Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)

1900-08-01 / 31. szám

mennek jó példával elől, szóval és (eltel buzdítván a hiveket, hogy egygyé legyenek lelkesedésben, s mutassák meg, mily fenséges ideál előttük a vallás és haza fogalma.

Szatmár püspöke is hallatta apostoli szavát, hazafias érzéstől áthatott körlevelében felhívta mindenek figyelmét kilenczszázados múltúnk dicső emlékére, a magyar nemzet történetének eme legfenségesebb mozzanatára. Főpásztorunk körlevelét, melyre méltán lehet büszke ennek az egyházmegyének minden egyes tagja, egész terjedelmében ide iktatjuk, hogy tanuljon belőle minden jó keresztény, hogy növelje a hazafias érzést

e. nemzet boldogságáért dobogó keblekben:

Ez idei első körlevelemben szólottám ez évnek ama jelentőségéről, melyet annak Magyarországra nézve a kereszténység meghonosításának kilenczszázéves emléke kölcsönöz. Az ország három történelmileg nevezetes városát jelölte ki a nagyméltóságu püspöki kar arra, hogy e helyeken az egész ország katholikusainak lehető tömeges részvétele mellett, külső fényben is impozánsabb, a szép múlthoz méltó módon nyilvánuljon meg a nemzetünk fölött őrködő Gondviselés iránt a köteles hála és hódolat.

Budapest, Esztergom és Székesfehérvár nemsokára falaik közé fogadják az országnak fiait, akik jönnek az első nagy királyunk életével megszentel helyekre imádkozni, hálaadóan a múltban tapasztalt jókért, esdőleg hazánk jövendő boldogságáért. — Nagy-Boldog-Asszony napján és szent István királynak ünnepén térdre omolva fogja bemutatni e helyeken a magyar nép hálaáldozatát. Akik tehetik, zarándokoljanak el az ünnepségek eme kiválasztott helyeire, hogy a résztvevők minél nagyobb számával is nyerjen erőben és tekintélyben a magyar nép ősi hitének ünnepélyes megvallása, kegye- letes megemlékezésének kifejezése.

Kilenczszáz évvel ezelőtt első királyunk, Szent István, Nagy-Boldogasszony ünnepén, azon koronával, melyet II. Szilveszter pápától kapott, megkoronázhatta magát. — A szent királynak a keresztény vallás terjesztése körüli apostoli munkájában ez egy oly kiemelkedő mozzanat volt, amely mig egyrészt a kereszténységnek Magyarországban

_2 _____ _____ __________,H

sá

g után szomjuhozót átviszi az oczeánokon, hogy arathassa Amerika buja termését, túrhassa Afrika gyémántmezőit, szedhesse Ázsia illatos füveit ?

Avagy talán az a kíváncsiság csalt ide bennünket, mely izgatja a kutató tudóst és a szórakozást kereső turistát, hogy lássa a termékenyítő Nílus titokzatos forrásait, megbámulja a Niagara rohanó zuhatagait?

Nem; nem ezek a czélok lebegtek előttünk ! Más eszmék vonzottak, más érzelmek hevitettek, más csillagok vezettek bennünket zarándokúinkon 1

Eljöttünk, hogy megostromoljuk Róma szent falait esdeklő imáinkkal, bensőséges fohászainkkal. És ime, bennünket is egy nagy Leo pápa fogadott, egy szent aggastyán ; de ölelő karokkal; és mi fiúi hódolattal borultunk lábaihoz, hogy vegyük atyai áldását.

Eljöttünk, hogy gyémántnál drágább lelki kincseket gyüjtsünk; sokat, nagyon sokat; annnyit, a mennyi elégséges egy örök életre; mert mi itt az örök üdvösség vagyonát akartuk magunk számára biztosítani

Eljöttünk, hogy merítsünk a tulvilági élet számára fakadó, hitéletünket megterE T I S Z E M L Eu (31-ik szám)

való meghonosítását hirdette a müveit Európának, másrészt államiságunknak a kereszténység talaján való felépítését jelenté.

Szent István államférfim bölcsesóggel lerakta ezzel országa fennmaradásának alapjait, biztosította boldogulása feltételeit. — Azóta az a hely, mely az Európába özönlő műveletlen népek átvtfnuló útja volt csupán, egy erkölcseiben, hitében, szokásaiban átalakult népnek állandó boldog hazája, a tudományok, művészetek fejlődésének békés otthona, a keresztény családi, társadalmi és állami élet virágos kertje lett.

A Bold. Szűz iránti nagy tisztelet és kegyelet arra vezette a szent királyt, hogy a keresztény Magyarország megalapításának világtörténelmileg nevezetes munkáját a szent Szűz oltalma és pártfogása mellett, az ő tiszteletére való hathatós buzdítás kíséretében végezze. Az ő anyai pártfogásába ajánlotta ifjú országát. Szűz Mária a Magyarok Nagyasszonya, égi patrónája lett. A Mária- tisztelet a lovagias magyar nép szivének csakhamar legkedvesebb erényévé, s az egész nemzet vallásos életének egyik jellemző, sajátos tulajdonságává vált.. Innét aRegnum Marianum, Mária országa, elnevezés, melyet az ősöknek vallásos buzgósága, a Bold. Szűz iránt táplált különösebb tisztelete szerzett meg hazánknak.

Nem lehetett volna tehát alkalmasabb napot választani a Regnum Mariánum jubileumi örömének kifejezésére, mint a Bold. Szűz ünnepét, azt a napot, amidőn a keresztény magyar állam megszületett, amikor első és legnagyobb keresztény királya megkoronáztatott, amikor az isteni Gondviselés különös rendelése folytán ugyanezen szent király a földi kcronát a mennyeivel cserélte fel.

De nemcsak az említett városok fognak ünnepi díszt ölteni e napokon, hanem e szép hazának minden pontján kell hogy kigyul- janak : az örömtüzek, fellángoljon a nemzeti lelkesedés, s milliók ajkáról felhangzott imában törjön Ég felé a nemzetnek hálaadó szava. Erre buzdítani, ha szükség volna reá, czélja rövid szózatomnak, a melyhez fűzve egyúttal rendelkezést teszek a következők * S

ben arra nézve, mikópen történjék egyházmegyémben mindenütt az ünneplés.

1. Nagy-Boldogasszony ünnepét és szent István napját megelőző napokon este az Urangyalára való harangozás után a templomok összes harangjai 1U óráig huzassanak.

2. A templomokra, plébánia, iskola s egyébb katholikus intézetek épületeire a nemzeti lobogó kitűzendő és sz. István király napjának estéjéig küntartandó.

3. Az említett ünnepnapokon a szent mise a h lyi körülmények által megengedett lehető legnagyobb fénynyel és pompával, a legméltóságosabb Oltáriszentség kitétele mellett végeztessék. Ezen délelőtti isteni tiszteleten jelenjenek meg az összes katholikus intézetek, a mindkét nembeli kath. tanuló ifjúság. Meghívandók ez ünnepre a közhivatalok és hatóságok.

4. Az ünnepnapok délutánján a lorettói Litánia végzendő szentségkitétellel. Litánia végeztével mondassák Eszterházy Pál her- czeg és nádor imája a Magyarok Nagyasz- szonyához.

A szentbeszédek tárgyait megjelölnöm, azt hiszem, felesleges. A napok ünnepi jelentősége elég motívumot tartalmaz arra, hogy a szentbeszédeket hallgató közönség az isteni Mindenhatóság magasztalására, jóságának meghálálására a Bold. Szűz iránti gyöngéd szeretet ápolására, első szent királyunk póldaadásának követésére buzduljon a szónok szavait hallva.

Levél a Szerkesztőhöz.

Réztelek, 1900. julius 26.

Tekintetes Szerkesztő Ur!

Becses lapja folyó évi 29-ik számában 1900. évi julius hó 12-ik napjáról keltezve egy Gramma József grk. plébános aláírásával ellátott levél jelent meg, a melyben foglalt állítások a valósággal homlokegyenest ellenkezvén, megtámadott egyéni és részben hivatali reputótiónk érdekében kénytelenek vagyunk a főtisztelendő czikkiró ur által meggondolatlanul, de mégis roszakaratot elárulólag odavetett és a közvélemény félrevezetését

mókenyitő kegyelmek forrásaiból ; hogy alázatos szívvel oda álljunk azok alá a zu- hatagok alá, a melyek a léleknek legsötétebb foltjait is hófehérre mossák a töredelem szentségében.

S ezekhez az eszményi czélokhoz teljesen méltó volt zarándokutunknak időpontja : a jubileumi szent év, a mely épen akkor nyitotta meg Rómában az isteni kegyelmek bőséges forrásait, a midőn három nagy időszak záródik le egyszerre; a mikor lezáródik az újkor XIX. százada; lezáródik Anya- szentegyházunknak és az ő kőszirijének: a pápaság magasztos intézményének immár 19 százados, a magyar kalholiczismusnak és apostoli királyságnak pedig 9 százados múltja.

Használjuk fel búcsúzó ájtatosságunk alkalmát s vessünk egy-egy futó pillantást e korszak mindegyikére, a melyek bennünket úgy is, mint katholikusokat, úgy is, mint magyarokat oly közelről érdekelnek, s a melyekhez oly nagy emlékeket, oly bőséges tanulságokat szolgáltat Róma.

*

Kezdjük századunkon mely hozzánk legközelebb esik; hisz’ szülöttei vagyunk,

saját szemeinkkel látjuk erényeit és bűneit, emelkedéseit és sülyedéseit..

Ismerjük el, tagadnunk nem lehet, nem is szabad, hogy a XIX. századot vakító fény- nyél világította be az az isteni szikra, mely az emberi elmében ragyog. Vakító volt ez a fény időnkint, egész a káprázatig; éles vonásokban tárta fel a század gyermeke előtt az anyagnak titkait annyira, hogy szinte elmosódtak előtte a léleknek utjai. Tisztán látja mindazt, a mi közelében van, de elmosódottan a távol eső czélokat.

Mohó kíváncsisággal kutatott, lázas tevékenységgel dolgozott ez a század. S a mit esze kikutatott, a mit keze megalkotott, arra méltán megelégedéssel önérzetesen, sőt büszkén mutathat reá.

És mégis ; hiányzik megelégedettsége, boldogsága, lelki nyugalma ; hiányzik, mert mindezt se a tudomány, se a munka nem adta, nem adhatta meg neki ; mert hisz’ mindezek nem az agy értelmessógóben, nem a kéz munkásságában, hanem az érzelmek melegágyában, a szívben fakadnak és tenyésznek.

A XIX. század, nagy tudásának, fejlett Ízlésének, fáradhatatlan munkásságának