Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1900-11-07 / 45. szám
XII. évfoyam. 45*ik szám. Mzatmár. 1900. November 7 9í yj HETI SZEMLE. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. vA ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre — — — — — — — — 6 korona — fillérFélévre — — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — — — 1 50 „ Tanítóknak és kéznniiparosoknak egy évre 4. korona Egyes szám ára 20 fillér. Nyuzás az elevenig. Ha megfordul az ember az adózó nép között, mindenütt azt lehet hallani : sok az adó, nem birjuk fizetni, lehúzzák rólunk az utolsó darab ruhát. És ez nem puszta szóbeszéd, hanem az élet küzdelmeiben kisajtolt szegénységnek kiáltó panasza. Elmondhatjuk a jelen nehéz viszonyai között nemcsak a föld- mives népről, de a nagyobb birtoku gazdaközönségről is, hogy nem tud megélni. Ennek daczára nemhogy könnyíteni igyekeznének sanyarú helyzetén, de napról-napra egész a végkimerülésig mindinkább csírázzák. Az uj kataszteri felmérések alkalmával a földbirtoknak jelentékeny részét magasabb osztályba sorozták. Hogy micsoda mérték itt az irányadó, nem is tudjuk azt el se képzelni. Láttunk első osztályú földeket, melyek alig adják ki a bevetett magot. Ha felszámítja az ember a munkabért, amit éven által reá kell fordítani, oda lyukad ki, hogy deficitje van. Hát azt a rengeteg adót, amiért kihúzzák a párnáját is a feje alól, hogy teremti elő ? . . Lehet igy boldogulni a már különben is koldusbotra juttatott gazdának ? . . . Ez még semmi! . . Hanem az az eljárás, hogy a felrangfokozott Felelős szerkesztő lí Á T 11 O K Y END K E. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY-SAJTÓ.“ birtok után az esedékes adótöbbletet négy évre visszamenőleg bevasalják, minden jóérzésü emberben csakugyan fellázítja | a vért. Ez a hóhórolásnál is keményebb mesterség. Ki csudái kozhatík ezután, ha e szegény föld népe ott hagyja minden pereputtyát és megindul kezében egy vándorbottal a nagyvilágnak. Hiszen itt csakugyan nem lehet megélni. Kiveszik a szájából az utolsó falat kenyeret.; Miféle gazdaságú politika ez ? . Vagy az igazságnak mekkora mértéke? . . Hiszen a törvények visszaható ereje nincs, — legalább nem szokott lenni. Miért alkalmazzák épen ott, ahol legérzékenyebben sújtja a népet? . . . Vagy azt gondolják talán, hogy ez mindössze is kicsinyes dolog! . . Azon a földön, mely az évi terhét sem bírja kifizetni, hogy fogja bevenni a gazda a kirótt adót négy évre visszamenőleg? . . Bizony sehogy sem ! . . Vegyen kölcsönpénzt, ha másként nem kap, uzsorára is, mert különben eldobolják a házat a feje felől. így pusztítják a magyarságnak életerejét! . . így teszik tönkre a hazának fentartó elemét, a földmi- ves népet. Régi nóta már, hogy Magyarország a fekvő birtokra van utalva, — ebből kell élni a nemzetnek. Ha az ingatlan elkallódik a magyarság kezéről, s idegenek tuA szerkesztSség-et és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „ Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vetetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdán. lajdonába megy, neki is pusztulni kell. Mindennek daczára épén ez az osztály van kiszolgáltatva legjobban a spekulátiónak. Az ő bőrét nyúzzák minden oldalról. Nemcsak az uzsorások meg a börziánerek, :— de mostoha gyermekei ők magának a magyar államnak is. Nem nagyhangú beszéd, nem semmit mondó frázis ez, —szomorú tapasztalata régmúlt időknek. Azokat kellett kiszolgáltatni a nemzet hiénáinak, akiknek zsírjából kényelmesen lakmározhattak. De most már nincsen is miből !! . . A hajdan jómódú magyar gazdaközönség küzkö- dik a nyomorúsággal. Aliberális uralom dicső múltjának parazitái! . . . Legalább most kellene rajtok segíteni, most az utolsó órában, hogy megerősödhetnének, s nyomasztó helyzetükből a lehetőségig szabaduljanak. De nem ! . . Lelketlenül igazságtalan adókkal terhelik őket. Pedig, ha elmállik a fundamentum, össze kell roskadni az épületnek is. A gazdaközönség a magyar nemzetnek fundamentuma. Vigyázzanak, akik ennek az alapnak köveit tördelik, mert egyszer rájok szakad az egész alkotmány. „Reggeli levél.“ Non oportet, ut fiant skcndala ! Nem könnyű az igazságot meglelni, s annak keresése jellemzi a nagy emberek éleTÁRCZA A mérgezett pogácsa. Tercsi néni nagyon jó történeteket tud mondani abból az időből, mikor ő még fiatal volt. Most sem mondja a hamut mamunak, pedig már túl van a hetvenharmadik éven, de a mérgezett pogácsák históriája még akkor történt, mikor ő fiatal leányka volt. „Jaj, ne tegye az újságba a nevemet, mert még valami bajba keveredem,“ mondá, midőn tudtára adám, hogy újságba kellene tenni, olyan jó a történet, a mit elmondott. Ennek daczára én mégis leirom : „Gazdag alföldi városban laktunk. Jómódú gazdák laktak a környéken, ezek közt volt két ismerősünk : egy öreg ember, öreg feleségével. Akkoriban még sok rabló élt az Alföldön, nem volt biztos a járás se nappal, se éjjel. Egyre-másra hallottuk, hogy itt is, ott is kirabolták az utasokat. Egyszer egy télen nagyon sok patkány volt a mezőkön s bejöttek a tanyákra is. A két öreg Ismerősünknek azt tanácsolta valaki, hogy készítsenek mérget, tegyék azt pogácsába s szórják ki a mezőn olyankor, midőn semmiféle jószág nem jár arra, a patkányok megeszik s kipusztulnak. Csakugyan úgy tett a két öreg. Elkészítek a pogácsákat s felültek késő este a szánra, hogy kivigyók a mezőre. Bort is tettek fel, hogy igyanak, ha fázni fognak. Az öreg maga hajtá a lovakat. Alig haladtak el a belsőség mellett, midőn négy lóhátas rabló állja körül a szán- kát, revolvert tartanak a holtra-ijjedt öregek felé, hogy azonnal lelövik őket, ha nem engedelmeskednek. Le kellett szállaniok a szegényeknek a szánról a hóba. Megkötözték kezüket, lábukat s bedobták őket az árokba, maguk pedig beültek a szánkába, mert fáztak, lovaikat a szánkához kötötték. Kezdték kutatni, hogy mit találnak ott. Csakhamar megtalálta az egyik a [pogácsákat. a másik a bort. Mind örvendtek, mert éhesek voltak s mohón ették meg a pogácsát s kiitták a bort, miközben tova hajtottak. Az erős méreg csakhamar működni kezdett. Otthon ezalatt aggódva vártak az öregek visszatérésére felnőtt gyermekeik. Egyszerre-csak jön a szánka. A gyermekek azt gondolták, hogy megjöttek a szülők s kiszaladtak. De elcsodálkozva látják, hogy négy idegen ló van a szánkához r INGÜK JÓZSEF szabó üzletében Szatmár Deák-tér (városház épület.) Teljes katonai fölszerelés! czikkek raktára, egy éves önkéntesek, tartalékos tisztek elegánsan és előnyösen fölszereltetnek, elvállalom mindennemű egyenruhák átalakítását, polgári ruhák a legújabb divat szerint készíttetnek. Papi öltönyök, reverendák előnyös árban.
