Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)

1900-08-15 / 33. szám

H E TI SZEMLE “(33 -ik szám) 5 Uj körjegyzőség A belügyminiszter jóvá­hagyta a vármegye ,azon határozatát, hogy Vámfaluban körjegyzőség állíttassák fel. Ennek folytán az avasi 12 község, mely eddig 3 körjegyzőséghezjtartozott, uj beosztást nyer. A bikszádi körjegyzőséghez Bikszád, Terep és Bujánháza, az avasfelsőfalusihoz Avas-Felsőfalu, Újfalu és Mózesfalu, a ká­nyaházihoz Kányaháza, Kőszegremete és Lekencze, a vámfalusihoz Vámfalu, Turvó- konya és Rózsapallag fognak tartozni. Templomünnepek a vidéken Múlt vasár­napon tartották a hegyi Dónát kápolnában az évi templomünnepet, melynek alkalmá­ból a szent misét Reiter Endre, erdődi se­gédlelkész végezte, a szentbeszédet pedig Hirly József, erdődi plébános mondotta. Ma több helyen van templomünnep, melyet a 900 éves jubileum alkalmából a szokottnál is nagyobb fénynyel ünnepelnek meg. Nagy- Majtényban Fölkel Béla, főgymn. tanár mondja az ünnepélyes misét és Ékkel Lajos szatmári segédlelkész mond sz. beszédet, Erdődön Fásztusz Elek. főgimn. tanár misézik, Tur-Terebesen pedig Govrik János, esperes plébános misézik és Wolkenberg Alajos dr. theol. tanár mond szentbeszédet. Szt. István napján a székesegyházban a 9 órai ünnepélyes nagy mise után Bagossy Bertalan, képzőint. tanár tartja a szentbeszédet. 200 éves jubileum. A gör. kath. románok Balázsfalván e hó 18 án nagy ünnepet ülnek. Kétszázados évfordulóját azon magasztos ténynek, hogy Rómával az egyesülés létre­jött. A zsinaton Mihályi Viktor dr. érsek fog elnökölni. Sok nagyfontosságu ügy kerül tárgyalás alá, többek közt a naptáregyosités kérdése is. A nagyváradi megyét Laurán Ágoston dr. püspöki helynök, Kőváry Tivadar nagyprépost és Brán Feliczián nagykárolyi főesperes fogják képviselni. A vármegye közgyűlése Vármegyénk törvényhatósága aug. hó 9. és 10-én rendes közgyűlést — az első évnegyedes gyűlést — tartott N.-Károlyban, melyen a bizottsági tagok — tekintve a nagy dologidőt — szép számmal jelentek meg. Hugonnai Béla gróf főispán indítványára egyhangú lelkesedéssel kimondotta a közgyűlés, hogy ő Felségét 70. születésnapja alkalmából hódoló feliratban üdvözlik. Jékey Mór bizottsági tag inditvá­példányképül állítás, a hátsó padokból előre ültetés, iskolai tisztségekre — pl. vigyázó- ság stb. — való felhatalmazás. Nagyon vi­gyázzon azonban a tanító, nehogy ezek gya­kori vagy helytelen alkalmazásával a gyer­mekekben a dicsvágyat, a haszonlesést a lulságig kifejleszsze. Azért nem szabad a jutalmat csupa kegyből, önkényből ajándék­kép osztogatni, mert akkor elveszti vonzere­jét s czélt tévesztünk vele. Kiváló és a legapróbb lelkiismeretes­ségig menő tapintatot kíván azonban főleg a büntetések alkalmazása ; mert mint Eötvös mondja : „Gyermekeknél és ifjaknál a meg nem érdemlett dicséret is többnyire jobb hatást tesz a meg nem érdemlett dorgálás­nál, mely e korban a szilárdabb egyénisé­geket csak elkeseríti, a gyengébbeket pedig önbizalmuktól fosztja meg.“ Igaz, hogy az apróbb hibák elnézése, semmibevevése sehol sem boszulja meg ma­gát inkább, mint az iskolában, de azért a tanitó a büntetést csak ott használja, ahol a szelidebb eszközökkel már czélt nem érhet. Törekedjék azonban helyes nevelve-oktatás által a büntetéseket lehetőleg elkerülhetőkké tenni; s ha mégis büntetnie kell, tartson a nyára Darányi földművelésügyi minisztert — tekintettel a vármegyében szerzett bokros érdemeire, szintén feliratban üdvözli a köz­gyűlés. A napirendnek legfontosabb része a vármegyei pénztárosi és egy szolgabirói állás betöltése volt. Pénztárossá Madarassy Gyulát, szolgabiróvá Bába László ny. főszolgabírót választotta meg a közgyűlés. A főispán ináncsi Papp Kálmán ny. törvényszéki bírót tiszteletbeli főügyészszé nevezte ki. Beszüntetett szigorlat. Lapunk közelebbi számában megemlékeztünk arról, hogy az utolsó községjegyzői vizsgálaté hó 27. 28 án fog a vármegyénél megtartani. A belügy­miniszter most rendeletet küldött a várme­gyéhez, melyben kijelenti, hogy a kitűzött határnapokon csak azon jegyző-jelöltek vizs­gázhatnak, kik kérvényüket junius hó 23. előtt nyújtották be. Ra ilyen jelöltek nem volnának, úgy az augusztus 27. és 28. nap­jaira kitűzött községjegyzői szigorlatot be szünteti. Égiháboru, jégverés. Vármegyénk nyu­gati részében fekvő M.-Szalka, O-Pályi, Nagy- Dobos és Olcsva községekben rettenetes égi­háboru dühöngött e hó 6-án. Legnagyobb volt a vihar ereje Nagy-Dobos és Olcsva köz­ségekben, hol az orkánszerü szél fákat tör­delt ketté, majd gyökerestül kiemelte a föld­ből. A mikor a vihar alábbhagyott, a neve­zett községek határaiban olyan jégverés volt, milyenre a legöregebb emberek sem emlékeznek. Az ökölnagyságu jégdarabok a határban levő terményeket mind megsemi- sitették. A kereszt és gomb feltétel. A jó Isten, ki egyik kezével sújt, a másikkal áld, meg­hallgatta hiveinek imádságát s megengedte, hogy május 23.án dühöngő tűzvész alkalmával leégett fehér-gyarmati róm. kath. templom hamvaiból és romjaiból lassankint kiemel­kedve, sugár tornyával és ragyogó kereszt­jével szebben és büszkébben törjön s mu­tasson az Istenhez az ég felé, a honnan jő minden csapás, minden áldás. E tündöklő kereszt feltételei ünnepsége folyt le egysze­rűen és csendben e hó 7-én délelőtt 10. órakor a róm. kath. hívek és más vallásuak szép számú részvétele mellett. Az egyszerű ün­nepélyt Gáspárdy Rudolf t. kanonok, esperes­lelkész nyitotta meg, rövid szavakban ecse­büntetések nemeinél fokozatot. Az első fokon pl. alkalmazza a néma-, a másodikon a szó­beli- és csak a harmadik fokon a megszé­gyenítő büntetést. Az elsőt alkalmazhatja azonnal, még a második és harmadikat, amennyiben velük az előadás folyamát is meg kellene zavarnunk, mindig az óra után. Néma büntetések lehetnek : komoly pil­lantás, roszaló tekintet, ujjal való fenyege­tés, gyenge ütés az asztalra, rövid szünet oktatás vagy feleltetós közben. Szóbeli büntetések : barátságos megin- tós, szelid dorgálás, rövid szemrehányás, szi­gorú feddés. Megszégyenítők : felállítás a padban, ki­állítás, az első padokból a hátsókba vagy különűltetés, kitérdeltetés rövid időre, s végre testi fenyíték. Sokan vannak, kik a térdeltetést val­lás ellenesnek és az egészségre károsnak tartják, mert, mint mondják, a gyermek iz­mait megerőlteti. Úgy, de hát ne menjük vele a tulságba, tartson az csak rövid ideig. Vallásellenes meg éppen nem lehet; mert igaz ugyan, hogy „a térdeltetés megalázta­tás, mondja Lubrich; de hát mikor imádko­telve az emberek sorsát intéző Istennek kifürkószhetlen és áldó gondviselését, a mely­nek hatása allatt az elmúlt, megrendítő ka­tasztrófa alkalmával fájdalomtól zokogó hívek szemeiből az öröm ragyogó könyei csillám- lottak elő. Ezután az elmúlt, gyászos és jelen örvendetes eseményt megörökitő, az egyház az ország, az egyházmegye, a hitközség, a közigazgatás ügyeit intéző nagy férfiak, nem­különben a templomot építő vállalkozók ne­veit tartalmazó ivre megörökítésül az utókor számára sokan aláírták neveiket s aztán az iv a torony gombjában elhelyeztetett. A gomb és kereszt elhelyezése minden baj nélkül megtörténvén, a föltevő ácsmester lel­kes pohárköszöntőt mondott a torony tetejé­ről, éltetve XIII Leo O Szentségét, apostoli királyunkat, nagylelkű, áldozatkész püspö­künket, a hitközség nemes szivü és ember­baráti szemetéről messze tájon ismeretes lelkipásztorát, a hitközség tanácsosait, a vállalkozókat és a munkásokat. Befejező sza­vai valának: Álljon e ragyogó kereszt a mostoha idő és természet minden viszontag­ságai közt, daczolva minden vészszel, viharral, Jézus igaz hiveinek örömére, ellenségeinek megszégyenítésére, hirdetve a hatalmas Isten dicsőségét és sziklára épült egyházának meg- dönthetetlenségót az elmúló századokon át az idők végéig I Ezután a közönség lelkes éljenzés közben eltávozott. Délben a vendég- szerető kanonok-esperes ur a vállalkozókat és munkásokat gazdagon megvendégelte. Dónáth búcsúnk az idén a Szatmárhegyre joggal korszakalkotónak tekinthető. Hisz ez volt az első ilyen nagyobb szabású kirán­duló alkalom a Szatmárhegyre vivő vasút megnyitása óta. Joggal is kiváncsi lehetett mindenki, hogy milyen tömeget hoz föl a vasút, s hogy fogja ezt a nagy forgalmat a mi kis viczinálisunk győzni. Készült is hozzá erősen. Már a múlt héten megjelentek hir­detményei, hogy 15 vonatot fog e napon járatni. Meg is felelt neki emberül. Több mint 2200 utasa volt s ha az előtte való nap nem lett volna esős, ki tudja, mennyivel többen lettek volna. S e rengeteg tömeg baj nélkül ért ki, baj nélkül jött vissza, az utolsó vonatnál befelé már meg se teltek a kocsik. Csak nagy köszönettel tartozunk e va­sút tervezőinek, hogy a vasút intéző hatóságát zunk, nem azért térdelünk-e, hogy magun­kat Isten előtt megalázzuk, mivel érezzük bűnös voltunkat ?“ Nagyobb és fontosabb aggályaink me­rülhetnek fel már a testi büntetés alkalma­zásánál. Sokféle is erre vonatkozólag a nézet egyének és országok szerint. Az általános megállapodás pedig az, hogy elvben elve­tendő a vessző, az iskolai törvények el is tiltják; de a gyakorlatban bizony még is csak nélkülözhetlen fenyitő eszköz. Niemayer szerint is: „szükség esetén nem árthat a gyermeknek a testi fenyíték, hogy igy a jövő roszat megelőzzük és a gyermek erőnyi­latkozatainak oly irányt adjunk, melyet azok­nak egész jövőjökben meg kell tartaniok, ha önmagukat szétrombolni nem akarják.“ Csakhogy természetesen oly ritkán kell vele élnünk, mint a gyógyításban a méreggel, a legvégső esetben és csak oly gyermeknél, ki már azt odahaza is megkapta, vagy a kinél a büntetések minden nemét kipróbál­tuk eredmény nélkül. De még ez esetben is úgy itt, mint a büntetések kiszabásánál ál­talában irányítsanak bennünket Gyertyánffy következő szavai: „Óvakodjunk növendé­keinkkel szemben a rögtöni bíráskodástól.“

Next

/
Oldalképek
Tartalom