Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-28 / 52. szám
csak a gazdagoknak való, hanem jutányossá kell tenni annak megszerezhetósót, hogy boldog és boldogtalan egyaránt hozzá juthasson Ki merné azt állítani, hogy a villamos világítás luxusczikk, melyhez a szegénynek semmi köze ? Aki ilyesmit állítana, abból nem a jóakarat beszélne, hanem a gőg és dölyfösség. Nem magánérdek ez többé, hanem közérdek, hisz mindenki tudja, mennyi szerencsétlenség fordul elő évenkint a petróleummal. A szanaszét futkosó égő alakok, a szerencsétlen ember — fáklyák jajkiáltásai hangoztatják rémesen, hogy a villamos erőt olcsóbbá kell tenni 1 Nem lehetünk közönyösek az iránt, hogy ez a rettenetes máglyahalál kiküszöböltessék a társadalomból, legalább a nagyobb városokban. Nem vagyunk oly sokan e hazában, hogy egyesek szerencsétlen elpusztulása érzékeny veszteség ne legyen reánk nézve. Igen, a tüzha- lál hangosan követeli, hogy ahol villamvilá- gitás van, ott ez olcsóvá tétessék, hogy azt a szegény emberek is igénybe vehessék. Hány család átkozza egész életén keresztül a petróleumot, mert ez fosztotta meg a szülőket szivök reménységétől, forrón szeretett, gyermeköktől Hasztalan minden átkozódás a sir nem adja vissza semmiféle rimánko- dásra, áldozatát! A szerencsétlenség megtörtént, a bánat azokra nehezedik ólomsulylyal, akik szeretteiket túlélik. íme, mily könnyen elejét lehetne venni sok helyen az ilyen szerencsétlenségeknek, mily könnyen el lehetne kerülni az önkéntelen és fájdalmas tüzhalált! Nem kellene egyéb hozzá, minthogy lejjebb szállítsák a vállalkozók a nyereséget és elégedjenek meg a tisztességes százalékkal. Mindjárt le fog szállani a villamos világítás ára annyira, hogy a szegény ember is igénybe veheti azt -és nem lesz kénytelen erre a czélra tűzveszélyes petróleumot használni. Hogy a forgó géppel dolgozó kis iparosok életének és egészségének észszerű gondozása szempontjából mennyire kívánatos a villamos erőnek olcsóbbá tétele, azt megelőző czikkünkben elég bőven kifejtettük. Mindenki meggyőződhetett róla, hogy ez nem magán érdek, hanem közérdek, mert a társadalom jelentékeny számát tevő osztá2 „H dogabb karácsony est emlékei között. A szeretet angyalának szive megesett e szenvedő családon, belép közéjük a kis Jézus ajándékaival. Megjelenése meleget áraszt a házikó falai között, a karácsonfa díszbe öltözik, puha kalácscsal, meleg ruhával látja el őket, néhány pénzdarabot helyez eléjök s midőn az arczon az öröm rózsái jelentkeznek s meglepetésükből felocsúdva örömtelt szívvel akarnak köszönetét mondani, az angyal már tovatűnt, csak az ajándékok közt látják fénylő betűkkel felírva: Dicsőség és hála Istennek és az Ő Fia, Jézus Krisztusnak. Az angyal megy tovább . . . Gazdagon felékesitett terembe lép. A karácsonyfa pazar fényben tündöklik, rajta és alatta vagyont érő ajándékok vannak összehalmozva. Minden arczon az öröm, a vigság mosolyog — sokaknál talán a szív érzelmét is az arcz mosolya pótolja — de a gyermekek öröme igaz, valódi. Az angyal itt érzelmeket, nemes érzést ajándékoz a sziveknek, aztán nézi, nézi egy ideig, s midőn látja, hogy örömük zavartalan, tiszta, tovább halad. Elszáll egy másik fényes csarnokba. Ez arácsony estén a legboldogabb hely. Jószivü lyának életéről és egészségéről van szó. Az is köztudomású dolog, hogy a közterhek évről évre szaporodnak. Már most ha nem teszszük a munkát könnyebbé és jövedelem szempontjából sikeresebbé, akkor csődöt fog mondani a munkás osztály, tönkremegy anyagilag és erkölcsileg s nem lesz honnan fedezni, a közterhekből származó kiadásokat. A közérdek szempontjából nem szabad ma már egyetlen tényezőt sem figyelmen kívül hagyni, meg kell ragadni minden alkalmat, ami állapotunkon bármily csekély fokban is képes valamit javítani. Kétségbe nem vonható, hogy sok iparág munkáját sikeresebbé tenné a villamos erőnek alkalmazása, tehát olcsóbbá kell tenni a villamos erőt, hogy a szegény ember is megszerezhesse azt és igy könnyebben viselhesse az élet terhét. Megnyitottuk nagy ünnepséggel Szat- máron a villamos vasutat, mely egyik legjelentékenyebb fokmérője valamely város előrehaladottságának. Orvendtünk mindnyájan ennek a kényelmes és gyönyörű közlekedési eszköznek, mert úgy voltunk meggyőződve, hogy ezáltal Szatmár elébe vágott a nálánál sokkal nagyobb és gazdagabb városoknak Magyarországon. Azonban meddig tartott ez a nagy öröm, meddig büszkélkedhettünk a czivlizáczió eme fényes bizonyítékával? Alig egy hónapig. Már ezalatt az idő alatt is aggodalom szállta meg lelkünket, mikor azt láttuk, hogy a 10 perczenkint közlekedő villamos kocsik vagy egészen üresen vagy i edig csupán egy-két utassal terhelve futkároztak utczáinkon. Az az aggodalmunk, — hogy igy nem tarthatja fent magát az a fényes eszköz — csakhamar alaposnak bizonyult, mert a havi zárlat csakugyan óriási deficitet tüntetett föl. Ennek aztán az lett a következménye, hogy most már a hót legtöbb napjain, a vonatközleke- dósekkel jár kapcsolatosan a villamos vasút. Hiszen ez is jobb a semminél, de attól tartunk, hogy még ilyen ritka közlekedés sem biztosítja a villamos vasul fennállását. Mert minél ritkább a közlekedés, természetesen annál ritkábban fogja a közönség is igénybe venni a villamos vasutat. A villamos vasútnak ez a krízise szintén megérdemli, hogy kutassuk egy kissé E T_ I SZEMLE" (62-ik nők, földi angyalok osztják a szeretet nevében könyöradományaikat. Reszkető kezű öreg emberek, ruhátlan szegény árvák, elhagyott özvegyek, szegények lépnek egymásután egy nagy asztal elé, hogy átvegyék a meleg ruhát, a tápláló eledelt, melyet a kisded Jézus iránti szeretetből nemesen érző lelkek adtak össze, hogy a világ Megváltója ünnepén enyhítsék a nyomort, letöröljék a könyeket, s általánossá tegyék az örömet e szent estén, melyen mindnyájan egyesülve lélekben, a szeretet angyalával együtt zengjenek: Dicsőséget Istennek a mennyben, bókét a földön az emberek között. így jár a szeretet angyala szegények és gazdagokhoz, kunyhókba és palotákba, betegek, nyomorban levők, szerencsétlenekhez. Bekopogtat minden ajtón, hogy átadja ajándékait. Mindenütt szeretetet, bókét hirdet, örömet áraszt, boldogságot nyújt. Mily kár, hogy nincs állandó karácsonyest a földön, hogy lenne állandó a béke, tartós a szeretet. Károlyi. % ennek az okát. Nagyon sok okot lehetne itt elősorolni, de nem akarunk szőrszálhasogatók lenni, azért csak a főbbek elmondására fogunk szorítkozni. Első és legfontosabb oka ennek a krízisnek a villamos hajtó erőnek túlságosan magas ára. Ugyanis egy kilowatt villamos erőnek az ára óránkint mi nálunk 160 fillér. Oly erő egy kilowat, mely világításra használva, képes volna 100 Váltós 16 gyertyafónyü izzólámpákból 20 darabot egy óráig táplálni. Már most annak a villamos vasútnak közbeszéd szerint 100 korona értékű villamos áramra volt naponkint szüksége. Ezt az összeget 12 fillérjével számítva 833 utasnak kellett volna naponkint összehozni egy oly utón, mely a vasúti állomástól [a piaczon át a Szamos-hidfőig terjed. Ezzel most már a deficitnek második fő okát is felemlítettük. Ugyan hol szedhetne fel az a villamos ily rövid utón nap-nap mellett 833 utast? Ez merő lehetetlenség! Hiszen a város lakosságának a legnagyobb része nem használhatja szükséglete szerint azt a villamost, mert ha a piaczig gyalog kell mennie, akkor már nincs miért igénybe venni a villamost. Akik a villamos mentében laknak, azok pedig azért nem igen használják, mert mindenkor úgy is nagyon közel vannak. Honnan veszi hát ez idő szerint a villamos utasait? A vidékiekből és a vasárnaponkint luxusból kocsikázó helybeliekből. Ha azt akarjuk, hogy a villamosnak utazó publikuma legyen, a mostani útvonalat ki kell építeni, hogy más irányban is szelje a várost. Továbbá, ha azt akarjuk, hogy a villamos deficittel ne dolgozzék, olcsóbbá kell tenni a villamos erőt. Ezt a villamos vasutat minden áron fent kell tartani Szatmárnak, mert máskülönben országos gúny tárgyává teszi önmagát a város. íme a villamos vasút is azt kiabálja utón útfélen: Olcsóbbá kell tenni a villamos erőt! Ámde ez a kérdések kérdése, lehet-e olcsóbbá tenni a villamos erőt, a termelő vesztesége nélkül ? Ha egy New-Jorkb-m — ahol szintén gőzgép forgatja a dynamot — a villamos erő kilowattja lehet 53 fillér, miért ne lehetne ennyi Szatmáron is, hiszen nálunk még sokkal olcsóbb az élet, mint ott 1 Ily módon épen a harmad részére szállana le a villamos erő ára s akkor boldogul a villamos vasút s hozzájut a villamos erőhöz a szegényebb ember is. Ne higyje senki, hogy ez az árleszállítás deficitet vonna maga után, mert igy legalább is megtízszereződnék azoknak a száma, akik a villamos erőt világításra és más czólokra igénybe vennék. Ami igy elveszne a réven, bőségesen megtérülne a vámon. Az sem szükséges, hogy mi idén időben a gőzgépet vegyük igénybe, ott van a vizi erő, mely egy pár hónap kivételével az egész éven át végezheti a gőzgép munkáját, még pedig nagyon olcsón. Egy szóval az legyen a jelszó Szatmáron : Minden áron olcsóbbá kell tenni a villamos erőt. P. szám.) ___________=================== Az erdélyi örmények és az újévi népszámlálás. Most van sajtó alatt egy irodalmi vál‘ lalat Erdélyt tárgyaló kötete, mely állítólag a központi statisztikai hivatal rendelkezésre álló adatai alapján az erdélyi örmények létszámát 6000 ben állapította meg, holott az, a ki a viszonyokkal behatóbban foglalkozik
