Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1900-10-10 / 41. szám
2 és valószínűleg meneszteni^ fognak még háromszor annyit. A képviselő- választások küszöbén állunk. Ez nekünk polgároknak nem hoz semmi örömet, mert nincs ebben a manőverben rendszerváltozás. A főispáni méltóság ott marad a Tisza — Bánffy rendszer sarában. Akik az uj kormány ügyét előreláthatólag nem voltak hivatva előmozdítani a közeledő választásokon, azokat elcsapták, hogy helyüket megbízható elemekkel lehessen betölteni. Ennyi az egész. Se több, se kevesebb. Nem nyert ezzel a nemzet egy fabatkát sem. Hol van Apponyi és azok a férfiak, akik egykor kardot rántottak a főispáni méltóság védelmére. Adják vissza a vármegyéknek a főispánokat, kik őrei legyenek a polgárság jogainak és nem hóhérai. Ebben az irányban tisztítsák meg a miazmáktól a levegőt, akkor kalapot emelünk a tisztogatás munkája előtt. A régi rendszerben karri- katura ez a nagyhangú frázis. Mit érünk azzal, ha az egyik basa helyett jön más, — de az is basa, sőt talán még keményebb mint a kiér- demült. Egy elég fontos ügy. Tagadhatatlan, hogy Szatmár halad. Nem mondhatjuk ugyan, hogy minden irányban, sőt igen sok téren több a visszafejlődés, mint a haladás. Koldus a polgárság, ez szent és való. A kultúráért nem áldozunk semmit, mert az iránt nincsen érzék a kupaktanácsban. No de aztán van sok minden egyebünk. Aszfalt, beton és keramit, villany és villamos, városi kioszk és nyári sétahely, 120 perczen- tes pótadó, sőt ezeknek a tetejébe egy vigadóra is alapos és vérmes reményeink vannak. Ekkora rohamos fejlődés és nagyvárosias szin mellett szinte csodálkozik az ember, hogy Szatmáron nincs valami, amivel csaknem minden valamire való város rendelkezik. Pedig minálunk úgy terem a praktikus ember, akárcsak a gomba. Csupa praxis vagyunk. Alig van köztünk valaki, akinek az agyában ne forrna valami nagy alkotás. Persze igen sokszor talán szerencsénkre csak az agyban marad s válik belőle megcsontosodott ideál, melyet a még praktikusabb generatió minden bizonynyal nyélbe fog ütni. így hiszszük legalább. Miután praxist és ideált ilyen bizarr módon sikerült egy kalap alá venni, hát már kirukkolunk, hogy nekünk is van egy ilyeu praktikus ideálunk, melyet talán nem is ártana a praxisba átvinni. A közönségnek még a feje sem fájul meg tőle, kényelmi szempontból pedig rendkivül előnyös. Hogy lehet az, hogy Szatmár városában nincsen olyan fajzat, mely megkímélné az embert például attól, hogy ne legyen kénytelen, teszszük fel, a vasúttól czakkon- pakk, tehát kufferestől, bundástól és még nem tudjuk miféle jószágostól betörtetni a lakására. Mert fiakkerre ám nem mindenkinek és nem mindenkor telik. Azok az elemek, melyekkel ilyenkor segíthet magán a szegény utazó, bizony nem bírnak olyan ga- rantiával, hogy hidegvérrel bizhassa reá a czók-mókját. Megtörténhetik, hogy lába kél bundának, bekecsnek. Hogy végre komolyan beszéljünk, nincsen Szatmár városának hordár intézménye. Igen sokszor vagyunk pedig olyan körülmények között, hogy s ükségünk lenne jó szolgálatukra. Nem volna szükséges egyszerre fővárosi lábra állítani, fejlődik az aztán magától is. Szatmár város úgy számaránya, mint forgalmánál fogva 5—6 hordárnak tudna tisztességes keresetet adni. Egy praktikus vállalkozó szellemre volna szükség, ki ezt nyélbe ütné. Természetesen városi potentáttól várjuk. Nem volna szükséges, hogy a város egy fabatkát is áldozzon reá. Fentartja az magát. Csak a rendőrség felügyelete alá keil helyezni és megszámozni őket. Ha most állítanak ötöt, öt év múlva lesz tiz, tiz év múlva se szeri, se száma. Csakhogy nálunk a praktikus elméknek ilyenre nincs gondjuk, sokkal kényelmesebb dolog a polgárság zsebén praktizálni. Vegyék fontolóra, akiket illet, hogy a „H E TI SZEMLE (41-ik nagyvárosias szin mellett dukálna Szatmár város polgársága számára legalább egy kisvárosi kényelem is. szám.) ___________________________ Vá rosi közgyűlés. 1900. okt. 8. Városunk törvényhatósága hétfő d. u. tartotta meg október havi rendes közgyűlését Hugonnai Béla gróf főispán elnöklése mellett. A tárgysorozat nem volt oly gazdag, mint az előző közgyűlésé, a városatyák sem voltak olyan számmal jelen, mint máskor, mindazonáltal a gyűlésről nem lehet azt mondani hogy nem volt érdekes, s felszólalásokra alkalmat adó. Az érdekességet a „Szatmár- Németi“ laptársunk egy pár czikke vitte be a közgyűlésbe, melynek egyes passusait a polgármester jónak látta havi jelentésében a közgyűlés elé terjeszteni, annyival is inkább, mert azokat a magistratusra sértőnek, lealá- zónak tartotta. A kifogásolt szemelvényekben kemény kirohanás volt a vigadó-pártiak ellen ; majd éles hangon bírálta a polgármesternek azon rendelkezését, melylyel a Vigadó ügyében összehívott népgyülés megtartását betiltotta. Mindezek bőven voltak kommentálva a Szatmár-Németiben, mely közölte volt még azt a fellebezést is, melyet az adófizető polgárok közöl mintegy 250-en Írtak alá s küldöttek fel a miniszterhez, hogy az az építést ejtse el. A fellebezést dr. Teörseök Károly szerkesztette meg, oly kemény hangon, hogy a polgármester ezért 200 kor. rendbírsággal sújtotta. Az aláirók közöl pedig Mátray és Csomay képviselőket 100—100 kor. birságban marasztalta el. A bírságolás nagy meglepetést keltett azok közt a városatyák között, kik, mint a polgárságnak igazi képviselői, ellene szavaztak a Vigadó építésének. Hogy meg kell-e a két képviselőnek s a fellebbezés megszerkesztőjének a bírságot fizetni, majd megtudjuk, mert a kirótt birság ellen mindannyian fellebezéssel élnek. A polgármesteri jelentés felolvasása után szólásra állott fel id. dr. Farkas Antal bizottsági tag. A közgyűlés feszült figyelemmel fordult a szónok felé s néma csendben hallgatta beszédét, melyben higgadt komolysággal a szótöbb kirándulást teszek a Sósfürdőbe, Homo- ródra, Hargitára. Üdv és m. kir. kirándulás. Jancsi. Kedves János! Szeretettel és bikszádi vízzel várunk. Az avasujvárosi kuglizóban most már dobolnak, a barlafalusiba nem sokára dob nélkül is dobálnak. Bikszádon vége a bálnak. Várunk! Frissör és liba szalámi! 7. Üdvözlet N-Somkutról. Kép: Kővárvidéke megyeháza. Székely- Udvarhely. Kedves János, megérdemelnéd, hogy becsukjanak, mert megszöktél tőlünk. Vissza- jövet várunk. A banketthez nem kevés bort és nem sok vizet! Ödön et comp. 8. Üdvözlet Sósfürdőből. Kép: Fürdőkutak. Ödön et comp.-nak válaszolom: fúljak meg, ha szökni akartam. Keskenyvágányu vicinális üdvözlettel vagyok: Jancsi. 9. Üdvözlet Szinérváraljáról. Kép: Plébánia, templom és bazár. Székely-Udvarhely. Gfirgucz et consortes. 10. Üdvözlet Széntegyházas-Oláhfaluból. Kép: Kiss Dani korcsma czégére. Szinérváralja. Kedves Girgucz et consortes! Hivatalos tisztelettel Írom, hogy ebben az erdélyi Oláhfaluban nem kapni pénzért sem oláhot. Kiss Dani elbujdosott; a szekeresünk elcsapta a lovát, a legelő messze van. Boszankodunk s ihatunk mérgünkben egész kártya vizet. Megyünk tovább Csikba. Tisztelem a kóser szalámit faggyustól. Jancsi. 11. Üdvözlet a Hargitáról. Kép : Egy amateur versfelvétel. Munkács. Fenyves a por is, merre megyek, És szuszogok, hogy fent legyek; Sz' jó tüdőnek a nagy hegyek, Mint a kutyának a legyek. Illatos ár, fenyves légben, Jó piczula enyves kézben, Sasok, vércsék a magasban, Nagy élv, ha bor van a kasban. A Hargita fürdővendóg, Mint sudár fenyőnövendók, Büszkén néz Csikszeredára, Ha tele a szeredása. Fürdik vízben és gödörben S haza megyen ép, jó bőrben. Maradok Jancsi. 12. Üdvözlet a bankettről. Kép: tokán és palacsinta. Magyarország. Hivatalomon kivül konstantálom, hogy Erdélyben a székely tokán merénylet a magyar gulyáshus ellen ; pénteken ehetetlen, mert egyszerűen — busaprólék lében. Itt meglátszik a tokán a tokán. Jancsi. Pillich Ottó.
