Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)

1900-10-17 / 42. szám

~H E T l S Z E M L E (42-ik szám.) 3 Annak a lethargiának pedig, mely a ma­gyar munkásosztály elzüllósót, s a nem magyar honosságú munkások beözönlósót idézte elő, meg kell szűnnie, mert a „laissez faire“ elve előbb-utóbb hazánk munkás osztályá­nak teljes koldusbotra jutását okozná. —SS). „A Szatmári-Kör“. Budapest, 1900. okt. 13. A szatmári ifjúság az 1896-iki millenáris óv emlékére egy eszmékben fönséges, törek­véseiben ideális áldozatot hozott a haza sz. oltárára. Megalapította Budapesten a „Szat­mári kört“. Oly tény ez, mely híven szim­bolizálja a szatmári ifjúságnak józan gondol­kozását, egymás iránt tanúsított baráti von­zalmát. Megnyilatkozása a közösség szelle­mének, melynek csiráit ott, annak a feledhetet­lenül kedves városnak falai között, plántálták szivükbe. E szellem hatványozza törekvéseiket s ösztönzi őket arra, hogy ne hagyják egymást tovaragadtatni a rohanó világáradattól, mely már csaknem minden életnyilvánulásában a nemtelen felé hajlik, hogy támogassák egy­mást szellemi és társadalmi téren, hogy se­gédkezet nyújtsanak egymásnak akkor, mi­kor az élet nehéz viszontagságai és küzdel­mei teljesen kimerítették az ambicziozus fiatal embert. Ha valamikor és valahol szükség volt egy ilyen intézményre, úgy itt a fővá­rosban kellett az, hová városunk s egész megyénk ifjúsága jön fel tanulmányait tovább folytatni valamely felsőbb iskolában ; de hol a megélhetés nagyon nehéz és gondot okozó, különösen azoknak, kik szülői szubvenálásban nem részesülnek, kik kényszerítve vannak arra, hogy fáradságos munka utján szerezzék meg a mindennapit. Ha most áll egy intéz­mény, mely czéljául azt tűzte ki, hogy vá­rosunkból feljött szegény sorsú ifjakat anya­gilag támogasson, akkor ez intézmény a humanitás szempontjából is áldásos missiót teljesít. De nemcsak a humanitás elve, hanem az a számtalan mellékkörülmény, mely léte­zésének életet adott, hangosan követeli, hogy ez az intézmény, mely ily nemes intenciókon alapult, éljen, virágozzék fel. A szálló ige testet öltött, a nemes in­tézmény létrejött „Szatmári kör“ czim alatt. Szülő városunkban nagyon kevesen tudtak létezéséről s akik tudták nagyon sötét szín­ben látták. Én, ki e körnek múltját megala­kulásától kezdve ismerem, legyen szabad hü képét adnom annak, hogy miért nem felelt meg ez intézmény a várakozásnak, s melyek voltak azon okok, melyek áldásos működése elé akadályokat gördítettek. Mindjárt megalakulása után kommüni­kékben fennen hirdették, hogy mily magasz­tos eszmék dobogtatták sziveiket akkor, mi­dőn ez intézménynek életet adtak. Telekür- tölték a fővárost, fölfujták az egész dolgot. Semmitmondó működésükhöz a fényes gra- tulácziókat elfogadták, s csinos jegyzőkönyvet vétettek róla, holott e működés a valóságnak még csak árnyéka sem lehetett. Majd meg­változott a körnek programmja és oly törek. vések kaptak lábra, melyek mintegy előre látni engedek a kör hanyatlását. Végre csak­ugyan abba a stádiumba jutott, hogy a le­folyt iskolai évben meg sem alakulhatott. Szomorú valóság ez, melyről mind ez ideig sokan nem tudtak. Ilyen előzmények után gyűlt össze ma a fővárosban tartózkodó szat­mári ifjúság, hogy a régi kört törölje, mely­hez annyi kellemetlen emlék fűzi, s hogy egy uj kört alakítson, mely minden tekintet_ ben kifogástalanul megállja helyét. Elsőnek PászMn Mihály IV. é. technikus szólalt fel, szép szavakban ecsetelte az összejövetel czól- ját. Majd Maruska János III. é. bölcs, hall­gató nagy gonddal összeállított munkáját olvasta fel, melyben rámutat a körnek múlt­jára, a nem szakszerű adminisztráczióra s a szomorú tapasztalatokra, melyeket mint köri tag szerzett. Javaslatot terjeszt a kör elé, melynek tárgya egy uj adminisztrátiónális bizottság szervezése. Majd említést tesz azon kellékekről, melyek a kör fölvirágozására legüdvösebbeu folynának be. A kör jegyző- könyvi dicséretre méltatta Maruska fölolva­sását, s haiározati javaslatát egyhangúlag elfogadta. A tisztikar a következőképpen alakult meg : elnök Pászkán Mihály, IV. ó. technikus. Alelnöki Maruska János, III. év. bölcs, hallgató. Titkár: Kocsis József, III. é. bölcs, hallgató. Főjegyző : Merker Márton, I. ó. bölcs, hallgató. Háznagy : Méder Mihály, II. bölcs, hallgató. Ellenőr: Deutch Viktor, I. é. j. hallgató. Pénztáros: Kegyes István, I. é. bölcs, hallgató. Könyvtáros : Nagy Ernő, I. é. technikus. Bizottsági tagok : Vörös Já­nos, Fekete Antal, Jaczkó Gyula I. é. j. hallgatók és Bakó Béla I. é. orvt. hallgató. Az újonnan megalakult tisztikarnak most már kétszeres erővel kell dolgozni azon, hogy a nem épen kedvező előítéleteket elosz­lassa. Miként oldják meg feladatukat, meg­mutatja a jövő. Ölti Antal. székes fővárosi h. tanító. Hire k. Tisztelettel kérjük mélyentisztelt előfizetőin két, szíveskedjenek előfizetési dijaikat és a hát­ralékokat kiadóhivatalunkba minél hamarább beküldeni. Főúri nász volt hétfőn, okt. 15. délelőtt Szatmáron a püspöki kápolnában. A Gond­viselés társadalmi életünk két kiváló tagját fűzte össze a házasság szentségében, kiket mindnyájunk igaz tisztelete, nagyrabecsü­lése vesz körül. ifj. br. Perényi Zsigmond országgyűlési képviselő vezette oltárhoz szent- kátolnai Cseh Etelkát, Ráthonyi Aladár öz­vegyét. Tanúik br. Perényi Péter nagydo­bosi és Jókey Zsigmond góberjeni nagybir­tokosok voltak. Az esketést Müller Károly m-szigeti főesperes plébános végezte a szat­mári helyettes lelkész és a szentszéki jegyző assistentiájával. Az ünnepélyes szertartás csöndben, csak a legközelebbi családtagok jelenlétében történt. Három milliós alapítvány. Gróf Pálffy János pozsonymegyei dúsgazdag, 71 éves főur 3 millió koronát érő összes vagyonát a magyar állami kincstárra hagyta olyczólból, hogy annak kamataiból vallásfelekezeti kü­lönbség nélkül a magyar érzelmű középosz­tály családjaiból származó polgárság gyer­mekei évi nevelési pótlókkal támogattassa- nak a középiskolától kezdve a felsőbb rangú intézeteken át egyenként 700 korona ösz­töndíjjal, melyet az iskolai hatóságok fel­terjesztései alapján a kormány adományozna a folyamodóknak. A vagyon tulajdonjogát a nemeslelkü alapitványtevő már most a ma­gyar kormányra ruházta át, haszonélvezetét azonban élete végéig még magának tartotta fenn. A birtokhoz tartozó, Cseszte község mellett fekvő Vöröskő várát gyönge egész­ségű középiskolai tanárok és tanulók üdü­lőhelyének szánta. Pápai kinevezés. Ő szentsége Szabó István püspöki titkárt és irodaigazgatót pápai kama­rásnak nevezte ki. Esküvő. Ostadál Jenő, erdészmérnök a gróf Károlyi Gyula örökösei erdődi uradal­mában, e hó 20-án esküszik örök hűséget Nagy Iionka kisasszonynak, Nagy József hallmii ügyvéd gyámleányának. — Szilágyi Ambrus honvódfőhadnagy Deésről e hó 15-én vezette oltárhoz Fankovics Sándor munkácsi főgymn. igazgató leányát, Ilma kisasszonyt. — Egry István dr., törvényszéki aljegyző tegnap esküdött örök hűséget özv. Kohányi Kálmánná úrnő leányának, Gizella kisasz- szonynak. Kinevezés. A debreczeni kir Ítélőtábla elnöke Kállay Antal debreczeni és Pászkán Sándor szatmárnémeti lakos végzett joghall­gatókat a debreczeni kir. Ítélőtábla kerüle­tébe ideiglenes minőségű díjtalan joggyakor­noknak nevezte ki. — A vall. és közokt. miniszter Mihálka Mária oki. óvónőt a fel­sőbányái állami óvodához óvónőnek nevezte ki. Jótékonyság. Özv. Sztáray Antalnó grófnő ő méltósága a vinnai rk. iskola] újjáépítési költségeinek fedezésére 1000 (egy ezer) kor. móltóztatott adományozni, mely nagylelkű adományért ez utón is hálás köszönetét mond Blázsek Géza, vinnai rk. plébános. Gyászhir Cray Jánosnó, szül. vehóczi és kisfaludi Révész Erzsébet, e hó 11-én d. u. 4 órakor életének 69-ik, boldog házasságának 47-ik évében hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után elhunyt. Földi részei e hó 13-án d. u. 3 órakor té­tettek örök nyugalomra, az engesztelő szent mise áldozat pedig e hó 15-én mutattatott be az egek Urának. — Faulvetter Juliánná Márlha, irgalmas nővér, ki csak nemrég lett az ungvári közkórházhoz ápolónőnek küldve, e hó 12-én éjjel, életének 25-ik évében rövid betegség után elhunyt. — Tdcskay József egyházmegyénk áldozópapja, rk. plébános, a múlt vasárnap hosszas betegség és a halotti szentségek ájtatos felvétele után Lápos-Bá- nyán elhunyt. Hült tetemei a hívők osztat­lan részvéte mellett nagy közönség jelenlé­tében tegnap tétettek örök nyugalomra. Orgonaszentelés Gsengerben. A csenged róm. kath. hitközség pompás uj orgonát ál­líttatott templomába. Az erős szerkezetű, stylszerüen épült, sok és kellemes hangú változattal felszerelt orgonát a széliében jó- hirnóvnek örvendő Rieger-testvérek építet­ték 2320 korona költségen. Az Isten dicső­ségére és a hívek áhítatának fokozására emelt hangszert f. hó 14-én a filiális egyhá­zakból is nagy számban egybegyült hívek őszinte örömére Pály Ede, kerületi h. espe­res szentelte fel nagy ünnepélyességgel. A szentelési szertartás befejezése után ugyan­csak a h. esperes énekes nagy misét mon­dott segédlettel; evangélium után pedig a hívek felé fordulva költői szárnyalásu, meleg hangú beszédet intézett hozzájok. A sz. mise alatt Méder Mihály, szatmári tanító és zene­tanár, a nála már megszokott művészettel orgonáit, Ékkel Lajos, szatmári káplán, pe­dig énekelt. Megyei közgyűlés. A múlt csütörtökön tartott megyei közgyűlésen történt meg királynénk arczképének leleplezése nagy ün- nepéjesség között. A gyűlést a főispán nyi­totta meg kegyeletes szavakkal áldozván szeretett királynénk emlékének. Ezután Bö­szörményi Sándor tartotta meg nagy hatású beszédét, mely után óriási taps és éljenzés hangzott fel a közönség soraiban. Ez az aktus volt a gyűlés fénypontja. Megválasz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom