Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)

1899-10-11 / 41. szám

4

HETI SZEMLE“ (4l-ik szám.)

nultatásával, mintha a term.-rajz latin vagy görög szótár lett volna. —így természetesen nagyon kevés értéke volt iskoláinkban e tudománynak ; igazi jelentőséget csak most nyer, midőn az éleijelenségek és természettörvények tantárgyává lesz.

Behatóbban foglalkozik az értekező a IV. és I., II. oszt. anyagával.

A revízió a tulajdonképen való term, rajz tanítást a IV. oszt.-ban kezdeti, még pedig a növénytannal, melynek előadását azonban chemiai ösmeretek tanítása előzi meg. A chemia hozzátoldásának megfelelő- leg az óraszámot is fölemeli, de ez még mindig kevés lesz, mert az első időszakot igy is lefoglalja a chemia, s igy csak a II. és III. harmad jut a növénytannak. — A tanítás czólja a növéuyek belső szerkezetének, fölépüiésének megismertetése, vezéresz- méje pedig azon tétel, hogy a plazma képezi alapját a növény fejlődésének. — Némi nehézséget képez ugyan itt, hogy a plazma munkája közvetlenül nem látható, de segítségre jönnek a mikroskop és a szövettani képek.

Az élettanban megismerkedik a tanuló a növény testében végbemenő folyamatok rendjével s tanulmányai összekapcsolódnak a physikaiakkal is, miképen befolyásolja a fény, hő a föld vonzási ereje a növény szerkezetét.

A mi a növények alakjáról szóló tant illeti, a régibb tanítási eljárás az alakok egyszerű felsorolásában állott ; most ismertetni kell az alakelemek jelentőségét is. — A revizíónált tanterv különösen a virággal foglalkozik, mert az alaktani tények ezeken leginkább mutathatók be; hangsulyoztatni kívánja a virágok czélszerű szerkezetét, berendezését. — így foglalkozván az alaktannal, buzdításul szolgál annak tanulása a gyüj lésre.

Ezek után következik végre a rendszertan, mely kellene, hogy az egésznek koronája legyen, de rá már nem igen jut idő.

Majd áttér a felolvasó az I. és II. oszt, anyagára, melyet a növények és állatok

ban első czélja praktikus volt : ismereteinek a lelkipásztorkodásban való értékesítése, mégis a nyelvek szellemét nagy szakértelemmel és szerencsével buvárolta. Hogy csak kevés müve látott napvilágot, annak oka az ő határtalan szerénysége.

Gaume abbé ezt mondja róla : A bíboros két dologra lett figyelmessé : l) a nyelvek fundamentális egységére, 2) a dialectusok háromságára, mely az emberi nem három fajával teljes összhangban áll.

Ezek a szavak a német tudósok állításaival szemben M.-t igazolják.

Végül: a mi M.-ban legtiszteletreméltóbb1 az az ő személyes karaktere, az ő erényeinek fényessége. Mert mért fogott a nyelvek tanulásába ? Hogy a szegény beteg és idegen katonákat a vallás vigaszaiban részesíthesse.

Jelleme vas, aczél vala s erényeinek pajzsát mocsoktalanul őrizé meg.

Mezzofantiban oly egyházi fejedelmet bírunk, ki élete, tudománya, erényeivel tündöklő példaképül lebeg minden pap előtt.

külső alakjának leírása képez. Ezt különösen az egyes szervek ismertetése teszi értékessé, mert igy alapot szolgáltat a felsőbb osztályok tananyagának magyarázatához. Két hiány födözhető azonban itt föl az uj tantervben : 1.) A tanításnak a négy évszakhoz kel! alkalmazkodnia, a mi elméletileg ugyan helyes, gyakorlatilag azonban sok hibát szül. Még be sincs fejezve az őszi tananyag s eset leg már itt a tél, 2.) Alig vezette be a tanár a fiukat a növénytanba s már át kell térnie (a tél beálltával) az állattanra. Az I. oszt.-ban csak állattani, a II.-ban csak növénytant kellene tanítani. Hiba továbbá még az, hogy az állatoknak a tanterv ajánlta felosztása nem egy szempontból való.

Előadása végén még a term.-rajz nevelő hatásáról emlékezik meg Schőber, kiemelvén, hogy az épugy tisztítja és nemesíti az ifjú lelket, mint a philologia, s reá azonkívül hasznossági szempontból is szükség van.

Nehéz a munka, de törekedni kell a tudományágnak tespedő helyzetéből való kiszabadítására és fölvirágoztatására. A törekvést minden bizonynyal siker fogja koronázni.

A nagy tetszéssel és tapssal fogadott felolvasás után Pór Janos jegyzi meg, hogy teljes mértékben elfogadja Schőber dr. álláspontját. Az uj tanterv kétségkívül utat nyit a term.-rajzi tanítás továbbfejlesztésére. 0 is hangsúlyozza, hogy sokkal jobb volna a beosztás akkor, ha az I. oszt.-ban tanítanák az állattant, II.-ban a növénytant, mert az előbbinek elemeit már az alsóbb iskolákban tanulják a gyermekek. Felemlíti végre még a term.-rajzi tanításnak egy nagyon fontos feladatát, t. i. a fiuknak a szemléltetéshez való szoktatását. — Kurtz Sándor dr. egyrészt a phylologia mai módszerét védi az ósdiság vádja ellen, másrészt le igyekszik szállítani a term.-rajz nevelő hatását arra az értékre, mely őt megilleti; Kurtz ennek csak észképző hatását ismeré el.

Ratkovszki Pál elnök szerint nincs a felolvasásban semmi polemikus elem, mely

Aprósága!; Jandrisics éleiéből.

Gida bácsi a király ő felségénél járt, hogy megköszönje a kitüntetést, az érdemrendet. Haza jővén, az ő rendes szokása szerint felment a püspök ő méltóságához, hogy referáljon az audiencziáról.

— Gida bácsi, — mondotta a főpásztor — a püspöknek részletesen el kell mondani, hogy folyt az audienczia?

— Hát Méltóságod — szólott Gida bácsi nagy nyugalommal és komolysággal — Beléptem felséges királyomhoz, ki, a mint meglátott, azonnal felém kiáltott:

— Hát Jandrisicsot hol hagyta ?

— A lánczhidig csak elkísért — szólottám az én fenséges királyomnak, de hogy tovább jöjjön, nem tudtam rávenni.

* *

*

A főkapitány ur — már mint Gida bácsi — tudvalevőleg mindennapos volt a plébánián. Sokszor hallottam szatmári káplán koromban a rendőrök jelentését estenkint.

— Jelentem aláson főkapitány uram, hogy semmi jelenteni valóm nincs! (T. i. semmi baj nem történt.)

Jóllehet azonban, a rendőrség ily otthonos volt a plébánián, bizony egyszer megtörtént az a furcsa eset, hogy, a nagyságos ur szép apáti nyaklánczát, tnelylyel őt a szatmári közönség lepte meg, ellopták. Akkor este is együtt voltak Gida bácsival egy közkihivná az ellenvéleményt; csupán az értekező tanárnak nagy szeretető sugárzott minden szavából, meg akarta ismertetni tudományszakának minden előnyét. — A term, rajzban is lehet jellemképző elem, minthogy a tárgyaknak ebbeli hatása főleg a tanár egyéniségétől függ. Kívánja, hogy minden tanárban legyen meg azon ügyszeretet, melyet az előtte szólottáknál tapasztalt.

Pór János és Schőber Emil ismételt rövid felszólalásai után a pénztáros és szám- vizsgálók jelentése következett

A központi választmányba Orosz Alajos, és Pór János tanárokat jelöli ki a gyűlés a kör képviselőjéül.

Ezután megejtette az ülés a jövő évi tisztikar választását. _____

Elnök lett újra Ratkovszki Pál főgymn. igazgató, alelnök Jaskovies Ferencz, titkár Orosz Alajos, pénztáros Kurtz Sándor dr.

Gyűlés után vidám lakomára jött össze a társaság a kath. kaszinóban, hol Ratkovszki elnök mondotta az első pohárköszöntőt a megyés püspökre. Sok dikció hangzott még el estig a vidéki tagok távoztáig, a mikor is a mulatók eloszlottak.

Hire k.

Előfizetési felhívás. Az utolsó évnegyed beálltával tisztelettel felkérjük előfizetőinket, miszerint előfizetéseiket megújítani szivesked- kedjenek. — Felkérjük továbbá hátralékos előfizetőinket is előfizetési hátralékaik minélelöbbi beküldésére.

Boldogult Erzsébet Királynénk emlékére Budapesten építendő „Orök-tmádás“ templomára Szatmár megyében a ró no. kát. templomokban folyó óv szeptember hó 10-én és 11-ón befolyt összegek kimutatása : Fény 10 frt, Jánk 10 frt, Nániü 13 frt 17 kr, Cso- maköz 13 frt, Nagy-Majtény 15 fr, Szatmár 376 frt 73 kr, Szatmár 10 frt, József- háza 10 frt 42 kr, Zajta 15 fr , Felső-Bánya 22 frt 61 kr, Kálmánd 10 frt, Szaniszló 8 frt, Fehér-Gyarmat 5 frt, Kaplony 6 frt 47 kr,

vacsorán. Ez alatt az inas elemelte a lánczot és néhány forintol. Becsbe szökött vele.

Persze a nagyságos ur „megjelentette rögvest a főkapitánynak és mondotta is, hogy ez alkalommal nem „Gida“ bácsinak, de a „főkapitánynak“ tesz jelentést.

— Mondottam neked mindig János, hogy ez a fiú nem hűséges ember!

Azzal zsörtölődve távozott az öreg ur és — hozzálátott a nyomozáshoz.

Végre nagysokára Bécsben, egy zálogházban ráakadtak a lánczra.

Persze a nagyságos urnák ki kellett fizetnie az összegei, melyet az inas elzálogosításkor kapott. Így jutott a lánczhoz.

Egy reggel meg azzal állított be Gida bácsi:

— Itt van, az akasztófára való, átadtam az ügyészségnek.

— Szegény fiú, mondotta Jandrisics.

A szegény fiú meg a végtárgyalásig halálos betegségbe, hektikába esett.

Jandrisics kieszközölte, hogy a szerencsétlen ember a plébániáról kapott jó ebédet, jó bort.

Engem küldött, hogy lassam el a végső

szentségekkel; én temettem is el.

* *

*

Nagyba vette Jandrisics, ha káplánjai neki, a házi gazdálkodásban kezére adtak. Egyik káplánja „pincze mester“ volt, a másik kisebbik gazdanak szeme meg hizlalta a jószágokat.

Én a „ Téli Esték“ szerkesztésével na-