagy-Várad bíboros püspökét, Szat­már varos díszpolgárát és volt nagynevű püspökét dr. Schlauch Lőrinczet, Majos Ká­roly 0 méltóságát a püspök urat éltette. Fasztusz Elek az egyházmegyei papság, dr. Fejes a társadalom, Perényi a tanítóképző intézetek, Vajay főügyész a város, Ratkovszki a kath. főgymn., Borsos a ref. főgymn., Bod­nár az orsz. tanítóegyesület, Jaskovics a szülők, Dr. Fechtel a volt tanítványok ne­vében az ünnepeltórt ürített poharat. A fő­ispán, Habrovszki dandárparancsnok, Szie­ber főigazgató Baudisz Jenő árvaszéki ülnök szintén meleghangú felköszöntőkben éltették őt, Ratkovszki a főispánért emelt poharat. Steinberger dr. szép nyelvének bájával, szó­noki hévvel, igaz bensősóggel mondott kö­szönetét mindenkinek, ki megjelenésével szives volt e kedves pillanatok fényét emelni. Ezeken kívül még igen sok felköszöntő volt. Majd megeredt a humoros tósztok árja, s az ünneplő közönség a legjobb hangulatban, egy feledhetetlen est emlékeivel távozott, szivébe zárva azt a férfiút, kit szeretettel vett körül, kinek távozását, jóllehet előme­netelének örvend, őszintén sajnálja, Schlauch bíboros püspökhöz az ünneplő közönség ne­vében üdvözlő táviratot küldött. Vajay Ká­roly városi főügyész. „A Steinoerger kano­nok bucsuestélyóre egybegyült ünneplő szat­mári nagy közönség tüntető lelkesedéssel élteti Eruinentiádat,, Szatmár város díszpol­gárát és volt nagynevű püspökét. “A bíbo­ros a következő távirattal válaszolt: Szat­mári polgártársaimnak üdvözletét nagy öröm

Next

/
Oldalképek
Tartalom