Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)

1899-06-21 / 25. szám

„H E T _I S Z E M L E“ (25-ik szám.) Kie meli Ilosvay Endre főszolgabíró ügybuz- góságát, miért az ig. tanács köszönetét is szavaz. Hasonló jelentést tesz Nagy Károly a dengelegi, irinyi, herendi, szaniszlói, uiező- petrii menhelyekről, a melyek minden te­kintetben megfelelők. A jegyzőkönyv hite­lesítésére Jákó Mihály és Ferency János kérettek fel. Y. Tornaverseny. A kir kath. tőgj^mnásiumban f. hó. 18-án folyt le a tornavizsgalat.. A nem túlságos me­leg nagyon kedvezett a vizsgának, a melynek lefolyása is igen szép volt minden tekintetben. A szabadgyakorlatok bottal és buzogánynyal, csapat és szertornázás, verseny-ugrás, sulydo- bas, súlyemelés, rúdugrás, a programúi, e ki­váló pontjai azt a mély hatást gyakorolták a nagyszámú intelligens közönségre, hogy a szaka­vatott, jeles tornatanár lelkiismeretes munkát végzett az ifjúsággal, ezzel az aczélizmu, ruga­nyos, edzett és ügyes gyermek-sereggel. Fe­gyelmezett, lelkes, jókedvű csapatok állottak elő a küzdőtérre s oly meglepő ügyességgel mutatták be gyakorlataikat,/ hogj' a közönség folytonosan élvezett, éljenzett és tapsolt. Majd a nagyobb növendékek mutatták be ügyessé­güket, a mely valósággal megleptem szemlélőket s önkénytelenül is arra gondoltunk, hogy va­jon gymnásiumi ifjúsággal vagy pedig akroba­tákkal állunk szemközt. Valóban csak nagy di­csérettel emlékezhetünk meg, a lefolyt torna­vizsgálatról s e dicséret épen úgy szól a lelki- ismeretes, gondos tornatanárnak, mint az igyekvő buzgó diákoknak. A gymnásiumnak regi, jogos hírnevét pedig öregbítette ez a fényes siker, a mely igazolja egyszersmind azt a meggyőződé­sünket, hogy a kir. kath. főgymnásiumban a lelki és testi nevelés párhuzamban halad, kiváló, nagy örömöket keltő eredménynyel. Az ünnepély részletes lefolyása különben ez volt : A hírlapok és külön meghívók által értesített közönség eddig még soha nem ta­pasztalt érdeklődést tanúsított, úgy hogy az intézet tágas udvara nem volt képes befogadni a pár ezerre menő nagy számú úri közönséget. .A jelenvoltak között ott láttuk hadusfalvi Lud- mann Gyula m. kir. honved ezredest családjá­val, dr. KeszlerFerencz pápai praelátust, Schveuth József m. kir. honvéd őrnagyot, özv. de Ge- randó Attilláné szül. gróf Teleky Blanka Ömél­tóságát, Hérmán Mihály polgármestert. Dienes Gyula cs. és kir. századost, Banner Antal ál- lamvasuti főmérnököt, Péchy Antal tb. főkapi­tányt, Toperczer Kálmán kir. törvényszéki bírót, Lengyel Endre földbirtokost, a társadalom ki­váló számos tagját, különösen nők voltak igen nagy számban. A verseny műsora a következő volt: 1. Ének, Hymnus, éneklé a főgymn. if­júság. 2. Szabadgyakorlatok, í. A, B és II. osztály. 3. Versenykötélmászás I. A, B, II. és III. osztály. 4 Csapattornázás nyújtón V—VIII. oszt. 5. Szabadgyakorlatok fabottal III. oszt. 6. Osztály-tornázás III. oszt. 3 korláton. 7. Ének, Kápolna, éneklé a főgymn énekkar. 8. Ver­seny- magas- és tavugrás IV—Vili. oszt. 9. Játék, bárány és farkas II. oszt. 10. Szabad- gyakorlatok buzogánynyal VI. oszt. 11. Ver­seny rúdugrás IV—Vili. oszt. 12. Verseny sulydobás V—VIII. oszt. 13. Ének, M; gyár népdal egyveleg, eneklé a főgymn. énekkar. 14. Játék, labdakergető V. A oszt. 15. Kötél­húzás VI. oszt. 16. Súlyemelés (18 és 30 kiló) V—Vili. oszt. 17. Zsakfutás, III. oszt. 18. Ének, éneklé a főgymn. ifjúság. A 28 pontból álló műsor igen változatos volt, s előadása 5 órától 7 óráig tartott. A ver­senybíróság állott: Ratkovszki Pál főgyimnazi- umi igazgató, Lehóczky József és Erdélyi Imre tanárokból. A versenybíróság Ítélete alapjan, mint győztes „elismerő okiratot“ a következő 39 tanuló nyert: az I. osztályból: Szűcs Sán­dor, Öhlschläger István, Prohászka Lajos. Bo­ros Zoltán, Krúdy János, Réti Jenő, Hampel Frigyes, Halász Lajos, Benyóvszky János, Bodnár Jenő, Non Janos, Rehn Márton, a 11. osztályból.' Krausz József, Gyene Zoltán, Szer­dahelyi László, Kovács Árpád, Kubinyi Iván, Lőkös Sándor, Molnár Sándor, Zombory László, Orbán Péter, Bekert Vida, a IV. osztályból: Volenszky Jenő, László Mihály, Faulvetter lg- nácz, Tombory Ernő, Krompaszki Sándor, az V. osztályból : Gyene István Szegedi Gábor, Kárpáti István, Szkluzál János, Komka József, Pável Ferencz, a VJ osztályból: Gerinczy Pál a VII. osztályból; Merker Marton, Veres János Bakó Béla, a Vili. osztályból; Brózik Engel­bert és Simon István. A legügyesebb tornászok jutalmazására adományoztak : a vallás- és köz- oktatásügyi m. kir. miniszter 160 koronát, Mész lenyi Gyula megyés püspök 10 koronát* dr. Keszler Ferencz pápai praelátus 10 koronát, Szabó Norbert apát-kanonok 20 koronát, dr. Kádár Ambrus apát-kanonok 10 koronát. Há­mon József apát-kanonok 10 koronát, a hely­beli torna- és vivő egyesület egy drb. 10 fran­kos aranyat. Ezen pénzjutalmakra ezután fog­nak az arra érdemes ifjak kijelöltetni. Nagyban emelte a tornavizsgalat fényét, a m. kir. honvéd állomás parancsnokságnak azon kiváló előzekenysege, hogy a kir. kath. fögyimnázium igazgatóságának felkérésére a hon­védzenekart a vizsgálat idejére kirendelte. A főgyimnáziumi énekkarnak a szünetek között szabatosan előadott énekei nagyban hoz­zájárultak a tornavizsgálat fényéhez, a mi Mon- dik Endre énektanárt dicséri, s fáradhatlan buzgóságának itt élvezhette legszebb jutalmát. Meg kell emlékeznem végül arról is, hogy a — Oh, magam is ! — fohászkodott csen­desen az őrnagy ur. — Igen egyszerű feladatot tűzök ki önnek. Állítson ön oda — itt Ő Excellenti- ája egy pont felé mutatott a látóhatáron — egy-egy kosarat jelzőzászlókkal, melyek egy szűk szorost jelképezzenek. — Parancsára, Exczellencziád! Csen­dült vissza az őrnagy válasza, mikor azon­ban, az őrnagy ur a markirozóknak a kellő utasításokat osztogatta, véletlenül megbicsak­lott a nyélve, mert e helyett, hogy „Állítsa­nak arra a helyre két kosarat, szórakozottan azt találta mondani: „Állítsanak arra a helyre két poharat.“ Az altábornagynak óriási gyomorgör­csei daczára is finom mosolyra rángatóztak az arczizmai erre a különös utasításra. Ön gondolatban még mindig a tegnapi szemlevacsoránál időzik, őrnagy ur! Meddig maradtak még az urak az este az asztal mellett ? Ez egy kicsit fogas kérdés volt. Ha bevallanám — gondolkodók magában őrna­gyunk — hogy virradtig poharaztam az if- jakkal, az aligha tenne Ő Exczellencziájára kedvező benyomást. Mit tegyek tehát ? Sze­rencse, hogy az altábornagy a fiatalokhoz fordult: „No meddig tartott a lakoma?“ — Hajnali fél ötig : hangzott, az őszinte felelet. — Kedves uraim — vette újra át a szót Ő Exczellencziája — kénytelen vagyok önöket ezért megdorgálni. — Bizonyára én vagyok az utolsó, a ki eltiltja Önöknek a bor melletti vigadozást, azt azonban mégis hangsúlyoznom kell Önök előtt, hogy szemle idején, a mikor az embernek minden erejét meg kell feszítenie, inkább van helye a lefekvésnek, mint a dáridónak. Elismerem, hogy semmi szabálytalanságot sem tapasz­taltam Önökön, mert különben egy perczig sem késtem volna a szükséges magyaráza­tok és leczke megadásával. A látottakkal minden tekintetben meg voltam elégedve, bárha itt-ott mégis csak feltűntek egyes visszásságok, melyeket csekély fáradsággal elkerülhettek volna. Az Önök őrnagya min­den körülmények között teljes bizalommal lehet Önök iránt, márcsak az ő érdekében sem kellett volna Önöknek annyi ideig f'enn- maradniok s magam is azt hiszem, hogy egy ilyen nag arányú ünneplés az Önök igen tisztelt őrnagyának sem lehet valami nagyon az Ínyére, nemde igazam van őrnagy ur? vizsgálat befejeztével a tanulók azzal adtak ra­gaszkodásuknak és szeretetüknek kifejezést, hogy Erdélyi Imre tornatanárt a levegőbe emel­ték s perczekig éljenezték. E nap sokáig emlé­kezetben fog maradni. ír. Hire k. Mintán a félév vége felé járunk, tisz­telettel kérjük azon előfizetőinket, kik erről a fél­évről hátralékban vannak, szíveskedjenek előfi­zetési dijaikat kiadóhivatalunkba minél hamarabb beküldeni, hogy a félév végén számadásainkat le­zárhassuk. Minden előfizetőnk megkönnyíti mun­kánkat, ha előfizetési diját a rendes időben ke­zeinkhez juttatja. Személyi hir. Dr. Zajféry Károly nyug. főgymn. igazgató, az osimoi (olaszországi) egy­házmegye áldozára, a loretói szent Ház kama­rása, a campocavalloi szentély tiszteletbeli és szolgálattevő káplánja, a római „szent Pál kath. Írod. egylet“ tiszteletbeli tagja, ki a helybeli kir. kath. főgymnásiumunk sok időn keresztül tanára volt, a héten városunkban időzött, mely alka­lommal régi jóismerőseit és barátait látogatta meg. Sr. Sarolta jubileuma. F. hó 15-én volt a zárdái ovodásleánykák vizsgálata, mely min­dig édes ünnepe a szülőknek, királyi napja a rajongva szeretett óvónéninek, kedves Sarolta nővérnek. Kellemes idő lévén, a vizsgalat a zárda udvarán, a lombos gesztenyefák alatt tartatott, nagyszámú érdeklődő közönség jelenlétében. Az angyalarczu kicsinyek okos feleletei, édes dalai, szellemes versikéi elragadó kedves hatás­sal voltak a boldog szülőkre ; a sikerült társas­játékok (kenyérsütés, szüret stb.) gyakorlatias iránya, vidám hangulata bekoronázta a nap si­kerét. A vizsgálat végén azonban történt va­lami, ami fenséges ünneppé varázsolta a szép alkalmat. Kölcsey Boriska, az Óvodások legü­gyesebbje, felköszöntötte sr. Saroltát, ki 25 éve óvónő a szatmári zárdában. Dr. Steinberger Fe- rencz képezdei igazgató, ki a vizsgálaton elnö­költ, 'e kis tüntetésből kifolyólag remek beszéd­ben üdvözölte a jubiláns óvónőt, köszönetét mondva neki a hálás szülők i észéről, példátlan elismerést mint igazgató tanár s gratulátiót az egyházi főhatóságtól is. Az ünnepelt könyekkel „Hazudnom kellene ha azt állítanám, hogy a tegnapból mába hajló lumpolás nem lett volna az Ínyemre, gondola az arauygal- léru bajtárs magában, fennhangon azért ezt mondd : „Teljesen osztozom Exezellencziád nézetében.“ — No ennek örülök, nagyon örülök — folytatta Ő Exczellencziája a beszédet. — Ön tegnap velem együtt távozott el az ét­kezőből. Nagyon hálás lennék Önnek, ha a jövőben ügyelni lenne szives arra is, hogy a mikor Ön a tiszti étkezőt odahagyja, rög­tön vége szakadjon a mulatságnak. Ezt a rendszabályt a fiatalabb tiszturak egészsége, de meg pénztárczája érdekében is feltétlenül szükségesnek találom. — Pompás eszme Exczellencziás uram, nagyon jó 1 — sietett az őrnagy ur helye­selni s a tiszta igazság nyilatkozott meg a szavaiban, mikor igy folytatta: „Én eddig is súlyt fektettem arra, hogy senki se ma­radjon utánam az étkezőben!“ Az utolsó ugyanis mindig az őrnagy ur volt. ■ A szemle egy rövid ütközettel véget ért és a zászlóalj hangos zeneszó mellett vonult vissza a kaszárnyába. A kaszárnya udvarán az őrnagy ur maga köré gyüj-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom