Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1900-03-14 / 11. szám
4 H E T I SZEMLE“ (Ilik szám) megyei irodalmi körnek érdemdús egyházi alelnöke eltávozott — árván itt hagyott, éljen az njonnan megválasztott alelnöke a körnek! Igaz, hogy sok pietas e jelszóban nincs, mert még el sem hántoltuk jó formán a régit, már is örömmel, lelkesülten üdvözöljük az ujjat, — de hát ón Istenem, ilyen az élet, a melynek, hogy virágozzék — hogy gyarapodjék, éljen—lázas tevékenységet, előretö- rekvő munkásságot kell kifejtenie, — még a stagánlást sem tűri, mert ez ma már — a midőn a villany nyakát szegte a gőznek, egyenlő volna a retrograd fejlődéssel. Mi is élni — előrehaladni — prosperálni akarunk, ezért helyezte a közbizalom Főtisztelendősógedet az élre, a kormányrudra, mert tudja, hogy nemcsak a munka, a haladás embere, hanem egyszersmind független gondolkozásu férfiú is, — ebben és nem más ban keresse magyarázatát lelkesült felkiáltásomnak is, hogy : meghalt a király, éljen a király 1 Biztosítjuk Főtisztelendősógedet, hogy a munkából kiveszszük mi is osztályrészün két, s vezénylő szava a harczvonal bármelyik pontjára oszszon is bennünket, igyekezni fogunk talpunkon megáliani, és haladni is fogunk előre a kibontott zászló alatt, mert tudjuk, hogy nagy feladatok megoldására is képes egy lelkesült kis csapat, ha a vezénylő tábornok dispositiói helyesek. E kör minden egyes tagja, valamint magam is, mint Főtisztelendősógednek szerény collegája, kinek kenyere a munka, szájizelitője pedig az imádság, mondom mindnyájan rendelkezésére bocsátjuk fejünket és karunkat, — munkás és engedelmes katonái leszünk a körnek és a vezetőségnek, a nélkül, hogy a keresztet — hitvallásunkat — becsületes meggyőződésünket megtagadnánk, a nélkül, hogy önző czélokért szolgai szerepre vállalkoznánk. Az eszmék világában ismeretlen osztály volna ez úgy is, miután itt mindenki harczos, fegyvere pedig az ész. Ez előtt meghajlunk mindnyájan, e felé fordulunk fejjel mi is — mint a napraforgó, a mely arczczal mindenha a fény — a világosság, a nap felé fordul, de ingó nádszállá, a mely a hatalom szelének oda borul, a hova annak tetszik, eszmékkel — irodalmi mun kával foglalkozó férfiak nézetem szerint nem szabad, hogy devalválódjanak soha 1 A mondottak igazolására 100 meg 100 példát tudnék fölsorolni a történelemből. Elég legyen itt két hatalmas és nagy királyra és két lángelmójü bölcsészre hivatkoznom csupán : XV.-ik Lajos és Rousseau — Nagy Frigyes és Mendelsohn Mózes. íme a hatalom, sőt mi több, az absolut hatalom nem merte megtámadni —• nem harczba menni velők, — ellenkezőleg meghajlott mindkettő az ész királyi fensége előtt, mert belátta, hogy az ész ellen csak egy fegyver van : a még hatalmasabb ész. Hiába! régen accreditált tétel az már, hogy : eszmék ellen csak még nagyobb eszmékkel lehet sikeresen működni. Erős keze, bölcs feje Főtisztelendősógednek, remóllem, hogy a kívánt mederbe fogja terelni a kör munkásságát, és ezért úgy az itt egybegyűltek valamint a magam nevében is harmadszor is ezzel a szállóigévé vált jelszóval üdvözlöm, hogy: le roi est mórt, vive le roi! Perényi hatásos szavakkal köszönte meg a kör bizalmát, s Ígérte, hogy annak ügyét lelke egész hevével törekedni fog előmoz- ditani. Zsoldics vallomása. Papp Elemér tragikus halálának leg megrázóbb momentuma immár ismert élőt lünk. Zsoldics hosszas makacskodás után végre bevallott mindent. Mi indította erre, ki tudná hiztosan megmondani. . . . Talán a lelkiismeret mardusása, — talán a vizsgálóbíró által mesteri kézzel szőtt vállalási rend szer, — talán mindkettő. Ez az ember könyek közt gyilkolta meg áldozatát, — tehát van szive, de agyát el- szóditette a kápráztató ígéret. Kétségtelenül — nagy bűnös, de nem a fő-bünös. Kapsz 2000 frtot, ha elteszed ügyesen láb alól Elemért, — ezzel boldog lehetsz egész életedre“. — igy szóllot.t hozzá az áldozatra kiszemelt ifjú testvére. — Nekem 2000 fr. egész vagyon . . . — igy gondolkozott Zsoldics — s ha a fivérnek nem fáj.... de ne füzzük tovább gondolat-menetét; nézzük magát a szomorú gyilkosság lefolyását. — Az est leple ráborult mar a tájra, midőn Papp Zoltán elsietett unokaöcscse mellől azon ürügy alatt, hogy a vasútról le ne késsen. A szegény ifjút talán a megfejthetetlen, — nem tagadható előérzet lepte meg, mert bár nem volt messze a tanyától, — bár tudta, hogy Zsoldics eléje fog jönni . . . hangosan kiabalta ennek nevét. Midőn feltűnt előtte Zsoldics alakja, —- szaladt hozzá ezeket, mondva: „milyen jó, hogy itt van Zsoldics bácsi — igazan örvendek — úgy féltem egyedül“. . . . Oly bizalommal van hozzá az áldozat, oly fiatal, olyan jó volt hozzá — ha nem hajtaná végre a tervet, valószínűleg még egyszer annyit kapna e gyermektől, majd ha övé lesz a vagyon. — Köny gyűlt a gyilkos szemébe. Sir Zsoldics Bácsi . . . miért sir? kérdi a gyanútlan áldozat. E szavak hirtelen s érthetelen változást idéztek elő a bérencz szivében. Az előbb még könnyező ember, most vadállat lesz. Szégyelte önmagától érzékenységét, vagy félt, hogy a gyengeség erőt vesz rajta, ezt nem vallotta meg Zsoldics, körülbelül maga sem tudja, miért lett olyan brutális : a zsebében szorongatott revorvert kirántja s azzal arczul veri az ifjút, úgy, hogy az elszédűlt s hanyatt esett. Lebet, hogy már ez ütés következtében is meghalt a szerencsétlen Pap Elemér. Zsoldtcsnak azonban ez nem volt elég, először a jobb halantókon, majd a bal halánték tóján rálőtt az ifjúra s ott hagyta. Körülöttük egy lélek sincs . . . a halottak nem beszélnek, az est leple is néma . . . . nem fog a borzasztó titok soha kipattanj . . s ime, amit az est elhallgatott, a mit a halott ki nem beszólt, azt maga a gyilkos mind bevallotta a földi igazságszolgáltatás előtt s halálos félelem közt várja az Ítéletet. íme az isteni Gondviselés 1 Hírek. A miniszter nálunk. Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszt. e hó 15 -én este 8 óra 50 percz- kor városunkba érkezik. Minta ref. főgymn. fentartótestületónek díszelnöke a másnapi közgyűlésen, — melynek programmját alább közöljük, — akar résztvenni. Pénteken reggel 9-10-ig a városházán fogadja a küldöttségeket, azután a közgyűlésre megy, részt vesz a tiszteletére rendezendő közebéden. Délután megtekinti a várost és ennek ipartelepeit. E-ite 7 órakor visszautazik Budapestre. Kíséretében Ve'rtessy min. osztálytanácsos és dr. Hollán Sándor titkár lesznek. Személyi hírek. Clair Gyula altábornagy, kér. parancsnok varosunkban időzött, szemlét tartott a honvédség felett. Vasárnap este a tisztek társasvacsorára gyűltek egybe tiszteletére. — Hugonnai Béla gróf, főispán vasárnap este a gyorsvonattal városunkba érkezett, részt vett dr. Steinberger búcsuestólyén, másnap a püspök ur O méltóságánál volt ebéden, délután a városi közgyűlésen elnökölt,, holnap reggel ismét visszaérkezik városunkba, hogy az esti vonattal érkézö Hegedűs minisztert fogadhassa, kinek kíséretében lesz dr. Chorin Ferencz orsz. képviselő is. Steinberger bueiuestélye. Vasárnap este Szatmar város társadalmának szine-java lelkesen ünnepelt. Ünnepelte a városnak egy jeles fiát, ki 29 éven át kultúrájának emelésén fényes eredménynyel működött.. Ünnepelte távozása alkalmából dr. Steinberger Ferenczet, azt a kiváló tehetségű és aranyszívű férfiút, kinek kedves lénye előtte mindig becses volt, ki a város rokonszenvét, nagyrabecsülését úgyszólván foglyul ejtette. Több mint 130 főre menő elit tagja gyűlt össze Szatmár társadalmának, hogy szívből eredő Isten hozzádot mondjon neki, s további működésére az Ég áldását lekérje. Az estélyen vármegyénk és városunk főispánja gróf Hugonnai Béla is megjelent, s szivének őszinte érzelmeivel vett búcsút a távozótól. Az előkelőségek közül jelen volt Habrovszki nyug. dandárparancsnok, Galba Lajos törvényszéki elnök, Veréczy táblabiró, Szieber tankerületi főigazgató, Farkas Antal kamarai elnök, Dénes kit1, ügyész, az intézetek és egyesületek fejei, bírák, ügyvédek, orvosok, tisztek, tanárok, mérnökök és a polgárság tekintélyesebb alakjai. A vidékről Frank főesperes, Venglácsek ügyvéd, Kerekes plébános és még számosán. Az első felköszöntőt az ünnepelt mondotta O szentségére és a királyra, ezután Galba Lajos törvényszéki elnök Nagy-Várad bíboros püspökét, Szatmár varos díszpolgárát és volt nagynevű püspökét dr. Schlauch Lőrinczet, Majos Károly 0 méltóságát a püspök urat éltette. Fasztusz Elek az egyházmegyei papság, dr. Fejes a társadalom, Perényi a tanítóképző intézetek, Vajay főügyész a város, Ratkovszki a kath. főgymn., Borsos a ref. főgymn., Bodnár az orsz. tanítóegyesület, Jaskovics a szülők, Dr. Fechtel a volt tanítványok nevében az ünnepeltórt ürített poharat. A főispán, Habrovszki dandárparancsnok, Szieber főigazgató Baudisz Jenő árvaszéki ülnök szintén meleghangú felköszöntőkben éltették őt, Ratkovszki a főispánért emelt poharat. Steinberger dr. szép nyelvének bájával, szónoki hévvel, igaz bensősóggel mondott köszönetét mindenkinek, ki megjelenésével szives volt e kedves pillanatok fényét emelni. Ezeken kívül még igen sok felköszöntő volt. Majd megeredt a humoros tósztok árja, s az ünneplő közönség a legjobb hangulatban, egy feledhetetlen est emlékeivel távozott, szivébe zárva azt a férfiút, kit szeretettel vett körül, kinek távozását, jóllehet előmenetelének örvend, őszintén sajnálja, Schlauch bíboros püspökhöz az ünneplő közönség nevében üdvözlő táviratot küldött. Vajay Károly városi főügyész. „A Steinoerger kanonok bucsuestélyóre egybegyült ünneplő szatmári nagy közönség tüntető lelkesedéssel élteti Eruinentiádat,, Szatmár város díszpolgárát és volt nagynevű püspökét. “A bíboros a következő távirattal válaszolt: Szatmári polgártársaimnak üdvözletét nagy öröm
