Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1900-11-21 / 47. szám
„H E T I SZEME Eu (47-ik szám.) 3 nem még működési szempontból is tökélete sebb volna a szerelés. Nem gáncsoskodás vezeti toliunkat, midőn ezt az ügyet a nemes város figyelmébe ajánljuk, hanem a legjobb akarat. Örömmel tölt el bennünket Szatmárnak nagyszerű haladása és csupán azt óhajtanok, hogy a lehetőség határai között a hasznos mindig a széppel legyen párosulva, A kender-termelés felkarolása megyénkben. Agrár viszonyaink tagadhatatlanul mostohák. Megcsontosodott, de elavult szokások , rossz esztendők, a termények csekély ára, a reánk kedvezőtlen vámpolitika, a munkáskérdés kiélesedése és a nagy adók azok a tényezők, melyek a jelenlegi állapotot megteremtették. Égető szükség van a reformokra.; Állami életünknek eme fontos orgánumát a földmivelés ügyét addig kell reconstruál- nunk, a mig nem késő. Ám az újjászervezés nagy munkáját nem hajthatja végre az állam egymagában, a bajok orvoslására nem elégséges a gazdák országos szervezkedése, sőt még a helyi viszonyoknak megfelelő modern gazdálkodás meghonosítása sem, hanem e hármas hatás összmüködése teremtheti meg a nagy horderejű eredményt. A maradiság- ból kivetkezett, az anyaföldet egész intellec- tualis és physikai erejükkel művelő gazdák saját érdekeik megvédésére és a merkantill rendszer túlkapásai ellen alakítsanak országos szövetséget és ezt anyagilag és erkölcsileg támogassa az állam! A specialis viszonyokat szemmel tartó s azokat a közzel harmóniába hozó irány lesz az egészséges magyar agrár politika. Megyénk gazdasági egyesülete is ezen elvnek szegődött zászlója alá. Üdvös intentiójának legújabbika a kender termelésnek akar propagandát csinálni Szatmár vármegyében. Ám lehetnek, a kik jelentéktelennek, sőt czélszerütlennek tartják a mozgalmat, de mi örömmel üdvözöljük, uj, jobb állapotok megteremtésére üdvösnek tartjuk annyival is inkább, hogy az állam is megígérte hathatós támogatását. A utóbbi években megyénk gabona termelésének meny- nyisóge s annak ára olyan kedvezőtlenül alakult, hogy a gabona termelés alig hozott „A nép, a nemzet fájának gyökere — mondja Roscher. A korona virágai, levelei és ágai, sőt maga a törzs is elhalhat, de ha a gyökérzet egészséges, ismét megifjodhatik. Ám, hol a gyökér nem sokat ér, az egész fa is kivész I“ A történelem igazolja uraim I hogy a nemzetek életében a rohanó korszellem viharai csak ott okoztak végpusztulást, hol a nemzet elszigetelt vagy felsőbb rétegeinek leszivárgása korhadt gyökerekre találtak. Mig ott, hol a nemzet fájának gyökere el- lentálló képességét megőrizte, föntartotta — a nagy vihar, a szomorú pusztulás után kibújtak az első sarjak, hogy belőlük újra törzs, ág, levél és korona képződjék. Bámulattal tekintünk a maroknyi, de hős búr nép felé. Idegenbe szakadva, körülvéve a közlekedés óriási méreteitől, az amerikai világ szellem csalfaságaitól: ugyan mikép őrizhette meg csudával határos módon ez a kis nép ősi hitét, erkölcsét, összetarto- zandóságának hihetetlen erejét? Mert családi tűzhelyein, mert iskoláiban féltékenyen őrizte hitét, erkölcsét, ősi szokásait. Mert minden búrnak vérébe szivalami jövedelmet, sok esetben pedig határozott veszteséggel járt. Gfabnán kivül még tengerit szokott termelni nálunk a kisbirtokos (a nagy is legtöbbször) és ha erre is mostoha esztendő járt, akkor nagyon sok gazdának megrendült a tisztességes existen- tiája. A kis birtokosnak tehát, kinek érdeke legjobban veszélyeztelve van, fel kell hagyni a megszokott egyoldalú gazdálkodással s a búzán és tengerin kivül blyan növényeket is kell termelni, a melyek földjén haszonnal ter- melhetők s igy jövedelmi forrása tübbszörö- södhet. Az óhajtott czél elérésére — a mi éghajlati és talajviszonyaink között -- legalkalmasabb a kender. A kender agyagos vagy homokos hu- musban dús talajt kiván. A láp lecsapolása által nagymennyiségű televényföldet nyertünk, miért ne értókesitenők azt. S mily szép összeget, jövedelmez a kenderrel bevetett cat. hold ! 173 frt 14 krt hoz évenkint, mig a zab 28 frt 81 krt, a rozs 37 frt 54 krt, a búza 52 frt 14 krt. Igaz ugyan, hogy a kender termelés nagyobb munkaerőt igényel, mint pld a búza vagy a tengeri termelés, de ez egyrészt az egyéni agilitás fokozását idézi elő, másrészt pedig a munkásnak olyan időben biztosit keresetet, melyben a régi rendszer szerint nem volna. Társadalmi tekintetben is előnyös tehát a kender termelés, mert a mezőgazdasági munkás helyzetén nagyot lendít. így a legszerencsésebbkülönös növények egyike a kender, mert az egyéni hasznot úgy teremti meg, hogy abból megfelelő perczent a közügyek szolgálatára is jut. Ezeken kivül termelése által eleje vétetik a talaj egyoldalú kizsákmányolásának és az abból folyó káros következményeknek. Természetszerűleg intensivebb gazdálkodásra serkenti a termelőt. Gyors növekedése és sürü állásánál fogva minden gyomot, gazt elnyom. Fejleszti a házi ipart, a téli hónapokban biztos keresetet nyújt a nőknek, az egész házinópet ellátja jóminőségü és különben drága pénzen beszerzendő vászonnal. Végre az eddig termelt szatmári kender vetekedett a bácsival. Nagyon könnyű tehát és hiszszük, gazda közönségünk siet is levonni a kon- sequentiát. vódott, hogy csak ezek az alapok, ezek a gyökerek tarthatják, fejleszthetik éltüket. Más nemzetekről is szólhatnék I De hiszen maradhatunk itthon, és felvethetjük a kérdést: vájjon mi mentette meg a mi nemzeti géniusunkat ? Mikor — és hányszor idegen erkölcsök, Ízlés, szokás, ruha, nyelv úgyszólván elferdítették, elmosták a nemzeti szellemet ? A pusztulás közt ott maradt a falvakban, a nép családi tűzhelyein, az iskolákban a szentegyházakban egy-egy gyökere a nemzet nagy fájának. Azokat a gyökereket nem téphették ki sem a politikai tusák, sem az érintkezés, sem a kornak szelleme. Mindezekből láthatjuk, hogy ha a népiskola, a népnevelés a kornak vagy társadalomnak irányt nem szab, de igenis elsőrangú tényezőnek kell lennie arra, hogy megőrizze a nemzet ős alapjait, hitét, honszerelmót, erkölcsét, nyelvét, erényeit, egyszóval mindazt, a mi őt egységes élni tudó nemzetté teszi. * * * (Vége köv.) Azonban a kender termelésnek egyik legfontosabb és legkényesebb mozzanata az áztatás. Ha az áztatás nem felel meg a kivánalmaknak, az eredmény problematikus. Az áztatásnál főszabály, hogy a kender egyenletesen ázzék, hogy a viz ne tartalmazzon vasat, vagy más festő anyagot, melyek a kenderrostot kisebb, nagyobb mértékben megfesthetnék, hogy a viz ne legyen nyálkás stb. Mindeme követelményeket kie- légiti a müáztatás. A müáztatót legczél- szerübb kőből vagy téglából építeni. A mi szükségleteinknek megfelelőt építhetnénk 8 —10 ezer írtért. Ezt az összeget magán vállalat vagy szövetkezeti utón bár, de a föld alól is elő kell teremteni A befektetett tőke busásan megtenni kamatait, emellett az áztató anyagi kultúránk terén missiot fog teljesíteni. Mint halljuk, a gazdasági egyesület itt is elvállalta a közvetítést. Reméljünk tehát egy jobb jövőt, kis gazdáink helyzetének fellendülését! Hire k. Gyászmise. Boldogult királynénk neve- napján, e hó 19-én ünnepélyes gyászmise volt a székesegyházban, melyet maga a püspök ur Ő méltósága mondott. Díszes katafalk volt felállítva a templom közepén. Az Jelhunyt emléke iránt táplált kegyelet megtöltötte a nagy templomot. Ott voltak az összes hivatalos hatóságok, a tisztikar képviselői, a tanintézetek növendékei tanáraik és tanárnőikkel. Rajtok kivül a közönség soraiból is szép számmal jelentek meg, hogy imádkozzanak lelki nyugalmáért e nemzet nagy halottjának, kihez életében hazánk összes lakossága odaadó szeretettel vonzódott. Az iskolák kegyelete. Elhunyt királynénk nevenapján városunk összes tanintézeteiben kegyeletes gyászünnepélyeket tartottak, hogy az ifjúság leikébe élénk színekkel .vésődjék be a boldogult emléke. A kir. kath. főgymná- siumban Fölkel Béla főgymn. tanár intézett magas sziuvonalon álló beszédet az ifjakhoz, nagy hatással fejtegetvén nagy királynéknak a haza szolgálatában kifejtett rendkivüli érdemeit. — A kir. kath. tanítóképző intézetben a bevezető ének után Báthory Endre aligazgató szólott az ifjúsághoz, szivökre kötvén, hogy mint a nép leendő nevelői, ápolják az elhunyt emlékét a jövő nemzedék szivében. Oaál Lajos és Duchnovszki Károly IV. oszt. növendékek sok érzéssel és ügyesen szavaltak. Fischer Pál egy szép orgonadarabot adott elő, Filius Aurél a boldogult életét méltatta gondosan készített felolvasásában. A befejező gyászének után Ferényi János igazgató meg- kapóan ecsetelte a magyarnak azon kiváló szép tulajdonát, raelylyel az ősök emlékének áldozik, — ezt ajánlotta az ifjak figyelmébe — A zárdában fennálló nőképző intézet megható gyászünnepséggel rótta le a kegyelet adóját megboldogult Erzsébet királynénk emléke iránt. Chopin egyik balladája és Bet- hoven gyászindulója volt az ünnepség kedvesen komoly kerete, melybe szavalat, felolvasás és a képző-intézet növendékeinek teljes kara által zongora kíséret mellett előadott gyászdal volt ügyesen beillesztve. Erzsébet királyné mély vallásossága, a magyar nemzet iránt való rendkivüli szeretető, a szenvedők iránt való részvéte és nagy szerénysége, — e négy nagyszerű jellemvonás bővebb fejtegetése volt a csinos felolvasás
