Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1900-07-18 / 29. szám
IX. évfolyam. 29-ik szám. Szaünár, 1900. Julius 18. HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ■ \ 'j rsrctó ELŐFIZETÉSI ARAK : Egy évra — — — — -— ■— — — 6 korona — fillér. Félévre — — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — — — 1 50 „ Tanítóknak és kézmiiiparosoknak eg'y évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő I1ÁTHOBY ENDUE A lap kiadója. A .PÁZMÁNY-SAJTÓ.“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány- sajtó“' czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel.. NyHttór sora 40 fillér. A. la,j> megjelenik niiudeu szerdán. á kereszténység ünnepe. Nagy ünnepre készül a kér. Magyarország. Kilencz évszázad zivatarai vonultak el hazánk felett, kilencz évszázad örömeinek, boldogságának volt tanúja az édes magyar told, mióta őseink meghajtva büszke fejüket a kultúra kedves igája előtt, első szent királyuk példájára beléptek a keresztény czivi lisátiónak mindent átalakító légkörébe. A kereszténység megalapításának e százados határpontjánál minden jó érzésű hazafinak örömmel kell megállapodnia, mert az égi kegyelemnek e bástyafalára ugyanakkor lettek lerakva nemzeti létének szilárd alapjai. Ez a bástyafal tartotta fenn kilencz századon át, ez emelte fel magasra a legműveltebb európai nemzetek közzé, ez szelídítette erkölcseit, .ez neraesité meg ízlését, ez szilárdította jellemét, ez öntött bele erőt, bátorságot és érzelmeket, hogy hazáját védje, szeresse mindhalálig. A magyar királyságnak, a magyar alkotmánynak, a magyar szent koronának kilenczszázados ünnepe ez. Olyan magasztos, olyan lélekemelő, melyhez hasonlót képzelni sem lehet. Osszeölelkezik itt hit és honszerelem, hogy egymásból erőt merítsenek a jövő századoknak előre nem látható küzdelmeire. Budapest és Esztergom lesz az ünnepségeknek központja. Esztergomban Nagy-Boldogasszony napján, Budapesten szent István király ünnepén fogja leróni háláját a keresztény magyarság hite és hazája iránt. Úgy volna az jól, hogy egyetlen egy ember se hiányozzék onnan, a ki keresztény és magyar. Legalább lélekben nem. Mégis nem úgy lesz. Oly kellemetlenül zavarja valami az összhangot,, mint midőn a szép nyári est csendjébe fülhasogató hangjával bovisit a vészmadár. Alig merjük hinni, szégyeljiik kimondani: a hivatalos Magyarország nem lesz ott azon az ünnepen, így mondja egy fővárosi lap: Megtiltotta egy belügyminiszteri rendelet. Leczáfolták, — igaz. Az államtitkár kijelentette, hogy abbói az állítólagos rendeletből egy betű sem való. Ez a negatió nagyon keveset változtat a szomorú helyzeten. Tény az, hogy a magyar kormány semmi előkészületet nem tett, hogy ennek az évszázados jubiláns ünnepségnek a fényét emelje. Hogy az országos és a magyar nemzet nymbusához méltó legyen. Tény az, hogy hazánkfiai közül sokan bemocskolták a magyar jellemet, midőn a honszerelmet megkorbácsolva e magasztos ünnepségek közzé is a felekezeti féltékenység üszkét vetették oda. Tehát csak a katholikusok ünnepe!... A ki csak némileg is barátságos lábon áll a históriával, s van a fejében egy kis közjogi ismeret, annak tudnia kell, hogy a kereszténység behozatala, a magyar állam megalkotása, Mkotmányunk megteremtése es~7níami létünknek féltékenyen őrzött symbuloma, — a magyar szent korona oly szoros kapcsolatban vannak, hogy azok emlékünnepét szétválasztani, annak az ünnepnek felekezeti vagy politikai színezetet kölcsönözni anarchikus, ördögi machinátió. Hogy a magyar kormány ne képviseltesse magát azon az ünnepen, — még most sem vagyunk képesek elhinni. Ezzel azonban koránt sem fogja megreparálni azt a mulasztást, hogy e ritka szép jubileumot a saját súlyával nem sietett világraszólóvá tenni, hogy együtt üníiepö!j-&n a, király-és •& nép, együtt örvendjenek a keresztény magyar nemzet dicső múltjának, s ez együttérzésből kölcsönesen erőt merítsenek a jövő munkájához. A jubiláris ünnepségek nemcsak Esztergomban és Budapesten, de meg lesznek tartva az egész országban mindenütt. Szatmár sem marad hátra. A program mot a közönségnek már a legközelebbi alkalommal tudomására hozzuk. LeTÁROZA. Hl Román jobbágyok. A román történészek és költők elkeseredéssel szólnak az erdélyi román jobbágyok állapotáról, és ezért az erdélyi három szabad nemzetet vonják felelősségre. A jobbágyok sorsa sehol sem volt irigylendő. Törvényeink azonban sok humánus intézkedést tartalmaznak. így 100 frt büntetés terhe alatt, tiltva van az uraknak, hogy a jobbágy-nőket és leányokat megakadályozzák az isteni törvények szerint való férj- hezmenetelben. Az 1624. törv. 8 ez. 1000 frt. büntetéssel sújtja azokat, kik a jobbágy gyermekeit visszatartják az iskolától. Ez pedig akkor igen nagy összeg, nagy birtok volt. A magyar jobbágya, habár ez román is volt — tehát nem a saját véréből való — nem lett egész a rabszolgaságig lesülyesztve. Lássuk azonban, mit csináltak a romániai urak saját vérökkel. Dimitriu Cantemir, moldvai fejedelem a XVIll. század elején — ki méltó helyet foglal el a világirodalomban - elismeri, hogy a román jobbágynak a sorsa a legsúlyosabb a fold összes jobbágyai között. A bojár (nemes) eladhatja jobbágyait, éppen mint a rabszolgákat. A román fejedelemségekben ezen szavaknak vecim, ruman, és rob ugyanazon jelentésűk volt. — Vecin (szomszéd) az volt, ki innen Erdélyből, tehát a szomszédoktól ment át, s kit, mint gazdátlant valamelyik román bojár elfogott és jobbágygyá tett. Mert a román bojárnak joga volt bármely parasztot, ki ide-oda szabadon járt, elfogni, s ha ez nem tudta igazolni, hogy szabad, vagyis hogy bojár, örökös szolgaságra jutott utódaival egyetemben. —Sok jobbágy azon reményben, hogy Moldvában és Romániában jobb sorsra jut, Erdélyből átszökött, ott azonban kegyetlenebb volt dolga mint nálunk. — A kiknek lehetett, sokan visszatértek Erdélybe, Cantemir mondja, hogy a bojárok a jobbágyokat adták-vették rabszolgákként, a föídesur szükségében kiválasztott egy néhányat jobbágyai közül, elszakította a leányt az atyjától, a testvért a nővértől, a szeretőt a kedvesétől és eladta őket adásvevósi szerződéssel más földesurnak, a mint megtudtak egyezni fejenkint 10 aranytól kezdve feljebb. Egy 1652. jun 29-ón kelt okmány szerint egy anya eladja két gyermekét Piatra városában. Ilyen rabszolgákkal úgy bántak a boINGÜK JÓZSEF szabó üzletében Szatmár Deák-tér (városház épület.) Teljes katonai fölszerelési czikkek raktára, tartalékos tisztek elegánsan és előnyösen fölszereltetnek, elvállalom mindennemű egyenruhák átalakítását, polgári ruhák a legújabb divat szerint készíttetnek. Papi öltönyök, reverendák előnyös árban.
