Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1900-10-24 / 43. szám
3 „HÉT I S Z E M L E “(43 ik szám) f L [ forgalomra használtközteret megkisebbitette.“ Ellenkezőleg, inkább azt mondhatnók, hogy a község kisebbiti meg a róm. kath. templom közterét, midőn kél oldalról közlekedési utat nyitott a róm. kath. egyház területén. — Mérk községének még egy talpalatnyi területe sem volt, mikor az a köztér, melyen a róm. kath. templom áll, mára róm. kath. egyházé volt. Mérk községnek csak az 1865. évben megkötött úrbéri szerződés megkötése óta van ingatlan tulajdona, mig a róm. kath. egyháznak még 1813. évben ajándékozta a méltóságos gróf Károlyi család, mint egész Mérk akkori földesura, ama közteret, melyre a róm. kath. templomot épitették, még pedig minden mesgye vagy határkijelölés nélkül. Ennélfogva akár van, akár nincs az egyházra kebelezve, mégis csak a róm. kath. egyházé a kérdéses köztér. Mérk község nem is formált ahhoz jogot sohasem. Domahidy fogadatlan prókátorságát pedig ezennel visz- szautasitjuk. Az eddig elmondottakból önkényt lehet következtetni, hogy Domahidy állítása, midőn azt hölögi, miszerint a róm. kath. temp- Tom kerítése a közlekedést lényegesen akadályozza, csakis az ő halluczináló agyának a szörnyszu 1 ottje. Urodalitös dölogi 20 évig nem akadályozta, de most, hogy bosszút állhasson a róm. katholikusokon, akadályozza. Ne nevettesse ki magát egészen. . . No amit még ezen kívül mond, hogy ő a községi vagyon megóvásának, egészbentartásának ellenőrzése szempontjából tartja a kerítést el- távolitandónak, az már valóságos imperti- nenczia. Hát mikor erőszakosam törvényszegéssel foglalta el a községi ingatlan vagyont, hol maradt az „ellenőrzési szempont ?“ Avagy talán csak a róm. katholiku- sokkal szemben gyakorolja Domahidy az ellenőrzést? Ejnye 1 ejnye 1 Lámcsak, így bújik ki a szeg a zsákból 1 Az efféle közi-, gazgatás nem csak kálvinista, de kétkulacsos is. Különben Mérk község képviselőtestületének nincs szüksége Domahidy ellenőrzésére. Nem bízzuk ám kecskére a káposztát. Ha valaha, akkor erre igazán elmondható : Difficile est satyram non scribere. . . . Végre azt kérdem Domahidy kálvinista gondnok- és főszolgabírótól : tóditott-lóditott-e aki magam is szegény ördög vagyok ? . . Kitudná azt megmondani ? . . . . Távoztakor könybelábadt szemmel még egy hálás pillantást vetett felém, meghajtotta magát s eltűnt azok között az emberek között, akik nem akarnak rajta segíteni. Hogy eddig nem tért a bűn ösvényére a szívtelen emberek között, egy kis igénytelen keresztecskének, [anyai örökségének köszönheti. De ha majd egyszer az a kis talizmán kiesik remegő kezéből; ha a nyomor, a szenvedés, a könyörtelen emberek szívtelen bánásmódja annyira elerőtleniti tagjait, hogy nem fogja többé bírni azt szorongatni, csókolgatni; ha az önfentartás ösztöne diadalmaskodni fog a józan ész felett, s a bűn ösvényére tereli lépteit: kit fog ezért terhelni a felelősség ? 1 . . . Azt a társadalmat, a mely nem tudott, vagy nem akart rajta segíteni; azokat az embereket, akikhez segedelemért fordult s azok nem segítettek neki szükségében, de szívtelenül elűzték, kitaszították magok közül. Ha sok a tolvaj, a rabló, a gyilkos, a becstelen : úgy annak maga a társadalom az oka; annak a szívtelensége termi a rossz gyümölcsöket. Ez a társadalom bűne, megbocsáthatatlan bűne. Badics Mihály. mái' életében nagyobbat, mint mikor odabi- gyosztó otromba indokainak végére : ,.a mérki *ev. ref. egyház által a templom körül hatósági engedély nélkül, önhatalmúlag épített drót-keritós már előzőleg hatóságilag eltávo- -lntatoü“. ! Nem tudom biztosan, kit akar becsapni is félrevezetni ? De hogy Domahi- “TlyPbecsapták és félrevezették, az szent igaz és tagadhatatlan tény, mert az ev. reformátusok kerítése mai napig is ott van, a hol volt. Experto crede Ruperto! Csak mindig Jgaz marad a közmondás : Aki nem tud ara- busul, az ne beszéljen arabusul í — Hrabovai Hrabovszky István plébános. Fötisztelendö Szerkesztő ür! Örvendetes jelenség az, hogy a helyi sajtó, — bármint nyilatkozzék is róla a Vigadó czimü társaság — folyton fokozódó energiát s lelkesedést fejt ki a közügyeket illető kérdések megvitatásában. Argus szemekkel ellenőrzi a hivatalos személyek működését, kikutatja s megszellőzteti a visszaéléseket, kellőképen méltatja az érdemet, sürgeti a belső, reális fejlődést, minden követ megmozdít polgártársaink anyagi és erkölcsi jóléte érdekében, erős hangon elitóli az indokolatlan költekezéseket, hajthatatlan és rettenthetlen a fenyegetésekkel szemben, búzdit a társadalmi harmóniára, orvosolni iparkodik a sebeket s gyógyítás czéljából felfedi a bajokat, a szükségleteket. Hogy mindeme hasznos missió teljesítésében a „Heti-Szemlé“-nek oroszlán része van, azt talán mondanom is felesleges. S amit az ősz Farkas Antal, mint elvet szépen fejtegetett a tanácsteremben : svaviter in modo, fontiter in re, azt a Heti Szemle egy tizeden keresztül teljesiti a gyakorlatban. A legutóbbi számában is kellemes modorban egy látszólag csekély, de a közre, a publikumra nézve fontos intézményért: a városi hordárok rendszeresítéséért em&k szót. Az ember szinte csodálkozik, miként lehet az, hogy e semmi anyagi áldozatba nem kerülő, szükséges intézmény hiányzik városunkból. A nyugodt, tárgyilagos felszólalásnak, azt hiszszük, illetékes helyen meglesz a hatása. Eme felszólalás bennem is eszméket ébresztett, melyek megvalósulás esetén a közönség érdekét szolgálnák. Először is a villamos vasúttal az egész várost, vagy legalább is a Németiben levő főbb utczákat behálóz- tatni óhajtanám s megállóhelyek felállítását kívánnám a kultur intézetek : gymnaziumok, képezde stb. közelében. Jelenlegi alakjában a villamos közlekedésünknek egy halva született organismusa. A piacztól az állomásokig terjedő ut olyan rövid s az óv legnagyobb részében olyan kényelmes e végpontok közt elterülő széles asphalton járni, hogy a piaczon lakók, a törvényszékhez, hegyi vasúthoz törekvők is ritkán fogják igénybe venni, minthogy a fizetéssel nem lesz arányban az időnyereség. Vegyük még hozzá, hogy épen a villamos által megfutott utón lakó polgártársaink közt van a legtöbbnek magán fogata, a ki bizonyára, pláne, ha többedmagá- val akar a vonathoz menni, vendégeket ki- kisérni stb, nem azért tart lovat, hogy villamoson utazzék. A piaczon túl lakóknak vagy e körön túl elfogultaknak, pld. szol- gabirósághoz igyekvőknek, egyátalán nem érdemes villamosán utazni. A legtöbbször rövidebb utón érhetnek czóljukhoz, mintha a piaczra lekerülnének, ezenkívül, ha egy kis csomagjuk, bundájuk stb. van, a piacztól hordárt vagy bérkocsit kellene fogadniok s igy sem időt, sem költséget nem kímélnének. Mig ha az egész várost behálóznák a vasúttal s a közlekedés és személyi forgalom góczpontjain megállóhelyekről gondoskodnának, a kupék különösen esős, zivataros időben, nagy hőségben, rosszul, világított (?) téli estéken tömve volnának. Ám azt mondják, ha nem lesz személyforgalom, lesz helyette áruforgalom. Legvirágzóbb üzleteink a piacz körül vannak, ezek részére fogja majd a villamos a kereskedelmi czikkeket szállj ani. Ugyde nyilt titok, hogy a vásárteret a nemes magistrates mihamarabb el akarja a piaczról tétetni. Ekkor bizonyára nagyot csökken az eddig virágzó üzletek forgalma, az uj vásártér körül kinyílt kereskedések gyorsan fellendülnek s a régiek nem lesznek képesek elegendő alapot szolgáltatni a villamos létfentartására. De a város reputaczi- ója is kivánja, hogy ne lépjen pirulva egy csonka, béna intézménynyel a világ elé, ne legyen kritika és gunytárgya a vidék előtt, hanem egy, a forgalom hasznára és a közönség előnyére, kényelmére szolgáló egészséges intézményt léptessem életbe, hamar épen villamos vonatot akar behozni. Addig is, mig a villamos kiépül, sőt azután is szükségesnek tartjuk az egylovas bérfogatok számának felemelését. Egy lovas fogat alig volt eddig 1 vagy kettő. A két lovas drága. A vonattól bejövét 80 kr. a tarifa, ha a legközelebbi faluig akar az ember utazni, 3 írtnál alább szóba sem áll a fiakke- res. Á Perényi-utcza közepétől a piaczig mentem egy alkalommal bérfogaton s 1 irtot követelt a kocsis. A szerényebben javadalmazott intelli- gentia, iparosaink, a tanuló ifjúságot látogató szülők, gazdaközönségünk, szóval a város lakosságának 3á része sürgősen követeli az egylovas bérfogatok intézményének behozatalát.. Nekünk szokszor kell fiakkeren utazni és nem tartjuk lealázónak, ha egy lóval haladunk. Ellenkezőleg szívesebben nézünk két gebe helyett egyet magunk előtt. Ám, aki az előítélet rabja, vagy a ki fiakkerrel akar parádézni, fizessen többet, de mi a mentül olcsóbb közlekedési eszközt óhajtjuk, mert kevés jövedelmünkből sokat nyel el az adó, nem marad tehát luxus-költekezésekre. Ma már minden városban van egylovas bórfogat, miért ne lehetne nálunk is. Ha a gazdagabb polgárok által lakott városoknak, sőt magának a fővárosnak nem derogál megengedni ezt a közlekedési eszközt, miért, szógyelné Szatmár ? Ne higyjék a tisztelt vezető férfiak, hogy elszigetelten állok városunk társadalmában, toliam a köz-óhajnak adott kifejezést, mint ezt az aláírók százaival tudnám bármely pillanatban demonstrálni. Ideje volna már egyszer az elkeseredett polgárok igényeit is tekintetbe venni s nemcsak mindig zsebükre appellálni. Cívis. Hírek. Tisztelettel leérjük mélyentisztelt előfizetőinket, szíveskedjenek előfizetési dijaikat és a hátralékokat kiadóhivatalunkba minél hamarább beküldeni. Rómából haza. 0 méltósága a püspök ur ma délután 2 óra 23 perczkor római utjából haza érkezik. Az állomásról egyenesen a székesegyházba megy, hol a jelenlevőkre áldást fog osztani. Szatmár dicsősége. Honvógségünk kiváló lelki és szellemi tulajdonokkal megáldott ezredesét, Ludmann Gfyulát Budapestre dandárparancsnoknak szólította el tölünk a királyi kegy. Nagy kitüntetés ez nemcsak ő reá, de Szatmárra is, mely magáénak vallotta e derék férfiút. Mióta városunkba jött, élénk figyelemmel kiséri annak minden társadalmi törekvését, s azoknak előmozdításában családjával jelentékenyen kivette a maga részét. Úgy is mint ember, úgy is mint katona tisztelettel párosult szeretetet hagyott hátra mindazok szivében, kik valaha vele érintkeztek. Alattvalóival atyailag bánt, épen azért oly nagy és őszinte a fájdalom, mely távozása alkalmából eltölti úgy a tisztikar mint a legénység szivét. Szeretettel párosult erélye azért mindig ott őrködött ezrede felett, melynek kikép-
