Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)

1900-12-19 / 51. szám

„H E T I S Z E M L E “( 50 ik szám)

az ő vezetésére bízott gyermeksereg között; atyai illetőleg anyai jóindulatából, szerefetéből minden gyermeknek juttatnia kell s igy a szülő nyugodt lélekkel küldheti gyermekéi iskolába, mert megkapja a tanítást, nevelést egyaránt.

A szülő odahaza rakonczátlan gyermekét megdorgálja, megfeddi, sőt sokszor súlyos testi fenyítéket használ, mert reá szorult, de ha az iskolában a tanító, a midőn már hasztalannak bizonyult minden intés, dorgálás, neveléstani fenyítés, — atyai szeretettel, jóakarólag csak kezével érinti annak a gyermeknek testét gyöngéden, ugyanaz a szülő reáförmed a tanítóra és nyilvánosan, vagy nem, igyekszik annak auktoritását lerántani és a gyermekek előtt a tanító tekintélyét elveszíti. De ne gondolja egy szülő sem, hogy az ilyen eljárással használ magának, vagy gyermekének, mert a lelkiismeretes tanító elvégzi kötelességét és egy-két ily rakonczátlan és haszontalan gyermek, vagy szülője annak idején fáradságos lelki munkájának eredményét megsemmisíteni nem képes azok előtt, kik hivatottak arra, hogy megbírálják, vájjon azon tanító általánosan egy tanéven keresztül dolgozott-e, vagy nem, vájjon végezte-e kötelességét, vagy nem? Tehát az a szülő alaposan téved, ki azt gondolja, hogy ilyké- pen tud majd rontani akár a tanító, akár a lelkész hitelén.

De másrészről meg bűnt követ el az a szülő, ki gyermekét szembe állítja második szülőjével, a tanítóval és arra törekszik, hogy gyermeke szivéből kiirtsa felebbvalója, tanítója, nevelője iránti, tiszteletet, becsületet, mert ugyanakkor a gyermek megtanulja azt is, hogy magát a szülők se tisztelje, becsülje és szeresse. így a szülők, némelyik tudatlanságból, mi elég hiba, némelyik tudva, mi még nagyobb vétek, gyermekét bűnre inczitálja, a ki pedig mást bűnre visz, az maga is bűnös.

Szomorú tapasztalatból tudom, hogy létezett és ma is létezik oly szüle, ki gyermeke megfeddetését saját anyagi hasznára fordította; elmenvén a tanítóhoz és ellene fellépett mint zsaroló, azzal fenyegetőzve, hogy ha a tanító annyi meg annyi összeg pénzt a „béke“ kedvéért kiadni nem akar, hát feljelenti, stb.

Sajnálatra méltó az a szülő, ki ilyenekre képes, ki a gyermekét állatnak tekinti, melyből miga sötétségben, tudatlanságban botorkál, hasznot lehet huzni a tanító, vagy ugyanazon iskolában működő pap bőréről. Szóval a szülő áruba bocsátja magzatát, a ki meg feddi a leglelkiismeretesebben, azt pumpolja és zsarolja meg legérzékenyebben.

Mindezeknek aztán szomorú következményei vannak. A gyermek önhitt, elbizakodott lesz és eljön az idő, a mikor megfordítva lesznek a szerepek : ő fog parancsolni szülőinek és majd akkor tapasztalják a gondatlanok, hogy mily keservesen kell megfizetni az egykori hősködést, a ferde nevelést.

Mindnyájan szeretjük gyermekeinket, hiszen a miénk az, de ez a szeretet nem szabad, hogy megfoszszon bennünket józan gondolkozó képességünktől, nem szabad, hogy elvakitson, hogy a jövőbe egyáltalán ne láthassunk be, mert jól kell tudnunk, hogy gyermekünk jövőjéért a társadalom, Isten minket, a szülőket, von felelő* ségre és a rossz nevelés a leszámolás idején saját kárunkra, megrövidítésünkre és szégyenünkre szolgál.

Nincs e földön az a forrás, mely ki ne apadna, igy a szülői szeretet forrása is, különösen akkor, mikor a gyermek pretenzive lép fel szülőjével szemben. Ez a nevelésnek szomorú vége, mert ha a gyermek akkori követelését nem teljesítjük, vagy mert nem akarjuk, vagy épp nem tehetjük, az a gyermek, kit rosszul neveltünk, erőszakhoz fordul, mely tapasztalatból merített bizonylat alapján elégszer a szülőnek örökké tartó nyomorúságába, vagy épp életébe kerül. — Kell-e ennél szomorúbb vég, kell-e énnél maghatóbb és szomorúbb állapot ?

Legyen minden szülő okos, ne ragadtassa el magát, mert az iskola nem csak tanít, az nevel is. Aztán meg nem áld meg az Isten minden szülőt jó gyermekkel, hanem roszak is vannak már pedig a rossz gyermek is lehet jó, meggyógyulhat még, csak az orvosságot nem kell sajnálni tőle.

Marosán János.

Apróságok.

Lássuk a medvét I Domahidy Elemér kálvinista gondnok és főszolgabiró egyetlen indokából, melyet ő „indokokénak nevez, kitűnik, hogy a leglényegesebb dolgot elhallgatja s egy betűvel sem meri tagadni, miszerint a mérki kálvinista imaház, az arra egyedül illetékes községi képviselő-testület engedélye nélkül és többszöri tiltakozása ellenére lett az erőszakosan elfoglalt községi területre fölépítve s hogy akadályozza a közlekedést.

Egyedül a saját 1900. év márczius hó

22-én 1701. sz. a. kiadott, s a 11-od fokú hatóság 9606. sz. a. kelt intézkedéssel helyben hagyott „engedélyezés“-sei indokolja elutasító határozatát, de azt ismét nagy bölcsen elhallgatja, hogy miféle törvény alapján cselekedte ezt? Sem ő, sem pedig az alispán, mint Il-od fokú hatóság, nincsenek arra feljogosítva, hogy Márk község ingatlan vagyonából, csak egy tenyérnyit is, elajándékozhassanak, vagy éppen erőszakosan elfoglal- hathassanak. Avagy nevezzék meg nekünk azt a törvényt, a mely fölhatalmazza őket ilyesmire? Erre kérünk kádencziát! Mi volt hát az indító ok, hogy törvénytelenséget kövessenek el ? Semmi egyéb, mint az, hogy fölteszik magukban, miszerint, makacs akaratuknak csak azért is és mindenáron érvényt fognak szerezni, a mit igen könnyű volt megtenni, mert karhatalommal rendelkeznek. Már pedig régi dolog, hogy a kié az erő, azé a hatalom. Csak az a kérdés: igazságos eljárás-e ez? s mi jogosította őket föl az erőszakoskodásra? Mutassanak nekünk erre vonatkozó törvényi? Egyáltalában nincs mentségök, de tehetségük Jsincs önmaguk igazolására. Mi ellenben törvényekre támaszkodva küzdünk ellenük és törvénytelenségeik ellen.

Az 1886. évi XX. t. ez. 110 és 113. §§ ai, valamint az 1868. évi Lili. t. ez. 23. § a. a mi legerősebb fegyvereink. Mig ők szegények, a vakulj magyar, ne láss tót! elvet vallanak, a vármegyei szabályrendelet 2. §-ra hivatkoznak, holott e szabályrendelet 2. §-a csak arra hatalmazza fői őket, hogy bárkinek adhatnak építkezési engedélyt a saját területükön, de nern ám a másén. Ez pedig

rengeteg különbség!

■ S;- *

Azt kérdi valaki: „Megföllebbezték-e Domahidy határozatát ?“ Válaszunk : nem. S miért?Egyszerűen azért, mert nem érdemes a föllebbezésre 1 koronás bélyeget ajándékozni, minthogy a választ előre tudjuk. Katholikus ügyben a Il-od fokú hatóság, mérget lehet reá venni, mindig igy felel: . . . „felülvizsgáltatván, indokainál fogva helyben hagyatik“. Ki nem hiszi, megmutathatjuk, megnézheti. A belügyminisztériumhoz pedig nem akartuk vinni ezen ügyet, mert úgy is ott van már és elintézésre vár a községi

képviselőtestület és 1300 lóm. kath. lélek együttes folyamodványa, melyben a legszigorúbb és pártatlan vizsgálatot kérünk, hogy kitűnjék: kinek van igazsága? Kilátásainak csábítóan kecsegtetnek. A belügyminiszter ur a jog, igazság és törvény embere, Gulner Gyula a belügyi államtitkár ur pedig, állása elfoglalása alkalmával, igy szólott: „Törvényes és igazságos közigazgatás, tiszteletben- tartása s ha kell, védelme úgy a köz, mintáz egyéni jogoknak, kérlelhetetlen üldözése a visszaéléseknek, a legszigorúbb őrködés és ellenőrzés azadminisztráczió kezelésében, a mely megbecsüli a munkát és tisztességet, s minden válogatás nélkül sújtja mindazokat, akik akár a jellemnek, akár a képességnek hiánya folytán érdemetlenek arra, hogy polgártársaik felett hatalmat gyakoroljanak, ez az ón prog- rammom és azt toldja hozzá, „a belügyminiszter urnák is programmja.“ Mein Herz! wasz willszt du noch Mehr ? Biztos tény, hogy ha ez nem csupán szóvirág, hanem érett gyümölcs, és valóságos tény, akkor a mérki kálvinista imaház le fog bontatni, Domahidy Elemér pedig útilaput kap a talpára és menesztetni fog. Debuisset pridem 1 Tisztáztatni fognak a viszonyok mindenesetre, mert annyi tény, hogy addig meg nem fognak nyugodni a katholikusok, mig e nagy, az életbe oly mélyen vágó kérdés, az igazság és törvénynek megfelelően nem fog megoldatni és elintéztetni. Nagy várakozással, de nyugodt lélekkel, tekintünk a döntés elé, mert nemcsak hiszszük, hanem tudjuk is, hogy jogot, melyet erőszakkal vesznek el tőlünk, visszaszerezni többé nem lehet. Már pedig mi soha, egy pillanatra sem, adtuk föl jogunkat, hanem folytonosan követeljük, és követelni fogjuk a mórki kálvinista imaház azon részének lebon- tatását, mely erőszakosan elfoglalt községi területre építtetett. Nem hiszszük, hogy a belügyminiszter ur és államtitkárja törvényszegők lesznek.

Hrabovai llrabovszky István

plébános.

Hírek.

Mélye »tiszteli előfizetőinknek, szives olvasóinknak és munkatársainknak boldoy ünnepeket kívánunk.

Lapunk jövő száma a karácsonyi ünnepek után pénteken jelenik meg.

Karácsony, a Megváltó születésének örömünnepe virrad reánk a jövő hét keddjén. Megelőző napon, hétfőn ünnepelőtti böjt azaz vigília (karácsony-szombatja) van a kath. egyházban. Az egyház fenséges örömét a megtestesült Istenember fölött az által is kifejezi, hogy 1.) ha talán a karácsony pénteknapra esnék is, a husevést megengedi ; 2.) e napon minden pap három misét mondhat. Plébánia templomokban az első mise éjfélben tartatik s az Ur Jézus születésére, a második hajnalban a pásztorok imádására, a harmadik ünnep délelőttjén az Ur Jézusban való hitünk nyilt megvallására emlékeztet bennünket. A karácsony est a családoknak is édes ünnepe. Némely vidéken pásztoroknak és angyaloknak öltözött szegények, kis betlehemet hordva házról házra, szemléltetve tüntetik elő a szent eseményt. A falvak szegényei a vagyonosabbak ablaka alatt énekelnek (Kántálnak) az Ur Jézus születéséről és alamizsnában részesülnek. S hogy a gyermekek figyelme, áhítata is korán fölhivassék a Megváltás jótéteményeire, díszes karácsonyfát kap-