Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1900-02-14 / 7. szám
2 HETI S Z E M L E“ (7-ik szám.) ják-e és hallják-e? A politikai élet a társadalmi életből él és táplálkozik. A különböző szervezett felekezetek tagjai találkozhatnak egymással, alkotha nak különböző testületeket, a hol találkozhatnak. Egyedül a katolikus hivek maradnak elszigetelten és némák. Ne csodálkozzunk tehát azon, hogy a politikai életben még ha közállást elfoglal is egy katolikus, ott szabadon megmaradhatna. Nem kell ahhoz kormányi erőszakosság, rossz indulat. Mindezek csak siettethetik, de meg nem változtathatják azt az általános elvet, hogy az az ember, a ki mögött egy nagy tábor áll, a ki egy nagy falanxuak az ólén első ember, az előbbre fog hatolni, mind előbbre hatol; mig a ki egymagában áll, elhagyatottan marad. A politikai életben és a társadalmi életben a nagy pozíciókat elfoglalók mind azok közül kerülnek ki, a nagy állások mind azok kezében vannak, a kik nem úgy gondolkoznak, mint mi, nem úgy éreznek, mint mi és ellenséges indulattal viseltetnek velünk szemben, hitelveinkkel és felfogásunkkal szemben. Mit kell ez ellen tenni ? Hasonló organizációt kell a kath. egyháznak adni, mely az egész katholikusságot maga köré gyűjti, mely megtanítja a katholikusokat, hogy egymást fölismerve sorakozzanak és összetartsanak. Ezzel vége lenne a katholikusok kényszerhelyzetének és jönne az ébredés ideje. Legyen meg ez a korszak minél előbb ! Mi katholikusok merjünk megjelenni a közéletben és ne szégyel- jük katolikus voltunkat. Ez pedig csak akkor fog megtörténni, ha az emberi természetben rejlő félénkségre való hajlandóságot elenyészd annak érzete, hogy háta mögött nagy tömege a katolikusoknak, 9 millió katolikus áll. És ennek érzetében egészen másképp áll ki a küzdelem terére, mint a kit nem lehet az egyik megtámadtatásból a másik megtá- madtatás ölébe dobni, a kit nem lehet csak úgy elsöpörni, mint ahogy egy tengerbe dobott holttestet az egyik hullám a másik hátára lök csak azért, mert a holttest nem tud úszni. Ugrón beszédének további folyamán kimutatja a többségi javaslat gyengeségét, az egyházmegyék autonomikus szervezésének, a katholikus intelligencia csoportosításának czóljából, szükségességét, követeli az Jól van ! — igy szólt, és valamit vett — tett, Mintha Írna újra egy reczepiet. Majd hozzám jött s rendezve a párnát, Reátett egy ötforintos számlát. S kapva magát erre lova illan, Oly szaporán mint telegrafvillany. Én ezt látva kiugróm az ágyból S úgy bámultam, hang sem jött a számból. „Seregeknek ura! Ez hallatlan 1“ Nem mondottam, csak nyögtem magamban. Ki hallott már ilyet e föld hátán : Öt forintot nyerni egy kis náthán 1 No de sebaj ! Ezt most jól megjegyzem I Betegségben többé le nem fekszem. S mintsem, hogy úgy vesztegessem pénzem, Inkább meghalok magamtól — s ingyen. Mi alatt igy dühöngök, töprengek, Hirtelen egy borzasztót tüszszentek ; S jött utána kettő, három nyomban, S oly jól esett, talán soha jobban. S mert e percztől egészséges lettem, S csak a számla miatt tüszszentettem, Doktoroktól a pénzt nem sajnálom S mig csak ólek, bőven honorálom. BEREGÍ SÁNDOR. iskolák, az alapok és alapítványoknak a kormány kezéből való kiadását. „Mert nagy királyaink — úgymond — nem azért adták- bogy ebből a pártszellemhöl kivetkőzni soha nem tudó kormányok az ö kortesszolgáikat jutalmazzák.“ Károsnak tartja, hogy a többségi javaslat az autonómia közegeiből kizárja az állami, községi és megyei tisztviselőt, ez által kizárja az autonómiából az inteti igenciát. Horánszkynak indítványát mellőzni kéri. A szép beszédek elhangzottak, a szavazás megtörtént. Ugrón intése daczára elfogadta a többség, hogy a tárgyalások elnapoltassanak, mig a korona és a püspöki kar véleményt nem ad. Vájjon nem ütötték-e ezzel végleg agyon a katholikusok autonómiáját! . . . Ugrón azt mondja: igen. Városi közgyűlés. 1900 febr. hó 12. Városunk törvényhatósága tegnapelőtt tartotta meg havi rendes közgyűlését Hugonnai Béla gróf főispán elnöklete alatt. A közgyűlés olyan látogatottságnak örvendett, a mi nem minden közgyűlésen történik meg. Már három óra előtt a képviselők nagy száma sürgölt-forgot a teremben. Kapaczitálás, szavazó-lapok osztogatása járta a zöld asztalok között. A kép, mely elénk tárult, a nem laikus elölt mindjárt elárulta, hogy a tárgysorozatba választás is van kitűzve. Volt is, még pedig három állásra: egy kiadói, egy első és egy másod osztályú irnoki állásra. Három óra után néhány perczczel lépett a főispán a terembe, hol a képviselők felállással s itt-ott, éljennel fogadták. Röviden üdvözölte a törvényhatósági közgyűlést s a polgármester havi jelentésének felolvasásával kezdetét vette a közgyűlés. Mint a múlt közgyűlésen is, úgy a mostanin is, Tankóczy tanácsjegyző olvasta fel a polgármester-helyettes által összeállilott jelentést, mely beszámolt a törvényhatóság múlt havi állapotáról. A jelentés az üresedésben levő plébániai állás ügyével is fogOlasz szokások. Többször volt alkalmam tanulmányozni az olaszok természetét. íme egy rövid vázlat éleményeirnből. Az olasz nép szegény, nagyon szegény. Aránylag még tömegesebben vándorolnak ki az olaszok Amerikába, mint például a boldog . . magyarok ; úgy hogy talán rólok is nemsokára azt fogják újságolni, hogy elfoglalták Amerikát, mint a győztes angol foglyok a burok országát. Mégis nagyhatalom a . . gyomor, ha- miudjárt hozzá is törődött egy vegetarius kosztjához. Nem mondom, hogy meg nem enné a szegény olasz a pecsenyét is, ha rá- kónyszeritnék. De hát a példabeszéd szerint „mindenki csak olyan kalappal köszön, amilyen kalapja van.“ A szegény olasz nép legnagyobbrészt csak növónyeledelre van utalva. Huseledelt csak a tehetősebbek látnak, azt is csak ritkán ; és csak a nagyságos urak asztalára kerül mindennap egy-egy adag főtt vagy sült hús. A móllóságos urak pedig éppen nem éreznek szükséget ebben. Jelen tárczaczikkem a gyomornak lett lalkozott, melyről alább bővebben szólunk. A Szatmár-erdődi helyiérdekű vasút részvénytársaság megalakulásáról is beszámolt a jelentés. Az uj részvénytársaságba városunkból beválasztattak Hermán Mihály polgármester, Papp G. főjegyző, Vajay tiszti főügyész és dr, Kelemen Samu ügyvéd. A székhelye a társaságnak mindaddig, mig adómentességet fog élvezni, Budapesten lesz, azután Szatmárra fog áttétetni. A jelentést a közgyűlési tagok helyeslő tudomásul vették. A folyó évi költségelőirányzatot és a gyámpénztári mérleget a belügyminiszter jóváhagyta. A leiratok tudomásul vétettek. Nemcsak a polgármesteri jelentés emlékezett meg a plébánia ügyéről, hanem a tárgysorozatnak most következő pontjában a polgármester-helyettes részletesen beszámolt az ügy mibenállásáról. A múlt közgyűlés határozatából —- úgymond — felliíva lettem, hogy e gyűlésen jelentsem azon okokat, melyek a plébánia betöltését akadályozzák. A megyés püspök urat átiratban kér ste meg a város, kérve a plébánia javadalmának pályázat alá bocsátását. Az állás betöltése azért késik, mert ő méltóságának az a szándéka, hogv a légi állapotot visszaállítva, a plébániai javadalmat egy kanonoki stallummal köti össze. így volt ez régebben is. Mintegy negyven éve annak, hogy nem a székeskáptalan valamelyik tagja a plébános. Ez idő óta a város, mint kegyur, törvényhatósági közgyűlésében mindig külön plébánost választott. Ezt tenné most is; de a székeskáptalan és a plébánia közti jogviszony megállapitása illetékes helyen eldöntve még nincs, a mi a választás megtartását késlelteti. A városi közgyűlés az előterjesztés meghallgatása után eddigi jogát gyakorolni akarja s külön plébánost kíván, mert a katholikusok számaránya az utóbbi időben oly rohamosan növekedett, hogy azok vezetése külön embert igényel, a ki mindennemű más el foglal tatástól menten egészen híveinek szentelhesse magát. A törvényhatóság 41 év óta gyakorolt ezen jogának megerősítését feliratban fogja kérni a kormányha (óságtól. Most következtek a választások. A kiadói állásra első hetyen jelöltetett: Koós szentelve. Nem mintha t. olvasóimnak be akarnám adni. Mert az ilyesfélével még orvosságképp is csak ritkán kell élni, mint az e-vel irt kelletlen czikkekkel. A gyomor működéséről irok. De kérem a nyájas olvasót; halaszsza e czikkem olvasását ebédutánra, amikor az olasz eledelek nem vehetik el étvágyát, mert különben csődöt mond a töltött káposzta. Kezdjük a legszegényebbek életmódjánál. A szegény olasz paraszt legdrágább, de egyszersmind egyedüli eledele a polenta. A polenta durvára őrölt kukoriczából ered; hasonló az az úgynevezett puliszkához vagy tokányhoz, melyet nálunk tejjel vagy juhturóval szoktak főzni. A különbség a kettő közt az, hogy mig a puliszkát kanalazni lehet, a polenlába harapni kell ; még késsel is vágják, mint a kenyeret, amitől csak abban különbözik, hogy a kenyeret sütik, a polentát pedig főzik. Mivel fűszerezik a polentát ? Semmivel. Egyszerűen megfőzik a málólisztet minden hozzávaló nélkül, még sót sem tesznek bele.
