Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)

1900-05-30 / 22. szám

2 HETI SZEMLE" (22-ik szám) rülő utón az állami adó megnöve­kedésével csak ismét visszaszáll reájok, — még iskoláikról is le­mondottak az állami hatalom javára. íme tehát az államkormány által saját érdekében terjesztett azon hamis elv, mely szerint minden ha­talom és jog forrása egyedül az ál­lam, — annyira suggeraltatott már a közönség felfogásába is, hogy ez önállóságáról, egyéni s társadalmi jogairól, szabad akaratáról és cse­lekvéséről is önkényt lemondva minden emberi czélt egyedül az ál­lam által akar elérni, és nemcsak az anyagi, hanem a szellemi téren is az államhoz fordul, mint az em­beri műveltség egyedüli forrásához. Mi ez egyébb, ha nem az egyén teljes felolvadása az államban az önrendelkezésről való lemondásnak, a szolgaságnak az a legnagyobb foka, a mely még jól is érzi magát a bilincsek közt, — az a spártai rabszolgaság, a római birodalom felbomlását megelőző ama servilis- mus, amely kikerülhetetlen kísérője minden állami despotismusnak, le­gyen az bár monarchikus vagy par­lamenti zsarnokság. Szabadságát és jogait csak egy hatalom védi és őrzi még rendület­lenül a hazában, a kath. egyház. De azért is legellenségesebb iránta a liberális állam, s tartja „állam­veszélyesnek“, mert egyedül ő még a bevehetetlen védő bástyája az em­beri, családi, társadalmi jogoknak; egyedül ő benne és vele indulhat meg a valódi szabadság revindiká- czioja a mindent elnyelő állami ha­talommal szemben és igy az egyház valóban „államveszélyes“. Valóban itt az ideje már, hogy belássuk, mily nagy veszélyeket rejt magában a minden téren mu­tatkozó emez állami központosítás és hatalmi túlterjeszkedés, amely belátásra pedig csak az államhata­testvérek ; egy bölcsőben, ott nőttek fel, hol az ember gondolkodni kezdett. Elet, bölcselet te 1 tarka barka képek halmaza a földszinén, a hány ember anny darabból állsz, ki tudna belátni tégedet 1 ? Ember az élet egy kis mozgó, élő képe s mozgatója a kis életnek a bölcselet. 3. Hit és tudás Hit és tudás, ige és megtestesülés, Is­ten és ember. Páros gondolatok, bit és tudás mai nap ellenségeknek hazudnak titeket. Hazudnak, a kik azt mondják, hogy a hit és tudás nem fór meg egymással. Ki állíthatja azt igazán, hogy alanyi- lag is ő nála a hit és a tudás nem páros gondolat, mely mindig együtt van. A hit a tudás alapja. A ki nem hisz, az nem tanulhat. Ha a hit a földről a túlvilágba nyúlik a a tudás el nem kisérheti, mégis megma­rad közöttük az egyesség, a páros gondola­tok egyessége, melyben az értelem meghódol. Még élek s létezésem barátaimnál tu­lom valódi czéljának s az ezzel el­lenkező, végletekig menő centrali- satio szüksógszerii következményei­nek komoly megfontolása fog ve­zetni. Erről legközelebb. Harcz a törvénytelenség ellen. Mélyen tisztelt szerkesztő Ur! Világosan akarom bebizonyilani, hogy az igazság a mi részünkön van. A nagy adakozó a más vagyonából, Domahidy Ele­mér főszolgabiró, minden lehető módon azt igyekezett a varmegyei bizottság- és nrn. m. kir. belügyminisztériummal elhitetni, hogy mi, róm. katholikusok, vallási elfogultságból tagadjuk meg az építkezésre kért területet a mérki kálvinistáktól. Előadásomból ki fog tűnni, hogy ez nem egyébb koholmánynál. Úgy jártunk, mint az egyszeri ember, a ki már homlokán érezte ellensége fegyverét. Mit kellett tennünk? Helyes volt volna ta­lán várakozni, mig a fegyver elsül. Koránt­sem ! Védekeznünk kellett, a harczot meg kellett kezdenünk, nehogy tizenötezer forint költséggel restaurált gyönyörű templomunk hasznavehetetlenné váljék, ha sikerül a kál­vinista imaház és tornyot közvetlenül, 8 mé­ternyi távolságban, a róm. kath. templom mellett fölépíteni. A mérki kálvinisták szükségét érezvén a terjeszkedésnek, s potya területhez akar­ván jutni, az 1895. évben azon kérelemmel járultak a községi képviselőtestülethez, hogy a fő közlekedési ponton adjanak nekik aján­dékba 100 négyszög m. utczai területet ima­ház és torony építésre. A képviselőtestület közlekedési, tűzrendészed és szépészeti szem­pontból, dé legkivalt arra való tekintetből, hogy ez a nagy többségben levő róm. kath. hivek igen nagy sérelme, sőt megrontása lenne, mert a kálvinista imaház igen nagy közelsége miatt, a róm. kath. szentmisét vasár- és ünnepnapokon meg sem lehetne tartani a kálvinisták igen lármás istentiszte­lete miatt, ami örökös villongás és békét­lenség szülőjévé válnék, a kálvinisták kérel­mét megtagadta és elutasította. Ők azonban bele nem nyugodtak, hanem csak azért is, dás, de ha meghalok létezésem a tulon át, — barátaimnál hitté válik. Mert a hit és a tudás a páros gondo­latok legszentebb egyessége. Én igy is hiszem a szentek egyességét. Pillich Ottó. Öt is kikisérték. Irta: Csókás Vidor. A szünidőnek vége ; holnap indul vissza a kispap a szemináriumba. Csak úgy duzzad a pakktáska a szép fehérneműtől, melyet jó nővére a szünidő alatt rendbehozott, kijaví­tott, kiegészített. Bizony sok dolga volt vele, mert egy egész éven át senki sem javított rajta s ismét egy évig kell eltartania a jövő szünidőig. Még az utolsó este is akad munka, mert a derék nővér szabómesterségre is vál­lalkozik : nem tesz semmit, ha nem olyan remekmű, mint valamely udvari szállító mun­kája. A kollárét is bevonja s uj dependen- cziát varr reá. — Már kettőre jár az idő s Mariska még mindig a varrógép mellett ül. A kispap örömtíJel s hálatelten nézi, mint merő daczból, a képviselőtestület határozata ellen a vármegyei bizottsághoz föllebbeztek. A vármegyei bizottság, az alispán elnöklete s a főszolgabiró referálása folytán, nagyon természetesen megsemmisítette a képviselő- testület határozatát, s odaajándékozta a kért területet a kálvinistáknak. Hja ! könnyű a máséból ajándékozni. De a képviselőtestü­let sem esett ám a fejelágyára. Azonnal tiltakozott a vármegyei bizottság törvény-' télén határozata ellen, s megföllebbezte azt a nm. m. kir. belügyminisztérium­hoz. Nm. Perczel Dezső akkori belügymi­niszter megsemmisítette a vármegyei bizott­ság törvénytelen határozatát s a községi képviselőtestületet ujjabb határozat hozata­lára utasította. A képviselőtestület az 1886. évi XXII. t. ez. 110 és 113. §§-aira támasz­kodva állhatatosan és rendületlenül kitartott és kitart, még ma is határozata mellett, s a törvénynyel kezében haiczolt és harczo! még ma is a vármegyei bizottság, az alispán és főszolgabiró törvénytelensége ellen. Ilyen circulus vitiosusban forgott azóta ezen [ügy folytonosan, mert úgy látszik, Perczel, a nagy kálvinista és akkor még „tettekkel tényező“ miniszterelnök uralma alatt, nem merte a kálvinistákat véglegesen elutasítani, de becsületére legyen mondva a törvényen sem mer.t keresztül gázolni. E dicsőség a vármegyei alispán és járási főszolgabírónak jutott örökségül, mint ez a „Heti Szemle“ 20 dik számában közölt „Közigazgatási bak­lövés“ czimü cztkkből eléggé kitűnik. Ez az építkezés hisztorikuma, s így folyt a harcz öt éven át a törvénytelenség ellen, inig az alispán és főszolgabiró újabb furfangosan kieszelt, basáskodó, törvény teleti ítélete meg nem változtatta a küzdők és el­szántan harezolók helyzetét. Majd kisül rö­videsen : hol, vagy ki tökéletlenkedett ? Meglátjuk, van-e Magyarországon alkotmá­nyos élet és szabadság ? Csupán a róm. kath. kötelezi a törvény vagy a kálvinistákat is 1 Végre : igaz-e, hogy jog, törvény és igazság uralma alatt élünk? Vagy csak lári-fári min­den. Egyről azonban biztosítunk mindenkit, hogy mi róm. katholikusok nem engedjük törvényes jogainkat ezentúl, és sohasem fog­juk felcserélni törvényadta jogainkat politikai rabszolgasággal kálvinista közigazgatás alatt, fárad a jó testvér érte; de külsőleg nem mu­tatja, sőt kötődve mondja : — „Te akkor kezdesz ruháim javításá­hoz, mikor már jó formán fütyül a vonat s indulni kell. Még a reverendát is fel kellene szegni. Talán majd reggel, ha a vonat fü- työl: eszedbe fog jutni s akkor fogsz tüt, ezérnát keresni, hogy hozzáfogj.“ —- Csak hallgass; mikor mentél kija- vitatlan ruhákkal vissza; ugye egyik évben sem ? Jobb lesz, ha lefekszel, mert korán indul a vonat, nem fogsz tudni felkelni s ha lekésel, a spirituális úrtól dorgatoriumot kapsz. — Szép, hogy a latin kifejezésekben jártas vagy s mint kispap nővéréhez illik, is­mered a ligula, kolláré, breviárium stb. ki­fejezéseken kívül a lelki atya latin nevét is: de engedj meg a disciplina, vagyis a fegye­lem (azaz pardon te tudod mi a disciplina) nem a spirituális, hanem a prefectus jogkö­rébe tartozik. Különben pedig teljesítem kívánságod: jó éjt! Feküdj le te is miha­marabb, hogy kikisérhess a vonathoz 1 A kispáp eltávozott, de a jó nővér még egyszer átnézte a csomagokat, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom