Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-17 / 3. szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — — — 6 korona — fillér. Félévre — —------------— — — 3 „ — Ne gyedévre —------------------------— 1 50 „ Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 14 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ.“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vetetnek fel Nyllttér sora 40 fillér. A. Li 1» meg-jeleuik minden szerdán. Általános megdöbbenés. Azt hiszszük, mindenkit kelle­metlenül érintett az utóbbi napok­ban szárnyra kelt ama hir, hogy Bánffy Dezső báró vissza akarja nyerni teljes politikai szabadságát s a főudvarmesteri méltóságtól meg­válni készül, hogy ismét a magyar országgy ülésbenfp^lalhasspn helyet. Kissé furcsámbanaaffaak a sza­vak, mikor hazánk kisajtolt polgár­sága abban a kellemes meggyőző­désben ringatja magát, hogy Ma­gyarország volt zsarnokminisztere a jövőre nézve el van temetve. De ha mélyebben gondolkozunk, nem fog ez a dolog olyan absurdumnak feltűnni, mint aminőnek első tekin­tetre látszik. Nagyon jól tudjuk, mily ke­mény operatióra volt szükség, hogy Bánffy bárót eltávolítsák a kormány éléről. Görcsösebben államférfju tán nem ragaszkodott hatalmához, mint a nemzetnek ez a vórszopó pióczája. Kész volt az alkotmány nélküli uralkodásra is, csakhogy pozitióját meg tudja tartani. Azóta a klikk, noha látszólag megadta magát és egybeolvadt a hatalomra került nemzeti párt em­bereivel, soha sem mulasztotta el felhasználni az alkalmat, ha az az ő specialis érdekeinek kedvezett. Mert hogy speciális érdekeik, van­nak, az több mint bizonyos. És ne gondolja senki, hogy az a nagy párt, mely oly szívesen sütkérezett Bánffy dicsősjíg4íiek fényében és ragadta kezében legpompásabb falatokat, hogy az a párt ily rövid idő alatt szilánkokra foszlott. Meg van az ma is, és ne adja Isten, de tartunk tőle, hogy a legközelebbi átalaku­lások alatt keményen meg fogja csörgetni fegyverét. Vannak képviselők, és pedig számosán, vannak főispánok, van a hivatalnoki karnak tekintélyes gár­dája, melynek titkos aspirátiója, hogy ismét visszatérjenek azok a boldog idők, melyekbeh úgy olvas­ták a paragrafust a szegény ember fejére, amint az nekik legjobban esett. Fel fogják használni és semmi kétség benne, sok helyen kellő ered­ménynyel, hogy a pojiükai helv- zetben Bánffy bukása óta javulás alig eszlélhető. A terhek nemhogy apadtak volna, de a felemelt quóta és a katonai kiadások újabb millió­kat raktak a nemzet vállaira. Köz- gazdasági téren semmi olyan szám- bavehető lépés nem történt, melytől a gazdaközönség szomorú helyzeté­nek jobbrafordulását méltán várhat­nék. Fel fogják használni, hogy a régi mederben folyik minden, még az erőszak sem engedett egykori positiójából egy jottát sem. Természetesen azt el fogják hall­gatni, hogy az átmenet egy jobb és igazságosabb kormányrendszerhez azért jár oly könnyen le nem győz­hető nehézségekkel, mert a múlt aera oly utat készített a nemzetnek a bukás felé, amelyen feltartóztatni emberfeletti erőre és munkára van szükség. El fogják hallgatni, hogy erőszak, ha van, nem a nép fejére sújt, hanem azok ellen fordul, ki­ket ily módon is el kell távolítani a szereplés teréről. Nem vagyunk mi nagy barátai a jelenlegi kormánynak, tetteiért felelősséget nem vállalunk, védeni nem fogjuk. Annyi azonban bizo­nyos, hogy tisztességesebb utón ha­lad, mint Bánffy cselekedte, és ha mégsem sikerült megvédelmezni a nemzet nagy érdekeit, az nem rajta múlt, talán nem is erejének elégtelenségén, hanem főleg azon kényszerhelyzeten, mely elé Bánffy a nemzetet odaállitotta. Vannak olyan tények, melyek elől kitérni már nem lehet, melyek minden ellenállás daczára sablon- szerüleg következnek be. Ilyenek a közelmúlt idők eseményei, melyek­nek elhárításában működni láttuk a kormány kezét, de nem a kívánt eredménynyel. Azt mondhatja erre TARCZA Hódolat az Oltáriszentség előtt.*) 1900. Borulj lelkem le örömmel Az Úr Jézus előtt; És az Oltáriszentségben, Buzgón imádjad Őt. Szerelmének itt sincs vége, Hogy tápláljon, teste s vére, Alászállott e szentségbe. Óh Jézus Istenem ! Üdvözlégy égi Szeretet! Örökös áldozat; Ki Golgotán kereszteden Felajánlád magad. Elvetted a világ bűnét, Bevégzéd a váltás müvét, És megszerzéd lelkünk üdvét, Óh Jézus Istenem 1 A „Reliffio-Vallás“ veterán kath. lapból vet­tük át e szép „Hódolatot“-ot, s ajánljuk Pataki Lajos jeles zeneszerzőnk figyelmébe ihletett dallammal való ellátás végett. Imádjon Téged az ég-föld, Óh angyali étel! Mit az utolsó vacsorán Nyújtottál szent kézzel. Hogy üdvözítsed lelkemet, lm itt adod szent testedet, Értünk kiontott véredet, Óh Jézus Istenem 1 Kiterjeszted mindkét kezed, Hogy átölelj minket; S kegyelmed égi kincsével Betöltsd sziveinket. Hogy részt adj az örök fényből, Értünk lejöttél az égből, Nem féltél a szenvedéstől, Óh Jézus Istenem! Te bünfekélyes szivemet, Hótisztává mostad; Könyeid, s véred árjában A szent fördőt adtad. Bünszennytől tiszta igy lettem, Fényben ragyog már a lelkem, A mennybe igy vezetsz engem, Óh Jézus Istenem 1 Balassy István. lön a halál... — Ajánlva Pály Edének. — Mottó: Megun itt az ember minden földi jót, Mint a köles-kását a trenesényi tót! Jön a halál. Feni már a kaszáját, Felismertem a podegrát; szolgáját. Bejelentő érkezését előre S hogy készüljek, ne tervezzek jövőre. Sebaj! Hát csak álljon elő a halál Kaszájával 1 — Engemet készen talál 1 Utrakészen.Énnekem nincs semmim sem, Amit nekem sírba vinni segítsen. Nem gyűjtöttem soha földi kincseket, Nem szeretem a súlyos bilincseket. Vándor-módra, napról-napra élek ón S mint a madár, mely tova száll, — [könnyedén. Én a földtől búcsút vettem már régen, Végérámon mi sem zavar már engem. De meg aztán: Tudom hazát cserélek, Hol többé már nem lesz halál, csak élet. Búcsút tehát — ha távozom e földről, — Nem veszek ón senkitől és semmitől.

Next

/
Oldalképek
Tartalom