Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)

1899-03-08 / 10. szám

„H ETI SZEMLE“ (10-ik szám.) lyek aggodalommal töltötték el az egész ke­resztény világot. Egy távirat azt jelentette, hogy meg is halt. E csapás azonban a ke­reszténységre nem következett be. Most már egészen jobban van, a végrehajtott orvosi műtét igen jól sikerült. 0 szentsége e hó 2-án töltötte be életének 89-ik évét, 3-án volt koronáztatásának 21-ik évfordulója. Dj zászlós ur. Bánffy Dezső báró, volt miniszterelnököl a király főudvarmestornek nevezte ki. E méltóság Bánffy bárót a fő­rendiház tagjává avatta, igy tisztességes ürügy alatt alkalom adatott neki, hogy oda- hagyja a képviselőház szinterét, hol annyi sok kétes értékű dicsőséget font halántékai köré. Szeiber Ede kassai tankerületi kir. fő­igazgató f. hó 6-án városunkba érkezett, hogy a két főgymnásiumban szokásos hivatalos látogatását végezze. A főigazgaió urat, a ki itt időzése alatt püspök ur ő méltósága ven­dége, a kir. kath. főgymnásiumban a tanári kar élén Ratkovszki Pál igazgató üdvözölte a tisztelet és szeretet meleg hangján, melyet a főigazgató hasonló bensőséggel viszonzott. Kinevezés. A király dr. Öreg Bélát, a debreczeni Ítélőtáblánál alkalmazott bírósági aljegyzőt a szatmárnémeti törvényszékhez albirónak nevezte ki, Kotrba Nándor mező- kaszonyi járásbirósági albirónak a nagy- szőllősi járásbírósághoz saját kérelmére le­endő áthelyezését megengedte. — A vallás és közokt. miniszter Bodnár Mariska okle­veles kisdedóvónőt a szaniszlói állami óvo­dához kisdedóvónőnek nevezte ki. — Az osztrák magyar bank helybeli fiókjához he­lyettes főnöknek Neübauer Sándor nevezte­tett ki Debreczenből. Gyászhir. Sepsy Károly adorjáni nagy- birtokos e hó 4-én, reggeli 6 órakor, életé­nek 68-ik évében tüdőelvizenyősüdés követ­keztében elhunyt. Temetése hétfőn d. u. nagy részvét mellett ment végbe Adorjánban. — Dorka János igazságügyminiszteri szám­ellenőr e hó 2-án, életének 34 ik évében Budapesten elhunyt. Városunkba való szü­letésű, ki szorgalmával ily fiatal korban szép állást vívott ki magának. A po gári tanitónőképezdében a múlt évben megtartott tanképesitő vizsgálatok ügyiratai a vall. és közokt. miniszterhez ejterjesztetvén, azokra válaszolva kijelenti a miniszter, hogy az oklevelek akadály nélkül kiszolgáltathatok. Ez más szavakkal annyit tesz, hogy a pol­gári iskolai képesítő vizsgálatoknál a tudomá­nyos színvonal meg lett őrizve. Annyival ke­vesebb oka lehet tehát a Nemzeti iskolában czikkező „Polgári iskolaiknak az aggoda­lomra, mert a két tanfelügyelőségi tollnok megvizsgálására kijelölt bizottság tagjai jó­részben azok, kik a polgári tanitónőkópez- dében tartott tanképesitő vizsgálatokon mű­ködtek, igy a kívánt tudományos színvonalnak követelményeit isménk. Jászai Mari, a nemzeti színház kitűnő művésznője e hét végén ismét körünkbe érkezik, midőn két előadáson fog vendég­szerepelni. E hó 10-én pénteken „Széchy Máriákban, szombaton 11-én „Stuárt Má­riákban lép fel. A kath. kaszinó és szatmáregyházme- gyei irodalmi kör vasárnap délután 6 órakor felolvasó estélyt tartott. Valóban meglepő a közönség azon magas fokú érdeklődése, mely- lyel a kath. kaszinó összejöveteleit kiséri. Méltán lehet mondani, hogy városunknak eme kulturális intézménye eltekintve attól, hogy az intelligens elem közt az összetar- tozandóság érzetét felébresztette és ápolja, a szellemi művelődésnek elsőrangú tényezője lett. Kezébe ragadta a vezérszerepet. A va­sárnap tartott estély alkalmával a Czeczil egylet nagy terme teljesen meglelt közön­séggel, különösen nagy számmal volt a szépnem képviselve. A programra mind a négy pontja pompásan sikerült. Az első szám Vodicska Irma kisasszony zongorada­rabja volt, ki oly ügyes technikával játszott, hogy elragadta a jelenvoltakat, s közkívá­natra kénytelen volt programmpontját több darabbal megtoldani. Ezután dr. Wol­kenberg Alajos theol. tanár lépett a felol­vasó asztalhoz, ki a kath. körök múlt évi kongresszusával kapcsolatban behatóan fej­tegette a kath. egyesületek czélját, s azok­ban különösen a nők hivatását. Majd Fény- halmy Katinka kisasszony szavalta el Mindszentynek „A fiú sziklája“ czimü költe­ményét, mély érzéssel, szónoki routinnal, megnyerve a közönségosztatlan tetszését, mely szünninem akaró tapsokban nyilatkozott meg. Végül Orosz Alajos főgymn. tanár olvasott szellemes csevegést a „Pillanatnyi pénzza­varáról, sok derültséget keltve a jelenvol­tak soraiban. Felolvasások után a közönség egy része a kath. kaszinóban gyűlt össze, hol a tombolajáték, melyhez a nyeremény tárgyakat részben a püspök ur kegyessége szolgáltatta, általános érdeklődés között folyt le. A nemzeti párt, miután elvei teljes győ­zelmet arattak, s az uj kormány a nemzeti párt álláspontjára helyezkedett, e hó 2-án kimondta feloszlását és beleolvadt a kor­mánypártba. Pád. sz. Antal perselyében e héten 34 frt 02 kr. gyűlt a közönség filléreiből. A nagyságos káptalan ugyané czólra 30 frtot adományozott. A dalegyesület szombaton este gyűlést tartott, mely alkalommal a debreczeni da­lárda megkeresése folytán az országos szö­vetségből való kilépés ügye került sző­nyegre. A dalárda megmaradt azon előbbi elhatározása mellett, hogy az orsz. szövet­ségnek tagja nem lesz, de a kerületi szö­vetségbe való belépésre hajlandó, ha annak életrevalósága bebizonyul. Az aradi dalver­senyen nyert díszoklevelet az egyesület visz- szautasitotta. Dalestélyek és ünnepélyek rendezésére bizottság küldetett ki. Néhai szent katolnai Cseh Karolináért halála évfordulati napján a káptalan által sub infula végzendő ravatalos gyászmise ala­pítványául 330 frt fizettetett be. II. kötőke. A nőegylet a jövő szom­batra tervezett sok műélvezettel és kedves házias jellegű szórakozással kecsegtető má­sodik kötőkéjét f. hó 14-én kedden este fogja megtartani ugyancsak a kaszinó üvegtermé­ben. A kötőkén hadusfalvi Ludmann Ilonka k. a. énekel, Friedmann Sándor és Biermann Miksa urak hegedű zongora darabokat, ját­szanak, dr. Némethy József kir. alügyész ur felolvas, Hodossy Lajos ev. ref. lelkész ur énekel. Miután az első ez évi bemutató oly jól sikerült s oly szép eredménynyel járt, remélIhető, hogy a minden nemesért, jóért lelkesülő és áldozó közönség szives jóaka­rattal fogja jutalmazni és pártolással támo­gatni a nőegylet szép czélu önzetlen törek­véseit. Az utolsó kötőke tombolával lesz egybekötve, a melyre nyereménytárgyakat az egyesület lelkes tagjai, bőkezű pártfogói, köztük első sorban püspök ur is, ki a jóte­vők között több Ízben való nagyobb összegű adományaival mindig elüljár, ajánlottak és ajánlanak fel; erre nézve a gyűjtés erősen folyik. Aranylakodaleut Szatmáron. Rákosi Vik­tor (Sipulus) és Beöthy László remek énekes de a mellett gyöngéd czélzásokat tesz neki a pesti élet költséges voltáról, a magas leczkepénzről, a vizsgálatok és a könyvek drágaságáról s kéri a bácsit, hogyha valamit küldeni akar neki, csak az egyetemre czi- mezze, mert az egész napot ott tölti. Megpumpolja jó barátait, ha lehet; az összeg nagysága iránt könnyen bocsátkozik alkuba: 10 forinton kezdi, a miből folyton engedve végre egy koronával is boldogan távozik. Néha-néha felkeres egy vendéglőt, a melynek fizető pinczérével előrelátásból már régebben brúdert ivott s a pinczér-jóbarát szívesen nyit hitelt egy pár korona erejéig. Ha számlákkal zaklatják, nincs „apró pénze“ s ha valahol fizetnie kellene, bo- szankodva veszi észre, hogy otthon felejtette a tárezájál stb. Az óráját, téli kabátját, „becsapja“ s az übercziherét kinevezi téli kabátnak, bár az is megesik, hogy az előléptetendő ruhadarab is bennt ül már a zálogházban, mint a hogy megszokott néha történni, hogy valakit felső kitüntésre terjesztenek fel s mire 'megjön az érdemrend, a kitüntetendőt már a kir. ügyészség vette pártfogásába. Hogy pénzzavarán segítsen az ember, ilyen s egyébb módokhoz folyamodik í mind ez sok fejtörésbe, kapkodásba, utánjárásba, orczapirulásba és kudarczba kerül s ez az, a miért oly kellemetlen a pénzzavar. De felvirrad végre elsejének nehezen várt dicső reggele (bár több is volna egy hó­napba), jön a hivatalszolga vagy bekopogtat a pénzes levélhordó, felejtve van minden szenvedés s az előbbi hónap élete — újra kezdődik 1 Érzem, m. t. közönség, hogy ezt a the- mát, a mely oly gazdag, komoly és vig ele­mekben, koránt sem mentettem ki, de nem is lehetett czélom s ha a dolgot komikus és kedélyesebb oldaláról tárgyaltam, mert van­nak biz ennek igen szomorú részletei is, úgy hiszem, a „ridendo docere“ (nevetve tanítani) elvével elég komoly megszivlelésre méltót is éreztettem. Egyébiránt tárgyalhatjuk e tételt bőveb­ben is oda át a kaszinóban egy pohár bor mellett ; tessék bátran átjönni, nincs szándé­kom senkit is megpumpolni, bár ma még talán mindenki megpumpolható állapotbaj}, a papiros korszakban van — de én is abban vagyok, ‘tessék elhinni! hogy egészségesebb fütetlen, mint fütött szobában aludni (a nappalt a kávéházban egy piccolo mellett vagy az egyetemi olva­sóteremben is el lehet tölteni),- rájön, hogy milyen testedző a gyalogolás s kárhoztatja azokat, a kik mégis a villamosra ülnek, egy-egy gallért 3 — 4 napig hord ; a do­hányzásról, a mely csak a mellet és gyom­rot rontja, kezd leszokni, s ha épen nem bir ellentállani a dohányzás ingerének, me­legen érdeklődik jó barátainak „heverő“ szi­varjai iránt s a mikor rágyújt, nem a maga gyújtóját használja, hanem tüzet kór ; — mert „a spórolást a gyufán kell kezdeni.“ Igyekszik pénzforrásokat felkutatni s a hitelét kihasználni (ha van) s ebben nem csekély leleményességet fejt ki s igy igen hasznos szellemi gyakorlatot végez, a mely­nél különösen az emlékezet és a fántázia működnek dicséretesen. Eszébe jut valami jómódú nagybácsi (a melynek a fajtája már nagyon kivesző­ben van), a kire a hónap elején nem is gon­dolt, pedig ez talán epedve várja a tudósí­tást szerelmetes öcscséről. Jó hát neki, hogy a jó nagybácsit megnyugtassa; ir neki ta­nulmányainak szeretetéről, elhaladásáról,

Next

/
Oldalképek
Tartalom