Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)

1900-02-21 / 8. szám

2

HETI S Z E M L E“ (8 ík szám.)

20,130. sz. a. leiratában eme hitközségi szabályokat azon kijelentés mellett hagyta jóvá hogy addig, mig a kegyúri jogok és kötelezettségek újból szervezve lesznek, az egyház-község azon képviseleti üléseiben, melyekben kegyúri jogokat gyakotolnak, a városi tanács és képviselet katholikus tagjai — kik a város kegyúri jogát gyakorolták — jelen legyenek.“

A Bács vármegyébe kebelezett s a tisza-koronai kerülethez tartozó Ada, Adorján, Bács, Földvár, Mártonos, Moholy, 0- Becse, 0 Kanizsa, Petrovoszello, Sz.-Tamás, és Zenta mezővárosok 1870. évben a magyar kincstárral szerződésre léptek, melyen minden úri jogokat megváltottak és a kegyúri jog adományozását is kérelmezték ; ez alkalommal az eziránt megkérdezett illetékes egyházi hatóság részéről a kegyúri jog gyakorlata iránt a kormányhoz oly felterjesztés tétetett, hogy annak gyakorlatára csak a kath. polgárok hatalmaztassanak föl. Egy pár városnak vegyesvallásuakból álló kép- viselő-testülete tiltakozott a kegyúri jognak ily módon tervezett korlátozása ellen s avval a politikai testületet ohajtá felruháztatni. — Trefort Ágoston kultuszminiszter 1877-ik évi márczius 19-én 11962. sz. a. kiadott leiratában tudatta az illetőkkel, miszerint ő cs. és kir. apostoli Felsége a fonál lőtt tisza-koronai kerülethez tartozott községek kegyurasága tárgyában akkép határozott, miszerint a kegyúri jogot az említett kerülethez tartozott községekben oly módon adományozza, hogy a lelkész a kalocsai érseknek a fennálló szabályszerű hármas kijelölése alapján a politikai község képviselőinek s elöljáróinak: róm. kath. része és a róm. kath. hitközségi képviselet által választassák.

A nagymóltóságu m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur a volt tisza-ko- ronakerület egyik községéhez a plébánosválasztásra vonatkozólag 1890. február 24-én 7630. sz. a. következő magas rendeletet intézett : „Általánosan kimondandónak találom, hogy a községek ép oly módon gyakorolják kegyúri jogaikat, mennyiben különleges megállapodások nincsenek, mint a szabad királyi városok. A papválasztásnál a képviselő-testületnek illetőleg a közgyűlésnek és

tanácsnak csak katholikus tagjai birnak tényleges szavazati joggal.“

A békéscsabai lelkészválasztás ügyében a nagymélt. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur 1896. évi deczember 29-én 73741. sz. a. kelt és Békés vármegye közönségéhez intézett rendelete a következőképen szól: „O cs. és ap. kir. Felsége a b.-csabai kegyu- raságra vonatkozó javaslataimat legkegyel mesebben elfogadni méltóztatván, f. évi okt. hó 2-án kelt legfelsőbb elhatározásával oly módon adományozta B. Csaba községének az ottani róm. kath. egyház feletti kegyúri jogokat, hogy a róm. kath. lelkész a nagyváradi latin-szertartásu kath. püspököt megillető kijelölési jog tiszteletben tartása mellett a nevezett község képviselő testületének és elöljáróságának róm. kath. tagjai által választassák stb.“

Lovag Landau Horácz izraelita a zágrábi egyházmegyében magának kegyúri be mutatási jogot követelt, mire Pauler Tivadar, mint vallás miniszter, Zala vármegye közönségéhez következő lehatott intézett: „Zala vármegye közönségének. Mandl Mihály beliczai lakos, mint izraelita vallásu Landau Horácz lovag s beliczai földbirtokos megbízottja, hozzám avégett folyamodott, hogy megbízójának a megüresedett beliczai rom. kath. lelkészt állomás betöltésénél a kijelölési jog gyakorolhatása megengedtessék. Ezen folyamodványának honi törvényeink jelen állásához és az ezekből kifolyó jogállapothoz képest helyt nem adhatok, mivel folyamodó az általa megvett birtokon nyugvó terheknek megfelelő jogoktól megfosztva épen nincsen, mint azt folyamodványában állítja, mert az ezen birtokból kifolyó polgári s politikai jogok őt kétségkívül megilletik, de nem az egyházi kegyuraság- gal egybekapcsolt jogok, mert babár az 1867. évi 17. t.-cz. az izraelitákat a keresztényekkel minden polgári és politikai jogok gyakorlására egyaránt jogosítottaknak nyilvánította, mindazonáltal, minthogy a kegy- uraság sem polgári, sem politikai, hanem egyházi jog, melyet csak keresztény gyakorolhat, folyamodó, tekintettel a keresztény egyház szervezetére s szabályaira, lelkész kinevezését igénybe nem veheti stb.“

Mulier íortis.

— (Erős asszony.) —

Az ablak melletti dobogón ül Yoltayné s aranyfürtös leánykája felé hajolt. Pár lépéssel odébb áll a festő, ki az anyai szere- tetet örökité meg vásznán. Valóban méltó dísze lesz a kép Voltayék szép szalonjának. Mint királyné a trónusán, úgy tűnik fel a szép anya a perzsaszőnyegekkel beterített dobogón. A kis tizenkétéves Bella kék szemével, aranyszőke hajával anyjának képmása. Festeni való jelenet. De a festő is ügyes férfiú, mert képe egészen hű masa a szép mama és kedves leánykának. Már kész a kép csak az utolsó retusirozás s a legvilágosabb helyek erősebbé tétele hiányzik. S meg lesz örökitve az alvó gyermeke fölé hajló anyai szeretet.

Kint nagy pelyhekben esik a hó, de a festő szép vidékről mesél, hol a citrom virul s zöld gályák közt narancs pirul ; hol mélán áll a myrtusz s magasra nő a babér; hol örökké enyhe szellő fú, s örökké kék az ég. Szükséges is, hogy meséljen, hogy lekösse a kis Bella figyelmét és ne haragudjék a kedves leányka, hogy órahosszat behunyt szemmel kell fejét anyja ölében nyugtatnia.

— Oh ba mi is oda mehetnénk abba a szép országba, szol fejét felemelve.

— Légy csendesen, kedves leányom, mert megharagszik Mechia bácsi, feddi leányát a mama.

— Jó leszek, csak meséljen tovább, úgy szeretem hallgatni.

S az ifjú festő tovább beszélt, beszélt lelkesedéssel s elragadóan hazájáról, hol kétszeresen boldogok az egymást szerelő lelkek stb. Itt a kis Bella egészen elérzé- kenyült s a csendes meghatottság szende álomba ringatta. Halk, egyöntetű lélekzete elárulja, hogy alszik.

Az ifjú észrevette s elsápadt. Itt a pillanat melyre oly sokáig várt, most egyedül áil Voltaynéval szemben, megmondhatja azt, mi már rég elrabolta minden nyugalmát. Remélheti, hogy meghallgatást nyer, hisz azt beszélik, hogy nem szereti Voltayné öreg férjét, ki mint erdész egész nap kint barangol s egyedüli örömét a delczeg növésű fákban leli. Megkéri, jöjjön el vele abba a

Az előadott tényekből világos, hogy úgy a korona, mint a magas kormány már két század óta, nem említve a magános kegyurakat, a szabad királyi városoknál mindig úgy intézkedett, hogy a róm. kath. lelkész bemutatását a közgyűlésnek róm. kath. tagjai eszközöljék a megyés püspök hármas kijelölése alapján.

Nincs tehát ok arra Nagybányán sem, hogy a mostan üresedésben levő róm. kath. lelkészi állomás betöltésénél ezen elvtől eltérés történjék, s ha történnék, egy esetleges fellebbezésre bizonyosra veszem, hogy a felsőbb hatóságok, esetleg a korona, mint legfőbb kegyur, a gyakorlat által már szentesben elvet fogja alkalmazni.

De ez nem is lehet másképen, mert a legfőbb kegyúri jog az egyháztól nyert fel - ségi jog, tehat nem állami, hanem egyházi természetű joga ő Felségének. Más a jus supremi patronaius és más a jus supretnae tnspectionis; az elsőnek, a legfőbb kegyúri jognak, gyökere az egyházban, az utóbbinak, a legfőbb felügyeleti jognak, gyökere az egyházban, az utóbbinak a legfőbb felügyeleti jognak, gyökere az államban van.

A legfőbb kegyúri jog kifolyása a községi közgyűlés lelkészválasztási joga is, mely tehát a község, illetve város kezében nem vállhatik államivá, épen úgy, mint a polgári és politikai jogok nem válhatnak egyházivá, az egyházi személyek, testületek vagy intézetek kezeben. Ennélfogva tehát a kegyúri jog az egyház szellemében a kánoni törvények értelmében gyakorlandó, mely azonban eltérne ettől, ha azt másvallásuak is, nem egyedül csak a katholikusok gyakorolnak.

A sz. kir városok kegyuraságának forrása nem a kegyúri terhek viselése — hanem az apostoli királynak, amint fentebb is mondatott, az egyháztól nyert legfőbb kegyúri joga. Ha a kultuszterhek viselése volna jogforrása a kegyuraságnak, akkor mindé nü t, hol a hívek a lelkésznek párbért fizetnek, köteles munkákat teljesítenek, a templomot, paplakot fentartják, a hitközség lenne egyszersmind kegyur is, ez pedig nem igy van, mert a teherviselés daczára az ily plébánia püspöki szabad adományozásu. A püsszép országba s legyenek ott boldogok. Cyprus- és narancs-ligetek, kastélyok várnak ott reájuk. Gazdag örökséget kapott szüleitől, minden kényelmet megadhat neki

Remegve hullott ki az ecset és paléta kezéből s térdre esve szólt:

Asszonyom én önt . . .

Többet nem mondhatott, pedig Voltayné nem sikoltott, nem húzta meg a csengőt, hogy bejöjjön szobaleánya, nem utasitá ki, csak gyermekét megérintve szólt:

— Ébredj angyalkám, nézd a bácsi elmegy s nem is jön többé vissza, elmegy hazájába, mert mint mondja beteg, — nagyon beteg.

Bella felnézett s csodálkozva mondá:

— Csakugyan? Milyen sápadt lett a bácsi 1 Mi baj történt?

A festő megértette Voltaynét, ki ilyen szelíden utasitá rendre s kényszerítő, hogy eltávozzék. Igen a mulier fortis tudta, hogy a szív sebeivel enyhén kell bánni, mert magukban is nagy gyötrelmet okoznak ; de azt is tudta, hogy egyedüli módja a gyógyulásnak, ha a sebzett messze távozik.

Mindezt jól tudta, mert már átélte a