Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1900-02-28 / 9. szám
O-ik szám. §zatmái% 1900. február 38, HETI SZEMLE. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre — — — — — — — — 6 korona — fillér. Félévre — ''— — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — — — 1 50 „ Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 14 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENP K E. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY-SAJTÓ.“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A l»i> meg-J elemik minden szerdán. Á papokról a papoknak. (Csak a papok olvassák!) E becses lap olvasói, mint tudom, nagy részt jóérzelmü világi katholikusok. Ezeket egy nagy áldozatra kérem fel. Hozzák meg az áldozatot, hogy ezt a czikket ne olvassák el, mert egy nagy ügy érdekében olyasmi dolgokat akarnék itt elmondani a papoknak, amit nem szeretnék a világiak tudomására hozni. E kérésemet mindjárt indokolom is. Vannak úgy a katonai, mint az állami kormányzatban bizonyos titkok, melyeknek közliirré tevése ma- gánaka jó kormányzatnak érdekében nem ajánlatos. Nem mintha valami megrovás alá eső roszat foglalnának azok magukban; mert én azt, ami magában véve rósz, még az intéző körökben sem szeretném érvénye- sitve látni. Mert az én szent vallásom elveit követem, mely elvek szerint semmiféle roszat nem szabad megengedni még azon czélból sem, hogy ez által valami jót létesitsiink. Ha mégis titokbam akarok tartatni valamit, azt a közérdek szempontjából kivánom, mert meg van Írva az örök igazság könyvében, hogy nem elég egymagában a galambszelidség, ha nem párosul vele egy kigyó okossága. Miután ekkép indokoltam a titoktartás szükséges voltát a keresztény okosság elvével, most már bátran válthatok bizalmasan szót a papokkal, bizonyos lévén arról, hogy a mélyentisztelt világi olvasók nők és férfiak egyaránt — ez egyszer a „Heti Szemle“ második czikkénél kezdik az olvasást; a papok pedig tovább nein adják a szót. Hát legyen titokban a mi dolgunk ! Egy általános bevezetéssel kezdem. Nemrég egy asztaltársaság kedélyessége szerzett nekem boldog perczeket. A társaság legnagyobb része papokból állott. Azok a világi urak, akik e társaság kedvesen fogadott vendégei voltak, egyet éreztek a többséggel. Azért minden tartózkodás nélkül szent vallásunk és vallási érdekeink ügyére lehetett terelni e társalgást. Nem volt itt szükség vitatkozásra, az eszmék tisztázására. Egyet értettünk minden kérdésben, mely szőny: gre került. E kérdések közzől a legfontosabbat iin itt veszem bonczkés alá. Az a kérdés lett felvetve : hogy miért nem tudja érvényesitni isteni és emberi jogait magyar nemzetünk túlnyomó katholikus többsége? A társaság egyik tagja erre egy hasonlattal élt. Hasonlatát az állatvilágból vette. Láttam — úgymond —egy nagy ebet, melyet egy kis eb vakmerő csaholása a szekér alá kergetett; pedig — igy folytatja — a nagy ebnek csak fogát kellett volna megmutatnia és a kis eb' a harmadik faluba szalad. így vagyunk — úgymond — mi katholikusok is. Szent vallásunk ellenségei elíiinőleg csekély számban vannak a katholi- kusokhoz képest. De oly nagy lármát csapnak, hogy mi félénken megfutunk előlök. Pedig a szó hatalmával talán mi is rendelkeznénk úgy, mint ők . . . vagy mi? Emellett egy’még hatalmasabb fegyverrel is rendelkezünk, amivel ők nem bírnak. Ez az igazság fegyvere, melyet elég volna csak megmutatni, hogy a lármázok bevonják nyelvüket, ha nem akarják, hogy e fegyverek éle tövön vágja e fulánkokat. Mint minden hasonlatról, úgy erről is el lehetne a szigorú kritikával mondani, hogy sántikál. De én sokkal fontosabbnak találom a felvetett kérdést, hogysern a kákán csomót keressek. Sőt tovább fejtegetem a hasonlatot és idézem a nagy Pázmán Pétert, aki szintén beszél kis és nagy ebekről, azzal a különbséggel, hogy a nagy ebeket a kicsinyekkel egy táborba tereli. A kis eb — úgymond — elkezdi a faluban a csaholást. A nagy ebek utána csaholnak: de maguk sem tudják Hamvazóra. Bűnökkel terhelten Belépni hogy mertem Szentélyedbe óh nagy Isten!? Ki előtt a jónak sincsen Joga a szent szolgálatra Csak ha lelked jóváhagyja S megszenteli az ő vágyát . . . S angyalaid hívják, várják ! . . . Bűnökkel terhelten Térdelni hogy mertem Oltárodnak zsámolyára Mennynek s földnek szent királya!?... Hol a jók, a tiszta lelkek, Mind a porban esdekelnek, Én, a bűnnek rut gyermeke, Hogy léphettem közeledbe ! ? . . . Jobbom az én bus fejemre! . . . Ideje, hogy mellet verve Bocsánatért esdekeljek : Adj irgalmat, adj kegyelmet! . . . Sárköz, 1900. február hó. PÁLY EDE. Bűnökkel terhelten Szóiani hogy mertem Színed előtt óh nagy Isten, Hogy a hívőt jóra intsem ! ? Ah, mikor a látnok ajka Izzó szénnel tisztogatva Lön csak méltó, hogy a népnek Hirdethesse szent igédet! . . . Bűnökkel terhelten Áldozni hogy mertem Oltárodon szentek Szentje . .. Azt oly sokszor beszennyezve 1? . . . Ah, hogy nem ért Káin sorsa, Vagy — mint egykor Abironra — Hogy nem szakadt rám a földből Tűz, mely örök kinnal gyötör!? Bűnökkel terhelten Hányszor ingereltem Haragodat óh nagy Isten!? . . . Ideje, hogy hamut hintsen Antika és Toncsika. Antika és Toncsika testvérek voltak. Azt mondták az emberek, hogy egyszerre hozta őket a gólya madár s ezért ikrek ; de hogy Antika fiú volt, Toncsika pedig kis lány, azt egyelőre csak az öreg plébános bácsi árulta el mindenkinek, mert Antikát Antalnak, Toncsikát pedig Antóniának keresztelte. De azért Antal sok ideig volt Antika, Toncsika pedig mindig Toncsika maradt csak azért is. Antika és Toncsika hónapokig nem H6UKIÖZSGF szabó üzletében Szatmár Deák-tér (városház épület.) Teljes katonai fölszerelés! czikkek raktára. Tartalékos tisztek elegánsan és előnyösen fölszereltetnek, elválallom mindennemű egyenruhák átalakítását, polgári ruhák a legújabb divat szerint készíttetnek. Papi öltönyök, reverendák előnyös árban. TÁRCZA
