Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)

1900-12-12 / 50. szám

3 HETI SZEMLE (50-ik szám.) törlésére vonatkozó beterjesztések tudomásul szolgáltuk. A távollevő állítás kötelesek ki- puhatolására a közgyűlés egy három tagú bizottságot, küldött, ki. Az erdei termékek árát a közgyűlés a múlt évi egységárakban állapította meg. Az eladásra egy évi próba időre behozta azt az újítást, hogy megfelelő bárczakönyv mellett a helyszínén, az erdőkerülőknél is vásárol­ható legyen a fa. A begyült pénzzel a ke rülők annyiszor tartoznak számolni, a hány­szor 400 koronát ér el az összeg. Az erdő­hivatal a tanácsnak havonkint tartozik szám­adását bemutatni. A gránit és keramit burkolatozási mun­kálatokról beterjesztett felülvizsgálati jelen­téseket a közgyűlés elfogadta s az esedékes összeget 60 félévi, egyenlő részletekben ki­utalja a Kissebesi Gránitbányák R. Társaság­nak, illetve a Magyar Kerámiái gyár r. társaságnak. Az előbbi útburkolat 3036.48 négyszögül., az utóbbi 7469.28 négyszögm. területen eszközöltetett, és egyik 41606 koro­nába, a másik 114,739 koronába került. Most következett a gyűlés legfontosabb tárgya, az adómentes házak után kivetendő községi adó kérdése, melyet a közjövedelmek fokozására kiküldött bizottság hozott javas­latba. A tanács a javaslatot pártolta, már csak azért is, mert ezen a czimen 15000 kor. bevétel remélhető a város háztartásához. A tanácsi javaslat az uj adó behozatalát 1902. évtől hozza javaslatba s a főszámvevőt uta- sittatni rendeli, hogy az 1902. évi költség- vetést már ezen alapon állítsa össze. Fejes dr. képviselő a jövőré nézve helyesli az in­tézkedést, úgy azonban, hogy az intézkedés­nek visszaható ereje ne legyen. Kovács Leó egyáltalán nem látja szükségét az uj adó behozatalának. Több kárt tesz azzal a város, mint a mennyi hasznot fog hozni. Ha már minden áron a közjövedelmeket kell szapo­rítani, ott vannak a luxus tárgyak. Vagy hozzák be az agglegényi adót! A javaslatot elvetendőnek tartja. Ifj. Farkas Antal kárhoztatja az intéz­kedést, melylyel meg fogják bénítani az épít­kezést. Keresztszeghy a községi adó beho­zatalát nem tartja jogtalannak, sőt méltányos­nak. A város eddig is nagy mulasztást követett el, hogy az adómentes uj házakat községi adóval meg nem terhelte. Hivatkozik a főváros példájára, hol meg van a 30, 20, 15 éves adókedvezmény, de a községi adót minden háztulajdonos fizeti. Elfogadja a tanácsi ja­vaslatot. A polgármester a javaslat mellett érvel, a főjegyző ellene szólal fel s azt jog­talannak, igazságtalannak tartja. A város két főtisztviselőjének egymással ellenkező vélemény nyilvánítása az uj adóról nem kis meglepetést keltett. Idősb. Farkas Antal pártolja a javas­latot. Érveléseit igy fejezi be : — Van-e joga ezt meghozni a városnak ? — Igen. Van-e szükség erre ? — Van ! Mert szükség van rá, azt elfogadom. Csomay elvettetni kéri a pár­toló javaslatot, de még a Fejes indítványát is. A tervezett adó behozatalával megakaszt­juk az építkezést, pedig szópitószeti szem­pontból mennyire kívánatos, hogy arra a sok kiépittetlen területre mielőbb uj épület kerüljön. Az uj adóval való megterheltetés után a házak értéke 50% al csökkenni fog. A régi házak értéke is le fog esni, a ház- bér meg magas lesz. A városi pénztárnak megszerzőnk 15000 koronát, a kőművesek s más építő iparosok kereset, munka nélkül maradnak. Miből fogják ezek fizetni adóju­kat ? Nem több lesz-e a kár, mint a haszon ? Ha az iparos munkakörének megfelelő mun­kát talál, fizeti adóját. Nincs állama Euró­pának, melyben 50% ot lenne ki az állami és házbéradó, csak Magyarországon. Magyarország még nincs felépülve. E feladat megvalósítása a polgárokon áll. In­dítványozza mindkét javaslat elvetését. Szavazás rendeltetvén el, a közgyűlés 24 szóval 19 ellenében az uj adót 1902.-től kezdődőleg megszavazta, úgy, hogy a köz­ségi adó után késedelmi kamatul 5%-ot rendel el. 1898. évben a hegyen két fúrását ha­tározta el a közgyűlés. A kút fúrására most volna ajánlkozó, de a két kút költségét — 4400 k-t, mivel ott kísérletezés számba megy a kútfúrás — vonakodik megadni, hanem elrendeli, hogy a meglevő kutak jókarban­tartásáról tanult kutmester félfogadásával gondoskodjék a város. A népszámlálásra vonatkozólag előter­jesztett költségvetés — egy naptbiztosnak az összeírás tartamára 40 korona — összesen 1200 korona helybenhagyatott a kövezet vámdijtételek módosítására vonatkozó tanácsi előterjesztéssel együtt. Özv. Kolozsvári Lajosné telkének ketté osztására a közgyűlés megadta az engedélyt. Frölich Róbert villamvilágitási igazgató továbbra is ideiglenes alkalmaztatásban ha­gyatott. Hatósági átiratok. Szabolcsvármegye átiratát a köztisztvi­selők hivatali fizetésének adómentességi tár­gyában tudomásul vették. Háromszék vár­megye átiratát pedig az 1868. évi 44. t. ez. módosítása tárgyában hasonló szellemű feli­rattal támogatja. Hat óra volt, mikor a köz­gyűlést a főispán berekesztette. Élő Rózsafüzér. Boldogasszony szeplőtelen fogantatása ünnepén, deczember 8-án volt az Élő Rózsa­füzér ímatársulat ünnepélyes megalakulása Szatmáron. A sz. misét teljes segédlettel a h. lelkész végezte ; mise után a papság le­jött a templom hajójába, a keresztelő kút mellett kifüggesztett, virággal koszoruzott, égő gyertyákkal körülvett kegyképhez, mely előtt a polgári leányiskola tanulói állottak félkörben sorfalat. A kép megáldása után a h. lelkész beszédet tartott az összesereglett ájtatos közönséghez, amely beszédből idéz­zük a következőket: — „Azokhoz kívánok most szólani, akik szeretnek imádkozni; akik nemcsak kötelességből, megszokásból jönnek a temp­lomba, hanem lelki szükségből; akiknek van : miért, van : kiért imádkozniok. Azokhoz szólok, akik igazán tisztelik a bold. Szüzet; szívből, lelkűk nemes érzésével hódolnak a Megváltó Jézus édes anyjának ; akik hittel, bizalommal vannak az ő égi pártfogása iránt; akiket már az a szűz Anya valamikor meghallgatott, megvigasztalt . . . Miért állunk most itt ? Mert egy képet avattam fel ájtatossá- gunk újabb buzdító jeléül, egy képet szen­teltem meg itt, mely kétszeresen becses mi- előttünk. Becses ez a kép, mert éveken át füg­gött boldog emlékű Hám János püspök alvó szobájában, ez a kép látta a szent életű püspököt a késő éji órákban is imádságba merülve, ez a kép nézett le reá, mikor utol­sót lehelve nemes lelkét visszaadta Terem­tőjének. Kedves hivek ! Ez a kép látott, buzdított már egy szentet, adja Isten, hogy itt uj helyén lásson nagyon sok szentet, buzdítson minden szivet Isten igaz szere­tőiére. Becses ez a kép másodszor, mert a bold, szűz Máriát ábrázolja; a mi édes meny- nyei Anyánk üdvözült alakja néz le róla mireánk, e siralom völgyében kesergő gyer­mekeire. Kedves hivek ! Közöttetek hánynak nincs már édesanyja, hány siratta meg ezer­szer azt a porladó szivet, mely egyedül sze­rette őt igazán . . . Nos, én azt mondom, itt e csodás nőben újra megtaláljátok az édes anya szerelmét, öntsétek ki előtte szi­vetek keservét, hiszen „sohasem lehetett még hallani, hogy valaki tőle gyámoltalanul magára hagyatott volna, ki oltalmát kérte s pártfogásért hozzá folyamodott.“ — Akiket pedig még ölel az édes szülő gondviselése, azoknak kétszeres okuk van e kép elé bo­rulva fölajánlani családjuk boldogságát az égi Anyának. Ide tettük szűz Mária képét jegyesének, sz. Józsefnek szobra mellé, hogy akik a földi életben oly hü társak voltak, álljanak örök példaképül lelkünk előtt: Jézus, Mária, Jó­zsef ! Ide tettük e képet a keresztelő kút mel é, hogy midőn újszülött kisded gyermekeiteket az egyház tagjává fölavatjuk, mikor a ke­resztvíz malasztja hull a kedves főre, az égi Anya nézzen le reá kegyesen, vegye lelkét oltalmába s szeresse őt mind a sírig. Égő gyertyákat tettünk a sz. kép mellé, melyeknek fénye jelképezze a mi élő, lán­goló hitünket. Hiszszük ugyanis, hogy Mária Isten-anyja ; hiszszük, hogy akit az angyal malaszttal teljesnek, az asszonyok közt ál- dottnak nevezett, tiszta volt az eredeti és minden cselekedeti bűn szennyétől ; hiszszük, hogy Mária az égi dicsőségben szent Fia jobbján ül s közbenjárása által rajtunk leg­többet segíthet. Ezt hitték atyáink is, ez a hit volt a magyar nemzet ősi erénye, kik Máriát Nagyasszonyunknak neveztük, ez a hit legyen a jövő nemzedék erénye, vigasztalása. S én hiszem, hogyha e gyertyák itt leég­nek, a ti buzgóságotok, Mária gyermekeinek égő áldozatkészsége gyújt ismét uj gyergyá- kat a mi kegyképünk előtt; hogy szüntelen tanúskodjanak erős, eleven hitünkről. Virágokkal öveztük a képet, hisz a gyöngédséget, a kegyeletet mi sem fejezi ki oly kedvesen, mint a virág, mely mosolyogva öleli a szeretett tárgyat s ott hervad, ott hal el reá borulva. Mi is virágok, élő virágok óhajtunk lenni a bold. Szűz koszorújában, azért ala­kítottuk meg az Élő Rózsafüzért, ezért zeng ajkunkon nap nap után a Szűz Mária zso­lozsmája. Hallgass meg minket, Mária 1 . . . (A bold. Szűz s a rózsafüzér rendkivüli segítségéről mondott érdekes történet, s ennek alkalmazása után igy fejezte be be­szédét) . . . Ezer és ezer ilyen és hasonló példa buzdít, lelkesít minket arra, hogy Máriát tiszteljük, szeressük, hogy a sz. olvasót imád­kozva Mária oltalmát lelkűnknek biztositsuk. Jól tudom ón, hogy sokan vannak a jó érzésű férfiak közt is, kik szivesen imád­koznék mindennap a rózsafüzért, de nincs rá idejök, nincs türelmök, nincs hangulatjuk. íme, aki imatársulatunkba lép, naponta csak egy tizedet kell imádkoznia, — semmi egyéb más kötelezettsége nincs! — s ép oly érdeme lesz, mintha mind a 15 tizedet végig- imádkozta volna. Sőt ha netalán gondjai, munkája közepette elmulasztja egy nap imá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom