Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)

1899-10-25 / 43. szám

„HETI S Z E M I, E“ (48 ik szám.) 8 H i r e!(. Előfizetési felhívás. Az utolsó évne­gyed beálltával tisztelettel felkérjük előfizetőin­ket, miszerint előfizetéseiket megújítani szívesked­jenek. — Felkérjük továbbá hátralékos előfizető inket is előfizetési hátralékaik minélelöbbi bekül­désére. Személyi hir. Vármegyénk főispánja a múlt csütörtökön a reggeli vonattal nejével együtt városunkba érkezett, honnan kocsira ülve Pettyénbe utaztak ifj. Böszörményi Sán­dort és családját, meglátogatni. Délután Dob- rács-Apátiban Nikolics Szeréna szövőgyárát tekintették meg. Azután nehány napi tar­tózkodásra Nagy-Bányára utaztak. Emlék Ünnep. Püspök ur ő méltósága tegnap este Htppich István jézustársasági házfőnök társaságában Kolozsvárra utazott az erdélyi püspök meghívása folytán. Ko­lozsváron ugyanis, hova gr. Majláth Gusztáv püspök már e hó 2'2.-én megérkezett, fényes egyházi üunepély lesz a kegyesrendiek temp­lomának főoltárán őrzött Mária Kegykóp 200 éves jubileuma alkalmából. A négy na­pig tartó ünnepélyre püspökünkön kivül Schlauch Lőrincz, nagyváradi bíboros, püs­pök, Bubics a kassai ; Hornig, a székesfe- vári s Dessewffy, a Csanádi püspök is meg van hiva. Az ünnepély legkiválóbb része lesz a kegyképnek körmenetben való átvi­tele a főtéri plébánia templomba s innen vissza a piaristák templomába. A körme­netben az összes közhatóságok, hivatalok s az ipartársuiatok a régi ezéhek zászlói alatt részt vesznek. A sz. beszédeket Wolafka Nándor debreezeni prépost, püspök tartja. Dr. Steinberger Ferencznek kinevezését nagyváradi kanonokká f. hó 9.-én meghozta már a hivatalos lap is. A kitüntetett nagy­érdemű egyházi férfiút ez alkalommal szá­mosán üdvözölték. P. hó 22-én Budapestről jöttek le személyesen Szatmárra, hogy me­leg szerencse kivánataikat kifejezzék. Hoary a kinevezés mily megelégedést és örömet okozott a legszélesebb körökben, igazolják egyrészt a lapok kommentárjai, melyeket a kinevezéshez fűznek, igazolják a nagyszámú tisztelgők és szerencsekivánatok, a melyek a kitüntetett egyházi férfiút mindenünnen A negyedik állomás körül rekedt tor­kom olyanféleképen kezdett szólani, mint egy tót orgona felső hangjai. Hébe-korba ránéztem a tisztre. Láttam, hogy felénk for­dulva kardjának markolatát fogdossa s na­gyokat csörtet a folyosó padlózatán. Annyit meg már tudtam, hogy ez a manipuláczió katonáéknál nem szolgál a legkedólyesebb állapot kifejezésére. Félelmem jogos volt, mert a tiszt csak­ugyan az ajtóhoz lépett s erőteljes hangon kiáltott be : — Nyissák ki, svindlerek ! Elkezdtem keservesen sirni. — Nyissák ki azonnal csalók I A legkeservesebb akkordokat hallat­tam válaszképen, Janika meg még erőtel­jesebben horkolt.-— Utoljára mondom szépen ; nyissák ki haladéktalanul — szólt erélyesen amaz. Beszélhetsz jó vitéz, senki sem hallgat rád. Parancsoló szavai süket fülekre találtak. — Egy-kót másodpereznyi csend követke­zett, hanem ami azután történt, arra már ugyancsak megijedtünk. — A ki felmarkolta! dühöngött a tiszt s kardjának két hatalmas vágására csöröm­elhalmozzák. A „Magyar Állam“ közölvén a hivatalos kinevezést, Dr. Steinberger ki­tüntetéséhez megjegyzi: „És mit mondjunk Várad harmadik uj kanonokjárói, a fáradha­tatlan, buzgóságban szinte utolérhetetlen Sieinberger Ferencz tanitóképzőintézeti igaz­gatóról, a kath. tanügy e vezéralakjáról, kit önzetlen munkásságáért országosan tisz­telnek és szerelnek?! Csak gratulálni lehet a székeskáptalannak, hogy ilyen díszes uj tagokhoz jutott“. A tisztelgők sorát múlt vasárnap a fitanitókópző intézet tanári kara kezdte meg, melynek élén Bodnár Gáspár mondta az üdvözlő beszédet. Ezután az or­szágos tanító egyesület, bizottsága nevében és élén Ember Károly alelnök fejezte ki iidvkivánatait. Majd a szatmár ugocsa-me- gyei tanitó-egyesület népes testületé fejezte ki örömét a kitüntetés felett, mire az egyes tisztelgők egész sora következett. Dr. Stein­berger Ferencz kanonok a budapesti és vidéki tisztelgőket délben vendégszerető asztalához hívta, melynél ismét számos lelkesnél lel­kesebb felköszöntőkben üdvözölték az ünne­pelt házi gazdát. Ember Károly az országos tanító egyesületnek, Bodnár Gáspár a szat- már-ugocsai tanitó-egyesülelnek, Tóthfalussy Dániel a tanítóképző intézet tanárainak ne­vében fejezte ki szerencseki vánatait, mire Dr. Steinberger Ferencz kanonok mélyen meg­hatva és a nála szokásos bensőséggel és fényes ékesszólással felelt. Pirkler József a társadalom nevében, Erdélyi Imre mint leg­régibb munkatársa üdvözölték őt stb. Az ebéd folyamán számos helyről távirati üd­vözlés is érkezett. Kinevezés. A király ő felsége Fekete Benő p. ü. tanácsost, s kolozsvári p. ii. igazgató helyettest, városunk szülöttét legkegyelme­sebben kir. tanácsossá s brassói kir. p. ü. igazgatóvá nevezte ki. Dj főszolgabíró. Vármegyénk főispánja Földvárit Sándor mátészalkai ügyvédet tisz­teletbeli főszolgabírónak nevezte ki. Földvárig a m egyei életben tevékenyen vesz részt, Mátészalkának igen tekintélyes férfia, így az elismerés méltóra esett.. Fényes beigtatás. A múlt vasárnap ig- tatta be uj plebánosi javadalmába Müller Károlyt Máramaros Szigeten Dr. Keszler Fe- rencz praelatus kananok, ki ez alkalomból pölve hullott az erős ajtó-üveg ezer darab­ban lepve el az egész szakaszt; a lehulló szilánkok egyike oly erővel csapódott Ja­nika arczához, hogy felébredt s látva a hirtelen keletkezett zenebonát keresztet ve­tett magára. A következő pillanatban egy erős kéz nyúlt be, kinyitotta az ajtót s előt­tünk állott a méregtől vérvörössé változott fiatal tiszt arcza. Reszkető hangon szólt felénk: — „Szógyeljék magokat haszontalan gyávák.“ De eztmárnem hagytuk szárazon. Janikai ki a legmarkosabb volt közöttünk, villám­gyorsan ragadta meg legújabb divatu vas- pálczáját. — Teringettét! pusztulsz ki innen — szólt a dühöngőhöz. — Himmel. Donner, Wetter! — kiál­tott a tiszt — még ellenállának ! — Aus! Géh weiter! Szedte össze minden német tudományát Janika s ugyan­csak forgatta a kézbeli alkalmatosságot. — Mit ? Még ön beszól — morgotta a tiszt — azonnal összeapritom s már felemelte kardját. A szomszéd szakaszokból valamennyi Szabó István püspöki titkárral együtt Szi­getre utazott. A hitvallás letétele után a praelátus szép beszédben fejtegette a plé­bános és hívek közti viszonyt, majd a tadta a jelvényeket, melyek által az uj lelkészt javadalmába bevezette. Ezután Müller Károly lépett a szószékre, keresetlen de csinos be­szédben a hivek jóakaró közreműködésére apellált, hogy működése az egyház és a lel­kek hasznára váihassék. Délben a plébánián fényes ebéd volt, melyen a vidékről jött ven­dégeken kívül ott voltak : a főispán, alispán, törv. elnök, pénzügyigazgató, a többi egyhá­zak és valamennyi hatóságok fejei és Sziget társadalmának elit férfi-kózönsé<re. Az uj plébánost meleg rokonszenvvel fogadták. Az első pohárköszöntőt a főispán mondotta a papára és a királyra, Müller Károly a püspök Ő méltóságáért és a kegyurért, majd Keszler praelátusért és a főispánért emelt poharat, Keszler, a polgármester és mások az uj plé­bánost éltették. Számos felköszöntő volt még. Jelen volt az ünnepségen Frank József ugocsai főesperes, ifj. br. Perényi Zdgmond és Deimand Lajos esperes Ugocsából, Szat- tnárról dr. Erdélyi Károly, Mülleruek régi barátja. Pápai káplánok Ö szentsóga Gébé Péter ungvári papneveldéi tanárt és Papp Antal püspöki titkárt pápai káplánoknak nevezte ki. Uj bírák. A király Tatay Ferencz deb- reczerií járásbirósági albirót a debreezeni, Stampf Gyula 11 lávái jbirósági albirót a be- regszazi törvényszékhez birákká nevezte ki. Kinevezések. Az igazságügyül. Debreezeni Barna dr. sárospataki ügyvédjelöltet a m.- szigeti törvényszékhez aljegyzőnek, Sivulszki Kontratovics Mihály ungvári jbirósági írnokot a nagybereznai jbirósághoz segédtelekkönyv- vezetővé, Fischer Endre beregszászi iszóki dijnokot a szobránezi jbirosághoz Írnoknak nevezte ki, Császy Miklós Írnokot Halmiból Nagy-Bányára helyezte át. Hymen. Csepreghy Antal ifj. bankhiva­talnok jegyet váltott Szokolovszki Lajos vármegyei árvaszóki nyilvántartó leányával, Margit kisasszonynya] Nagy-Károly ban. Gyászhir. Benyovszky Vincze, úgy maga mint gyermekei Jolán és Pál, menye szüle­tett Visky Adél, valamint unokája Benyovszky István és a kiterjedt rokonság nevében mé­lyen szomorodott szivvel jelentik felejthetet­len neje, édes anyjuk, illetve anyósa és nagyanyjának benyói és urbanói Benyovszky Vinczéné sz. csikcsekefalvi Bodó Máriának, élete 65-1 k, házassága 47-ik esztendejében, folyó 1899. évi október hó 18-án, egy napi rövid szenvedés után végelgyengülésben utas előjött; nők sikoltozása, férfiak kiabá­lása következett: egy gyenge idegzetű egyén elájult; egy flegmatikus nagy kiterjedésnek örvendő német meg a vészféket akarta meg­rántani. A legkritikusabb pillanatban a két hadakozófél közzé veté megát Csontos ko­mánk. — Megálljatok ! Mit bolondoztok? hi­szen ismerősök vagyunk. Nemde önt — for­dult a tiszthez — Rezes Bendeguznak hiv- ják ? Együtt jártunk valaha az iskolába, arcza s hangja nagyon ismerős. A tiszt kimeresztó e szavak hallatára szemeit, leeresztő kardját, végig nézett raj­tunk ; úgy látszott, mintha gondolatait akarná rendezni. — Persze, hogy persze! Milyen bolond is ez az élet. Hiszen csakugyan pajtásaim vagytok. Szervuztok ! s könnybelábadt sze­mekkel zárt karjaiba. A viszontlátás öröme felejtette velünk az előbb történteket, s megtérítve az okozott kárt felelevenítettük a vidám, gondtalan gyermekkor édes emlékeit. Tibai Károly.

Next

/
Oldalképek
Tartalom