Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)

1900-12-19 / 51. szám

4

H E TI SZEMLE“ (51-ik szám.)

krajczárért villamosságot vásárolni a boltban mint vásárol most fagygyu gyertyát, stearin gyertyát, vagy petróleumot.

Nagyon magasnak tűnt fel ez a nyilatkozat az ón barátom előtt és egyáltalán nem értette, hogy mire alapítom én biztosnak látszó állításomat. Persze akkor már fel voltak fedezve az áramgyüjtők vagyis akkumulátorok, melyekben a villamos erő felhalmazható és alkalmas időben kényelmesen felhasználható. Ezekre gondoltam én akkor, midőn ezt a csodálatosnak látszó nyilatkozatot tettem. Azóta nagyot haladt a vi lág és vele együtt a villamos erőnek sokféle alkalmazása is, de azért egyáltalán nem jutottam abba a kellemetlen helyzetbe, hogy kénytelen lettem volna visszavonni évekkel ezelőtt tett nyilatkozatomat. Mert igaz ugyan, hogy még nálunk szó szerinti értelmében nem valósult meg az említett jövendölés, de megvalósult ez már máshol jóval régebben és mi sem állunk nagyon távol attól, hogy nálunk is megvalósuljon csaknem szószerinti értelemben. íme a‘kÍ3 ipar már nálunk is kezdi itt ott felhasználni a villamos erőt nem csupán világításra, hanem egyszers- mint az iparban előforduló gépek javítására is. Már Szatmáron is van olyan nyomda, mely nem kínoz embert a góphajtásával, hanem rábízza ezt a munkát a villamos erőre, mely ezt sokkal tökéletesebben viszi végbe mint az ember. Mennyire kényelmes ez a villamos erő ! Semmi előkészület nem kell hozzá. Egy gombot ide oda mozgatva megindítjuk és megállítjuk a gépet, tetszés szerinti időben. Nagyon tiszta a kezelés, sem robbanással, sem más veszedelemmel nincs egybekötve.

Norvégiában már legalább 15 óv óta a legszegényebb ember hajlékában is ott van a villamos erő, melyet világításra és apróbb gépek hajtására fordítanak. Ugyan mit csinálnának itt a szegény iparosok igy téli időben villamosság nélkül, mikor náluk a nappal télen alig tart 1—2 óráig, a többi része a 24 órának éjjelből áll ? Ha meg akarnak élni, éjjel kell dolgozniok, ehhez pedig tisztessé es világítás kell, amit nem adhat meg sem a halzsir, sem a faggyú gyertya, sem a veszedelmes petroleum.

Észak-Amerikában, Német- és Franczianádasra s a szeme megtelt könynyel. Ott tud ő csak élni. Itt megöli a levegő, a zaj, az élet. Nincsen neki másutt szép, csak ottaD tud boldog lenni a saját portáján, mikor a két elaggott kutya kezét nyaldosva hízeleg neki. Ki tud úgy főzni, mint az öreg Sári ? Régi hü cseléd, arany a keze, becsületes a lelke. Soha meg nem lopta a házat. Hűségesen szolgált negyven esztendőn keresztül s most is, tudom, várja. Nem is mondta, nem is irta, hogy jön, csak egyszer otthon termett. Mi meg örültünk neki.

I gyszer aztán megint leverte a betegség. Köhögött. Úgy éreztem, hogy itt hagy az öreg. O is mondta nem egyszer. Soha sem emlitettük neki a halált, mert nem igen szeretett volna még meghalni. Ragaszkodott az élethez. Hiszen olyan szép is ez az élet, csak tudjuk az értékét méltányolni. Hetven évével fiatalnak érezte magát. Mi pedig azt gondoltuk, jobb a nyugtató föld alatt, mint igy szenvedni.

*

Este volt. Szép téli este. Künt a hó

országban szintén otthonos a villamos erő a szegény emberek házában is. Patakokat, vízeséseket, a szól erejét használják fel a villamos áramot termelő dynamo gépek hajtására és igy nagyon olcsón jutnak hozzá a villamos erőforráshoz. Naponta mindössze néhány fillérbe kerül a világítás és a gépek hajtása. Ezek valóban egy pár fillérért vásárolják naponkint az áram-termelő kereskedőktől, úgy a világítást, mint a forgató munka-erőt.

Persze nem igy van ez mi nálunk, ahol nagyon is költséges gőzgégek hajtják a dymano gépeket! Nálunk a villamos erő még nagyon drága. Ugyanaz a villamos erő amit Amerikában üzlettelepek állítanak elő, annál tizszerte többe kerül a mienk. No de lesz ez még olcsóbb is. Nálunk is fel fogják idővel használni a természet ingyen erőit a dynamo gépek forgatására és akkor hasonlíthatatlanul kevesebbe fog kerülni a villamos erő előállítása, mint most. Nap nap mellett tökéletesednek a villamos lámpák, melyek nagy áram megtakarításokat tesznek lehetővé.

Elszorul az ember lelke, mikor tapasztalja, hány szegény iparos, varró leány, varró nő, szabó, esztergályos megy időnek előtte tönkre csak a varrógép hajtása miatt i Mindenki tudja, hogy a varrógép a leggyil- kosabb gépek egyike. Alig van eszköz, mely anyira rongálná az ember mellét, mint éppen a varrógép. Sokat gondolkoznak a tudósok azon, hogyan lehetne gátot vetni a tüdővósz tovaterjedésének. Hasztalan minden fáradozás addig, mig az iparos a varrógépet lábbal hajtja, mert ha a legcsekélyebb hajlama is van valakinek a tüdőbajra, úgy ez a foglalkozás egész biztosan ki fogja benne fej leszteni a sorvasztó betegséget. Más dolog az, mikor az r ,i nő leül a varróg éphez, és dolgozik vele egy óráig vagy másfél óráig. Ez a munka sohasem lesz olyan romboló, olyan egószségrontó, mint mikor az iparos ott görnyed a varrógép mellett reggeltől délig, déltől estig, nap-nap mellett egyik héten úgy, mint a másikon. Ezt a gyilkos munkát ki kellene küszöbölni. Ezen a dolgon mindenáron segíteni kellene! De hát ki segítsen rajta? A szegény embernek dolgozni kell, ha mindjárt belepusztul is, mert hát

lassan, zajtalanul hullt a’ fagyos parlagra Bent kellemes meleg és fojtó fájdalom. Körül tekintett fáradtan, bántotta a fény, kínosan köhögve dőlt vissza a régen elfoglalt ágyra. Csönd volt. Fehér hó ott künt, és sötét fájdamon itt bent. Reszkető kezével az enyém után nyúlt. Fáradt, megtört hangon C9ak ennyit mondott utoljára nekem :

— A puskám, meg a két kutya a tied.

Aztán eltemettük. A két kutyát vele. A puska azóta itt van nálam. Gyakran gondolok az öregre. Vézna, sáppadt alakja olykor megjelen s körülnéz megelégedetten, mert ott látja a kedves puskáját, a melyet annyira szeretett, annyira feldicsért, — a falon. Csak a két kutyát keresi, szólítja, mintha nem tudná, hogy ott feküsznek vele együtt a föld alatt. . .

Akkor nyugodtan, csöndesen aludnék s álmát nem zavarná meg semmi sem.

Károlyi Lajos.

tanult mestersége után kell élnie! Ez mind igaz, valamint az is igaz, hogy minden mesterségre szüksége van a társadalomnak, tehát nem is arról van szó tulajdonképen, hogy az iparos ne dolgozzék varrógéppel, hanem arról volna szó hogy az iparos ne a saját testi erejét használja a varrógép hajtására, hanem valami más erőt használjon erre a czólra és ő csak kormányozza a gép járását. Ez nagyon megkönyitené az iparos munkáját és tetemesen csökkentené a varrógéppel való foglalkozás egószségrontó hatását.

íme a villamos erő kényelmesen forgatná azt a varró gépet, az iparosnak csak kormányoznia kellene. A varrógéphez alkalmazandó kis motort beállítaná a villamos telep és az iparos csupán csak az áram használati diját fizetné és egy két forintot fizetne évenkint a gép használatáért. Dehát igy kevesebbet keresne szegény iparos naponkint, mint különben? Erre azt felelem: Egy krajczárral sem keresne kevesebbet, mint most, mert a könnyű kezelés sikeresebbé tenné a munkát, úgy hogy az áramfogyasztás dija mindig megtérülne a végzett munkatöbbletből. De még ha úgy is volna, ami egyáltalán nem valószínű, hogy 30—40 krajczárral kevesebbet keresne az iparos, mint most naponkint, még akkor is fel kellene szerelni a varrógépeket villamos hajtó erővel, mert többet ér az egészség és az élet mint az a pár forint, amibe az áramhasználat kerülne. Ha pedig olcsóbb lesz a villamos erő — ami szintén valószínű — akkor meg épen többet fognak keresni villamos motor segitsógóvel, mint manap.

Kívánatos volna az is, hogy ipari czé- lokra jutányosabban adja a villamos telep az áramot, hiszen ezt kívánja maga a köz- egészségügy.

Szívleljék meg iparosaink az elmondottakat és kíméljék meg, ahol tehetik, — egészségöket, életűket.

A szomorú vég.

A mai kor gyermek-nevelése szomorú és sajnálatra méltó képet tár elénk. A legjobb pae- dagogusok ma már csak tanítanak nehezen, de alig nevelnek. De nem a paedagogusok az okai a mai kor ferde nevelésének, hanem a szülők, kik — honore dictu — nem értenek a neveléshez, mert nevelni tudni kell. Élénk emlékezetünkbe lehet meg a fővárosi kínos eset, melylyel bőven foglalkozni nem akarok, de érintetlenül még sem hagyhatom. Ugyanis néhány iró egy tanítónak a hibájáért, megfeled- kezéseért a tanítói kart „tanbetyár,“ „kosták“ itulusokkal illeti. Igaz, hogy egy tanító sem vállalhat soüdaritást azzal a kartással szemben, ki iskolájában súlyos testi sértést használ, de más oldalról nyugodt lélekkel utasíthat vissza minden oly támadást, mely a tanítói kart álta- ánosan érinti.

Az iskolának, tanítónak nem csak tanítani, de nevelnie is kell és a szülőknek be kell látniok, hogy gyermekeiket az a tanító nemcsak megtanítja az abc-re, a z egy- kettő-re, hanem sok gyermek csiszolatlan lelkét oly alakká formálja, mely Isten, haza és társadalom gyönyörűsége legyen. Be kell látniok a szülőknek azt is — és elismerik még a laikusok is — hogy a tanító nehéz munkát végez, roppant türelemmel, megadással és kitartássá 1 küzd, mig a gyermek-csemetét beoltja, nemessé teszi s mégis vannak, kik ezeket az apostolokat “tanbetyárok-“nak, „kostákénak titulázzák.

A jó tanító jó atya, a jó tanítónő jó anya,