Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)

1900-05-16 / 20. szám

2 S Z E M L E“ (20-ik szám.) „HETI Ezt a következetést azonban még nem vonta le az emberiségnek az egyháztól elpártolt minden része. Megállapodnak és vergődnek még egy ideig a félúton. A liberalizmus és socializmus csak két különböző, de szükségkép egymásból folyó külön fázisa e ver­gődésnek. Mert ugyan mi a liberalizmus ? Az ember fiiggetlenitésének a val­lási téren átvitele a politikai térre: Az állam hatalma nem Isten aka­ratán, hanem a nép akaratán alap­szik. (Rousseau). A nép akarat tehát minden jog és hatalom és törvény forrása. A nép-akarat pedig csak „Emberi jogokat“ ismer, a melyek minden emberre nézve egyenlők. Egyenlő jog és szabadság az egye­sülésben, a" véleményben, a vallás­ban, a politikában. Az állam fel­adata pusztán e jogok védelme, e szabadságok biztosítása (Bakter- állain, amint Lassale elnevezé). Az állam tehát nem azonosít­hatja magát egyik vallással sem. (vallástalan állam). Nem vizsgálhatja, melyiknek van igaza. (Felekezetlen- ség). Semlegesnek kell lenni. (Indi- ferentismus). Mindegyiknek, tehát a legvilágosabb tévelynek is, sőt az istentagadásnak is egyenlő jogot s szabagságot kell adni. Ez volt a régebbi'Liberalismus elve. Tagadha­tatlanul tetsző elv, mert hiszen a kér. testvériség, szabadság és egyen­lőség nagy elve rejlik benne; amely a 30-as években még a franczia és belga katolikusokat is magával ragadta s a mi magyar katoliku­saink jó részét is táborába hóditá. Csakhogy két nyílt tévedés is rej­lik benne; a legképtelenebb tévelyt is egyenlő magaslatra emelő a leg­fényesebb igazsággal. Már pedig a rosznak, a hiánynak, a hazugság­nak, a tévelynek józan ész szerint nemcsak nem lehet egyenlő jogo­sultsága a jóval s igazsággal, de még jogosultsága sincs. Meg is boszulta hogy a munkát fennakadás nélkül megkezd­hettük, hozzá láttunk. Kiraktuk az alapot hatalmas termés­kövekből s lassan lassan emelkedett a fal is. Jön a stilszerü ablak ! Melyikünk ért a kőfaragáshoz csak annyira is, hogy valami ékességei véshessünk az ablak köveibe? Semmi felelet! Szó nélkül mentünk a Kastély padlá­sára és kutattunk. Rábukkantunk egy régi figurás kandalló törmelékeire. Pompás! — Lehordtuk hamar s meg­csináltuk az ablakot barokk stílben. Itt-ott egy kalapács ütéssel még jobban rányomtuk a régiség bélyegét. Felépült a fal is teljesen, hol maga­sabbra, hol alacsonyabbra. A torony volt még hátra. Ez teljesen az én munkám. Mikor mindennel készen vahur.Ir, igaz, gyermekes örömmel állottunk romuoii előtt. „Rendezzünk felavató ünnepélyt, tűzi játékkal“ — volt az újabb indítvány. magát ez óriás tévedés. Mert a té- vely nagyhangú, türelmetlen, ravasz, ámító, eszközeiben épen nem válo­gatós, inig az igazság erejében bízva, szerény, türelmes, eszközeiben na­gyon válogatós. És igy az egyenlőt­len harczban kikerülhetetlen volt az igazságnak legalább egy időre háttérbe szorítása és a tévely túl­nyomó uralma. A régi liberalism üst, melynek szándékai talán még jók voltak, fel­váltotta az uj, a mely sutba dobta a régi szép elveket. Mivel — igy okos- kodék — a népakarat az álla mihata­lom forrása, az állam viszont forrása minden jognak és hatalomnak, min­den egyesülési vélemény vallás és politikai szabadságnak (állami absolutismus). Ámde a kath. egyház, mely az államnál fensőbb hatalom­ból származtatja létjogát és szabad­ságát, már puszta létezésével élő tiltakozás az állami omnipotentia ellen, tehát államveszélyes. Az ál­lam nem adhat tehát neki olyan jogokat, mint a többi felekezeteknek. Az önvédelem szüksége (Nothrecht) követeli vele szemben a kivételes, sőt ellenséges eljárást. Es nem feltünő-e, hogy e han­gok mind protestáns táborból jön­nek ? Nem különös-e, hogy az is­teni hatalomtól emancipált uj állam- elméletek fő megalkotói, Kant, He­gel, Fichte, Blumtschli, Stahl, Ahrens, Lásson stb. mind protestán­sok voltak ? Nem jellemző-e, hogy ez uj államelméletek első gyakorlati megvalósítója a német culturharcz által protestáns állam volt? S nem szinte kézzelfoghatóan tanulságos, hogy ez elméletek átültetése az egy­házpolitika által a protestáns Tisza és Szilágyi kezdeményezésére és az összes pártok protestánsainak leg­buzgóbb támogatásával vette kez­detét hazánkban is ? A protestáns antagonismus a vallási téren tehát — a mint látjuk Sötét este görögtüz fényben állott a lépcsők alján két vértes vitéz jelmezben alabárdokkal . . . fennebb a várnagy vörös ruhában, a vár kulcsaival s majd itt, madj ott tűnt fel fehér köpenyében az ily elha­gyatott fészkek kóbor szelleme ! . . . Egy­szerre csak hatalmas láng oszlop esap fel a csonka toronyból . . . Ugyanis iele tömtük szalmával s adott jelre meggyujtottuk. Ezernyi szikrát hányt a tűz s óriási füst gomolyagja még kisórtetiesebbé tette a látványt. Persze ott voltak a kastólybeliek, a falu apraja-nagyja. Tehát teljesedett a mi ábrándunk s magunk előtt állott romantikus képzelődése­ink megtestesülése. Ezentúl ez lett számunkra a kert leg­kedvesebb helye ; kőpadokat raktunk köréje, körülültetgettük, igazgattuk, majd a lépcsőt a tólej tőjén is levezettük a viz színéig. Titokban néha, mikor senki sem látta, oda lopóztam vésővel, kalapácscsal s egy- egy alkalmas kőbe belehamisitottam az év­— a politikában vivja most a kér- lelhetlen harezot a kath. egyház el­len. íme, ezért fognak kezet Bánffy és Kossuth Lajos fia, holott oly nagy politikai elv választja szét őket. Ezért üldözik oly ádáz gyűlölettel a kath. Ugront, holott politikai elv­ben egy téren állanak. Ezért han­goztatják, hogy a vallásnak nincs köze a politikához, s a kath. papot ki kell zárni a képviselőház­ból mert az a politika, melyet most űznek immár összeolvadt a protes- tantismussal. Ezért nem akarják elismerni a kath. autonómiának azon jogait, melyeket a protestán­sok már régóta bírnak. Ezért Írták zászlójukra az iskolák államosítását. Ezért világiositották protestáns formára a házasságot. Ezért üldözi minden téren nyíltan és titokban a zsidóság, szabadkőművesség, socia- listák, s materialisták szövetségével a kath. egyházat, és egyedül csak a kath. egyházat ez az uj liberalis- inus, mert a liberalismus a Protes­tantismus szülötte és a zűrzavarban egyedül a kath. egyház tartja ma­gasan azt a minden felett döntő nagy vallásos elvet, hogy az ember nem lehet független sem a hit, sem az ész, sem az erkölcs, sem a poli­tikai hatalom terén, hanem az Istentől, a ki teremtette, Istennek Fiától, a ki megváltotta, és a Szent Lélektől, a ki az Istentől alapított egyházban és egyház által megszen­telte az emberiséget, hogyvégczél- ját elérje. Az állam és egyház közötti harcz tehát tulajdon kép az Isten és az Istentől magát függetleníteni akaró ember hatalmi kérdése, tehát lényegében vallási kérdés. E harczban pedig, ha győz is az ember, mert szabad győznie, épen győzelmében bukik el menthe­tetlenül. számokat. Persze, lehetőleg egyenes vo­nalú számokat választottam, mert ezek kivágása könnyebb. így került oda az 1441. évszám. Mikor igy dolgozgattam, óriási békák ültek ki a tó partjára s éktelenül lármáztak, mintha gúnyolódtak volna. Bosszúm reálok ! Legyen teljes a romanticzismus 1 Rendeztünk vadászatot, mint a hajdani vár urak . . . Más alkalmas vizi jármű hij- ján oda vonszoltuk a nagy páczoló teknőt a tóba vezető lépcsők legaljához, beeveztünk a viz közepébe s iszonyú mészárlást vit­tünk végbe a brekegő világban: évszám hamisításom egyedüli élő tanúi örökre elné­multak. Mi pedig boldogan tanyáztunk a zöld repkény borította romok között, mert csinál­tunk egy darab — történelmet. Rétfy Zoltán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom