Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1900-01-03 / 1. szám
IX. évfolyam. 1-ső szám. §zatmár, 1900. január 3.; m 1 HETI SZEMLE. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évrs —-------—-----------------------------3 frt — kr. Fé lévre — ■— — —— —• — — —■ — 1 frt 50 kr. Negyedévre--------------------— — — — frt 75 kr. Ta nítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 2 frt. Egyes szám ára 7 kr. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY-3AJTÓ.“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „ Pázmány - sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szára.) Hirdetések jutányos árban vetetnek fel. Nyllttér sora 20 kr. A. Lep meg- jeleRik minden szerdán. Százados évfordulók. Nagy ünnepe van a kath. egyháznak ; — kétszeres ünnepe a magyar nemzetnek. Tizenkilencz évszázad tűnt le, mióta a megváltás nagyszerű munkája végbement. Tizenkilencz század örömeinek, boldogságának, szenvedéseinek és csapásainak zárköve az uj esztendő, melynek küszöbét átléptük. Mennyi üdvnek, mennyi boldogságnak volt megteremtője ez a rengeteg idő, beszél róla bőven a história meg a krónikák. Milliókra menő névtelen hősök emlékét gyakran csak magasztos tetteik tartják fenn. Sőt meg nem közelíthető azon névtelenek száma is, kik hasznos, munkás tagjai valának a társadalomnak, de történeti alakokká nem domborodtak ki. Nem is tud rólok semmit az emberiség, legfellebb egy-két évtized őrködött emlékök felett, — aztán feledésbe ment nevök erényeik és jeles tulajdonaikkal együtt. Ez az osztályrésze az emberiség nagy tömegének. Nemzetek tűntek le a szereplés teréről, helyöket újak váltották fel. Időről időre átalakult a kép, melyet az öreg föld a figyelmes szemlélő elé tárt. Talán egy talpalattnyi tér sem őrizte meg külső alakját. Változásnak volt alávetve minden, ami csak emberi. Még a tudomány és művészet csarnokaiban is ott ül az enyészet, mely a hajdan nagyszerű alkotásokra ruházta fátyolát, uj Ízlést, uj eszméket termelt a társadalom elhomályosítván a régibb kor bálványait. Csak egy nem változott! ... Az a hit, melyet Krisztus Urunk tizenkilencz századdal ezelőtt hirdetett az emberiségnek. Ez nem változott, mert ez isteni. Ostromolták pedig keményen az erőszak és az ész fegyvereivel, de a pokol kapui sem tudtak rajta erőt venni. Minden megaláztatásból diadalmasan emelkedett fel ismét Krisztus keresztje, minden támadás az ő dicsőségének fényét nevelte az utókor előtt. Ennek a tizenkilenczszázados hitnek, mely szent Péter apostol és az ő utódainak őrizetére lett bízva, ünnepli ebben az évben százados évfordulóját a katho- likus egyház. Pompás jubileum! . . . Száz esztendőben egyszer! . . . Ki éri azt meg ? . . , Kilenczven százaléka az emberiségnek nem! . . . Csak a történelem őrködik gondosan a rengeteg idők futása felett!.. Ott virrasztód a tizenkilenczszázados múlt kezdőpontján, bevilágít szövétnekével annak belsejébe, az ő kezei fogják rátenni koporsójára a zárkövet. Tőle tanuljatok. Az anyaszentegyház feje a százados évfordulót szent évnek jelentette ki. Elhatározása méltó volt a keresztény világ nagy ünnepéhez. Megnyitja a kegyelem forrásait, hogy meríthessenek belőle bőven, akik tudják, mit cselekszenek, midőn az oltár zsámolyát érintik. Mennyi tapintat, mennyi kegyesség rejlik ebben!... XIII. Leo uralkodása korszakot alkot a népek történetében. Bölcseségének utói nem érhető varázsa trónjának zsámolyához vonzza a császárokat is. A szó legvalódibb értelmében a királyok királya, alázatosságában szolgája a legutolsó szolgának. Ilyen kezek közt szent Péter hajója nem félhet, hogy' zátonyra talál. A magyar nemzetnek ezenkívül egy másik százados ünnepe is van. Kilencz századdal ezelőtt tették fejére első királyának, szent Istvánnak az apostoli koronát. Kilencz századdal ezelőtt vezette be a katholikus egyház kebelébe nemzetét a szent király. A magyar nemzet keresztény hitének, a magyar királyság múltjának is százados évfordulója ez a világraszóló jubiláns esztendő. Tudjuk, méltóan fogja megülni. Hit és erkölcs dolgában elfogad, — hon- szerelemből tanítást a magyar nem kér. Honszerelme vezette vissza gyakran ahhoz az ősi valláshoz is, mely ellen oly sokszor meggondolatlanul pártütést csinált, mert kénytelen volt belátni, hogy az nemzetének szilárd fentartó oszlopa. A magyar nép konszolidatióját a kereszténység hajtotta végre, a királyság kilenczszázados múltja össze van forrva a nemzet kilenczszázados keresztény hitével. A magyar nép lovagias volt és az marad mindig. Ha megbotlott, tud vigyázni magára. Ha elesett, volt ereje felkelni. Ha vitézségét, hősi erényeit tették próbára, szembeszállt a pokol egész hadával. Ha eltántorodott az igaz ösvényről, volt bátorsága győzelmet venni — önmagán. A történelem múzsája bámulva áll meg jellemének nagysága előtt. Csak egy hibája van: nehezen ébred, ritkán veszi észre idejében a fenyegető vészt. Ezért tanul mindig a maga kárán. Loyalitása, hűsége a királyi trón iránt tántoríthatatlan. Ha vész fenyegette bármikor, mint sebzett oroszlán ment csatába az egész nemzet. Büszke volt reá, ha királyának védelmére kardot ránthatott. Hányszor láttuk ezt megismételve a letűnt kilencz évszázad folyamán? . . . Karekterét a magyar soha nem hamisította meg. A koronás fő hódolatának mindig kiváló tárgya volt. Vért és életet áldozott érette, ha védelmére hívta a királyi szó. Fogékonyabb nép múltjának emlékei iránt talán nincsen több a föld kerekén. Szive lángol és lelkesül, ha a történelem nagyszerű mozzanataihoz visszaszáll. Mikor ős Buda ünnepelni fog, ott lesz lélekben minden jó hazafi. Az ünnep nagy és impozáns leend szent BOTOS GYULA polgári, papi és egyenruha üzlete és mindennemű egyenruha czikkek raktára Deák- tér, Zöldfa vendéglő alatt. Tartalékos tiszt urak szolid kiszolgálás mellett felszereltetnek, költségvetést dijmentósen és bórmentve küldök.
