Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)

1899-06-28 / 26. szám

5

ETI SZEMLE“ (26-ik szám.)

Hajmeresztő uzsora. Hogy a felvidék népét mi kényszeríti a kivándorlásra, azt a következő eset világítja meg, melyben csak nem rég döntött a királyi kúria. Egy szegény máramo- rosmegyei lakosnak adóhátralék fejében lefoglalták egyetlen borját. Hogy megmentse a borját az elárverezéstől, a falu Rothschildjától tiz forintot vett kölcsön egy évre öt forint, vagyis ötven százalékos kamat mellett. Az év végével nem tudott fizetni s kérte a hitelezőjét, hogy hagyja még egy esztendeig nála a pénzt. Teljesült is kérése, de most már nyolcz forint, vagyis 80 százalék további kamatot kötött ki a hitelező; ezenfelül az adósnak le kellett kötni a pénz biztosítására a tinóját s az immár huszonhárom forintra nőtt összegről kötelezőt is kénytelen volt kiállítani. Látván azonban, hogy a felszaporodott tartozást sohasem lesz képes törleszteni beállott a hitelezőjének szolgálatába hamincz forint évi bérért s félévi szolgálattal törlesztett is az adósságból tizenöt forintot. A még fennmaradt [nyolcz forintért beperelte a hitelezője a községi bírónál. Elmarasztalták s hogy a hitelezőt kielégíthesse, végre is kényleten volt eladni a tinóját, melynek megtarthatásáért annyit küzdött és áldozott. Egyúttal azonban uzsora vétségért panaszt tett lelketlen hitelezője ellen. A máramorosi törvényszék, a debreczeni kir. tábla s legközelebb a kúria is egyező ítélettel az uzsorában bűnösnek modták ki s három hónapi fogházra és a jogtalanul felvett összeg viszatéritésére Ítélték a lelketlen uzsorást, tekintetei arra, hogy „nemcsak a törvényesnél aránytalanul magasabb kamatot szedett, de a mi több, a sértettnek anyagi romlását idézte elő a mennyiben kizsákmányolására éppen azt az időpontot használta fel, a mikor az adót szedik, a minek következtében egyetlen tinóját is kénytelen volt eladni.“ Tehát a kúria kimondta, hogy uzsora vétségének esete forog fenn már akkor is, ha az uzsorakamatok ledolgozása czéljából szolgálatába fogadja a hitelező az adósát Annak a pörnek uzsora adataiból tehát, amelyben ez a határozat keletkezik, megdöbentő képe tárul elénk a nép leketlen kiszipolyozásának és anyagi megrontásának.

Különböző életkorok. A statisztika azt bizonyítja, hogy a legmagasabb emberi életkort a tanítók és birák érik el; az előbbiekre nézve, mintha a végzet csak meghazudtolni akarná a sokat emlegetett latin közmondást, hogy az istenek, a kit gyűlölnek, azt tanítónak teszik. Ellenben óva inthetünk mindenkit attól, hogy a kőtaragást válaszsza életpályául, mert e különben is kevéssé irigylendő pálya rövid élettel is jár. — A szegény kőfaragók átlag csak 34 évig bírják ki, mig a birák többnyire csak 69 éves korukban járulnak a legfőbb bitó itélőszéke elé, őket nyomban követik a papok 64 éves átlagos életkorukkal. Az orvosok tudományában alapos kételyt támaszt az a körülmény, hogy a saját életüket sem képesek átlag 54 évnél tovább nyújtani. Vannak azonban olyan pályák is, a melyeket veszélyességüknél fogva a biztositó társaságok nem is vállalnak el biztosításra, vagy csak szokatlanul magas díjtétel mellett. Ilyen például a léghajós, mü- lovas, tüzmüvész, kötéltánczos stb. foglalkozása. Tapasztalt emberek véleménye szerint legjobb szer az élet meghosszabbítására — az egészségi rendszabályok betartásán kívül — egy jó életjáradék, minek van is valami alapja, mert a kinek életjáradéka van, az gond nélkül, nyugodtan élhet öreg napjaiban. Vannak azonban olyan szabályok is, melyek minden czélszerü- ségük mellett, a legjobb szándékkal sem tarthatók be. Ilyen például a „szülők gondos megválasztása,“ mert a hosszú élet elérhetésére nagy biztosíték az, ha oly szüléink vannak,

„H

kiknél a hosszuéletüség családi hagyomány. A nők a statisztika kimutatása szerint magasabb kort érnek el a férfiaknál. A ki tehát nagyon ragaszkodik az élethez, az először is „válaszsza meg jól szüleit“, aztán igyekezzék lehetőleg nőnek születni, merítsen a bölcseség forrásából és végül gondoskodjék mennél magasabb életjáradékról. Ez az élet meghosszabbításának a titka.

Házi vadak. A franczia Kongó-területen Carnotról elnevezett katonai állomásának olyan specziálitása van, a mely bizonyos, hogy páratlanul áll a világon. Az ottani telepesek hogy hogy nem, ugylátszik szórakozásból összefog- dostak kicsiny vadállatokat, hogy felneveljék őket. Egy részük elpusztult, több közülök megszökött, de azért sok megmaradt a házak körül, úgy hogy idők múltán egész tekintélyes menazséria növekedett fel a telepen s a derék vadak most szelíden éldegélnek az emberek között. Van ott például egy vaddisznópár, amely el elsétálgat az utczán, elfogadja a táplálékot az emberek kezéből és úgy kulog utánuk, mint a kutya. Látni aztán sakált, ichneumont, egész sereg majmot, sőt egy fiatal tigrist is, Egyik sincs bezárva, csak épen a sakál van egyelőre megkötözve, de még neki is megadják majd a teljes szabadságot, mihelyt biztos jelet adja, hogy megokosodott, s nem fog galibákat csinálni. És ami különös fiigyelemreméltó, ezek a vadak nemcsak egymással, hanem a kutyákkal és a macskákkal is a legnagyobb egyetértésben élnek. Csak épen az indiai disznókat kellett elkülöníteni. Az állatsereglet legérdekesebb tagja egy sárgás-barna majom, amely a legnagyobb ambiczióval tölti be egy juhászkutyának hivatását. Elviszi az ürünyájat a legelőre s ha valami makacs ürüt pillant meg, neki ront, beleharap a lábába s úgy kényszeríti engedelmességre. Rendesen azonban a vezérürü hátán ül és onnan uralkodikalattvalói fölött, olyan méltósággal, amiben re csak egy sárgásbarna majom képes. Az ő szolgálatait különben meg is becsülik, annál is inkább, mert az ottani kutyák ugyan hűséges háziállatai a gazdáiknak, de a nyájőrzéshez épenségge! nem értenek.

Pokolgép a szúnyogok ellen, a nyári üdülés e legapróbb, de legszemtelenebb állatkái bizonyos, hogy méltán felhívják az irtóharczi kedvét maguk ellen. Most korszakot alkotó találmánynyal állt elő egy bécsi ember, Theodor Kemp nevű, ő legalább azt állítja, hogy a szúnyogok ellen való védekezést végképpen megoldja, az ő találmánya. Kétféle apparátust mutatott be. Az egyik, a nagyobbik, kertekben való hadjáratra alkalmas Olyan mint egy csinos kézi kocsi, s kerekei között egy fűtőkészülék van elhelyezve. A kocsiban egy katlan rejtőzik, benne szinültig viz s abban bizonyos porok, a melyek eddig még a feltaláló titkát teszik. Oldalt egy cső nyúlik ki, a mely trombita alakban végződik, s az öblös nyíláson át rettenetes gőzök áramlanak ki, ha a tüzelő-készülék működik. Es ezek a gőzök állítólag a szúnyogoknak tömeges halálát idézik elő. Szobákba és a verendákra kisebb formájú gépet szánt a feltaláló. Egy kis kávéfőző masinához hasonló s felül tölcsérrel van ellátva, ahol a gőzök kiáradnak. Ezek a gőzök a feltaláló kijelentése szerint a szúnyogokra föltéllenül ha- lálthozók, ellenben az emberre nemcsak hogy nem ártalmasak, hanem ellenkezőleg üdítő hatással vannak, mert a levegőt tisztítják.

Xi cl é 1í.

Nayy-Károly. Az ecsedi-láp lecsapoló és Szamos balparti ármentesitő és belvizszabályozó társulat e hó 20 án közgyűlést tartott a vármegyei

székház nagytermében. A közgyűlést, melyen 860-an vettek részt, gróf Károlyi Tibor elnök nyitotta meg. Az elnöki előterjesztés után tudomásul vették az igazgató-főmérnök jelentését és az 1899. évi költségvetésre vonatkozó földművelésügyi miniszteri íendeletet. Majd letárgyalták a többi folyó ügyeket is. Vita csupán az ideiglenes kirovást kulcs módosítására vonatkozó javaslat tárgyalásánál fordult elő, a hol is többek felszólalása után a közgyűlés — a választmány javaslatának elvetésejnellett — gróf Tisza István javaslatát fogadta el, mely a lápi birtokosságot sokkal magasabb ártéri költséggel terheli meg. Végül a lemondott Galgóczi Zsigmond helyett elnöknek megválasztották Domahidy Sándort, válaszmányi tagnak pedig 26 szótöbséggel Balogh Pál porcsalmai birtokost.

Xayy-Boeskón e hó 18-án kedves napja volt a nagyszámban összegyülekezett rk. híveknek. E nap szentelte meg szép beszéd kíséretében ft, Kozma Béla esperes-plebános Páduai szt. Antal szobrát, melyet a hívek áldozatkészsége állított a szt. Antal perselye fölé. Özv. Binder Ferenczné urnő-é az érdem, ki fáradságot nem ismerő buzgósággal gyűjtötte össze a tekintélyesösszeget s rendelte meg a szobrot az Oberbauer utóda jó nevű czégtől. A méter magas szobor Ízléses fülkében elhelyezve valóságos rózsaligetben áll, melyet szerető kezek óvnak a hervadástól, És mig a világ az ő humanisti- kus társulataival hangversenyeken és estélyeken tánczolja össze az alamizsna filléreit, addig a tettekben megnyilatkozó jóltevő szeretet elrejtőzik a kér. szív rejtettébe az egyház csendes falai közé, hol minden intézkedés, minden tanítás a szeretet gondoskodó müve. Névtelenül telik meg szt. Antal perselye s szeretettel nyújt igen sok szükölködőnek segélyt, enyhítve a nyomort, növelve a bizalmat, az erős hitet s terjesztve a szegények hatalmas Pártfogójának tiszteletét. Nehéz kereszt a szegénység, a nyomor leskelődik ajtaján, de a szeretettel nyújtott alamizsna elviselhetővé teszi. Szeretet nélkül pedig az alamizsna is csak olyan, mint a fáról letört zöldelő gally, él addig, mig a bennerejlő nedvet felemészti, aztán hervad, elszárad — nyomtalanul elvész.

Alcna-Sugatagon igen szép ünnepély folyt le f. hó 29-én. E napon ülte Steiner Károly róm. kath. kincstári vezértanitó, tanít ó mukásságának negyedszázados évfordulóját. Katholikus tanítókhoz méltóan, a nap reggelén járult az ünnepelt a legfönségesebb oltári szentséghez, melyet Te Deum követett. A jelzett napon tartatott meg Steiner osztályában az évzáró vizsgálat, melynek kitűnő végzése után vette kezdetét a tulajdonképeni ünneplés. — A tanulósereg gyönyörű szavalatokkal s ügyesen előadott énekszámokkal nyitotta meg az ünneplést. Egy 6—7 évesnek látszó kis leányka bátran rövid talpraesett beszéd után adta át, tanuló társai nevében az ajándékot, melylyel jó tanítójuknak kedveskedtek. Ugyancsak munkássága színterén az iskolában üdvözölte a jubilánst Stepán Miksa sóbányahivatali főnök a tisztikar élén, gyönyörű beszéddel, Erdőssy Ervin plébános megyés püspökünk Öméltóságának ajándékát elismerést kisérő szavakkal adta át s egyben a hitközség ragaszkodását tolmácsolta ékes szavakban. Timis gör. szert, parochus a szamosujvári püspökség külhelynö- kének Bud-Titusnak meleg köszönettel a legőszintébb elismerés hangján Írott levelét nyujtá át. Krasznay Zsigmond a rónaszéki tantestület érzelmeit ékes szavakkal tolmácsolta. Deák József a máramarosi latin szertartásit róm. kath. tanítóegyesület“ üdvözlő iratát nyújtotta át az ünnepeknek. A jubiláns könytől ázott szemmel köszönte meg virágos szavakkal minden