Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)

1900-12-19 / 51. szám

H E T I SZEMLE (51-ik szám.) nek; és ha egyik pillanatban ne­künk önmagában a Végtelent tárja fel, ugyan akkor mind a két kar­jával szivére zár. Az ember azt hiszi, hogy gondolatával utói nem éri és hozzá tapad szeretetével. És eme minden idők legfönsé- gesebb, legerősebb, legszebb, leg- gyöngédebb szellemét ma, mint a földön jártában, a farizeusok és Írás­tudók becsmérlik, gúnyolják és kiir­tani óhajtják a földről. A beíe- héritett koporsókból miazmákkal telitett veszedelmes lég áramlik ki, mely tönkre teszi a társadalom szer­vezetét. Én nemzetem, ne szivd ma­gadba a veszélyt; keresd az éltető léget és nyitsd meg szemeidet a Betlehemből felragyogott világosság előtt. Már hallottad a társadalom pilléreinek recsegését, már láthatod a földért küzdő önérdek véres har- czait, a leplezetlen bűn undokságait, a jellemek megfogyatkozását, a csa­ládi szentélyek beszennyezését, a nemzetek reménybimbóinak fony- nyadását szomszédaidnál. Ugyana­zon fa mindig ugyanazon gyümöl­csöket terem. Ne adj tehát otthont a Jézus szellemével ellenkező ta­noknak csarnokaidban, ne engedd szivedbe férkőzni a keresztény mo­rál fen séges elveivel ellenkező el­veket ! Vajha a karácsonyi ünnepek is­teni békéje, tiszta örömei inegked- veltetnék veled Jézus szellemének édes gyümölcseit és azokat minden­nél többre becsülnéd! Szentsóges Atyánkak, a római pápá­nak karácsonyi ajándéka az egész emberiségnek ajánlva. A 20 ik század látóhatárán uj csillag támadt: ez a pápai körlevél Jézus Krisztusról. Sokan vannak, akik még keresztények­nek nevezik ugyan magokat, de Jézus Krisz­tus istenségét tagadják és szószékeikről nem hirdetik többé. Ezekre illik a mit Krisztus mond : „Aki nincs velem, ellenem vagyon“, és sz. János írja: „Akik tagadják, hogy az Is­ten fia testben megjelent, azok az antikrisz- tusok, Krisztus ellenfelei. XIII. Leo az apos­toli hitvallást a népek és nemzetek számára is a gyertyatartóra helyezi és az egész világ hallatára hangosan hirdeti: Jézus Krisztus Isten és a királyok, a népek és századok korlátlan Ura; a jubileumi esztendő alatt 350 ezer kath. pap ajkairól fog visszhangzani ez a hitvallás az egész világon és több mint 200 millió katholikus nyiltan fogja a szent keresztség és az első sz. áldozás fogadalmait, a Jézus Krisztusban, az Isten egyszülött Fiában való bitet, aki szüleiek Szűz Mariá­tól, megújítani és megvallani. Dicsértessék a Jézus Krisztus, ez az igaz kartholikusoknak a jelszava és üdvözlése, melylyel e század hajnalán napkelettől napnyugatig, déltől északig egymást köszöntik. Krisztus az ut, az igazság és az élet, nemcsak az egyes lelkekre, hanem a népekre is, az egész em­beri társadalomra nézve. Erre az igazságra, mint alapra építi legújabb körlevelét a sz. Atya, melyet rövid kivonatban akarunk szives olvasóinknak ka­rácsonyi ajándékul bemutatni. A sz. Atya igy szól: „Noha a fenyegető bajok miatt nem le­het aggódás nélkül gondolni a jövőre, sőt nagy viharokra is készen kell lennünk : mé­gis, mintha volna ennek az aiáhanyatló szá­zadnak alkonyában valami olyan is, ami reményt kelt, a mi vigasztaló. Ilyen reménycsillag a zarándokok se regei, kik ebben az évben hatalmas áradatban sietnek mindenünnen Rómába, az apostol fejedelmek sírjához, hogy hitöket nyiltan gyakorolják, hogy a rendkívüli jubileumi búcsúban részesüljenek, és az isteni Megvál­tónak hódolatukut a megszokottnál nagyobb buzgósággal bemutassák. A pápa JAielenti, hogy Jézus Krisztus megvallása minden ájtatosság között az első és minden ájtatosságnak a czélja és rendel­tetése, midőn igy szól: Az egyháznak, a leg­főbb pásztornak, úgy mint minden lelkipász­tornak az a hivatása, küldetése, hogy Jézus Krisztust ismertessék meg nemcsak azokkal akik tanulékony szívvel hisznek, hanem azok kai is, akiknek élete hit nélkül és Krisztus szeretető nélkül szűkölködik. irói mánia, mely az ideális világban élők közt dühöng, előbb-utóbb a sajtó után a 7-ik nagy­hatalommá növi ki magát. Az uj nagyhatalom­nak vannak szerencsétlen áldozatai; névsort közöl s első helyen téged említ. A szerkesztő­nek két koronát és egy hizott libát adtam ajándékba, hogy ezt a hirt kacsának nézze és visszaszivja . . írj ! A tizenkettedik meg már vérlázit . . aka­rom mondani tintalázitó ! Kedves Bubalus bubalorum ! Ezen a ke­leti fejedelmeknek hízelgő czimmel a „Társada­lom“ hivatalos lap kijelenti, hogy ez a czim felújítandó és díjmentesen neked adományoz- tatik . . Kérem a protektiodat, hogy mint az ökrök ökre engem fel ne szarvalj. Bőgj már valamit, mert nem tudom, élsz-e vagy mi! ? Ennyi sületlenséget Írsz össze-vissza, hát erre válaszoljak!? Ennek se haszna, se „ke- lett-“je nincsen. Nekem legalább nem kellett. De legalább kék a világ és benne az ég 1 nem szomorú a levelem. Hát igen, igen ; kéken folyik aztán feke­tévé válik minden, a mit írsz. A felfogástól függ. . . Igaz, úgy van ! Ezentúl csak kék tintával Szerencsétlen az, aki soha semmit sem hallott Jézus Krisztusról, de mégis legalább háladatlanságról és rosszakaratról nem vá­dolhatjuk őt; ám de egyszer megismerve mégis megvetni, vagy elfeledni Jé/.us Krisz­tust, oly oktalan és oly sötét gonoszság, hogy az ember arra szinte képtelennek látszik.“ „Jézus Krisztus minden jónak a kútfeje, forrása; az egész emberi nem Jézus által megváltva, nála nélkül főn nem maradhat. Krisztus nélkül hová jutottak a népek '? Sz. Pál nagyon sötét képet festett azokról az időkről. XIII. Leo azután vizszatekint a Meg­váltóra vonatkozó ó-szövetségi Ígéretekre, a melyekből a mostani zsidóság is okulhatna és a megjelent Messiást fölismerhetné. Jézus Krisztus megjelenésével a világon a föld színe egészen megváltozott. Noha, az időt tekintve, mi messze távol kerültünk ugyan a meg­váltás kezdetétől, de azért Jézus Krisztus az ut, az igazság és az élet mostanra és minden időre. Jézus Kristusz útja minden egyes embernek. Vészteljes vándorutakon a mennyei Atyá­hoz, az örökké tartó örömekhez és javakhoz csak egy nekünk az utunk: Jézus Krisztus : „Senki sem jő az Atyához, hanem csak En ál­talam,“ — Jézus Krisztus által, az ő malasztja á tál, törvényének, parancsainak megtartása által, van üdvösség. Jézus Krisztus, a mi testünk, a mi fejünk, és mi tagjai vagyunk, és mint ilyeneknek sokat is kellene szen­vednünk, a küzdelemre erőt ad az örök javak biztos reménysége. XIII. Leo úgy állítja elénk a Megváltót, mint legfőbb törvényhozót; Jézus Krisztus tör­vénye kell, hogy minden törvény fölött áll­jon. Eme törvény megőrzésére és megszilár­dítására alapította Krisztus az ő Egyházát. (Tanítván őket megtartani mind a miket pa­rancsoltam nektek). Az Egyházba tette le az ember üdvösségének minden eszközét, de egyúttal szentül megparancsolta, hogy az emberek csak úgy engedelmeskedjenek az Egyháznak, akár neki magának, s egész életökre vezórökül föltétlenül elfogják : „Aki titeket hallgat, engnem hallgat.“ Ha tehát útja az embernek Krisztus, útja akkor az Egy­ház is, mint Krisztus földi helytartója, kép­viselője: fogok írni, öntsétek ki a feketét . . (Hadd nőj- jenek az uj reklám elbeszélések !!) A kék tin­tacseppek szebbek. JPillich Ottó. Zsiga bácsi. Rókaprémes volt a kabátja, mint egy elkényeztetett városi dámának. Azt a rókát, a melyből készíttette, maga lőtte. Ez egyszer a hitelességért felelősséget vállalok. Mert ezt a két szememmel láttam. Együtt voltunk a tavon túl, a mikor a nádasból felénk tart a róka, egyszerre lőtt az öreg : a prém meg­volt. Ezt, mondom, a két szememmel láttam. Más vadászkalaudja, hogy igaz volt-e, nem tudom, mert a mit elbeszélt, az soha sem volt hiteles. Nagyokat füllentett az öreg. A Szellőt meg a Fecskét feldicsérte úgy, hogy az ember azt gondolta volna, nem is agarak, hanem valami elátkozott lelkek. Azt is mondta nem egyszer, hogy a bunkósbot, kor­szakban Ígértek érte egy zseb bankót az egyikért. Az a bunkósbot-korszak pedig hogy mikor volt? ezt az egyet nem tudtuk meg Éppen azért mondom, folytattam csende­sen a kérlelést. Engedd meg, hogy elolvassam három legutóbbi, a kilencz előbbihez hasonló leveledet. Tévedsz, mikor sztnészvérrel azt szavalod, már rég nem Írtam. Mert Írtál eleget és nem is régen; itt van 1, 2, 3,.......................12 levél 1 A tizedik igy szól: Kedves Barátom 1 Rossz hir kapott szárnyra felőled. Mindenki részvéttel viseltetik irántad s a polgári körök teljesen fejőket vesztették, hogy az anthracen tintával levélirói mániába estél s e miatt a levélhordók tüdejét és lábát, mert nem egyőzik leveleidet hordozni, levélhordóstul kórházba juttatod. Tizenkét levélhordó már végrendeletet csinált, a táskájukat neked hagy­ták tarisznyának . . Legközelebb automata le­vélhordókat fognak alkalmazni villanyos beren­dezéssel . . Válaszod ! A tizenegyedik levél folytatja az előbbi bolond ideákat, azt gondoltad, hogy evvel ki fogna venni sodromból. íme: Kedves Buba (lus)! A vármegye uj, hivatalos lapot indított a „Társadalom“ czimmel. Szerkesztője a „leg­újabb sensátió“ czimen hirdeti, hogy a levél-

Next

/
Oldalképek
Tartalom